Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-02-07 / 6. szám

• földhöz juthassanak. Ebben a Hitelszövetkezetnek legerősebb, legnngyobb támasza az altruista bank vezérigazgatója, báró Papp Géza volt, aki az egész ügyet lelkes ideálizmusával fölkarolva, annak megvalósítását lehetővé tette. A legnagyobb jóindulat, igazi humánizmus és altruista érzés kellett ahhoz, — ami a pénzemberekben olyan ritka — hogy a 172 vevó közül 163-nak a vételárát jóformán a bankok finanszírozzák. Első sorban az altruista bank, továbbá a K. F. H. és az 0. K. H. tette lehetővé a kölcsön lebonyolítását olyan módon, hogy a vételár 75°/o-át 6°/Q-OS annuitás alapján a kisbirtokosok megkaphatták. Meg kell jegyeznünk, hogy a kölcsönösszeg felvételénél semmi külön dijat föl nem számítottak, söt a feleknek fejenként mindössze 2—3 koronányi közjegyzői költségük volt csupán, amennyiben az átiratási dijak és bélyegköltségek fizetése alól fel voltak mentve. Csak így volt lehetséges, hogy jórészt szegény földmives munkások a J20.000 korona vételár mellett, parcelláikat megszerezhették. A kölcsön lebonyolításában és a parcelláknak zavartalan kiosztásában főrésze volt Russ Hermann igazgatónak is. Ugy a helyi Hitelszövetkezet, mint az altruista bank megbízottai a parcellák eladásánál teljesen modern gazdasági elv szerint jáitak el. EIsö és íökötelességüknek tartották, hogy a földtelenek jussanak első sorban földhöz, ezért a kiosztott földeknek legnagyobb része egy és három hold nagyságú (86)„ kisebb része 3—5 hold (55), mindössze 21 vevőnek jutott öt holdnál nagyobb birtok és tiz olyan, kinek 10 holdnál nagyobb birtoka van. Gazdasági és szociális szempontból ezen nagyon fontos elvnek a végrehajtása eredményezte azt, hogy az 56 pápai birtokos közül 20 van olyan, akinek azelőtt egy négyszög tulajdona sem volt és elérte vele a szövetkezet azt, hogy a pápai kisgazdák földjét a parcellázás által egy negyed résszel nagyobbította meg. A teveli és a gyimóti kisgazdák közül pedig 30 teljesen földtelen munkás embert juttatott magántulajdonhoz. Az új birtokosok, mint új adózó polgárok, városi pótadó, vizdij, útadó cimén közel 4000 koronával növelik a város bevételeit és negyvennel a választók számát. Az 1912. évi október hó elseje óta az új birtokosok földjeinek értéke az előnyös kölcsönösszeg folytán közel 10% áremelkedést mutat. Meg kell még említenem, hogy az Alsóváros élelmes gazdaközönsége* a parcellázás folytán 10.683 négyszögöl legelöterülct birtokába jutott, aminek állattenyésztésünkre még ma kiszámíthatatlan előnyei lesznek. Sávoly parcellázása tehát, mint azt a fentebbiekből bárki is láthatja, városunk közgazdasági életének az utolsó tiz évben gazdaságilag kétségtelenül legnagyobb alkMása, szociális és humánus tekintetben pedig vármegyénkben is példátlanul áll. A helyi Hitelszövetkezet lassú, de kitartó, megfontolt és becsületes munkával érte el ezt az eredményt, amelynek minden szála Jílek Ferenc kezében összpontosult, s akik a Sávoly-puszta parcellázásának ügyét ismerik, azok tudják legjobban méltányolni Jílek Ferenc páratlan puritánizmusát, mely minden oldalról csak tiszteletet követel. ])r. Lakos Béla. Aspirin tabletták : fej és fogfájásnál, rheumánál, influenzánál stb. elismert fájdalomcsillapitószer : sükszor kTSöbfe^crtéka- készítményekké utánozzák, == hogy biztosan valódi Aspirint kapjunk, vegyük • a „Bayer" féle Aspirin tablettákat. Egy csö 20 á 0,5 gros tablettát tartalmaz ára 1 kor. 20 fill. Yárosi közgyűlés. — 1914. február 4-én. — A város képviselőtestülete múlt szerdán tartotta ez évben első közgyűlését, amely iránt azonban nem valami nagy érdeklődés nyilvánult meg. Egyébként maga a tárgysorozat is olyan volt, hogy nem igen vonzotta a képviselőket. A közgyűlés lefolyásáról alábbi tudósításunk számol be. Megnyitás. Kevéssel 3 óra után Mészáros Károly polgármester üdvözölvén a megjelent képviselőket, a közgyűlést megnyitja, s a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Löwy László, Lippert Sándor, Kerpel Gusztáv, Petrovics Mihály és Lampérth Ferenc városi képviselőket kérte fel. A múlt év utolsó üléséről felvett jegyzőkönyv felolvastatván, a közgyűlés minden módosítás nélkül tudomásul vette. Dr. Antal Gábor emléke. Elnöklő polgármester napirend előtt a következő szomorú jelentést telte: „Antal Gábor, a dunántúli református egyházkerületnek köztiszteletben álló püspöke, a protestáns egyháznak egyik kimagasló, nagy tudásu alakja, folyó évi januar hó 13 án meghalt. A kitűnő pap, lelkes tanár, az általánosan, mondhatom Európaszerte ismert államférfiú elhunyta gyászba borította az egész du nántúli református egyházkerületet, de gyászba borított minket, pápaiakat is, mert szerette városunkat és annak, közönségét. Mikor mint egyszerű tanár itt lakott miköztünk, a város képviselőtestületének hosszú időn át buzgó tagja volt, a város fejlődését nagy tudásával, tapintatos és jól megfontolt eljárásával előmozdította. Ha azt állítom, hogy abban az időben ő volt városunk vezető-férfia, irányítója, akkor csak az igazsagot jelentein ki és erre mi pápaiak mindenkor büszkék lehetünk. Jóságra, tudásra, jellemre példát vehetünk tőle. Igazi felkent bajnoka és szolgája volt a keresztény hitnek. Elköltözött nemes lelke nagy űrt hagyott mi közöltünk, ép azért tartsuk J j őrizzük meg emlékét szivünkben, lelkűn kök MSC Indítványozom, hogy emieket örökítsük meg jegyzőkönyvünkben és a gyászoló családnak, valamint a dunátúli református egyházkerületnek fejezzük ki őszinte, igaz részvétünkét. A v. tanács képviseltette magát a temetésen." A képviselőtestület a bejelentést mély fájdalommal vette tudomásul, s az elhunyt Antal Gábor püspök érdemeinek jegyzőkönyvben való megörökítése mellett, a mely gyászba borult családnak, valamint a dunántuli református A PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA Magyar írások. Irta : Halmi Uódog. Az ember, úgy tizenhatesztendős kora óta, tágranyilt szemmel, mindenre hajló érzékekkel figyeli a köiüJötte fonongó jelenségeket, mindent meglát, ami rikító ellentélben van azzal az alapszínnel, amellyel a hétköznapok palást ját vonják be a megszokások. A fiatalság a maga mindent befogadó sóvár kíváncsiságával, ha kulturális téren fejti ki erőit, ha irodalom és művészet zuhatagába temeti fürtös fejét, kcnnytn válik kozmopolitává. Az idegen varázsa, a régebb, kijegecesedet'ebb és összetettebb, gazdagabb és tökéletesebb életviszonyok bősegszigetén viiúló fajták alkotásai, amelyek a divat szárnyain eliépülnék a primitívebb és szegényebb világok szűk sikátoraiba, mámorba vonják a „prima vera* veiőfényes derüjeben tobzódó fiatal lelkeket és ők gőgös kicsinyléssel tekintenek a maguk környezetének hepe-hupás országútjára. Megmosolyogják a falusi idilleket, a