Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-01-10 / 2. szám

A kimutatás szerint az árvaszékhez 1913-ban beérkezett 1530 (az előző évben 1629) ügy­darab, ebből ülésben elintéztek 691-et, ülésen kivül 839-et. A polgármesteri hivatalba érkezett 13.643 (az előző évben 13.020) ügydarab. Tanácsülés volt 71, s ebben hoztak 2588 hatá­rozatot, mig a többi ülésen kivül nyert elinté­zést. A képviselőtestület 16 közgyűlést tartott és 257 határozatot hozott. A pénzügyi bizottság­nak és állandó választmánynak szintén 16—16 ülése volt. A villamos bizottság 7 ülést tartott és 31 határozatot hozott; a regále bizottság 2 ülésben 8, a vizügyi bizottság pedig 2 ülésben 5 ügyben határozott. Ezen kivül a polgár­mesteri hivatalban kiadatott 1338 bizonyítvány, 272 munkakönyv, 80 iparigazolvány és 25 ipar­engedély. Üzletbeszüntetés volt 56, tanonc­szegődtetés 25 és tanoncszabadítás 18- Vidék­ről a polgármesteri hivatalba kézbesítés végett 745 ügydarab érkezett. Mindent összevéve a polgármesteri hivatalnak az 1913. évben mint­egy 1000 darabbal volt több az ügyforgalma mint az előző évben. Ezekhez az adatokhoz még azt volna érdekes hozzávenni, hogy a mult évben a város mennyi adósságot csinált, de erről majd máskor. § Jégtermelés. Lapunk mult számában megírtuk, hogy a tél folyamán a város aligha fog természetes jéghez jutni, amenyiben a kijelölt terület tulajdonosa nem engedte meg, hogy földjére a vizet ráeresszék, más alkalmas terület pedig nem igen van. A városi tanácsnak a hét folyamán mégis sikerült jégtermelő területhez jutni, s így a tanács a tulajdono­sok beleegyezése után a természetes jég ter­melésére a Csillag Károly-féle malom előtti területet és dr. Kluge Endre területét jelölte ki, ahonnét a jégszálítás a héten már meg is kezdődött. § A műtrágyagyár telke. A vármegye törvényhatósági bizottsága a város képviselő­testületének a Hungária műtrágyagyár javára nyújtott városi kedvezmények tárgyában hozott közgyűlési határozatát azon részében, hogy az ajándékozott ingatlanok becsértéke az ingat­lanokon jelzálogilag biztosíttassék, hatályon ki­vül helyezte, e helyett azonban úgy határozott, hogy a 22.752 kor. becsérték ovadékképes érték­papírokban a város pénztárában helyeztessék el és ott husz évig őriztessék. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör mult vasárnap tartott estélyén diszes közönség hallgatta végig a szerep­lők előadásait, melyet Borsos Istvánné egy Chopin-darabbal nyitott meg. Borsosné csak igen ritka vendége a dobogónak, annál nagyobb élvezettel hallgatták azt a precízen és művé­szien előadott zongora számot, amelyet a közön­ség zajos ovációban részesített. Kemény Szilárd hegedűn játszott egy Dancla darabot Schwarcz Annuska zongora kísérete mellett. Tiszteljük a kis hegedűs ambicióit, de nyilvánosság előtt, nagyobb estélyeken játszatni minden tekintet­ben korainak találjuk. Dr. Bodola Gyula igen értékes és érdekes felolvasást tartott Jókai Mór pápai diák életéből, olyan adatokat hozván nyilvánosságra, amelyeket illetőleg Jókai élet­irói eddig tévedésben voltak. A felolvasást zajosan megtapsolták. BecJc Ilonka egy Godary­mazurkával gyönyörködtette a közönséget, finom játékával sok tapsot aratván. Végül Kemény Béla, Gáty Lenke diszkrét zongora kísérete mellett néhény hegedüszámot adott elő rutinírozott technikával^ mely a szépen sikerült estélynek méltó befejezése volt. A Jókai-kör igazgatóságának a héten tar­tott ülése alkalmával új tagokul felvétettek : Balla Kálmán és neje, Durkó Antal, Krausz Erzsi, Lauer Gizella, Ráth Gyula és családja, dr. Sült Lajos, Szmoligovics Erzsi és Szűcs Margit. = A leányegyesület vasárnap este 8 órakor tartandó előadásának mŰ3ora: 1. Le tourbillon. Titto Mattéi. Zongorán játsza Kis Károly. 2. A pénz. Reviczky Gyulától. Szavalja Krausz Irénke. 3. Aufforderung zum Tanz. Wébertől. Zongorán előadja dr. Lukács Vil­in osné. 4. Felolvasás. Tartja dr. Tomor Árkád. 5í Schubert: Aufenthalt. A pásztor. Svéd nép­dal. Énekli Faludi Bözsike. 