Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-11-21 / 47. szám

nyomorban, hiszen kevés a munkáskéz és magas a napszám városunkban, hol sokkal rosszabb helyzetben van a középosztály, a kereskedő, iparos, sőt lateiner elem is, melynek jövedelme a háború óta majdnem teljesen megszűnt, kiadása, terhe pedig a nagy drágaság folytán kétszeresen emelkedett s melyre az adót többszörösen meghaladó mértékben nehezedik a társadalmi jótékonysági adózás. Különben is a téli idő nem alkalmas betonmunkák végzésére s a 3500 K-ás költségvetésben csak 700 K a munkadíj, a többi anyagok ára s így ez a csekély munka nem segít a munkanélkülieken. A közgyűlés a pénzügyi bizottság javaslatát fogadta el s egyelőre mellőzte e munka keresztül vitelét. Ezek után elnöklő polgármester a gyűlést berekesztette. Hadba induló huszárok. Helybeli honvéd huszáraink közül pénteken reggel ismét egy század indult a harctérre. A csapat két tiszt vezetése alatt 104 emberből állott. Elindulás előtt a nagytemplom előtti téren tábori mise volt, mely után a huszárok felesküdtek a haza védelmére. Ezt megelőzőleg a misét végző Kriszt Jenő esperes s Morvay Béla százados, a század parancsnoka lelkesítő beszédet intézett a huszárokhoz, azután megharsantak a kürtök, elindult a század, hogy újabb dicsőséget hozzon a ma már egész világon tisztelettel emlegetett magyar huszárokra. . . Kriszt Jenő esperes emelkedett szellemű szép beszéde a következőleg hangzik : Magyar Honvédhuszárok, Vitéz Hadfiak ! A csendes munkájából felrázott magyar nemzet hónapok óta hadba vonult. A magyar fegyverrel kezében a fél világgal áll szemben ! Hatalmas szövetséges társunk a német, és újabban hozzánk csatlakozott régi keleti fajrokonunk, a török. Közös zászlónk szeplőtelen és tiszta, amelyre nincs irva sem önzés, mint az angol és japánéra, sem gyűlölet, mint a francia és belgáéra, sem irigység, sem vérszornj, mint a sziszegő kigyó s alattomos oroszéra, valamint a királygyilkos szerbére ; a mi nemzeti i zásziónk fodrait porig megalázott nemzeti becsületünk fájdalmas sóhaja lengeti. És ha valamikor, most is igaza van koszorús költőnknek: „ Sehonnai bitang ember, Ki most ha kell Halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete." Fegyvereink már zengenek, ágyúink tüzet és halált osztanak és e mélységes harci zajban Istenhez imádkozik a király és a koldus, mert egyek vagyunk most mindnyájan érzelemben, szivben, hitben és reményben. És magyar Honvédhuszárok biztosítlak benneteket, hogy a népek és seregek igazságos Istene meghallgatja a magyar nemzet lelkének acélhurjain dörgő hadi imát és fegyverei tüzét, szuronyai fényét, kardjainak villámát, ágyúi dörgését diadallal röpíti át a gyűlölet egész világán, amint az égnek cikázó villáma, Istennek e földet reszkettető tüzfolyama átszáguld a világon, mert fegyvereinkben az Isten lénye él, az Igazság ! Pedig ha Isten velünk, ki ellenünk?! Azért ne féljetek Honvédhuszárok, mert az Ur Isten lesz éltetek oltalmazója, kinek hatalma nagy és csodatevő! Erről különösen a Ti sebesült bajtársaitok, azok a piszkos, lerongyolódott szürke ruhában nekünk oly kedves hőseink nagyon sokat tudnának beszélni, mert ők már a hazáért, annak szabadságáért és értünk áztakfáztak, küzdöttek s megálltak helyüket, épp azért mindnyájan irántuk a legnagyobb hálára vagyunk kötelezve. Az ő példájukat, nyomdokai

1 kat kövessétek, midőn veszteségeink pótlására most a csatatérre lesztek küldve és tartsátok meg azt az ünnepélyes esküt, melyet most letesztek. Minden magyar huszár eskünél három ujját kinyitva ég felé tartja, mi a Szentháromságot jelenti, kettőt lezár, melyek a lelket és testet jelentik, mintha azt mondaná r Töröljön ki az Atya Isten az élők sorából, sohase részesüljek a Fiu-Isten kiontott vérének érdemeiben és vonja meg a Szent-Lélek tőlem kegyelmét, szóval vesszek el lelkestől-testestől, ha nem borzadok vissza az esküszegés legszégyenletesebb és gyalázatos bűnétől, melyet már itt a földön az Ur-Isten megbüntet ha mással nem, a lelkiismeret mardosó kígyójával, még inkább pedig megbüntet a másvilágon és a világi hatalom szigorát sem kerüli ki. Eskütöket megtartva jöjjetek vissza győzelmi babérokkal, meglássátok mily örömmel fogunk Benneteket szivünkre Ölelni, átkarolnak Benneteket a könnytelt szemű aggastyánok, apák és testvérek, a magyar nők, anyák, hitvesek és gyermekek és szivünkből templomot építünk a Mindenhatónak, melyben Veletek együtt ujjongva dicsérjük, áldjuk és imádjuk az Istent, hogy Ti magyar Honvédhuszárok vihar gyanánt söpörtétek el az alattomos és vérszomjas ellenséget s a béke napjának aranysugara újra felvirradt a magyar nemzetre. — Amen. