Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-01-10 / 2. szám

Gazdasági kilátások. A gazdasági evolúciók nem a naptári évvel szoktak végződni. Az a nagy krizis, mely 1911-ben a marakkói konfliktussal kezdődött, még most sem záródott le. Az 1913 iki év gazdasági eseményei tehát csak egyik fázisát képezik egy hosszú válságnak, mely azonban kétségtelenül ebben az esztendőben érte el tetőpontját. Mert amig 1912-ben a pénzfeszültség dacára még mindig jó konjunktura volt, addig a folyó évben a pénzkrizis mellett olyan ipari depresszió állott be, melyhez hasonlót a mostani nemzedék alig látott. Az 1913-iki év gazdasági jelenségei az összes ide vonatkozó elméleteket felborították. A közgazdászok eddig azt hirdették, hogy a pénzfeszültséggel mindig nagy ipari konjunktura, mig a depresszióval rendesen jelentékeny pénzbőség jár. Valójában pedig az történt, hogy a konjunktura az év első felében derékbe tört és ugyanebben az időben érte el a pénzfeszültség is a tetőpontját. Igaz, hogy a második balkáni háború és az európai konflagráció veszélye a tőkét annyira megijesztették, hogy még arra a kevés ipari tevékenységre se jutott elegendő pénzeszköz, melyet a depresszió megkímélt. Az 1913. év végén azonban a régi elméletek kezdettek beigazolást nyerni. A pénz olcsóbb lett,- itt-ott már bizonyos pénzbőség is mutatkozik, mig az ipari depresszió csak most kezd teljes erejében nyilvánulni. A vasipar után most már a széniparban is a stagnáció ütötte fel a fejét, mely pedig ez ideig a legjobban tartotta magát. A munkanélküliség ma nagyobb mérveket öltött, mint valaha. Ezzel szemben azt látjuk, hógy a piacon máris több pénzt kínálnak, mint amennyi váltó anyag jelentkezik, a közel jövőben pedig a kamatláb leszállítása is várható. Sokan azzal számolnak, hogy márciusra 4 és feles, juniusra pedig 4 százalékos ráta lesz. Ez az optimizmus azért indokolt, mert az ipari depresszió a jövő év elején még nagyobb lesz, mint most. Ekkor azután érvényre - fog jutni azon közgazdasági tantétel, hogy minél kisebb az ipari tevékenység, annál bőségesebb a pénz, ami természetes is. Londonban minden év végén egy könyv jelenik meg, amely a következő év ipari prognózisát tartalmazza és amelyet a legkiválóbb közgazdászok és ipari szakemberek szerkesztenek. Az 1913-iki évfolyam karácsonykor látott napvilágot. Az 1914-re egybefoglalt prognózis lényegileg a következő: Az év elején a pénz olcsóbb lesz, az ipari depresszió azonban még mélyebb pontra száll. Stagnáció a vas- és széniparban és nagy munkanélküliség az összes szakmákban. Javulás csak a második félévben várható. Az építőipari tevékenység pedig csak 1915-re fog fellendülni. Ha már most azt kérdezzük, hogy mi idézte elő ezt a hirtelen depressziót, erre a válasz csak az lehet, hogy a legutóbbi évek háborúi tőkéket pusztítottak el, minélfogva a nagy tömegek vásárló ereje ijesztő mérvben csökkent. Hogy pedig ebben a tekintetben most a háború utánra várható javulás, annak okát abban találjuk, hogy a nagy államok folytonos fegyverkezései roppant tőkéket nyelnek el, melyek teljesen inproduktiv célokra fordíttattak. Már pedig ujabb tőkéket csak produktív befektetésekkel lehetne teremteni. Ezekre pedig most nem jut pénz. Azért is állíthatjuk, hogy mig a mostani nemzetközi bizonytalanság tart, addig alapos javulás egyáltalában nem várható. Ami már most a magyar gazdasági viszonyokat illeti, reánk nézve döntő volt az a körülmény, hogy a háború színhelyéhez mi állottunk legközelebb, minélfogva annak hatását is mi éreztük leginkább. A másik körülmény pedig, mit az 1913-iki gazdasági év eseményeinek megitélésénél figyelembe kell vennünk az, hogy a külföldi tőke tőlünk kivonulván, teljesen a saját erőnkre voltunk utalva. Ha. ezeket az úgynevezett „enyhítő" körülményeket tekintetbe vesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy a mi gazdasági életünk ezt a válságos évet minden nagyobb rázkódtatás nélkül úszta meg. Igaz, hogy sok kis és nagy exisztencia ment tönkre, sok szép és büszke iparvállalat pusztult el, sok bank és takarékpénztár omlott össze, de annál erősebben állanak a nagybankok és azok a milliós vállalatok, melyek a hadsereg felszerelését szállítják. A nagybankok igen sokat kerestek nemcsak a kamatszámlán, hanem — mint halljuk — a bajba jutott intézetek szanálásán is. Megvalljuk, hogy ezt nem tartjuk örvendetes eredménynek, mert a gazdasági életben a kicsinyeknek legalább is oly foutos szerep jut, mint a nagyoknak. A nagybankoknak a modern közgazdasági életben nemcsak az a feladatuk, hogy a részvény-osztalékot növeljék, hanem hogy azt a nagy tőkét, melyet a köz reájuk biz, olyan módon hasznosítsák, hogy az a kereskedelem, ipar és vállalkozás exisztenciális érdekeit is szolgálja. Mindennapi gondja a háziasszonynak, hogy a legnagyobb takarékosság mellett erőteljesen és jól főzzön. Ezt a gondot enyhíti a MABGI kocka (kész húsleves), drbja 5, Minden kocka — csupán 1/

