Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-08-21 / 34. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KÓKÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Nemzeti öntudat. Nemzeti ünnepnapjaink hetében, amikor Magyarország patronájához szállt fel könyörgő fohászunk, amikor áldást kértünk jó öreg királyunk életére, amikor első szent királyunk emlékét kereste fel az örökéltü kegyelet, meglelt a szivünk bizalommal, reménnyel, hittel. A három ünnepnap keltette érzés egy célra felé törö három patakként a nemzeti öntudat magasztos árjában egyesült lelkünkben s a csüggeteg arcok ettől újra felderültek, a komor szemek újra bátorságban kigyulladtak s a gond, a kétség rémes árnya eltávozott ismét oldalunk mellől. Oly jól eső bizni, oly édes remélni, oly felemelő hinni! De bizni, remélni, hinni csak az tud igazán, aki alapot találhat, amire reményének várát felépítheti. Százezrek és milliók példátlan erőfeszítése, gigászok munkája, kiomló vér, szakadó könny, szenvedés kálváriája, mind-mind páraként enyésző látomány volna, ha nem élne a nemzeti öntudat lelkünkben, amely biztosít bennünket arról, hogy ez a nép, amelynek története a dicsőséges küzdelmek végtelen sorozata, győzni fog, ennek győznie kell. A szeretet egyházába apostoli király vezette be a magyarságot, századok viharjaiban Nagyboldogasszony lelke csókdosta zászlainkat, martírok glóriája fényeskedik az agg király homloka körül, ki nem kereste nekünk a harcot s ki megszerzi a diadalmas békét. Büszke lehet az a nemzet, amelynek ilyen alapja van a nemzeti öntudathoz, De a büszkeség ne tegyen bennünket fennhéjázóvá, csupán erőssé és bizóvá. Ezer éven át velünk volt Isten, s Ö nem hagy el bennünket most sem, amikor nem a mi akaratunkból véres kövekből kellett leraknunk az új évezred fundamentumát. ADJUNK LÁTCSÖVET KATONÁINKNAK ! Jó távcső egész csapatokat megmenthet a meglepetés veszedelmétől és az ellenség kikémlelésére is a legbiztosabb segítő eszköz! Küldjük el távcsöveinket hős katonáink számára a Hadsegélyző Hivatal eimérej (Budapest, IV., Váczi utca 38. szám).! Épüljön fel újra az elpusztult Kárpátok! A most viharzó nagy háború sok szenvedést zúdított ránk. Nincs talán egyetlenegy tűzhely sem ebben a hazában, ahonnan a hadra hivó szózat el nem vitt volna egy vagy több családtagot a küzdő terekre, a halálmezökre, a lövészárkokba. De mégis mindannyiunk között legtöbbet szenvedtek azoknak a feísömagyarországi falvaknak a lakói, akik az ellenséges hordák betörésekor elvesztették mindenüket. Házaikat vagy a gonosz elienség gyujtogatása perzselte fel minden benne levő ingóságával együtt, vagy az ágyuk golyózápora rombolta össze. Szegény tulajdonosok ! Örültek, ha futva a pusztító és halált szóró veszedelemből nyomorúságos életüket menthették meg. Sáros, Zemplém, Ung és Máramarosmegye sinylette meg leginkább az ellenség dúlását, amelynek következtében igen sok község lett eltörölve a föld színéről, házaik a földig lerombolva. Ha nem a mi hazánk lakosait érte volna ez a kegyetlen végzet, még akkor is megmozdulna ezek tudatára a mi szivünk és csupa emberiességből kinyujtanók segítő kezünket a szerencsétlenek után. Ámde, mivel e sorssujtottak a mi édes hazánk fiai s ennélfogva a mi testvéreink, oltalmunkkal, támogatásunkkal melléjük állani, a lesujtottságból felemelni s régi, szeretett lakóhelyeiket újra visszaadni első hazafiúi szent kötelességünk. Debreczen, Szatmár, Kecskemét stb. városok és néhány törvényhatóság már határozatilag is kimondották, hogy az elpusztított Kárpátokban egy falut a maguk költségén felépítenek és pedig csinos, modern lakóházakkal, tiszta, rendes utcákkal, iskolával, kisdedóvóval, kórházzal s egyéb hasznos intézményekkel. Ugyancsak a nipilapok hasábjain egyre sűrűbben jelennek meg hirek, amelyek közlik, hogy egyesek, magánosok és testületek lelkesedve ajánlanak fel kisebb-nagyobb összegeket egy a háborúban elpusztult kárpáti falu felépítésére. Mint látjuk tehát, a mozgalom a hazafias cél irányában már megindult, még pedig a leghelyesebb úton. Mert itt nem pénzbeli segélyadásról lehet szó, hanem arról, hogy az elpusztult vidékek poraikból megélemedö fönikszként megszépülve és megerősödve új életre keljenek és hogy rájuk is, de az országra nézve is áldásra forduljon az ö sorscsapásuk. Azonban ennek a mozgalomnak túl kell lépnie eddigi szerény kereteit. Az egész államnak, a társadalom valamennyi mozgató elemének oda kell állnia a nagy eszme, a szent ügy mellé teljes energiájával és teremtő akaraterejével. Egyesek, iskolák, egyházak, intézmények, mindannyian vállalják és tegyék meg e téren kötelességeiket. Legfőképpen és legparancsolóbbaii azon intézményekre hárul a feladat, amelyek a nemzet vagyonosodásában az első szerepet játszák, és amelyek igazi hőmérői a polgárok, az állam vagyoni állapotának és jólétének. A hazai pénzr intézeteket értjük. Éppen ezért is, a legnagyobb készséggel csatlakozunk a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank felhívásához, amellyel a dunántúli pénzintézetekhez fordul s arra hivja fel őket, hogy egy elpusztult községet, templommal, iskolával és kór*házzal együtt ök építsenek föl s maga az intézet az iskolaépítés költségeit 3000 K adományával vállalja. Reméljük, hogy e felhivás ott, ahová intézve van, mindenütt lelkes, meleg fogadtatásra fog találni és a kitűzött cél mielébb el lesz érve: a falu, de a falvak a maguk templomaival, iskoláival s óvodájával mielébb állani és működni fognak, az Isten dicsőségére a haza javára és a magyar állam jövö boldogulására. E reményben és e boldog hitben ajánljuk mi is a felhivást nemcsak a mi, hazafiasnak és áldozatkésznek ismert pénzintézeteink, hanem a város és valamennyi lakosa figyelmébe. Gy. André újabb verseiből. KONRÁD VEZÉR. (Ottó König.) A milliós test munkás agyvelője Te vagy vezér! Kik Habsburg zászlaját Büszkén hordozzák bősz tusákon át, Neveddel törnek ök bízón előre. A te neved a harcnak harsonája, Keresztül zúg ellenséges soron, A te neved késő utód is áldja S ereklyeként megőrzi egykoron. Konrád vezér! Ha majd a győzelem Szép napján homlokodnak diszeképen Babért nyújt át újjongó hódolat, Te akkor, szinte látja már szemem, — Nagyok között nagy — meghajolsz szerényen S a sirokhoz viszed babérodat,