Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-12-05 / 49. szám

tői kapott, vezette századát, míg összeesett és saját emberei vezették a segélyhelyre. De roméljük, a Mindenható mielőbb visszavezérli ismét századához. Tebát büszke lehet Pápa, édes szülőföldünk hős népfölkelőire, kik csak dicsőséget, jó hírnevet és elismerést szereznek városunknak az oroszok elleni küzdelmekben, kik félnek a 20-as népfölkelőktől, mint ördög a tömjéntől. Most folyton szorítjuk vissza az oroszokat, egyik vereség a másik után éri őket. Isten éltesse kitűnő ezredesünket, Biffi ezredes urat, ki első perctől fogva hősiesen vezet bennünket és mint jó atya a gyermekeiről, úgy gondoskodik rólunk és aki jóban és rosszban velünk tart és érez. Tekintetes Szerkesztő Ur, fogadja hálás köszönetemet soraim közléséért. Hálás tisztelője: Rothauser Ignác számvevő, 20. népf. honv. gyalogezred 1. zászlóalj. II. Fülöp Lajos pápai rendőr, aki mint gyalogos tizedes küzd becsülettel a galíciai harctéren, november 27-ről keltezve levelet irt Kemény Béla városi tanácsosnak. A levélben Fülöp — dicséretére legyen mondva — értelmesen, szépen megfogalmazva adja elő a csatatéren szerzett tapasztalatait, s mivel irása olvasóközönségünket is érdekelheti, szivesen teszünk eleget abbeli óhajtásának, hogy levelét a Pápai Hírlapban tegyük közzé. A levél a következő: Kedves Tanácsos Ur! Miután szép hazánk harcba szólított, kedves családomat otthon kellett hagyni. Idáig kilenc ütközetben vettem részt, miben legsúlyosabb volt a kodeli ütközetünk, hol hat nap és hat éjjel ágyúzott bennünket a muszka. Olyan volt a csataterünk az ágyúgolyóktól, mint a szántás. Kisasszony napján este 6—7 óra között ütköztünk össze a muszka gyalogsággal. Óriási sortüzünk fogadta őket az előbb említett város magaslatainál. Hullott a muszka, mint a légy, halmok képződtek belőle, pedig mondották gépfegyvereik frissen: pa-pa-pa-pa. Gondolja, Kedves Tanácsos Ur, az ágyuk olyan bömbölést csináltak, hogy szinte a föld remegett belé, minden golyójuk halált hozó volt. Este kilenc órakor vitéz Biíl ezredesünk rohamot vezényelt a muszka deckungokra. Ott volt az igazi harc. Ember ember ellen küzdött. A titánok harca ehhez képest semmi sem lehetett. A puskatusra és a zsebkésre is rá került a sor. Éji nyári szellő lengedezett, arcon csókolgatott bennünket s az is azt súgta : Ne engedj, magyar! Ez tartott hajnali 2 óráig, amikorra beláthatatlan muszka holttest borította a csatateret. Egy orosz tiszthelyettessel találkoztam, ki keresztül volt szúrva s feküdve kiabálta : Irgalom, magyarszki, vodi, vodi ! Vizet kért, adtam neki a kulacsomból. Lehajoltam hozzá, meg akarta csókolni a kezemet, de nem engedtem neki és keresztet vetve rám, lehunyta szempilláit. Bocsánat, egy esetet irtam le a sok közül, tudnék még sok érdekeset irni, miket majd fogok közölni a Tanácsos Úrral. Kedves Tanácsos Ur, ha érdekesnek találja, ezen pár sort, közölje le a Pápai Hírlapban. Jelenleg a hómezőkről Morvafehértemplomba (Morvaorsz.) kerültem a kórházba. Már 10 napja vagyok itt, s most elvisznek innen; hogy hova? nem tudom ; de majd csak megsegít az Isten. HETI ÚJDONSÁGOK. — Karácsony a harctéren I Közeledik a karácsony, a szeretet és a családi otthon boldog ünnepe. A szegény keservesen megtakarított filléreiből, a gazdag feleslegéből egyaránt szeretetteljes meglepetésben részesítik azokat, akik szivükhöz legközelebb állnak. Van-e közöttünk, akinek ne tolulna könny a szemébe, midőn katonáinkra gondol, akik ez ünnepet otthonuktól távol, barátságtalan vidéken a legnemesebb, de bizonyára legnehezebb kötelesség teljesítése közben töltik. A cs. és kir. hadügyminisztérium, valamint a m. kir. honvédelmi minisztérium hadsegélyző hivatalai elhatározták, hogy derék katonáinknak szerény karácsonyi ajándékot küldenek s e célra jelen tékeny összeget adományoznak. A rendelkezésükre álló összeg azonban, sajnos, távolról sem elegendő arra, hogy a harctéren küzdő minden egyes katonánk méltó karácsonyi ajándékban részesülhessen. Ehhez mindegyikünk hozzájárulása szükséges s azok a kevesen, akiknek senkijök sincs a harctéren, e