muskátli-virágos ablakok, a fehér házikók és a szemérmes leányzók csendes, egyszerű költészetét. Kigúnyolják a falut az ő tömör, nehéz lépésű parasztjaival, pletykáival, fonákságaival, bőrkabátos kényuraival, a szolgabiróval, jegyzővel és a széles, gömbölyded arcú, dagályos, édeskés frázisok mézébe fürösztött szavú plébánosával együtt. A fiatalság a békés korszakokban, mikor a hétköznapok kopár csendjét nem veri fel forradalmi akarások harci zenéje és az indulatok pátosza számára nincs tér és szcenéria, könnye n válik hűtlenné a földjéhez. A folytonos szépség-illúziók kergetése közben ugyanis ketségkivül több csábító tárgyat ta'ál a komplexebb nyugat világában, mint a magyar földön, amelynek évszázados történelmi tragédiája, nemzeti ál ka, alkotmányának integritásáért folyt atott véres küzdelmei nem adtak elegendő időt a béke szánára való meleg, szines berendezkedéshez, fiatal kultúrája még nem teremtett olyan megvesztegetően tökéletesen megformált műremekeket, mint amiket a német, francia, angol és olasz szépséggyüjtemények rejtenek üvegszekrényeik alatt. A magyar njelv sem kapcsolja magához örök hűségre kötelező erővel a folyton messzeségekbe tekinlő fiatal intellektust, mert hiszen ennek a nyelvnek testébe még csak két nyelvújítás tüzes ekéje szántott bele: a Kazinczykorszaké, meg a Petőfi és Arany lángelméjének költői nyelvet, Eötvös József, Kossuth Lajos, Kemény Zsigmond és Gyulai Pálnak a magyar prózát új idiomákkal gazdagító, gördülékenyebbé, színesebbé, könnyebbé és érzékenyebbé alakító munkássága. A magyar ifjú az iskolapadokban szerzett degmalikus irodalmi ismeretek után kegyeletes meghalotlsággal merül bele a most említett klasszikusok és a tán még mélyebb is tisztább kultúi forrásokból merítő Vörösmarty Mihály életművébe és a pihenések óráin elringatja lelkét a magyar Ezeregy éjszaka, a Jókai-regény romantikájába, édesen kacag fel a szelid, kék szemű géniusz töröl metszett, magyar pszichét gyönyörűen eszményítő, fonákságot derült szeretettel ostorozó humorán, meg Mikszáth Kálmán frappans ötletek rakétáitól szinte sustorgó novelláin és regényein ; de ha irodalmi keresés aben nem akar megállapodni, akkor nagyon nehezen mellőzheti különösen a nagy nyugatra tekintő mester, Ambrus Zoltán hatása alatt azt az aranyeső bőséget, amelyet a nyugati és északi irodalom minden izgató modern eszmét műveiben reveláló magasrendűsége termel. Fiatal lázak lecsendesültével bizonyos nosztalgikus bánat, a hazai földhöz visszatérni sóvárgás lessz úrrá rajtunk, fülünkbe cseng a magyar nyájak kolompja, szemünk előtt megelevenednek a délibábos Alföld álomképei és azok a sirva-vigadó nóták, amelyek egyszerű, naiv szövegében egy egész fajtának öröme, bánata, reménysége, elbágyad sí, újra erőre kapása, gyönyörűsége és tragédiája reszket. Lelkünkre fekszik a puszta és a nyíri csend, amelyből édes zsongás hallszik, megjelennek előttünk a sebes folyású Tiszának, a szeszélyes, örvényes Vágnak partján vergődő bús emberek, majd felséges pompájában a regés titkokat rejtő Balaton, feltűnnek a Kisfaludy-regék túladunai szépségei: Csobáncz, Tátika, Tihany, a klasszikus. Örökké magyar lélekhez fonódoU, nemzeti tájak és mi bűnbánattal keressük könyves polcainkon a magyar Írásokat, amelyekbe temetkezve elhessegethetjük a kozmopolis szirén alakját, amely egész lényünket átölelte. Először a korukban meg nem értett ver