Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-02-14 / 7. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Kanonok és vikárius. E történet nem lett 'ly széles körben ismertté, mint az irói szaadság helyesebben : szabadosság megbotránoztató példájaként azt érdemelte volna. Egyik zereplője, a vikárius ismert nevű poéta, ujság•ói összeköttetésekkel, úgy látszik megtalálta a nódját, hogy a fővárosi sajtó elhallgassa az setet, másik szereplője, a kanonok pedig paszzív hőse az egésznek, aki nem tudva, nem öjtve, amit ellene vétkezni akarnak, elköltözött da. ahol nincs gyűlölet, nincs irigység, ahol ibbé nem fáj semmi. Neki, amint egyéniségét >ás oldalról lefestettékelőttünk, talán ha élt volna 3 olvasta volna azt az „irodalmi művet", mely 5 ö személyét gúnyos és igazságtalan beállí,sban ismertette meg az Érdekes Újság olvasóiul, neki talán magának erkölcsi fölényében nem fájt volna ez a fatális irás. Azaz mégis. Szeélyének kipellengérezését talán eltűrte volna, 3 lesújtó, végzetes hatással lehetett volna rá történet befejezése. Mi van ugyanis a szóban vő novellában? Elbeszéli a „költő", hogy él jy kanonok, akinek nyilt háza van (a ház irása teljesen talál egy nemrég elhunyt győri monokéra), rengeteg barát jár a házába (megkel az igazságnak), akiknek mutogatja képeit i akiknek zongorázik (ez is igaz). A vendégek ymálják (magukban) képeit, megmosolyogják lagukban) zongorázását (ez már nem igaz) 3 véli lenézéssel hagyják el a vendégszerető házat Í se igaz). 0 (szerző) figyelmezteti a kanonokot, >gy az emberekkel nem érdemes barátkozni, 3rt azok nem szeretik őt, csak hamis dicsé;ek árán lakmározni akarnak s megjósolja, gy a halálban barátjai elhagyják és sírja jel Ikül áll a temetőben Ez (a halál) még a nollában be is következik, a kanonok meghal — k adósság közt — sirjára nem hagyhat semt s így azt besüppedten, elhagyottan látja zont a jós-költő-vikárius, A novella, melyk tartalmát itt elmondtuk,, egy héttel a nonok halála után jelent meg s mikor miatta őrött — mert kanonok, vikárius egyaránt ott — a botránkozás kitört, a szerző azzal vékezett, hogy ő a novellát akkor küldte be a apnak közlés végett, mikor az illető kanonok, ek fotográfiája akart lenni a fatális tárca, 7 élt. Ez a „védekezés" az azonban, ami — rintüuk — a szerző intencióit a leggaládabb nben tünteti fel. Tessék elképzelni, ha az a ca, amint a szerző akarta, idején megjelenik kanonok — élemedett öreg úr persze — szelyesen olvassa saját halálának, temetése körüllyeinek, sírjának leírását! Ha személye célos jellemzésén túl is tette volna magát, ez, öiténet ilyen befejezése, ez okozhatta volna álát. Nem így történt. Meghalt, mielőtt a vella megjelent volna és a sarat, melyet sira fröccsentett egy paptársa (ó, hogy ezeknek án a szeretet oly sokszor csak világcsalás!) eltakarják azok a virágok, melyekkel egész Győr városa borítja be a nagy emberbarát, a művészlelkű főpap, nevezzük őt meg kegyelettel: Ruschek Antalnak sirját. Hozzászólás a színház-kérdéshez, A Pápai Hirlap egyik számában a polgármester úr igen helyesen és kellő időben felhívta a közfigyelmet ezen igen fontos ügyre és felhívást intézett, hogy bárki szóljon hozzá. Ennek alapján én is, mint aki az építési bizottság előadója vagyok — s aki ilyen minőségben a bizottsággal együtt sokat foglalkoztam már e kérdéssel, — részben észrevételeimet teszem meg a polgármester úr tervéhez, részben pedig a magam véleményét adom elő és indokolom meg. Négy helyet jelöl ki a polgármester cikkében és pedig: 1. A Tizes malom helyét; 2. A Tókert egy részét (a tisztviselőtelep előtt, a villamostelep háta megett); 3. A Jókai-utcai Woytha-féle városi telket; 4. A mai Városmajor telkét a Bástya-utcán. Ezek közül az első elusik, mert egyrészt az uradalom nem hajlandó semmi szín alatt sem eladni, másrészt pedig mert nem is alkalmas, sok technikai nehézség leküzdése, tehát a drága épltaezés mia^'es" inéit a varoí középpontjától messzire kiesik, holott vitán felüli dolog, hogy a színházlátogató közönséget sem az alsó, sem a felső városrészek, nem szolgáltatják, hanem igenis a belváros közönsége legalább 