tekintetben bizonyára nemes versenyre fognak kelni azokkal, akiknek fiuk, férjük, fivérük, vagy vőlegényük küzd a hazáért . . . Ezért a hadsegélyző hivatal (Budapest, IV., Váczi-utca 38.) azzal a kérelemmel fordul hazafias és a harctéren küzdő katonáink érdekében már eddig is minden áldozatra késznek mutatkozott közönségünkhöz, hogy az e célra szánt nagylelkű pénzadományaival mielőbb keresse fel. (A Hadsegélyző Hivatalnak cimzett pénzküldeményeket a posta a vidékről portómentesen továbbítja.) A hivatal azután gondoskodni fog róla, hogy csapataink a nekik szánt karácsonyi ajándékot az édes otthonból jövő szeretetteljes üdvözletként, valamint a legbensőbb megemlékezés és az örömteljes viszontlátás reményének jele gyanánt századonként idejekorán megkapják. Budapest, 1914 november havában. A m. kir. honvédelmi minisztérium hadsegélyző hivatala. (Budapesten, IV., Vácziutca 38.) Kirchner s. k. cs. és kir. altábornagy. — A maximális árak. Mennyire örültünk, mikor olvastuk, hogy a kormány rendeletileg intézkedni fog a gabona és a belőlük előállított élelmi cikkek, főleg a liszt árának végleges megállapításában. Azt hittük, hogy Németország példáját ebben is követve a buza, a rozs, az árpa rohanva szökkenő és már tűrhetetlen áremelkedésének nemcsak határt szab erélyesen, hanem a jogos agrárérdekeket is méltányolva tisztességes, de mégis a legutóbbi áraknál jóval alacsonyabbat fog rá parancsolni a boldog, s ez időkben is uzsorára hajló gabonatulajdonosokra és a spekulánsokra. Mi annyi milliónyi nép, akiknek csak a boltból lehet élelmi szereket, még pedig legtöbbször pár kilónként vásárolni, mi — hogy ismételjük — ezt vártuk attól a kormányrendelettől. Ámde csalódtunk. Nagyot csalódtunk. Az epedve várt rendelet megjelent ugyan, de nincs nagy köszönetünk benne. A népről gondoskodó erélye tekintetében messze elmarad emberséges mintájától, a német kormány-rendelettől. Pedig ez az állam nem is eminenter agrárállam, mint mi vagyunk. Ott a buza ára 15 forintig sem viheti fel árát, nálunk a rendelet értelmében 19 frt. és 20 krajcár lehet az ára, ha a spekulánsok ezt is betartják. Mert nem tudjuk fölfogni, hogy e rendelet kiadása után is, miért marad a pesti piacon még ma is 20 frton felül a buza ára, sőt nem ritkán még, ha pár fillérrel is, újra föllebb száll. Csak nem vak a spekuláció. Ha ő ilyet tesz, valószínű, hogy rá nézve kecsegtető kilátások nyílnak. — Hasonlóan állunk a rozzsal is. A német ármegállapítás körülbelül 11 és fél forintot szab meg e gabonanemnél. Nálunk a rendelet értelme a 15 frt. 20 krajcárt engedi meg. És így megy ez a különbség a többi gabonára vonatkozólag is a két ország ármegállapítása között. És ha ezekhez, a valóban maximális, elbirhatatlanul maximális árakhoz hozzászámítjuk még a szintén kormányrendeletileg megengedett percenteket a különböző lisztek előállításánál, valamint a kicsinybe eladásnál fölszámítható u. n. polgári hasznot, akkor csaknem kétségbeeső rezignációval kell felsóhajtanunk e rendeletre : Adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne! De nem ejtjük el még most sem egyedül éltető reményünket abban a tekintetben, hogy kormányunk maga is belátja mielébb e rendeletének végzetes voltát és jóvá teszi azt, amit, talán akaratlanul is, a gabonatulajdonosok és a spekulánsok javára elhibázott. Öreg rekruták. A Pápa városában tartózkodó 24—36 éves népfelkelők bemutatási szemléje mult szombaton és hétfőn folyt le Veszprémben. Szombaton a 24—29 évesek, hétfőn pedig a 30—36 évesek kerültek bemutatásra. A két turnusban szemlére összesen 640-en jelentkeztek, kikből katonai szolgálatra alkalmasnak találták 439-et, tehát a megvizitáltak 68%-át Fényes eredmény! A szemle-bizottság tagjai voltak Nagy László őrnagy, dr. Weiner Dávid ezredorvos, Kis Elemér főhadnagy és Kemény Béla városi tanácsos. A „rekruták" elé a hozzátartozókból és ismerősökből mindkét este nagy közönség ment ki a vasúthoz s érdeklődéssel vették körül a jövendő felpántlikázott katonáit. — Értekezlet a gabonaárak ügyében. Veszprémvármegye főispánja december 3-ára értekezletet hivott egybe Veszprémbe a maximális