Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-11-14 / 46. szám

PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak .* Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A hadikölcsön. Három hónapja elmúlt immár annak, hogy országunk a becsülete és létérdeke ellen intézett támadások következtében fegyvert fogott és viseli az ellenségeitől reá kényszerített háborút. Az eddig elért eredmények, ügyünk igazságosságának tudata és magunk erejébe, valamint hatalmas szövetségesünk megingathatlan nagyságába vetett bizodalom törhetetlenné teszi a végső győzelembe vetett hitünket. Természetes, hogy ezen végleges döntésig tartó küzdelmek nagy erőmegfeszítéssel járnak és az államkincstár anyagi erejét is jelentékeny mértékben igénybe veszik. És bár azok a milliók, melyeket az állam a haderő kiadásainak fedezésére elkölt, jórészt az ország határain belől maradnak és mezőgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk hasznára szolgálnak, igen hosszú ideig tart az, mig az így felhasznált öszszegek gyümölcse közadók és egyéb közszolgáltatások alakjában az állam pénztárába visszafolyik. Már pedig a sikeres hadjáratnak egyik legtöbb feltétele, hogy az anyagi eszközök mindig a kellő pillanatban és mennyiségben álljanak a hadvezetőség rendelkezésére. Ezt a célt tartja szem előtt a mag^ ar kormány is most, midőn Németország példáját követve, az ország népéhez fordul és gyümölcsözetlenül heverő, vagy csak csekély hasznot hozó pénzét kölcsönbe kéri még pedig oly előnyös feltételek mellett, aminőkre eddig az állami hitelmüveletek terén példa nem volt. Az tehát, ki a jelenlegi válságos időkben lép be az állam hitelezőinek sorába, nemcsak hazájával szemben fennálló kötelességének tesz eleget, hanem pénzének gazdaságos befektetésével még anyagi előnyöket is szerez magának. Ennek igazolására néhány szóval vázoljuk itt a hadikölcsön kibocsátásának módját és lényegesebb feltételeit. A kölcsönt az állam minden eddig szokásos közvetités mellőzésével, nyilvános aláirás utján szerzi meg. Hogy pedig bárki is könnyű szerrel hozzájuthasson a kölcsön jegyzéséhez, igen nagy számban jelöltettek ki oly hivatalok és intézetek is, melyeknek eddigelé az állami kölcsönmüveletek lebonyolításánál szerep nem jutott. így az aláírási helyek között szerepelnek a magyar szent korona országainak területén az állampénztárak és adóhivatalok, az Osztrák-Magyar bank pesti föintézete és összes fiókjai, továbbá a postatakarékpénztár, valamint annak közvetítő hivatalai: az összes postahivatalok, az Országos Központi Hitelszövetsezet valamennyi tagjával, végül a nevesebb magyar és horvát pénzintézetek. A kölcsön kötvényei 50, 100, 10U0 és 10.000 korona névértékű címletekben vásárolhatók, úgy hogy ily módon még a kevésbbé tehetősek részére is hozzáférhetőkké vannak téve. Emellett a kötvények 6%-os kamatozást nyújtanak. Tekintve azonban, hogy a kibocsátási árfolyam a névértéken alul marad, a tényleges kamat még a 6°/o-ot is meghaladja. Maga a kamatozás 1914 november hó 1-én kezdődik, jóllehet a tényleges beűzetés csak jóval később következik be, ami ismét csak a vásárló előnyét szolgálja. A kamatszelvények minden félévben, első izben tehát 1915 május hó 1-én fognak beváltatni. A beváltást az állampénztárak, adóhivatalok, postatakarékpénztár és a legelőkelőbb budapesti és zágrábi pénzintézetek eszközlik. A szelvénykamat természetesen minden bélyeg és egyéb adótól mentes; a kötvények tiz évre szóló szelvényekkel vannak ellátva. De nemcsak a magas kamatozást biztosíthatja a kötvény birtokosa magának, hanem ezen kivül még figyelemre méltó tökenyereségre is tehet szert. Mindenkinek módjában áll ugyanis kötvényeit öt évre zároltatni. Az ily zárolt kötvény tulajdonosa azután az ötödik év utolsó negyedében a kölcsönt felmondhatja, amikor is a kincstár az árfolyamértéktől függetlenül a kötvény teljes névértékét visszafizeti. Világos, hogy ezzel a kötvény birtokosa, aki jóval a névértéken alul szerezte be papirját, jelentős haszonhoz jut. Meg kell emlékeznünk ezúttal még arról az intézkedésről is, mely szerint, ha a kötvény birtokosa netán szorult helyzetbe kerülne és készpénzre lenne szüksége, úgy már az aláírási helyen kapott elismervény is a közel múltban létesített hadikölcsön pénztáraknál