6. Hármas szövet­ség. Vígjáték. Előadják Faludi Bözsi, Klein Jolán, Goldberg Irma, Breuer Gyula. HETI ÚJDONSÁGOK. — A főiskola öröksége. A héten Székes­fehérvárott elhunyt Gergely Károly, nyug. kir. ítélőtáblai biró, 48-as vörös sipkás honvédőrnagy, a dunántúli református egyházkerület volt tinács­birája. A megboldogult egész vagyonát jótékony célra hagyta. Örökösei között van a pápai főiskola is, melynek 100.000 K készpénzt s több érték­papírt juttatott. E hó 8-án lefolyt temetésén az egyházkerületet Németh István főjegyző, Sárközy Aurél és Szabó György gondnokok, a főiskolát Faragó János főgimnáziumi- és dr. Thury Etele theol. akadémiai igazgatók képviselték. — Magyar nemesség. A király Horváth Kálmán kúriai bírónak, kit városunkhoz régi kötelékek fűznek, nyugdíjazása alkalmából sok évi hű és buzgó szolgálati elismeréséül a magyar nemességet „vanyolai" előnévvel díjmentesen adományozta. — Kettős eljegyzés. Örömmel vettük a kedves jelentést, mely Vései József kir. fő­mérnök, a helybeli felmérési felügyelőség kiváló főtisztviselőjének s uri társadalmunk kedvelt tagjának kettős családi örömét tudatta velünk. Leányát, Vései Piroska úrhölgyet, ki műkedvelői szereplésével annyi szép sikert aratott, eljegyezte Bokor János kir. s. mérnök; fia : Vései József pedig jegyet váltott Horváth Irénke urhögg yel Székelykereszturról. mozdultak Kati szökésének hirére, de a legtöbb ligeti alak inkább kárörömöt érzett és mulatott a cserben hagyott férj felett. A furcsa nevü fiatal férj, Szikum Lojzi, égy élő szóval sem említette soha fiatal fele­ségének gálád szökését. Mintha ez a dolog egyáltalában nem tartozott volna rá. Még apósá, az öreg Kaszab is csodálkozott a rettenetes közömbösségen. — Hát nem szeretted a Katit? — kér­dezte egy alkalommal, mikor együtt gyom­áltak a veteményes kertben. — De igen, szerettem — hangzott a válasz Szikum Lojzi ajkáról. — És nem sajnálod, hogy elhagyott ? — firtatta az öreg. A kertészlegény vállat vont. — Szerethetem így is — mondotta minden emberi logika ellenére. És kerek tiz esztendeig hirét nem hal­lották a Liget leányának, a hires szépségű Katinak. Egyszerre csak itthon termett ijesz­tően vastag karokkal és dézsára emlékeztető mellekkel. De nem ez volt a feltűnő, hanem a sok ékszer, ami kezén, mellén, nyakán és fülében csillogott, ragyogott. Csupa brilliáns . . . Mikor végigment zöld napernyő alatt az áru­bódék között, olyan csődület támadt, aminőt külföldi fejedelmi látogatások alkalmával tapasz­alunk az élénk uttesteken. Egy hétig nem beszéltek másról a Liget­jen, mint a meggazdagodott Katiról. Kalandos, illenőrizhetetlen hirek keringtek arról, hogy a ceblében rejtegetett bugyellárisban legalább százezer forint van. Ha nem több ! Azt is tudni akarták, hogy honnan sze­:ezte a tömérdek pénzt. Ugy kapta a kalifor­niai gyémántmezők egyik szerencsés kutatójától, ki szerelemre gyulladt iránta. Azt mint bizo­nyosat emlegették, hogy Kati Amerikában akrobatahölgyként szerepelt s a dijbirkozásban első rangot is vivott ki magának. Ö maga azt tette, hogy megvette azt a veteményes kertet a-hozzávaló ócska kastély­lyal, melyet nevelőapja bérelt, ki azóta már meghalt. A kertészetet férje, Szikum Lojzi folytatta, szakasztottan úgy, mintha tiz év óta semmi a világon nem változott volna. Mikor a kastély már a Kati tulajdona volt, akkor beköltözött s úgy tudatta urával, hogy hazajött. — No Lojzi — mondotta a bámuló férfinak — megjöttem, ha akarod, meg is verhetsz, amiért elhagytalak. — Nem bántalak én egy rossz szóval sem — szólalt a férj minden megindultság nélkül. — De velem fogsz élni ? — Nem én. — Pedig én a kastély* és a kertet kettőnk nevére Írattam. Szikum tagadóan rázta a fejét. — Nem kell nekem, megfizetem én az árendát úgy, mint eddig. — Hát nem kellek? — Nem. A hatalmas termetű asszony, a Liget egykori leánya, dühösen förmedt reá! — Akkor takarodj! A férfi megállt, a bamba arcon mintha az értelemnek egy sugara fénylett volna. A szeme nedvesnek látszott. — Ne haragudj Kati, de nekem olyan a vérem . . . — Milyen ? — Mint az apámé volt. — Hát milyen volt az apád vére? — kérdezte Kati asszony különös érdeklődéssel. — Olyan, hogy megölte az anyámat, mert az egyszer hamis volt hozzá. — Igazán ? — Ügy ám . . . Szegény apám, a börtön­ben halt meg. Nem is látta soha édesanyám sirhalmát, pedig nagyon szerette. Kati önkéntelenül közelebb húzódott fér­jéhez : — Meg tudnál te engem ölni? — kér­dezte csaknem suttogva. Szikum Lojzi igent bólintott. — Nohát ölj meg! — kiáltotta Kati, széttárva két karját — én megcsaltalak száz­szor és százszor, én a leggyalázatosabb terem­tés voltam, én pénzért adtam el magamat! Nos, ott a zsebedben az oltókés vedd elő. — Nem bántalak, Kati. Kati hozzáment és gyöngéden -megfogta a kezét. — Ugy-e azért nem bántasz, mert már nem szeretsz? — De szeretlek. — Igazán? — Ha mondom . . . — Hát akkor ölelj meg ! Ö fogta át férje derekát és hevesen magához szorította. Az kínosan felszisszent. — Jaj, Kati, nagyon fáj, ne bánts! — Mi fáj, Lojzi? — A derekam ... kés volt benne, még nem gyógyult be ? — Megkéselt valaki? — kérdezte Kati gyöngéden.

Next

/
Thumbnails
Contents