gabonaáraknak vármegyénk területére leendő megállapítása iránt. Az elnökön kivül az alispán, főjegyző, a veszprémi és pápai polgármester s az összes főszolgabirák, valamint a vármegyei gazdasági egyesület és a kereskedelmi és iparkamara titkárai vettek részt az értekezleten, melynek megállapodását egyelőre a kormányhoz terjesztették fel s az fogja december 10-én közzétenni a megállapított gabonaárakat, melyek persze nem lesznek egységesek, hanem vidékenként változók s a városokban valamivel magasabbak lesznek, mint a falvakban. Az értekezlet határozata folytán a legközelebbi napokban Mészáros Károly polgármester összehívja a lisztkereskedőket is s ezek meghallgatása után fognak dönteni a lisztárak felett. — A polgári őrség folyó hó 2-án d. u. 3 órakor tartotta meg a városháza nagytermében alakuló ülését. A gyűlést mint elnök Szokoly Ignác rendőrkapitány megnyitván, felolvasta a jelentkezők névsorát, kikből a gyűlésen 90-en jelentek meg. Többen elfoglaltságuk miatt kénytelenek voltak távolmaradni. A névsor felolvasása után elnök bejelentette, hogy a polgári őrség szervezése azért késett, mert a belügyminiszter csak a napokban hagyta jóvá a pápai polgárőrség szervezésére vonatkozó fölterjesztést. Ezután felolvasta s megmagyarázta a polgári őrségre vonatkozó miniszteri szabályrendeletet. Ennek kapcsán hosszabb eszmecsere indult meg, melyben részt veitek Bőhm Samu, Halász Mihály, Falussy Gusztáv, dr. Fehér Dezső, Jílek Ferenc, Blau Henrik. A vita bezárása után elnök felszólította a gyűlést, hogy válasszon főparancsnokot s helyettes parancsnokot. Mire a főparancsnoki tisztségre dr. Kapossy Lucián főgimn. tanárt, helyettes parancsnokul Szöts Mihály nyug. csendőr járásőrmestert választották meg egyhangúlag. Elnök végül jelezte, hogy a szükséges előkészületek megtevése-után ismét gyűlést fog összehívni. — Ehhez mi csak azt fűzzük hozzá, hogy Halász Mihály elfogadott indítványa értelmében jövőben a polgárőrség gyűlését vagy az esti órákra, vagy vasárnapra hivják össze, hogy azon a tagok napi munkájuk megzavarása nélkül részt vehessenek. — Hazafias tüntetés. Belgrád elestének hire nagy lelkesedést keltett városunkban is. Az öröm pirja öntötte el az arcokat, s boldog volt, aki a szerbek büszke fővárosának kapitulációját elsőnek tudathatta ismerőseivel. A hir hozzánk magánértesülés utján szerdán délután 1 óra tájban jutott el, de tnivel a sajtóiroda hivatalos értesítése késett, a szenzációs újságot kétkedve fogadták. Csütörtökön reggel aztán a fővárosi lapok megerősítették, hogy Belgrádot — inost már Nándorfehérvárt — megszállották vitéz csapataink, s annyi századok után a bevehetetlennek tartott Kaliinegdánon ismét magyar lobogót lenget az őszi szél. Középületeinkre, sőt sok magánházra is csakhamar kitűzték a nemzeti trikolórt, s utcáink külsőleg ünnepi szint öltve hirdették a magyar fegyverek ragyogó dicsőségét. A hazafias lelkesedésben mindig elöljáró kollégiumi ifjúság este hat óra után lampionos felvonulást rendezett a a városban. Az ifjúság a kollégium udvarán gyülekezett. Innen elindulva hazafias dalok éneklése közben a Főutcán vonultak végig, s a főtemplom előtti téren bekanyarodtak a Kossuth Lajos utcára. Mire azonban ide ért a menet, száma több ezerre szaporodott a tüntetés hírére összeverődött közönséggel, s hatalmas kórusban szálltak ég felé a lelkesítő dalok — köztük a Wacht am Rhein — akkordjai. ,Éljen a király!", „Éljen a hadsereg!", „Éljenek szövetségeseink", „Pusztuljanak ellenségeink!" — zúgott minduntalan ezer és ezer torokból. A tüntetők a honvéd-szobornál megállottak, hol Bakó Béla papnövendék, Szabó Imre főisk. szénior és Mátrai Guidó bencés tanár tartottak a tömeghez gyújtó hatású beszédeket. Beszédek közben elénekelték a Himnuszt, a Szózatot, a lengyel himnuszt stb. A szobortól az ifjúság s a közönség nagy része Faragó János főgimn. igazgató-, onnan pedig Kis Ernő történettanár lakása elé vonult, kik mindketten lelkes szavakkal buzdították az ifjúságot a haza iránt tartozó kötelességeik teljesítésére. Azután kioltották a lampionokat s a tüntetők emelkedett hangulatban szétoszlottak.