9/io részben. Nemcsak illő, de jövedelmezőségi szempontból is elsőrangú fontossággal bir, hogy az valahol a város közepe táján legyen elhelyezve. A második helyen említett Tókert terület a villamos telep háta megett, igen sok jó tulajdonsággal bir. Amint hallottam, ezt gróf Esterházy Pál úr őméltósága ajandékképen a városnak adományozná színházépítés céljára, továbbá a város hosszirányú kiterjedését tekintve körülbelül középen fekszik (megjegyzem, hogy a legutolsó, 191 ü-iki felméres eredménye szerint a dr. Lővy László-féle Szechenyi-téri ház a város belterületének mathematikai középpontja) s most már eléggé jól meg is közelíthető. Azonban eldugott helyen van, a város szélén, ott, ahol a város kifejlődni nem képes a kötött birtok miatt. Azt hiszem ugyanis, hogy akkora látnoki képességgel igen kevesen birnik, vagy talán senkis 3in rendelkezik vele — hogy mint bizonyosan bekövetkezőt azt jósolhatná meg, hogy belatható időn beiül az itt elhelyezendő színház körül egy új városrész fog kiépülni a maga szükségleteinek teljes kielégítésével együtt. A szinház nem vonz maga után üzleteket — legfeljebb egy cukrászdát meg egy borbélyműhelyt — főleg nálunk, ahol 12 hónap alatt 2X6 hétig vannak színészek. Erre üzleteket bazírozni nem lehet. Város-szépítési szempontból pedig e helyre vinni szerény véleményem szerint szintén nem elsőrangú megoldás. Egy gabona-raktár, egy örökké füstölgő 88 mtr. magas gyárkémény és szénraktárnak háta mögé elrejteni a maga legalább is 1/

4 millióba kerülő épületet, úgy hogy az idegennek azt valósággal úgy kelljen felfedeznie, kikutatnia, nem célszerű dolog. Nem rendelkezünk még annyi szép monumentális középülettel, hogy az ujakat el kelljen a szem elől rejteni. A polgármester úr ugyan többször hangoztatta, hogy: „Elvan veszve az a város, mely mindent egy utcába hord, tömörít össze, mert ennek rovására a többi városrész kihal", szóval a polgármester úr a decentralizáció híve, ami igen okos, üdvös és célszerű a fővárosokban, sőt nagyobb vidéki városokban, de elhibázottnak tartóin ezen elv alkalmazását nálunk Pápán, ahol legfeljebb csak 10—12 évre visszamenőleg lehet városias fejlődést észlelni, s mindezt legnagyobb részben épen neki köszönhetjük. Ezen elvnek éppen a szinház elhelyezésénél való alkalmazást — épen ezért a polgármester úrtól magam csodálom. Vagy akkora fejlődést, a szépítésnek ós középületeknek olyan összetömörülését látja már, hogy a szétosztásra is keli gondolni ?! Bárhogy kutatom is ezen középület tömget, nem találom sehol- sora. Egy bizonyos i 8 ez az, hogy a mai színháztérnél megfelelőbb és alkalmasabb helyet nem tudunk találni sehogy sem. A feladatunk tehát az lőhet csak, hogy a rendelkezésünkre álló erőviszonyoknak megfelelő és az elhelyezés tekintetében annyiraamennyire kielégítő helyet találjunk. Ilyeneknek mutatkozik a polgármester úr által említett és a város tulajdonát képező Jókai-utcai Woythatelek, természetesen még kiegészítve — hogy szabadon állhasson a szinház — a Horváth- és Schneller-féle telekkel. Kétségtelen, hogy ez megfelelő hely és egyúttal a regen vajúdó Anna-térre nyitandó kereszt-utca kérdését is megoldaná — de nagyon drágán. — Ezen helyet csak színháznak átengedni magas értéke miatt nem szabad. Ide csak úgy fizetné ki magát a szinház-építés, ha szinház és városház együtt épülne, mert itt a telek értékét visszanyernénk a mai városháza értékesítésével. A polgármester úr által negyedik helyen említett Városmajor a Bástya-utcán, melyhez az elmúlt évben mintegy 7 kis ház még hozzá lett vásárolva s nemsokára hozzácsatolva, szintén megfelelő ugyan (bár ez is decentralizációs), de ez meg azért igen drága, mórt így a városmajor és tüzoltótanya elhelyezéséről kell gondoskodni. Igaz ugyan, hogy városmajornak, vagyis anyagraktárnak és istállóknak olcsóbb helyet is adhat a város, mint amilyen értékű ma, s különösen amilyenné válik a rendezés 75%-os éramjxiefétakariías Ragyogd, feltár íennyelég A valódi Osram drótlámpák kaphatók Pápán, ifj. Eisler Mór üvegkereskedésében. Képviselet és raktár Magyarország részére: Finger és F»a Budapest, VI., Hajós-utca 41.1