Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-09-25 / 39. szám

nem lehet, minthogy a kormány próbára akarta tenni a termelők hazafiságát, hogy a megállapított maximális áron alul is rendelkezésre fogják bocsátani áruikat. Már pedig nagyon jól tudjuk, hogy az intelligens városi elem pusztulása maga után vonja az ország pusztulását is. Tehát itt az utolsó óra, hogy vaskézzel nyúljon bele a kormány eme szomorú állapotok rendezésébe minden téren. Adjon jogot a gabonarekviráláshoz a városoknak, ha már maga nem akarja rátenni kezét a felesleges gabonamennyiségre, hogy úgy maga a város, valamint mindazok, akik magukat ellátni akarják, a várostól maximális árban megkaphassák a szükséges gabonát. Állapítsa meg az ország területén a gabonán kivül a legfontosabb élelmiszerek árát, nevezetesen a tejnek, marha-, sertés-, juh- és borjúhúsnak, tojásnak, vajnak, tejfelnek, túrónak, baromfinak, burgonyának, tengerinek, fának, szénnek, továbbá az elsőrendű ipari cikkeknek is, így legalább nem lesz kitéve a közönség az uzsorának, nélkülözésnek s nyomornak, tiltsa meg különösen a fontosabb élelmicikkek kivitelét, ily eljárás mellett a kormány a megélhetést biztosíthatja anélkül, hogy a termelőknek jogos sérelmet okozna. Az elviselhetetlen drágaság következtében a városi lakosság közellátoitjainak száma folyton növekedik, a városok bevételei pedig rohamosan apadnak, honnét fogják tehát előteremteni a szükséges eszközöket az éhínség elhárítására? Mit fognak a nyomorgók tenni? Tehát idejében kell gondoskodni mindenről, nehogy a tél beálltával a nyomor nyomában vagy az elégületlenség, vagy az éhtifusz törjön ki. Mert hiába van raktárunkon bőviben minden, ha ehhez elviselhetlen drágasága következtében nem lehet jutni, annyi, mintha nem volna. A háborús idő hiénái: a trösztösök és kartellosok között tüzes vassal kell megjelenni, mert különben őket féken tartani nem lehet, legyenek azok termelők, vagy közvetítők. Rekvirálni, államilag le kell foglalni mindent méltányos árban, amire a lakosságnak szüksége van, hogy a hatóság abból az elosztást foganatosíthassa, de megengedni azt, hogy a kormány legjobb intenciói mellett a fogyasztó közönség kiszipolyoztassék, nem lehet, nem szabad. Egy angol államférfi legutóbb azt mondta, hogy a háborút dicsőségesen befejezni csak akkor lehet, ha mindenki becsületesen végzi kötelességét, a háborút nem tekinti eszköznek maga és mások vagyonának illetéktelen gyarapítására. Nekünk is ezt a jelszót, ezt a becsületességet kell követni és követelni mindenkitől s ha máskép nem megy, a törvény vaskalapácsával kell sújtani közéjük, nem szabad türnünk, hogy mig a termelők, trösztösök ós kartellosok milliókkal gyarapodnak, addig a fogyasztók napról-napra közelebb szorulnak az ajtószöglethez, hol a koldusbot áll. Felhasználni a háború teremtette kényszerhelyzetet vagyonszaporításra, a hazafiatlanság csimborasszója. Lehet-e lelkesedést vinni dicső küzdelmeinkbe, ha harcosaink azt tudják, hogy szeretteik itthon a nyomornak áldozatai? Hogy lehet az itthonmaradott 5—6 tagu családot tartani, mikor a zsir kilogrammja 5—6 K, a hus 4—5 K, a tej literje 30 f stb., munkahiány következtében pedig kereset nincs, de ha volna is, az asszonynépek erre nem alkalmasak, gyermekeik miatt munkába nem állhatnak, a hadi segély pedig teljesen elégtelen a felhajtott árak fedezésére. Hiába van meg a városok vezetőségében a jóakarat a viszonyok, szülte bajok orvoslására, rajtuk nem segíthet, némán, fájdalmasan kell várni a bekövetkezendő végzetes csapást, mely ép úgy összeroppantja a milliomosokat, mint a nyomorgó szegényt. A végzetes csapás elhárítása a kormány feladata, a nemzeti védelem fokozása a visszaélések, kinövések megszüntetésével az ő kötelessége. Várjunk türelemmel, bízzunk rendületlenül, mint a zsidó nép bizott Mózes varázsvesszőjében, melynek suhintása a Vörös tengert ketté vágta, hogy szárazon vigye át az életéért remegő kiválasztott népet a túlsó partra üldözői elől. Bizonyára a kormány ereje, intézkedése is ketté fogja vágni azt az állapotot, hogy a termelők és közvetítők nagy