Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.
1914-12-19 / 51. szám
Szerkesztőség 1: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: JLMKŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Ne csüggedjünk! A déli harctérről jelentett szomorú hirek, mint más helyütt, úgy városunk közönségében is igen nagy levertséget okoztak. Értjük e nyomasztó hangulat okát. Hisz valamennyien az előzetes dicsőséges harcaink után az ádáz ellenségeinkre mérendő végső csapást vártuk s helyette nem álmodott kudarcok reggelére ébredtünk. Még ha valamely számottevő és hatalmas ellenségünk mérte volna ránk ezt a restelni való hatalmas csapást, — talán könnyebben vettük volna és mihamar átsiklottunk volna keserves hatásán. Ámde olyan népnek juttatta az ellenünk való feiülkerekedést a szeszélyes szerencse, amely népről már hónapok óta olvassuk és halljuk, hogy maga is, serege is züllik, foszlik s amelyet több hét óta seregeink kegyetlenül poroltak folytonosan. Ennek a tényállásnak a tudata volt a tulajdonképi oka nagyfokú levertségünknek és honfiúi elkeseredettségünknek. Azonban e kegyetlen-lelki hangulatnak nem szabad úrrá lenni bennünk. Ha a hirek hallatára közvetetlen hatása alól egy ideig nem is vonhattuk ki magunkat, most már, midőn leikünkön átvonaglott a fájdalom, ismét az előbbi, a jogosan bizakodó és a biztos győzelmet reménylö emberré, igaz hazafiuvá kell lennünk. Aki verekedik, ütést ad is, kap is. A háborús ellenfelek is ennek a sorsnak vannak alávetve. Rajtuk is teljesül a latin közmondás: „íiodie mihi, cras tibi". Ma nekem, holnap neked. Csakhogy a szerencse eme változandósága addig játszadozik a küzködökkel, amig végre is a nagyobb erő leverhetetlenül felülkerekedik a gyengébb felett s földreterítő ökölcsapását ráméri a kifáradt ellenre. Az erösebb diadalát a gyengébb el nem kerülheti. Már pedig mind az anyagi, mind az erkölcsi erő nagyobb mértéke a mi oldalunkon van. Anyagi erőnk túlsúlyát maga az ellenfél is beismeri azzal, hogy támadásaink ellen hol ennél, hol annál a nagyhatalomnál kér, kunyorál elhárító oltalmat. Tudja jól, hogy ha egyszer magára hagyatva kerül szembe vaskarunkkal, összeroppan minden porcikájában, minden gazságával együtt, Erkölcsi fensőbbségünk s igazságunk tudata parancsolja, hogy az összeroppantás müveletét mielőbb hajtsuk rajta végre. Az olyan ország, amely ok nélkül, orosz pénzzel felbérelve szakadatlanul életünkre tör, nem méltó arra, hogy tnegtürjük szomszédunknak. Az olyan nép, amelynek kormányzati eszközei között a leghasználtabb a gyilok s e rettenetes szerszámot értelmisége is negédes kéjjel forgatja meg saját fejedelmi személyeiben is, nem jogosult a kulturnépek paradicsomára. Lángoló karddal kell kikergetni öt a jó izlésü és a nemes törekvésű népek csoportjaiból. A lángpallósu Kherubin mi vagyunk. A végzet ránk ruházta ezt a tisztító feladatot. Bármily események lépjenek is közbe, amelyek rájuk nézve szerencséseknek látszanak, nekünk pedig megpróbáltatások, — az igazságos végzet útban van ellenük s a villogó, halálos kard a mi kezünkben. Nincs hát okunk a csüggedésre! Csak előre ! Gy. Jogos aggodalmak. A jövő esztendő prespektivája nem sok jót mutat. Akár a háború Ínségei töltik ki a tizenkét hónapot, akár a béke szelíd galambját hozza közénk állandó tartózkodásra, a közgazdasági helyzetünk egyaránt nem kecsegtető. Sok magyarázgatás nem kell hozzá. A háborús viszonyok természete mindent érthetővé tesz egyszerre. Ahol háború van, ott nincs nyugalom. Ahonnan elűzik a nyugalmat, ott nem lehet a megszokott, csendes, de egyedül termékenyítő munka. Hisz már a hadjárat, megkezdése előtt jóval észrevettük a