Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-12-05 / 49. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Belgrád eleste. Több mint 400 év után ismét kezünkbe került a szerb főváros. Isten a tanunk, nem mi kerestük e foglalás alkalmát, hanem a forró véiü délszláv népecske kényszerílelt bennünket reá. Az igazságosan büntető nemezis szerepét kellett magunkra vállalni és súlyos ökölcsapásokkal megtanítani az eszeveszett rácot a magyarok Istenére. Már négy hónapja zúdul a sok csapás a szerbre. De a legsúlyosabb most érte dec. 2-án, amikor elvesztette feje koronáját: Belgrádot. Elvesztette pedig a maga számára örökre s talán vele együtt országának végkép leáldozott a nap. Az olyan fajta nép, amelynek vezetői s papjai a borzalmas öldöklésre felesküvő u. n. halálligában szivják magukba a gyilkos eszméket, nem érdemli meg, hogy országa legyen a békés kulturállamok között. Arra csak egy vég várhat: kitörölni nevét is a föld térképéről. Szerbia bűneivel kihívta a végzetet — elérte iszonyú büntetése. Polgárőrségünk érdekében. Végre testet ölt az ige. Az alispántól e héten jóváhagyólag vissza érkezett hatóságunknak a polgárőrség szervezése tárgyában felterjesztett kérelme. S még e héten, szerdán d. u. a városháza tanácstermében összegyűltek nagy számban azok a polgárok, akik annak idején a polgármester fölhívására önként jelentették be készséges szolgálatukat a polgárörségi tennivalókra. Hogy mint folyt le ez a, valóban hazafias ihlettől sugalmazott és összetoborozott gyűlés, arra e cikkben nem terjeszkedünk ki. Azt lapunk majd más rovat alatt sorolja elő. Azonban annyit mindenek előtt, már most a legnagyobb hazafias örömmel kell megállapítanunk, hogy a gyűlés a legszerencsésebben oldotta meg a felettébb kényes kérdést, t. i. azt, hogy miképpen, függjön össze a polgárőrség tisztje a rendőrhatósággal. Igen helyes döntés az, amely szerint a polgárőrök polgáröri kötelességeikre nézve közvetlenül csupán a polgárőrség fő- és alparancsnokaiknak tartoznak felelősséggel s mindennemű ténykedéseikben csakis ezeknek felelősek. A rendőrhatósággal egyedül a fő- és aln^rancsnokok érintkeznek. Ez az eljárás a** őrségre oly szivesen vállalkozó polgárságnak még a jelen körülmények között is jogosan megkövetelt polgári függetlenségét megvédi s a fölösleges rendőrhatósági szubordinációkat rájuk nézve kizárja és mindemellett elvállalt hazafias kötelességeiket, készségesen elfogadott ellenőrzés molett, kifogástalanul fogják teljesíteni. f Szerencsés cselekedet volt a fő- és az alparancsnok megválasztása is. Mind a két férfiút oda való egyénnek ismerjük. A főparancsnok dr. Kapossy Lucián, ideális lelke egész erejével fog majd odahatni, hogy a vezetése alatt álló s működő hazafias szervezet lelkesedéssel és hiba nélkül oldja meg feladatát. Szőts Mihály alparancsnokról pedig mindenki tudja, hogy mint kiváló szakember alaposan meg fogja tanítani a polgárőröket hivatásuk gyakorlatára. Természetesen e két választással még nem fejeződött be polgárőrségünk végleges megalakulása. Ez tulajdonképen csak ezután történhetik meg és pedig akkor, ha már kidolgozott és elfogadott alapszabályokkal rendelkezik. A város jól felfogott érdekében kérjük a vezetőket, hogy csak siessenek a megalakulás előmunkálataival s minél előbb adjanak végleges formát törvényes szervezkedésöknek. Minden elmaradt nap fokozatosan növeli bennünk az aggodalmat a téli és tavaszi közigazgatási és élet s vagyonbiztonsági eshetőségek iránt. Ennek a rendkívüli fontosságú oknak a fölismerése késztet bennünket egyrészt arra, hogy mindazoknak, akik e nemes hivalásu őrségbe eddig beléptek, az egész város nevében előre is hálás köszönetünket nyilvánítsuk és fölkérjük őket elvállalt hazafias új munkakörükben való törhetetlen kitartásra. Másrészt azon polgártársainkat is, akik mint midannyian régebben kiszolgált katonák már ez év júliusában akarták a maguk körében szervezni városunkban a polgárőrséget s