Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-11-14 / 46. szám

át. Rendes körülmények között ez nem volna baj, de a mi képviselőtestületünk sajátszerű összetétele ugyancsak szükségessé tenné acéltudatos s mindig a város érdekeit szolgáló irányítást. Képviselőtestületünkben az idők folyamán külön csoportok alakultak, amelyek — sajnos — nem mindig tudnak szabadulni bizonyos egyoldalú felfogásoktól. Ez valóságos rekompenzációs politikát szült. Ha megvalósult bármily üdvös reform, mely véletlenül az egyik csoportnak kedvesebb volt, akkor rögtön jelentkezett a másik csoport a maga követeléseivel s az ilyen küzdelmekben nem mindig a város igazi érdeke győzedelmeskedett. A mai rendkivüli idők azonban ki fognak zárni képviselőtestületünkből is minden ilynemű partikularizmust s nem engednek érvényesülni mást: csak a város egyetemes érdekét. Soha erre nagyobb szükség nem volt, mint éppen most, amikor a háború által felidézett súlyos helyzet a várost is súlyos feladatok, nagy áldozatok elé állítja. Dr. Bodola Gyula. Dr. Bodola Gyula, a pápai ref. főiskola tanára, a 17. honvédgyalogezred tartalékos hadnagya, a galíciai harctéren szeptember 24-én elesett. Körülbelül egy hónappal ezelőtt érkezett először e szomorú hír városunkba s oly jól esett magunkat biztatni és áltatni azzal, hogy mint már oly sok könnyelműen terjesztett álhír, ez is valótlannak fog bizonyulni. Utóbb már megbízhatónak látszó helyről is kaptunk értesüléseket : egy vele egy ezredben szolgáló tiszttársa irt a dologról, sőt megjelent Pápán Bodola tiszti szolgája is, ki utolsó perceiről beszélt s a kétség és a remény közt vergődő családja és barátai még mindig azzal űzték el maguktól a rettentő hirt: nem jött hivatalos tudósítás; ámde e héten ez is megérkezett. A 17-ik honvédgyalogezred tisztikara gyászjelentése hozta meg a kegyetlen biztosságot, hogy dr. Bodola Gyula tart. hadnagy f. évi szeptember 24-én a királyért és hazáért küzdve a galíciai Komanczán, súlyos betegségnek esett áldozatul. „Neve ezredünk történetében, mint a hazaszeretet, hűség és kötelességtudó vitéz katona lelkesítő példája örökké élni fog." Nehéz feladat ma az ő halála felett érzett nagy fájdalmunkat méltóan ecsetelni, midőn a haza nagy érdekei azt követelik, hogy ne öltsünk gyászt az elesettekért, ne keltsünk lehangoltságot. az itthonmaradottakban s mikor mindenkinek az a kötelessége, hogy fejhorgasztó sopánkodás helyett lelket öntsön a csüggedőkbe. Ámde mégsem emlékezhetünk meg Bodola Gyula hősi haláláról anélkül, hogy kifejezést ne adjunk annak a súlyos veszteségnek, mely a ref. főiskolát érte. Csak rövid pár év óta tartozik a főiskola kötelékébe, de e rövid működése alatt is egyaránt megszerették őt úgy tanártársai, mint tanítványai. Visszavonult életet ólt, a zajos társaságokat elkerülte s minden szabad idejét könyveinek, tanulmányainak szentelte. Zárkózott lelkének minden melege csak akkor olvadt fel, ha tanítványai között volt, kiket bálványozásig szeretett s akik rajongtak érte. Nemcsak a tudományokra tanította a gondjaira bizott ifjúságot, hanem a szülők igazi segítőtársaként részt vett azok nevelésében is. Csak tanári hivatásának élt s legfeljebb évenkint egyszer jelent meg a Jókai-kör felolvasó asztalánál, hol mindig élvezettel hallgatták s szívesen fogadták egy-egy mélyen szántó, poetikusan megirt szép tanulmányát. Halálának tragikumát fokozza az, hogy egy bájos idillt is kegyetlenül szétrombolt. A mozgósítás hadbahivó szava szerelme egéből, nászutjáról szólította fegyverbe Bodolát házasságának negyedik hetében. Már régen a hősök álmát aludta a kulassnei temetőben, mikor haza érkeztek ifjú nejéhez igaz szerelemtől áradozó gyönyörű levelei. „. . . Oh, talán álom volt az az egy hónap, amelyből oly sok reményt merítettem a legboldogabb jövőre . . . Mindent, de mindent itt tudnék hagyni ez életben, azonban a Te szereteted ezer lánccal köt az élethez . . . Nekem élnem kell, mert reám a föld legnagyobb boldogsága vár.