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hirek. Németh István ref. püspök és Czike Lajos a főiskola gondnoka a főiskola látogatására a hét elején városunkba érkeztek és több napon át itt tartózkodtak. — Hadikölcsönjegyzések városunkban. Az érdeklődés középpontjában a hadikölcsön áll. Egy második mozgósítás folyik le szemeink előtt s ebből is kiveszi a maga részét szegény és gazdag egyaránt. Még két nap választ el bennünket a jegyzés lezárásától s máris biztosítottnak látszik a nemzeti kölcsön fényes sikere. Páratlan érdeklődés mutatkozott városunkban is a hadikölcsön iránt s pénzintézeteink valóságos ostromnak voltak kitéve. Aligha csalódunk, ha másfél milliónál többre becsüljük a várható jegyzések eredményét Pápán. Csak a Pápai Takarékpénztárnál több mint 600 000 koronára rug az eddigi jegyzés, a Pápavárosi és vidéki Takarékpénztárnál 200.000 K, a Közgazdasági Banknál 100.000 K, az Országos Központi Hitelszövetkezet pápai fiókjánál pedig mintegy 50.000 korona jegyzés történt, s ezen összegekben még nincs benn az illető intézetek saját jegyzése. Intézetek, társulatok minden mozgósítható tőkéjüket hadikölcsönkötvényekbe fektetik s magánosok is impozáns összegeket jegyeztek. A város 100.000 K-ás jegyzésén kivül említést érdemelnek a következő jegyzések : Városi tisztviselők 10.000 K, Dunántuli ref. egyházkerület és főiskola 40.000 K, Kath. hitközség 4000 K, Kriszt Jenő 10 000 K, Irgalmasnővérek 2000 K, Scherman József nagygannai plébános 17.000 K, Evang. egyház 2000 K, Izr. ápold a 7000 K, Chevra Kadisa 4500 K, Izraelita nőegylet 8000 K, Bikur Cholim egylet 1300 K, Wahrman egylet 2000 K, Ref. főgimn. segítő-egyesület 5000 K. — Katonáink karácsonya. Közeledik Karácsony ünnepe. Más években ez a béke és szeretet ünnepe. De milyen lesz a mi idei karácsonyunk ? Ha elárvult családi otthonunkban akarjuk megülni, akkor nagyon bánatos karácsonyunk lesz. Mert hiszen alig van családi asztal az országban, amelynél egy vagy több helyet üresen nem hagytak volna a hadbavonultak. Ezért az idén nem a családi tűzhely mellett, hanem künn a harctéren kell megülnünk a szeretet ünnepét. Ott, ahol most a nemzet legkedvesebb fiai vannak. Karácsony estéjén forradjon az ország népe egyetlen nagy családdá és zarándokoljon szeretetével a katonai táborokba. Minden egyes katonánknak jusson karácsonyi ajándék. A szeretet géniusza vonuljon végig a táborozó helyeken és látogasson el a legtávolabbi lövészárkokba is. Hadd tudják meg a hős* fiuk, akik testvéri egyetértésben, vállvetve küzdenek királyukért és hazájukért, hogy Magyarország az édes szülő szeretetével, hálájával és büszkeségével gondol mindegyikükre. Herczeg Ferenc. — Hadifogságban. Dr. Sugár Jenő, a 19. gyalogezred segédorvosa orosz fogságba esett. Orvosi karunk e derék tagja valóban hivatásának lett áldozata, mert ő a gondjaira bizott sebesültek kezelése végett maradt vissza s így került az ellenség kezére. Fiatal neje e héten kapott tőle értesítést Moszkvából, hol a kimerültségtől betegen fekszik s ahol levele szerint igen jól bánnak vele. — Diákok a katonákért. A pápai ref. főgimn. tanuló ifjúsága 26 kg. földi szeder levelet és 15 kg. valódi teát gyűjtött harcoló katonáink számára. A szép adományt a főgimn. igazgatóság már el is küldötte illetékes helyre. A tanuló-ifjuság körében gyűjtés folyik továbbá a katonák karácsonyi ajándékára is. — Dr. Bodola emléke. A ref. főiskola tanári kara az északi harctéren hősi halált halt dr. Bodola