ez ügyben hatóságunkhoz beadványt is intéztek, de ott miért, miért sem? okos és hazafias vállalkozásuk elfogadtatásra nem talált, kérjük a fenti okból, hogy a visszautasítás miatti neheztelésökkel felhagyva jelentkezzenek ismét a polgárőrségbe való fölvételre. Nézzék a város javát és hallják a közérdek hivó szavát, amely érthetően kiáltja fülünkbe, hogy mindnyájan, akik itthonmaradtunk és akiknek erejök és idejök van, a város rendje, vagyoni-, erkölcsi és életbiztonsági érdekeinek védelmére tömörüljünk. Polgártársak! Minél többen lépünk a megalakítandó polgárőrségbe, annál könynyebben és jobban végezzük el hazafias feladatunkat. Az itthonmaradottak honfiúi lelkesedésétől és ebből eredő elhatározásától függ tehát, hogy a nálunk is megalakítandó polgárőrség a belépett tagok számára nézve is méltó legyen Pápa város hírnevéhez és biztos záloga összes érdekeink védelmének. Gy. Gy. Levelek az északi harctérről. i. Rothauser Ignác számvivő altiszt földink az északi harctérről igen érdekes levelet intézett hozzánk, mely előttünk pápaiak előtt különösen érdekes, mert benne a vitézül küzdő pápaiak — kedves ismerőseink — viselt dolgairól hoz örömet és büszkeséget keltő hireket. — íme a levél: Északi harctér, 1914 november 29. Tekintetes Szerkesztő Ur! Bocsásson meg, hogy soraimmal kénytelen vagyok felkeresni, de figyelemmel kisérem nagyrabecsült lapját és látom, hogy mirólunk megfeledkeztek teljesen, holott mi pápai népfelkelők, mint családos emberek külsőleg „öreg"-nek látszva, de bensőleg fiatalos szivvel és lélekkel már négy hónapja küzdünk éjjel-nappal az északi harctéren és most vagyunk a hatodik ütközetben, ezúttal a legsúlyosabban. Már a tizenegyedik napja állunk folytonos tűzben és — mint eddig — harcolunk halálmegvetéssel, hogy dicsőséget szerezzünk ezredünknek, hazánknak és szülőföldünknek. Reánk népfelkelőkre büszkén gondolhatnak testvéreink, szülőink, mert minden egyes harc után dicséretet kaptunk bátor magaviseleletünkért. Mivelhogy az előbbi századparancsnok nov. 21-én elesett, a második század parancsnokságát Koréin Jenő hadnagy vette át, kinek századában volt a legtöbb pápai fiu. 22-én rohamra vezette századát és a legnagyobb tüz hevében kiáltotta : „Fiuk, népfelkelők, előre, hisz bennetek pápai vér van!" és mikor elérte a magaslatot, melyet kitűztek neki, egy golyótól találva hősi halált halt a mindig vigkedélyü századparancsnok. Hoch Lajos puskaművessel hoztuk őt le a csatatérről és mint dicső földinket, szívfájdalommal több pápai fiu jelenlétében parancs szerint eltemettük és elsirattuk. Boldog vagyok, hogy ezen parancsot én teljesíthettem, de az egész ezred siratta a kedvenc és hős hadnagyot. Helyét ismét csak földink, Gottlieb hadnagy foglalta el, ő vette át a századot. Ezen súlyos napokban elfogtunk 5000 oroszt, 12 lőszerkocsit, 5 gépfegyvert, 3 ágyút és 20 felnyergelt lovat. Segélyhelyünkön a legnagyobb veszedelmek közepette önfeláldozóan és hidegvérrel, mintha békeidőben lenne, szolgáltatják a legelső segélyt dr. Weltner Sándor és dr. Domonkos Géza pápai orvosok éjjelt nappalt eggyé téve, hogy mielőbb megmentsék a megmenthetőt a családnak és hazának. Mindegyikhez van egy vigasz taló és barátságos szavuk, mely megkönnyebbülést ad a sebesültnek. Ez oly elismerést érdemel, mit nemcsak főparancsnokuktól és és ezredparancsnokuktól kaptak megbecsülhetetlen szolgálataikért, de a legfelső kitüntetés sem fog elmaradni, mely ha késik is, de nem múlik. Épúgy Havas Ernő hadnagy, a negyedik század parancsnoka, ki végigküzdötte az összes ütközeteket és mint századparancsnok vitézül vezette századát, amely őt rajongásig szerette és fájdalommal vették tudomásul, hogy folyó hó 21-én sérülése dacára, melyet lábán shrapnellLEÁNYKA RUHA Előírás szerinti ÁPOI^ÓHfÖI KÖPESY KÉZIMUNKA ^KÉZIMUNKA fejvédővel és vöröskereszt jelvénnyel együtt 5 korona LEÁNYKA RUHA LÉÁNYKA RUHA ^ R R KÉZIMUNKA KÉZIMUNKA öZULUöI Hu CÉGNÉL (MATUS-HAZ) LEÁNYKA RUHA