része a háború köpenye alatt a fogyasztók millióit nyomorba ne kergesse. Tehát a kormány erélyes intézkedése nem is maradhat el, addig pedig szenvedjünk keresztényi türelemmel, mert a szenvedés már magában hordja a megváltás zálogát. Dr. Csoknyay Károly. Tarthatatlan közállapotok! Sajnos, hogy most is, mikor az általános inség nehezedik ránk, városunkban az ójjeli vig élet még mindig uralkodik. A lakosság legnagyobb része nyomornak van kitéve a hihetetlen drágaság miatt. E két kérdésről akarok szólni röviden. A drágaságot az őstermelők és közvetítő kereskedők okozzák, a fogyasztók legtöbbnyire nyolcadik kézből kénytelenek vásárolni. Segíteni kell ezen, mert ez már közveszedelem. Vannak közvetítők, akiknek a Haditermény r. t.tól megbízásuk van a gabonabevásárlásra. Ilyen megbízással a hatóság segítségével könnyebben jutnak maximális árért gabonához. Ámde ezt a vásárolt gabonát a megbízottak nem a haditermény részvénytársaságnak szállítják, hanem egyszerűen kereskedőknek adják tovább drágább pénzen. Sajnos, helyben is ez történik ós pedig majdnem minden élelmezési cikkel. Ami a vig életet illeti, itt is lehetetlen az állapot. Sajnos, már nincs sem polgár-őr, sem rendőr, tehát most pláne szabad az éjjel. Németországban a háború tartama alatt megszűnt az éjjeli élet. Nem csoda, ott nemcsak a nép komoly, hanem a hatóság is. Bécsben egy rendelet jelent meg, amely szerint éjjel 11 órán túl zenének sehol sem szabad lenni s 1 órakor éjjel minden kávéház és vendéglő bezárandó. Ezt szigorúan megtartják. Éppen úgy mint Németországban és Bócsben, nem lehetne ez minálunk is? Tehát tanácsos volna, hogy a háború tartama alatt minden korcsma, kávéház, vendéglő, sörödé, kávémérés 11 órakor éjjel zárva legyen, kivéve az oly kávéházat, ahol szálloda is van, itt a záróóra 12 óra lehetne, de a zene itt is csak 11-ig szólhatna. A városi moziban az előadás kezdetét ne 8V21 hanem 8 órára tűzzék ki, mert így az előadás 11 óra előtt már befejezést nyerhet. Az igaz, hogy a kávéház- és vendéglő tulajdonosok azt fogják mondani, hogy így tönkre kell menniök. Erre ez a felelet: ne adjunk alkalmat a népnek ós a kiskorúaknak a könnyelmű életre. Továbbá azok, akik egy év óta már a harctéren vannak, a hazáért szenvednek s itt kellett nekik hagyni nemcsak jövödelmüket, de családjukat is és esetleg a csatatéren maradnak, hát ezek mit szóljanak ? Azért legyen mindenkiben ezen időkben legalább némi türelem, hisz semmi sem tart örökké. Felhívom a hatóságot, a városi tanácsot, hogy ezt a dolgot nem minél előbb, hanem azonnal vegye kezébe s hajtsa is végre. Reményiem, hogy ez a komoly dolog a lakosság érdekében azonnal végre lesz hajtva. K. G. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hirek. Báró Nagy altábornagy a hét elején városunkban tartózkodott s szemlét tartott a honvéd huszárság felett. — Hunkár Dénes, vármegyénk főispánja, f. hó 22-ón és 23-án Pápán tartózkodott. — Állomásfőnökünk kitüntetése. Örömmel olvastuk a hivatalo lapban azt a híradását, hogy Udvardy Miklós máv. főellenőrt, pápai állomásfőnököt, a király a koronás arany érdemkereszttel a vitézségi érem szalagján tüntette ki. — A szép kitüntetést a mozgósítási munkálatok kifogástalan lebonyolításáért kapta köztiszteletben álló főnökünk, kit kitüntetése alkalmával mindenfelől elhalmoztak szerencsekívánatokkal. — Maximális árak megállapítása. Mint tudjuk, a piaci árak szabályozása eddig csak a rendőrség utján törtónt ós pedig azon miniszteri rendelet alapján, amely kihágásnak minősíti a közszükségleti cikkeknek a közönséget kizsákmányoló áron való árusítását, de direkt felhatalmazása a piaci árak megállapítására a a rendőrségnek nem volt. Most ez a kórdós is a maga törvényes medrébe terelődik. Veszprémvármegye alispánjának felterjesztése folytán ugyanis a m. kir. belügyminiszter megengedte, hogy az élelmiszerek maximális árát a polgármester állapítsa meg. Mint halljuk, a polgármester legközelebb meghallgatja e kérdésben a közélelmezési bizottságot s annak véleménye alapján fog az új piaci árszabás elkészülni. — A hadi iskolaév adatai. Minden esztendőben közölni szoktuk, hogy a városunkban levő tanintézetekbe hány növendék iratkozott be. Az idén különösen érdeklődésre tarthat számot, hogy a több mint egy év óta tartó háború mily mértékben befolyásolta az iskolák létszámát. Erre vonatkozólag felvilágosítanak bennünket az iskolák igazgatóságaitól beszerzett következő hiteles adatok : Beiratkoztak: idén tavaly a ref. theológiára 43-an ( 50) a ref. főgimnáziumba 570-en ( 598) a szent-benedekrendi főgimnáziumba 317-en ( 335) az áll. tanítóképzőbe 113-an (145) a ref. tanítónőképzőbe 135-en ( 120) a r. kath. tanítónőképzőbe .... 