Gyula főgimn. tanár emlékére dec. 6 án ünnepélyt tart. Az emlékbeszédet Faragó János főgimn. igazgató fogja mondani. — A Jókai-kör folyó hó 21-én, szombaton délután 4 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart a hadikölcsön és a helyiség ügyében; erre a gyűlésre tisztelettel meghívom a kör tagjait. Oyurátz Ferenc elnök. — Hőseink. Dicső hőseink névsora egyre bővül. Mindig többen lesznek városunkból is azok, akik a legbecsesebbet, életüket adják az imádott hazáért. A héten megjelent 57. számú veszteség-liszta közlése szerint meghalt Németh István helybeli hentesmester, aki a szerb harctéren szeptember 23 án halt hősi halált. Örökre itt hagyta a Széchenyi-utcában tavasszal alapított, lankadatlan szorgalommal csakhamar virágzóvá tett hentes üzletét s fiatal feleségét, aki sürün hulló könnyeivel áldozik derék férje emlékének. Vigasztalja az a tudat, hogy az elesett hősöket az egész nemzet hálás kegyelete kiséri idegen földön ásott sirjába. — Uj tartalékos hadnagyok. Ő felsége a király tartalékos hadnagyokká nevezte ki dr. Kutisz Jenő és Haas Jenő tartalékos hadapródokat. — Agyonlőtt huszár. A vasárnapról hétfőre virradó hajnalon véres dráma játszódott le az Irhás-utca egyik nyilvános házában, malynek egyik szereplője: Putz Gyula 30 éves tartalékos huszár halva maradt a csúnya esemény színhelyén. A dráma — hiteles értesülésünk szerint — a következőkép folyt le. A fentebb említett Putz Gyula honvéd huszár, aki a civil életben főpincér volt, és Balogh Miklós helybeli szobafestő egy átdorbézolt éjszaka után hétfőn hajnali fél 4 óra tájban az Irhásutcai Pintér-féle nyilvános házban találkoztak. Putz volt ott előbb, valamivel később érkezett Balogh. A régi, mulatni szerető ismerősök alighogy találkoztak, valami csekélység felett szóváltásba elegyedtek, miközben a huszár kétszer arculütötte Baloghot, majd pedig a folyosóra tuszkolta ki a helyiségből. Mikor a folyosóra értek, Balogh hirtelen előrántotta nála levő browningját, s gyors egymásutánban háromszor a huszárra lőtt, s be sem várva a lövések következményét, sietve eltávozott. A harmai dik lövés talált, a golyó a szerencsétlen huszár szivét fúrta keresztül, aki egy fájdalmas sóhajjal holtan rogyott össze, amikor még Balogh alig távolodhatott egy dobásnyira a háztól. A ház megrémült népe a halott huszárt egyik szobába helyezte, s azonnal értesítette a tragikus esetről a rendőrséget, amely a nyomozást rögtön megindította. A halált okozó kilétét azonban csak 9 óra felé tudták határozottan megállapítani, mert Balogh a nyilvános házban — nevét és foglalkozását elhallgatva — „vasúti tiszt

8-nek adta ki magát, ennek folytán a rendőrök első sorban is a vasútiak körében nyomoztak. Mikor aztán sikerült a tettes személyét megállapítani, Baloghot munkahelyén, ahol mintha mi sem történt volna, nyugodtan végezte a szoba festését, fél 10 óra tájban letartóztatták. A rendőrök tudomására adván, mi járatban vannak, Balogh rendkívül meglepődött, de aztán beismerte bűnös cselekedetét, mentségére azt hozva fel, hogy önvédelemből használta revolverét. A rendőrség Baloghot kihallgatása után a járásbíróságnak adta át, amely az ügyre vonatkozó adatok gyűjtését már megkezdette. A hajnali dráma másik szereplőjét, a halott huszárt, a katonai hatóság hétfőn felboncoltatta s azután kiszállították az alsóvárosi temető halottas házába, honnan bajtársai részvéte mellett kedden délután helyezték siri nyugalomra. — Mikor hős katonáink ezrei véreznek el nap-nap után a harcmezőn, mélyen elszomorító es bántó a büntanyán ily módon előfordult katonahalál. Honszerelmünk áldásai kisérik sírjukba a becsület mezején elesetteket, itt részvétünk csak a megtört, özvegy édesanya felé hajlik, aki messze vidékről megjött szerencsétlen véget ért fia temetésére, akinek annál nagyobb a fájdalma, mert — mint értesülünk — az idén már eltemette egy leányát s elvesztette a csatatéren egy katonafiát. A köztiszteletben álló Balogh-család iránt is általános a részvét, akiket a meggondolatlan fiu bűnös cselekedete méiy szomorúsággal töltött el.