közgazdaságra káros változást, a pénzpiacon és a gabonaárak erősen megindult és szűnni nem akaró emelkedésein. A pénzpiac abnormissá lett helyzete rohamosan éreztette rontó hatását, iparunk és kereskedelmünk tevékenységein. Megállt minden e téren és az a sok feltörő panasz, amely nem ritkán éles jaj-kiállássá erősbült, bizonyítja a napnál fényesebben, hogy micsoda rombolást idézett elő az újabb alakulat. Majd mikor az első behívások megtörténtek s a részleges mozgósítás rendes arányait érte el, a mezőgazdasági érdekek fájó sérelmei is azonnal jelt adtak magukról. Midőn pedig kozludomásuvá lett az általános mozgósítás és végrehajtása pár nap alatt megtörtént, a munkáskezektől megfosztott mezőgazdaságban okozott állapotoktói mindannyian megrémültünk és nehogy e részről katasztrófa szakadjon ránk a közel jövőben, maga a kormány is segítségére sietett a végveszedelemmel fenyegetett mezőgazdaságnak. Gondoskodott, még pedig a behivottak egy részének haza bocsátásával, a takarolás és az összes őszi mezei munkálatok lehető bevégzéséről. Kétségtelen, hogy a kormány ez intézkedése a jövő esztendő jobb kilátásait növelte. Azonban a nagy mozgósítással okozott hézagokat a mezőgazdaságban sok helyütt nem tölthette be. Ami felett nem is csodálkozunk, mert a behivottaknak csak egvrésze nyerhetett azon munkákra egy-két heti szabadságot, ez a rész — természetszerűleg — sokkal kisebb munkaerőt tett ki, mint amennyi szükséges egész mezőgazdaságunk teljes intenzív megmíveléséhez. Itt-ott némely vidéki lapban olvashatni földbirtokosok, nagybérlők szerfelett bizakodó, mondhatnám dicsekedő kijelentéseit a jövő évi mezőgazdasági eredményre vonatkozólag. Nem vonom kétségbe jóhiszemű tapasztalataikat. Sőt örülnék, ha mindenben igazuk lenne. Ámde a helyzettel való az egyszerű számvetés megdöníi az alaptalan nagy bizodalmat. Azt senki kétségbe nem vonhatja, hogy már eddig óriási terjedelmű munkaerőt vont el a mezőgazdaságtól a" hadviselés ós előreláthatólag a jövő óv folyamán nemhogy csökkenne, de még inkább növekedni fog ez az erőelvonás. Ugy állunk, hogy beteljesedik rajtunk a nóta ismert parancsszava: Mindnyájunknak el kell menni! Iiy körülmények között senki sem vár normális mezőgazdasági eredményeket, a rendes évek átlagos termését. Ha pedig józan ésszel erre nem gondolhatunk, akkor micsoda vigasztalódást nyújt nekünk a jövő esztendő őszi ideje, téli évszaka és még inkább az ezt. követő tavasz. Nem mutatok jobban rá a várható viszonyokra. Magára az olvasóra bizom a kép megalkotását. Biz nem valami vigasztaló az. Ámde emberek vagyunk. Van bennünk ész s erő. Ha valamit a kegyetlen sors elvett tőlünk, nem szabad kétségbe esnünk, hanem a belénk oltott életösztön eleven erejével annak visszaszerzésén kell munkálkodnunk. Kitartó munka biztosítja legalább a részleges sikert. Vonjuk össze magán élelmezésünket, elégedjünk meg kevésbbé finom liszttel, takarékoskodjunk minden élelmi cikkünkkel, hogy minél több maradjon meg belőle a jövő esztendőre. Már ez az új életrendünk is jól megérezhető mértékben elűzi a jövő évek kinzó kétségeit. A kormány is megtesz, amit tehet. Mint jeleztük, már most kijelentette, hogy a gazdák és gazdasági alkalmazottak egy részét mentesíteni fogja a népfelkelői szolgálat alól. Ha a kormány intézkedése kezet fog a nép takarékosságra irányuló erős elhatározásával, az esetben jogos aggodalmunk kellemesen érezhető mértékben enyhülni fog. • Kívánatra jutányos áron kölcsönöz, Pápa, javít és hangol zongorát, pianinót. Főtér. Bevonuló katonáknak! Finom, fehér gyapjú és drap teveszőr takaró! Gyapjú-pokrócokban igen nagy választék. KRAUSZ és KOKEII nagyáruházában.