130-an ( 137) az izr. polgári fiu-iskolába .... 119-en ( 126) az áll. polgári leányiskolába .... 213-an ( 204) a ref. polgári leányiskolába .... 133-an ( 140) a r. kath. polgári leányiskolába . . 139-en ( 116) a r. kath. elemi iskolákba .... 1050-en (1126) a ref. elemi iskolába 220-an ( 190) az ev. elemi iskolába 216-an ( 214) az izr. elemi iskolába 262-en ( 276) az áll. tanítók, gyakorló-iskolájába . 67-en ( 55) a ref. tanítónők, gyakorló-iskolájába . 32-en ( 30) a községi elemi iskolába 27-en ( 46) a földmives-iskolába 28-an ( 40) a női keresk. tanfolyamra 20-an ( 26) az áll. polg. isk. kézimunkatanfolyamra 10-en ( 12) Összesen: 3844-en (3986) A tavalyi 3986 tanulóval szemben idén tehát az apadás 142, ami — a viszonyokat tekintve — soknak nem is mondható. Ha azonban az 1913 szemtemberi diák-létszámot (4098) tekintjük, akkor rájövünk, hogy a két háborús esztendőben 254 el csökkent iskoláinkban a tanulók száma, ami már aztán meglehetősen nagy fogyatkozás. — Kitüntetés. Az osztrák magyar monarchia Vöröskereszt-Egyletének védnökhelyettese a királytól átruházott hatáskörében jeles földinknek: dr. Rohonyi Hugó budapesti kir. magyar tudományegyetemi I ső belgyógyászati klinikai tanársegédnek a katonai egészségügy körül a háborúban szerzett különös érdemei elismeréséül a Vöröskereszt másodosztályú tiszteletjelvényét a hadiékítmónnyel adományozta. — Uj tanárnők. A református nőnevelőintézetnél Lux Lajosné Závory Teréz lemondása folytán megüresedett polgáriskolai tanárnői állásra Krausz Adrienne — ki néhány évvel ezelőtt még az intézetnek jeles növendéke volt — lett megválasztva. Az üresedósben levő egyik internátusi zongoratanítónői állás Krausz Kató oki. tanítónővel töltetett be. — A közélelmezési bizottság szeptember 23-án délután tartott ülésében ismét a gabonabeszerzés kérdésével foglalkozott. A felügyelőbizottság elnöke : Hajnóczky Béla ugyanis bejelentette, hogy a vállalkozók 72 kilós gabonát szállítottak, miért is ő kénytelen volt annak átvételét megtagadni. A vállalkozók nevében Koritschoner József azt a kérelmet terjesztette elő, hogy mivel az aratás óta majdnem szakadatlanul tartó esős időjárás miatt 75 kilós gabonát beszerezni egyáltalában lehetetlen, engedtessék meg nekik könnyebb buza beszerzése, s ők a kiőrlésnól fogják a minőségi hiányt pótolni. Hosszas beható vita után a bizottság meghajolt a kényszerhelyzet előtt s megengedte, hogy addig is, míg jobb gabona beszerezhető nem lesz, de legfeljebb 20 waggonnal könnyebb fajsúlyú búzát szerezhessenek a vállalkozók, kik a fajsúly hiányát a kiőrlósnél tartoznak pótolni. — Lóárverés. A pápa-ugodi hitbizományi urodalomhoz tartozó javak leltározását megelőzőleg az uradalmi igazgatóság önkénytes árverésen értékesíti a hitbizományhoz nem tartozó szabad rendelkezési vagyont s e héten került eladásra a hősi halált halt grófnak versenyistállója is. Az egész ország minden vidékéről, sőt messze külföldről is óriási közönség gyűlt össze az árverésre városunkba s az előkelő sporttársadalom szine-java nagy idegenforgalmat hozott a mult szerdára Pápára. Az árverésen ott láttuk többek között gróf Gziráky Józsefet, báró Orosdy Rezsőt, gróf Károlyi Lajost és még sok ismert sportférfiut, kik óriási árakat adtak az árverésre került telivórekórt. — Rokkant katonák. Pénteken ismét érkeztek Budapestre rokkant katonák Oroszországból, kik között van egy pápai járásbeli földink is, Heisler János nagyteveli lakos. A háború martirjait Budapesten vettók ápolás alá.