„ Mikor rendeltetési helyükre értek, már szakadó könnyzápor fakasztottak e sorok írójukat pedig messze távolban eltakarta az idegen föld, mely felé egy mélyen sújtott családnak örök bánata, apró diákok seregének és sok-sok szerelő kebelnek fájdalmas sóhaja száll. * Hősi halálát fiatal özvegye, szül. Szöllössy Emília, valamint a pápai református főiskola tanári kara külön-külön kiadott gyászjelentésben siratja. HETI ÚJDONSÁGOK. — Nemzeti kölcsön. Talán még soha nem keltett akkora lelkesedést s nem talált oly általános érdeklődésre egy pénzügyi müvelet, mint pénzügyminiszterünknek most közrebocsátott felhívása, melyben a háború céljaira szükséges költségek előteremtésére kéri a magyar nemzet- hozzájárulását. Valóban nemzeti kölcsön lesz ez, melyhez a nemzet minden polgára odaadja: a szegények a maguk koronáit, a tehetősek ezreiket. Városunkban is óriási érdeklődés nyilvánul meg a hadikölcsön iránt s bizton hisszük, hogy a jegyzések fényes ered ménnyel fognak nálunk is zárulni. Maga a város jár elől a jó példával s a városi tanács azt a javaslatot terjeszti a közgyűlés elé, hogy a kezelése alatt álló több alapítványnak felhasználható készpénzvagyonaból 100.000 koronát jegyezzen a hadikölesönböl. Bizton hisszük, hogy a városi tanácsnak e hazafias indítványát a közgyűlés egyhangúlag elfogadja. Az egyesületek közül a Pápai Izraelita Ápolda jelentkezett elsőnek s csütörtökön tartott ülésében elhatározta, hogy a folyó szükségletek kielégítésére fenntartott összegen felüli összes készpénzvagyonát: 7000 Kát fordít a jegyzésre s megkereste az összes izraelita jótékony egyesületeket, hogy készpénz vagyonukkal vegyenek részt a hadikölcsön jegyzésében. Gyurátz Ferenc ev. püspök és Németh István ref. püspök egyházkerületeik lelkészeihez körleveleket küldöttek, hogy hiveiket serkentsék a kölcsönben való részvételre ; az orsz. központi hitelszövetkezet pedig ma tart értekezletet, melynek célja a hadikölcsön számára gyűjtést indítani a maga hatalmas szervezeti körében. Szóval megmozdul társadalmunk minden szerve s meg fogja mutatni, hogy a magyar nemzet minden fiára joggal lehet számítani akkor is, ha a hazáért áldozatot kell hozni. * Lapunk készséggel fogja nyilvánosságra hozni a jegyzéseket s felkérjük az aláiró helyeket, valamint azokat, kik helyi jegyzéseket gyűjtenek, hogy a náluk történt jegyzéseket lapunkhoz beküldeni szíveskedjenek. Itt említjük meg, hogy Moháesy Lajos marczalgergelyi evangélikus lelkész, a Veszprémvármegyei Gazdapárt elnöke, gazdatársaihoz rendkívül lelkes hangú, hazafiságtól izzó felhívást intézett a hadikölcsön érdekében. S maga járván jó példával elől, jelzi, hogy 10.000 K-t jegyez a hadikölcsön céljaira. Bizton hisszük, hogy a vezér szép példáját a gazdaközönség minden egyes tagja vagyoni erejéhez mérten követni fogja. A győri keresked. ós iparkamara ugyancsak felhívást bocsátott ki a kerület kereskedőihez és iparosaihoz, melegen figyelmükbe ajánlva a leghazafiasabb, a legszentebb célt. A felhívás egyben közli, hogy a kamara a nyugdíj alap rendelkezésre álló vagyonát, 60.000 koronát hadi kölcsönkötvényekbe fogja befektetni. — Katonai kinevezés. A király, báró Solymossy Ödön tartalékos honvédhuszár-századost, kivételes kegyelemből, tartalékos őrnaggyá nevezte ki a pápai 7-ik honvédhuszár-ezredhez. — Városi közgyűlés. Nov. 16-án, hétfőn d. u. 3 órakor városi közgyűlés lesz, melynek napirendjére a következő ügyek kerülnek: 1. Az 1913. évi zárszámadások. 2. Winterstein Henrik borbély, bérleti szerződésének meghosszabbítását kéri. 3. Városi tanács javaslata a kibocsátandó nemzeti kölcsönre százezer korona jegyzése iránt. 4. Halász Mihály és társai a Cinca árok beboltozásának, mint szükségmunkának elrendelését kérik. E célra a városi tanács 3500 korona megszavazását javasolja. 5. Illetőségi ügyek. — A müveit francia. A háború nemcsak értékeket tesz semmivé, hanem az emberek tudatába időtlen idők óta begyökerezett fogalmakat is. A „művelt franciákéról alkotott fogalmunkat alaposan szétrombolja az a sok borzalom, amelyet elbeszél egy Franciaországból tegnap hazakerült földink: Mürkl Hugóné szül. Bergl Mária, ki a Franciaországból az amerikai kormány közbenjárásával kicserélt magyar alattvalók első csoportjával jött haza Pápán lakó szüleihez. Páris melletti Neuillyből — évek óta állandó lakhelyéről — már a mozgósítás első napján kitiltották ugyan, de hazajönni még sem engedték, hanem 7—800 magyar és német állampolgárral együtt Flersbe internálták, hol állandó inzultusoknak voltak kitéve a franciák részéről. Egy hónappal később Franciaország déli részébe: Garesonbi vitték az internáltakat, hol egy régi kolostorba helyezték el őket. Lakásukban a patkányok ezrei szaladgáltak, denevérek röpködtek a fűtetlen szobák törött ablakain. Noha a kolostorban 6—700 matrac volt, erre nem engedték feküdni az internáltakat, legfellebb azokat, kik ezt bnsásan megfizették a commandantnak, ki állandóan zsarolta azokat, kiknek még volt valami pénzük. Még az illemhely használatát is csak fizetés ellenében engedte meg. Ételük nap-nap után undorító férges rizs- vagy krumpli-leves volt s hust csak akkor kaptak, ha a préfet vizsgálatra jött. Aki panaszkodott, azt napokra bezárták. A férfiakkal nehéz munkákat végeztettek : fát vágattak, követ hordattak, még p ídig olyanokkal, akik efféle munkákhoz nem igen szokhattak : bankárok, orvosok, tanárok, ügyvédekkel. Mutatóba elhozott magával földink egy darab kenyeret, valami undorító agyagszerü masszát, tele patkányrágások nyomaival. így bánnak védtelen asszonyokkal az udvarias, lovagias és müveit franciák. A franciaországi borzalmas emlékeket némileg enyhítette az a szép fogadtatás, melyben Svájcban, Tirolban, Salzburgban és Ausztriában részesítették az ellenséges földről hazakerülteket, kiket étellel, itallal, virággal s a figyelmesség sok jelével halmoztak el egész utjukon. — Színházépítési segélyünk. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter értesítette a városi tanácsot, hogy a pápai szinház felépítésére engedélyezett 30 000 lí ás államsegélynek ötödik részletét folyósította s az a pápai i kir. adóhivatalnál fel is vehető. — Orosz fogságban. Mély sajnálattal értesülünk arról, hogy Tóth Károly, a ref. főiskolajeles tanára, ki mint a 17. honvédgyalogezred tartalékos hadnagya vett részt az északi harctéren folyó harcokban, orosz fogságba került. — Galíciai menekültek Pápán. A háború forgatagja soha nem tapasztalt idegenforgalmat hoz a mi szerény városunkba. A mozgósítás első heteinek nagy katonajárása után először a szerb internáltak egy része került városunkba, majd messze földről hozták a vonatok a sebesülteket városunkba s a héten a galíciai menekültek nagy seregét utalták hozzánk. Szerdán éjjel 314 menekülőt hozott a vonat Galíciából, Rzezov környékéről. Legnagyobb részt vasúti hivatalnokok, kik már hónapok óta vasúti kocsikban laknak. Minthogy kolerától fertőzött vidékről jönnek, egyelőre öt napig a műtrágyagyái munkásházaiban helyezték el őket. Első nap £ két gyár fogadta őket vendégszeretetébe s további ellátásukról a város fog gondoskodni. Csütörtöl éjjel ismét több száz menekült érkezett Zagorc ból, kik között sok földmives, iparos, keres kedő és hivatalnok is van. Az öt napi vesztegzár leteltéig a vasúti kocsikban maradnak. A háború által hazájukból elüzötteket városunl közönsége szeretettel fogadta s elsők között i dohánygyári munkásnők halmozták el a mene külteket töménytelen sok ennivalóval. Biztor hisszük, hogy a szerencsétlen menekültek szo morú helyzetét lakosságunk igazi magyaro; vendégszeretettel fogja enyhíteni. — 43 koronás buza. A nagy malmöi valóságos kéjjel verik fel a gabonaárakat. Mí már az összes gabonafélék ára hihetetlenü f elemelkedett. Az elterjedt hírek szerint a gabom árának hatósági megállapítása küszöbön van Erre nézve megtörtént a megegyezés az osztrál kormánnyal, de nem tudni, hogy mi lesz Í feldolgozott gabona, főként a liszt árának ható sági meghatározásával, mert erről nincs most szó