i liter forró vizzel leöntve — egy tányér igen finom húslevest ad, mely a legjobb házilag készített húslevesnek semmiben sem áll mögötte és éppúgy használható, mint emez. A bevásárlásnál ügyeljünk a valódiságért szavatoló jelekre: a MAGGI névre és a keresztcsíllag védjegyre* A VÁROSHÁZÁRÓL § Az állatorvosi állás betöltése. Pápa város képviselőtestülete folyó hó 15-én délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek egyedüli tárgya az elhalálozás folytán üresedésben levő városi állatorvosi állás betöltése. A választás egyhangú lesz, amennyiben az állatorvosi állásra egyedül Pápai Lajos, az eddigi helyettes állatorvos adta be pályázati kérvényét. § A közigazgatás mult évi ügyforgalma. A városi közigazgatás ügyforgalmát mutatja az a táblázat, melyet a polgármesteri hivatalban minden évben összeállítani szoktak. E táblázat szerint a közigazgatási szaknál az 1913. évben 523 ügydarabbal volt több, mint az eiőző 1912. évben, ellenben az árvaszékhez 99 ügydarabbal kevesebb érkezett be, mint az előző évben. A PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA A liget leánya. Irta: Zöldi Márton. Szűcs Katinak hitták. Az anyja után kapta a nevet, mert törvénytelen gyerek volt. A szülők, akiknek árubódéjuk volt a Városligetben, feleslegesnek találták törvényes házasságot kötni. Kati tizenegyéves volt, mikor teljesen árva maradt. Ugyanazon a télen halt meg apja, anyja. Valami távoli rokona, kinek a Hermina-uton kertészete volt, vette magához. Ez az ember, ki durva és részeges volt, becsületesen gondolkozott és érzetj;. Ennek köszönhette Kati, hogy a korazülöttség még nem fojtotta idő előtt az iszapba. Az öreg kertész, Kaszab Jánosnak hitták, zordon szigorral kezelte Katit. Ha ez alkonyaikor nem volt otthon, áztatott kötéllel verte el. Kati rémes sikongásai ilyenkor felzavarták a Liget éjjeli csendjét. De abban az időben, a mult század hetvenes éveiben, éjjelenkint nagyon sokat sikoltottak a Városligetben. Főleg azok, akiket annak a kornak az apacsai megbicskáztak, Az ellen Kaszab Jánosnak, a nevelő apának semmi kifogása sem volt, hogy a már-már hajadonná serdült Kati egész nap a Ligetben kószláljon. Az öreg kertész emlékezett rá fiatal korából, hogy az erkölcsökre az éjjelek veszedelmesebbek, mint a nappalok. És Kati reggeltől estig élvezte a szabadságot, veszedelmesen flörtölve bohócokkal, kigyóemberekkel, panoptikumi kikiáltókkal, ringlispilesekkel és hintáslegényekkel. Ezek összemarakodtak, összeverekedtek rajta, s Kati büszke volt, akárcsak egy primadonna hódításaira, sikereire. Legbüszkébb azokra a daganatokra, kék foltokra, miket érte kaptak udvarlói. És egyre veszedelmesebben szépült, idomai megteltek, orcái pirosodtak s kontyba kötött dupla fonatos fekete haja kékesen csillogott. Diadalainak zenitjén érte őt a legsúlyosabb csapás : nevelő-apjának ellentmondást nem tűrő zsarnok parancsára férjhez kellett mennie egy mogorva, bamba tekintetű kertészlegényhez, ki eddig soha rá nem nézett, s aki nem is nagyon kívánta ezt a házasságot. Szikum Lojzinak hivták a kertész-legényt, ki valahonnan a stiriai határról vetődött a magyar fővárosba és már tíz év óta állott Kaszab János szolgálatában. A házasság szenzációsan hatott a Liget ifjúsági körére. Nagy averzióval tárgyalták mindenütt. És nem is maradt következmények nélkül. Mikor a fiatal házaspár a templomból kijött s a menyasszony férje karján mirtuszkoszorusan végighaladt a Ligeten, egy elkeseredett hintáslegény rothadt narancsot do bott a fiatal férj arcába. A legszomorúbb az volt, hogy ezen mindenki kacagott, de legjobbizüen Kati, a fiatal asszony. Sőt Kaszab, az örömapa sem tudta megállani, hogy széles mosollyal ne honorálja az alávaló durvaságot. A megcsúfolt férj pedig egy szót sem szólt. Letörölte a szétfröccsent narancshulladékot arcáról és egykedvűen ballagott Kaíi mellett, ki ugyancsak ringatta termetét a fehér' menyaszszonyi ruhában. A házasélet különös varázsot tartogatott a fiatal asszonynak. Ö, aki több mint egy tucat embernek volt a szeretője, olyan férjet kapott, ki soha nőt karjába nem zárt, ki soha asszonyt nem csókolt. Ez a dolog egy ideig érdekelte és sokat incselkedett is vele az urával, mig az egyszer hatalmasan képen nem teremtette. Ez a pofon döntötte el Kati élete sorsát. Egy hét múlva megszökött. Jó ideig senki sem tudta hová lett, csak hónapok múlva tudódott ki, hogy egy angol zenebohóccal szökött meg, ki egyenesen Amerikába vitte. A ligeti népek csak olyan háládatlanok, mint a többi emberek: hamar felejtik az eltűnteket. Lehet, hogy egy-egy kikiáltó vagy körhintás lelkében mélyebb érzések is megReggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosok•xékazorulásban szenvedőknek Keserűvíz az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbebozza. Kis üveg 40 fill. Nagy üveg 60 flll. Kapható helyben és a környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben.