Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-10-31 / 44. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség': Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: !>«• KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A honszerelem próbája. Szeretni a hazát! Könnyű ezt szóval mondani, de, ha tettre kerül a sor, azt beigazolni birni már jóval nehezebb. E szent érzelem legerősebb próbaköve a háború. Ránk, magyarokra nézve pedig a jelen háború oly próbaköt jelent, amilyen nem volt ezer éves történetünkben. A lét és nem lét kérdését még sohasem tették a viszonyok oly megdöbbentő kérlelhetetlenséggel nemzeti problémánkká mint most, ebben a véres világháborúban. Hisz, legalább a mi szemünk szerint, onnan indult ki e rettenetes förgeteg, mert a mi hazánk egyes darabjain akartak már osztozkodni némely szomszédaink s mint Krisztus palástja fölött a latrok, sorsot vetének rá. Oly türelmetlenül várták a rablótámadás idejét, hogy az orgyilkosság fegyveréhez is nyúltak annak siettetése végett. És hogy gaz ármánykodásaik miféle eredményeket arattak a világ müveit nagy nemzeteinél, ékes bizonyságul szolgál a jelen helyzet, amely szerint Európa legnagyobb hatalmasságai közül: a francia, az angol s az orosz egy húron pendül velük s együtt ontatja ártatlan népének vérét a gálád orgyilkosok bandáival. Szeretni a hazát 1 Könnyű azt ajkunkon elrebegni. Ámde tettel pecsételni meg a szót, ez az igazi honszerelem. Most itt a teltek ideje. Fél világ támadásait kell visszavernünk. Katonáink már 3 hónapja oroszlán bátorsággal küzdenek a harcmezőn. Piros vérük záporszerü hullása a zengő tanúság, hogy ők, igenis Ök a legnagyobb tettel, drága életük föláldozásával szeretik a hazájukat. Hát mi, akik itthon maradtunk s az Isten napjának verőfényét békében és nyugodtan élvezhetjük, miképpen öntsük testbe mostanság honszerelmünket! Sok tér kinálkozik e célra nekünk. Aki gazdag, az ne sajnálja most megnyitni tárcáját a háború hősei családjainak támogatására. Ne olvassa most gubbasztó aggodalommal, hogyha vagyonából ennyit meg ennyit elvett, mennyivel csökkenti évi jövedelmét. Hiszen pénzéért lihegő életét és aranyait azok a vérmezőn szenvedő s elcsigázott harcosok védik életükkel. Ha nem állnának ott az ellen támadásának, nemcsak vagyona kis részét, de talán egész vagyonát is elvesztve kellene kellemes hajlékából elmenekülve földönfutóvá lennie. Aki szegényebb, az tehetségéhez mérten áldozhatja most a haza oltárára a napi szükségletéből fennmaradt filléreit. Ha nem adhat semmit sem, sőt ha talán társadalmi és állami támogatásban részesül, elég áldozat tőle az, ha a háborús állapot nyomorait és istencsapásait bizó reménnyel, zúgolódás nélkül, szerető türelemmel viseli, ha sem maga nem zúgolódik a sors ellen, sem családja tagjaival nem érezteti tűrő lelke szenvedéseit. Jusson eszébe, hogy talán ismerőse, testvére, rokona, esetleg férje, avagy talán a fia mily viszontagságok között, mily lelkesedéssel küzd érte s mindazokért, akik kedvesek nekik. A mai napok nem a dal, nem a vigasságok napjai. Ámde nem is a bú és a csüggeteg aggságoskodások napjai sem. A honszerelem ideje ez, amikor kicsiny, nagy, gazdag, szegény, öreg, fiatal, férfi és nő mind-mind megtalálhatja a teret, ahol közvetlenül szolgálhat hazájának. És felettébb szükség is van rá, hogy valamennyien vegyük ki erőnkhöz s módunkhoz mérten a részt a munkából. Ne keressük magunk közt, ki hová, mily sorsba és sorba tartozik, legyünk testvérek és egyek a hazáért való fáradozásokban. Aki mostanság is csak az események birálgatásával tölti óráit s az elmúlt napok béke-szemüvegén át nézve a világot akarja munkakörét elhelyezni, vagy aki nem akarja testvérét látni a hon minden fiában, hanem oktalanul különbséget keres honfitársai között, az. szájjal talán szeretheti hazáját, de cselekedeteivel csak ront annak a sorsán. Gj. Gy. Városi közgyűlés. A városatyák gyér érdeklődése mellett folyt le hétfőn, október 26-án a városi közgyűlés. Alig 10—12 képviselő volt jelen az ülés megnyitásánál s csak lassankint verődött össze mintegy 20—25 képviselő, kik a sok névszerinti szavazás mellett is elég gyorsan elintézték a tárgysorozat nyolc pontját. Megnyitás. Mészáros Károly polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Baranyay Zsigmond, Böhm Samu, Kerpel Gusztáv, Molnár István ós Somogyi Józsefet kérte fel s ezután elparentálta a legutóbb elhunyt Gyuk Nándor városi képviselőt. IVapirend. Gyámpénztár, telekkönyv, egészségügy. A napirend során Freund Ferenc főszámvevő ismertette a gyámpénztárnak 1913. évi számadásait, melyekből kitűnt, hogy az árvaszék gondozása alatt álló kiskorúak vagyona a kezelési költségek levonása után 4'75%

