Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.
1914-01-10 / 2. szám
A kimutatás szerint az árvaszékhez 1913-ban beérkezett 1530 (az előző évben 1629) ügydarab, ebből ülésben elintéztek 691-et, ülésen kivül 839-et. A polgármesteri hivatalba érkezett 13.643 (az előző évben 13.020) ügydarab. Tanácsülés volt 71, s ebben hoztak 2588 határozatot, mig a többi ülésen kivül nyert elintézést. A képviselőtestület 16 közgyűlést tartott és 257 határozatot hozott. A pénzügyi bizottságnak és állandó választmánynak szintén 16—16 ülése volt. A villamos bizottság 7 ülést tartott és 31 határozatot hozott; a regále bizottság 2 ülésben 8, a vizügyi bizottság pedig 2 ülésben 5 ügyben határozott. Ezen kivül a polgármesteri hivatalban kiadatott 1338 bizonyítvány, 272 munkakönyv, 80 iparigazolvány és 25 iparengedély. Üzletbeszüntetés volt 56, tanoncszegődtetés 25 és tanoncszabadítás 18- Vidékről a polgármesteri hivatalba kézbesítés végett 745 ügydarab érkezett. Mindent összevéve a polgármesteri hivatalnak az 1913. évben mintegy 1000 darabbal volt több az ügyforgalma mint az előző évben. Ezekhez az adatokhoz még azt volna érdekes hozzávenni, hogy a mult évben a város mennyi adósságot csinált, de erről majd máskor. § Jégtermelés. Lapunk mult számában megírtuk, hogy a tél folyamán a város aligha fog természetes jéghez jutni, amenyiben a kijelölt terület tulajdonosa nem engedte meg, hogy földjére a vizet ráeresszék, más alkalmas terület pedig nem igen van. A városi tanácsnak a hét folyamán mégis sikerült jégtermelő területhez jutni, s így a tanács a tulajdonosok beleegyezése után a természetes jég termelésére a Csillag Károly-féle malom előtti területet és dr. Kluge Endre területét jelölte ki, ahonnét a jégszálítás a héten már meg is kezdődött. § A műtrágyagyár telke. A vármegye törvényhatósági bizottsága a város képviselőtestületének a Hungária műtrágyagyár javára nyújtott városi kedvezmények tárgyában hozott közgyűlési határozatát azon részében, hogy az ajándékozott ingatlanok becsértéke az ingatlanokon jelzálogilag biztosíttassék, hatályon kivül helyezte, e helyett azonban úgy határozott, hogy a 22.752 kor. becsérték ovadékképes értékpapírokban a város pénztárában helyeztessék el és ott husz évig őriztessék. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör mult vasárnap tartott estélyén diszes közönség hallgatta végig a szereplők előadásait, melyet Borsos Istvánné egy Chopin-darabbal nyitott meg. Borsosné csak igen ritka vendége a dobogónak, annál nagyobb élvezettel hallgatták azt a precízen és művészien előadott zongora számot, amelyet a közönség zajos ovációban részesített. Kemény Szilárd hegedűn játszott egy Dancla darabot Schwarcz Annuska zongora kísérete mellett. Tiszteljük a kis hegedűs ambicióit, de nyilvánosság előtt, nagyobb estélyeken játszatni minden tekintetben korainak találjuk. Dr. Bodola Gyula igen értékes és érdekes felolvasást tartott Jókai Mór pápai diák életéből, olyan adatokat hozván nyilvánosságra, amelyeket illetőleg Jókai életirói eddig tévedésben voltak. A felolvasást zajosan megtapsolták. BecJc Ilonka egy Godarymazurkával gyönyörködtette a közönséget, finom játékával sok tapsot aratván. Végül Kemény Béla, Gáty Lenke diszkrét zongora kísérete mellett néhény hegedüszámot adott elő rutinírozott technikával^ mely a szépen sikerült estélynek méltó befejezése volt. A Jókai-kör igazgatóságának a héten tartott ülése alkalmával új tagokul felvétettek : Balla Kálmán és neje, Durkó Antal, Krausz Erzsi, Lauer Gizella, Ráth Gyula és családja, dr. Sült Lajos, Szmoligovics Erzsi és Szűcs Margit. = A leányegyesület vasárnap este 8 órakor tartandó előadásának mŰ3ora: 1. Le tourbillon. Titto Mattéi. Zongorán játsza Kis Károly. 2. A pénz. Reviczky Gyulától. Szavalja Krausz Irénke. 3. Aufforderung zum Tanz. Wébertől. Zongorán előadja dr. Lukács Vilin osné. 4. Felolvasás. Tartja dr. Tomor Árkád. 5í Schubert: Aufenthalt. A pásztor. Svéd népdal. Énekli Faludi Bözsike. 