elzálogosítható. Az ilyen kölcsön folyósítása a mindenkori váltóleszámítolási kamatlábon történik, ami azért fontos, mert e kamatláb rendszerint a 6°/o-on alul lévén, a kötvény birtokos kölcsöne után kisebb kamatot fizet, mint amennyit neki a kötvénybe fektetett összeg jövedelmez. Végül még annyit, hogy a betéti intézeteknél kezelt és a moratorium folytán fel nem vehető betétek szintén felhasználhatók a kölcsön jegyzésére. Az előadottak tehát meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy az állam az adott kölcsönért a legmeszebb menő ellenszolgáltatásokat nyújtja és így mindenki, aki csak teheti és hazájának jövőjét a szivén viseli, már csak a saját érdekében is hozzájárul az aláírások mennyiségének gyarapításához és ezzel annak biztosításához, hogy a kölcsön kibocsátásának minden eddigi mértékét meghaladó módon való keresztülvitele a magyar hazaszeretetnek és áldozatkészségnek örök ragyogó példája lehessen. Városunk háztartásáról. (drhs.) A szokott időnél jóval későbben bocsátotta a nyilvánosság elé a városi tanács az 1913. évi zárószámadásokat. De vájjon ki akad fenn ezen a késedelmen, avagy általában ki törődik manapság a mindenek elméjét teljesen elfoglaló és lenyűgözve tartó háború gondjai közepette, a mi városunk háztartásának aprócseprő részleteivel. Talán még az a 15—20 városi képviselő sem, akik felmennek ugyan a városi közgyűlésre, de akiket oda bizonyára nem a napirendre kitűzött ügyek vonzanak, hanem inkább az a gondolat, hátha ott a gyülekezetben valami újságot hallhatnak. Pedig nem ártana, ha az arra hivatottak s különösen az arra választottak mégis csak szentelnének egy kis figyelmet olyan ügyeknek is, amik nem éppen a háborúval kapcsolatosak s gondjaikba vennék az elárvult s az érdeklődés köréből kiesett városi ügyeket, melyeknek egyik legfontosabbja kerül a hétfői közgyűlés napirendjére ama szépen kiállított vaskos füzetben, mely a városi zárószámadásokat tartalmazza. Ez a füzet nemcsak a külső kiállításánál f ogva mondható mintaszerűnek, de mintául szo'g álhat szerte az országban arra is, hogy mikepen kell világos, tiszta, laikusok számára is könnyen áttekinthető képet adni egy város háztartásáról. Sajnos, hogy ez az elismerés csak a kezelés korrektségére vonatkozik és nem jelenti egyúttal azt is, hogy a számadások oly képet tarnak elénk anyagi helyzetünkről, mely a megelégedés szavait válthatná ki a komoly bírálóból. Bevételeink évről-évre csökkennek ; kiadásaink pedig rohamosan emelkednek. Amily szomorú jelenség, hogy éppen a fogyasztási adó természetű jövedelmeink apadnak, ami a polgárság szegényedésének kétségtelen jele, éppen olyan aggasztó dolog az, hogy kiadásaink közül azok emelkednek, amelyek improduktív célokra fordíttatnak. Helytelen módja a gazdálkodásnak az is, ami mostanában mind gyakrabban fordul elő, hogy olyan kiadásokat, melyek többé-kevesbbé folyó szükségletekből eredtek, kölcsönnel fedez a város. Egy-egy kisebb Cinca-részlet beboltozása, járdakövek beszerzése, hivatalnokok helyettesítése, kolera elleni fertőtlenítés stb. efféle kiadások számára az évi költségvetésben kell fedezetet teremteni s kölcsönöket csak nagyobbszabásu befektetésekre, vagy olyan alkotásokra szabad felvenni, melyek hatása évtizedekre, vagy általában hosszabb időre szól. így persze nem lehet csodálnunk azt sem, ha a város vagyonleltára is kedvezőtlen eredményt mutat s adósságaink sokkalta nagyobb összeggel emelkedtek, mint amennyivel a városi vagyon növekedett. A pénzügyi bizottság jelentése szerint 1912—1913 ban 100.000 K-val csökkent a város vagyona, melyről a mi leltárunk nem ad reális képet. Adósságainkat pontosan és hűen mutatja ugyan e leltár, de már az aktívumot kevésbbé, mert a városi tanács egy kormányrendelet utasítása szerint pl. teljes névértékben 300.000 K-val kénytelen szerepeltetni a bánhidai és csornai vasúti részvényeket, holott azok teljesen értéktelenek. Nem vád gyanánt a városi tanács ellen hangoztatjuk e kifogásokat, hisz a tanács csak végrehajtója a közgyűlés határozatainak, de bizonyos szemrehányással kell mégis megállapítanunk azt, hogy ma a városi tanács nem tudja irányítani a képviselőtestület működését, hanem éppen fordítva áll a dolog, hogy a városi tanács kezéből a vezetés teljesen a közgyűlésre ment