_ot kamatoz. A telekkönyvi betótszerkesztési munkálatok megkezdése ellen Böhm Samu emelt szót s kérte ennek a háború befejezte utáni időre való halasztását, mert az érdekeltek közül sokan távol vannak. Hoffner Sándor tiszti ügyész felvilágositásul megjegyezte, hogy egyelőre csak az azonosítási eljárásról van szó, amelynek lefolytatása senkire joghátránnyal nem járhat s mégis jelentős lépéssel visz bennünket közelebb a betétszerkesztóshez, melynek mielőbbi befejezése fontos közérdek. A hitelesítési eljárás — ha addig a háború el nem múlnék — elhalasztható. Minthogy Böhm Samu fenntartotta indítványát, a közgyűlés szavazással döntötte el a kérdést és az ügyész indítványa szerint megszavazta a tanács által előirányzott 5000 koronát a betétszerkesztés költségeire. Ugyancsak 5000 K-t szavazott meg a közgyűlés a kolera-vész elleni védekezés költségeire is. E kérdésnél dr. Fehér Dezső érdeklődött az eddigi intézkedések iránt; Becsey Ferenc pedig a pálinkaméréseknek vasárnapi zárvatartáaát sürgette. Perutz-testvéreknek köszönetet szavaztak azért, hogy 10 munkáslakást átengedett katonai kórház céljaira. Bevonult tiszviselök illetményei. Ezután nagyobb vita következett a hadbavonult városi tisztviselők illetményeinek rendezése ügyében. Dr. Kende Ádám az állandó választmány javaslatával szemben azt indítványozza, hogy a tiszti rangban szolgáló városi tisztviselők épen úgy csorbítatlanul kapják fizetésüket, mint azok, akik a legénységi állományban szolgálnak. Főleg azzal indokolja indítványát, hogy az illető tisztviselők a bevonulás folytán elestek magángyakorlatuk jövedelmeitől, holott azok fizetése épen a magángyakorlat engedélyezése miatt lett kisebb összegben megállapítva s így ezeknek anyagi exisztenciája hadbavonulásuk folytán súlyosabban van veszélyeztetve. Dr. Fehér Dezső utal arra, hogy a háború másokat még súlyosabban sujt s különösen sújtja .a várost is, melynek háztartását katasztrófálisan fenyegeti a kiadások emelkedése és jövedelmei csökkenése. El lehetünk készülve legalább 100.000 koronás deficitre s így nem szabad felesleges kiadásokat megszavaznunk. A hadbavonult tisztviselők helyettesítésére önkéntes jelentkezőket kell alkalmazni, felajánlja szolgálatait a fogalmazási szakban előforduló munkák elvégzésére. — Szavazattöbbség utján az állandó választmány javaslatát fogadták el s így a tiszti rangban bevonulók november 1-től kezdve ugyanoly elbánás alá esnek, mint az állami hivatalnokok, vagyis városi törzsfizetésüknek csak harmadrészét és a katonatiszti fizetésüket meghaladó többletét kapják. A hadbavonultak helyettesítésére a közgyűlés 2000 koronát szavazott meg. Hadi adó. Nemes Marcell indítványa hadi-adó megajánlása iránt szintén nagyobb vitát keltett. Dr. Lövy László feleslegesnek tartja a feliratot, mert a hadi-adót e nélkül is behozza a törvényhozás ; dr. Fehér Dezső pártolja ugyan az indítványt, de a felterjesztésben kifejezést óhajt adni annak a kívánságunknak, hogy a hadi-adó a személyes jövedelmi viszonyokhoz alkalmazkodó vagyon-adó legyen. Dr. Kende Ádám nem tartja helyesnek, hogy mi részletkérdésekre vonatkozó irányelveket állapítsunk meg, s elég a hadiadó felajánlása; a kivitel mikéntjét az arra hivatott fórumok fogják megszabni. A. közgyűlés a köriratot egyhangúlag elfogadta. Krancsák Józsefné nyugdija. Végül behatóan tárgyalták Krancsák József özvegyének azon kérelmét, hogy elhunyt férje után járó nyugdij-illetménye az állami nyugdíjtörvény értelmében folyósíttassék. Dr. Kende Ádám azt ajánlja, hogy Krancsák József 25 éves érdemes szolgálatára való tekintettel 600 K évi kegydijat szavazzon meg a közgyűlés, Böhm Samu pedig a kérelem teljesítését javasolja. Baldauf Gusztáv a kegydíj megadása mellett foglal állást, de csak úgy, hogy az évről évre