6. Hármas szövetség. Vígjáték. Előadják Faludi Bözsi, Klein Jolán, Goldberg Irma, Breuer Gyula. HETI ÚJDONSÁGOK. — A főiskola öröksége. A héten Székesfehérvárott elhunyt Gergely Károly, nyug. kir. ítélőtáblai biró, 48-as vörös sipkás honvédőrnagy, a dunántúli református egyházkerület volt tinácsbirája. A megboldogult egész vagyonát jótékony célra hagyta. Örökösei között van a pápai főiskola is, melynek 100.000 K készpénzt s több értékpapírt juttatott. E hó 8-án lefolyt temetésén az egyházkerületet Németh István főjegyző, Sárközy Aurél és Szabó György gondnokok, a főiskolát Faragó János főgimnáziumi- és dr. Thury Etele theol. akadémiai igazgatók képviselték. — Magyar nemesség. A király Horváth Kálmán kúriai bírónak, kit városunkhoz régi kötelékek fűznek, nyugdíjazása alkalmából sok évi hű és buzgó szolgálati elismeréséül a magyar nemességet „vanyolai" előnévvel díjmentesen adományozta. — Kettős eljegyzés. Örömmel vettük a kedves jelentést, mely Vései József kir. főmérnök, a helybeli felmérési felügyelőség kiváló főtisztviselőjének s uri társadalmunk kedvelt tagjának kettős családi örömét tudatta velünk. Leányát, Vései Piroska úrhölgyet, ki műkedvelői szereplésével annyi szép sikert aratott, eljegyezte Bokor János kir. s. mérnök; fia : Vései József pedig jegyet váltott Horváth Irénke urhögg yel Székelykereszturról. mozdultak Kati szökésének hirére, de a legtöbb ligeti alak inkább kárörömöt érzett és mulatott a cserben hagyott férj felett. A furcsa nevü fiatal férj, Szikum Lojzi, égy élő szóval sem említette soha fiatal feleségének gálád szökését. Mintha ez a dolog egyáltalában nem tartozott volna rá. Még apósá, az öreg Kaszab is csodálkozott a rettenetes közömbösségen. — Hát nem szeretted a Katit? — kérdezte egy alkalommal, mikor együtt gyomáltak a veteményes kertben. — De igen, szerettem — hangzott a válasz Szikum Lojzi ajkáról. — És nem sajnálod, hogy elhagyott ? — firtatta az öreg. A kertészlegény vállat vont. — Szerethetem így is — mondotta minden emberi logika ellenére. És kerek tiz esztendeig hirét nem hallották a Liget leányának, a hires szépségű Katinak. Egyszerre csak itthon termett ijesztően vastag karokkal és dézsára emlékeztető mellekkel. De nem ez volt a feltűnő, hanem a sok ékszer, ami kezén, mellén, nyakán és fülében csillogott, ragyogott. Csupa brilliáns . . . Mikor végigment zöld napernyő alatt az árubódék között, olyan csődület támadt, aminőt külföldi fejedelmi látogatások alkalmával tapaszalunk az élénk uttesteken. Egy hétig nem beszéltek másról a Ligetjen, mint a meggazdagodott Katiról. Kalandos, illenőrizhetetlen hirek keringtek arról, hogy a ceblében rejtegetett bugyellárisban legalább százezer forint van. Ha nem több ! Azt is tudni akarták, hogy honnan sze:ezte a tömérdek pénzt. Ugy kapta a kaliforniai gyémántmezők egyik szerencsés kutatójától, ki szerelemre gyulladt iránta. Azt mint bizonyosat emlegették, hogy Kati Amerikában akrobatahölgyként szerepelt s a dijbirkozásban első rangot is vivott ki magának. Ö maga azt tette, hogy megvette azt a veteményes kertet a-hozzávaló ócska kastélylyal, melyet nevelőapja bérelt, ki azóta már meghalt. A kertészetet férje, Szikum Lojzi folytatta, szakasztottan úgy, mintha tiz év óta semmi a világon nem változott volna. Mikor a kastély már a Kati tulajdona volt, akkor beköltözött s úgy tudatta urával, hogy hazajött. — No Lojzi — mondotta a bámuló férfinak — megjöttem, ha akarod, meg is verhetsz, amiért elhagytalak. — Nem bántalak én egy rossz szóval sem — szólalt a férj minden megindultság nélkül. — De velem fogsz élni ? — Nem én. — Pedig én a kastély* és a kertet kettőnk nevére Írattam. Szikum tagadóan rázta a fejét. — Nem kell nekem, megfizetem én az árendát úgy, mint eddig. — Hát nem kellek? — Nem. A hatalmas termetű asszony, a Liget egykori leánya, dühösen förmedt reá! — Akkor takarodj! A férfi megállt, a bamba arcon mintha az értelemnek egy sugara fénylett volna. A szeme nedvesnek látszott. — Ne haragudj Kati, de nekem olyan a vérem . . . — Milyen ? — Mint az apámé volt. — Hát milyen volt az apád vére? — kérdezte Kati asszony különös érdeklődéssel. — Olyan, hogy megölte az anyámat, mert az egyszer hamis volt hozzá. — Igazán ? — Ügy ám . . . Szegény apám, a börtönben halt meg. Nem is látta soha édesanyám sirhalmát, pedig nagyon szerette. Kati önkéntelenül közelebb húzódott férjéhez : — Meg tudnál te engem ölni? — kérdezte csaknem suttogva. Szikum Lojzi igent bólintott. — Nohát ölj meg! — kiáltotta Kati, széttárva két karját — én megcsaltalak százszor és százszor, én a leggyalázatosabb teremtés voltam, én pénzért adtam el magamat! Nos, ott a zsebedben az oltókés vedd elő. — Nem bántalak, Kati. Kati hozzáment és gyöngéden -megfogta a kezét. — Ugy-e azért nem bántasz, mert már nem szeretsz? — De szeretlek. — Igazán? — Ha mondom . . . — Hát akkor ölelj meg ! Ö fogta át férje derekát és hevesen magához szorította. Az kínosan felszisszent. — Jaj, Kati, nagyon fáj, ne bánts! — Mi fáj, Lojzi? — A derekam ... kés volt benne, még nem gyógyult be ? — Megkéselt valaki? — kérdezte Kati gyöngéden.