Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-10-31 / 44. szám

szavaztassák meg. Dr. Hoffner Sándor figyelmezteti a közgyűlést, hogy ne jöjjön önmagával ellentétbe. Az özvegyek nyugdíjügyét szabályoznunk kell azonnal, amint jogerős elintézést nyer a tisztviselői karnak a nyugdíjügyben beadott fellebbezése, de a saját határozatunk alól való kibúvó lenne, ha most más cimen, t. i. kegydíj címén szavaznánk meg azt, amit nyugdíj cimén megadhatónak nem tartottunk. Az özvegyi nyugdíjat nem lehet attól függővé tenni, hogy az elhunyt milyen hivatalnok volt, mert annak megbirálását nem lehet egy 180 tagu testület ötletszerüleg összeverődő többségének ítéletére bízni. Nem az kapna nagyobb nyugdíjat, aki jobb hivatalnok volt, hanem akinek több jóbarátja van a képviselők között. A protekció zsilipjét nyitnánk meg egy oly kérdésben, amit csak egységes elvi alapon szabad szabályozni. A közgyűlés 12 szavazattal 7 szavazat ellenében elutasította a kérelmet s a nyugdíjnak az érvényben álló szabályzat szerinti megállapítását rendelte el. Sebesültek ápolási költsége. Vita nélkül elfogadta a közgyűlés a tanács azon javaslatát, hogy a város által felajánlott 50 ágyban ápolandó sebesült katonák ápolási költségeit a város fizesse. * Ezzel a tárgysorozat kimerült s elnöklő polgármester a közgyűlést berekesztette. Levelek a harcterekről. Két érdekes levelet közlünk háborúink szinteréről. Az egyiket a Kohn Mór fiai üzletében segédül alkalmazott Roth S. irta főnökeinek, a másikat egy máramarosszigeti menekült rokonától kapta lapunk egyik belmunkatársa. Az első a déli harctér katonai életére nézve mond el egy és más érdekességet, a másik a máramarosszigeti orosz betörés és 3 napi uralom barbár eseteire vet figyelmet érdemlő fényt. A Szerbiából kelt levél így hangzik: Igen tisztelt Főnök Urak! Ebben a hónapban a „Telefon-Abteilung, dicséretet kapott az Arme Ober Commandótól gyors, elszánt és vakmerő magatartásáért. Altisztjeink mind avanzsáltak. Gyönyörű dolgokat műveltünk, mikor az ellenség Szlavóniában volt — sok telefon-drót és telefon-kazetta került birtokunkba; vonalunkból, azaz anyagunkból nem hiányzik semmi. Vonalunkat egészen a tüzvonalig építjük, mivel a brigádhoz vagyunk beosztva ! Ugy repülnek a gyalogsági fegyverlövegek felénk, mint a záporeső és csudálatos, még eddig 9 ember és egy ló esett el közülünk (köztük egy jó barátom). Az ellenség gyalogsága meg sem közelíti lövészetben a mi katonaságunkat. Épp a tüzérségük lő jól, — azonban lövegük igen kevés van, csupán shrapnellel lőnek, gránátjuk, úgy mondják, nincs. A fejem felett explodált az ellenség egy shrapnellje és hála a jó Istennek, nem sebesültem meg, éppen a mellettem levő kollégám kapott könnyű sebet. Rumában van kórházban és már két heti gyógykezelése után egészen jól van, úgy irja. Kitűnő tüzéreink vannak, minden lövegük, bármilyen (distánc) messze, az ellenség tüzvonalába talál és takarásait (dekkungjait) az emberekkel együtt porrá zúzza. Amikor előre megyünk, látjuk az ellenség hulláit borzalmasan összevágva. A magyar katonának nincs párja. Az fekszik az első rajvonalban, az támad. Különösen ki kell emelnem az ezredek közül a 38. és 68. gyalogezredet. Az első, a 38. „molinári" ezred, csupa bátor és SZÍVÓS gyerek. Igazi katonák! Nem Írhatom meg, hol vagyok, csak annyit, hogy Szerbia közepében harcolunk és megyünk előre. Az ellenség közül sokan átjönnek — persze ezeknek bántódásuk nem lesz —, elbeszélgetünk velük (horvátul) és jól tartjuk őket, mire mindent elmondanak. Nekünk katonáknak mindegy, legyen az éjjel (sötét), vagy nappal, esőben, vizeken, mocsarakban, mi harcolunk a hazánkért és királyunkért, bízva a jó Istenben, hogy igazságos harcunkban meg fog bennünket segíteni. — 1914 október 15. Róth S. A Máramarosból küldött levél a következő : Máramarossziget, 1914 okt. 22. Kedves Barátom! Vasárnap óta vagyunk itthon három napi út után, nem elég, hogy összetört az út, hanem még az a rettenetes piszok, amit ezek e nyomorult kozákok itt hagytak, valóban rettenetes. Mint a feleségem panaszkodik, elvitték az összes konyhafelszerelést, edényeket, rézmozsarat, mérleget, vasalókat, valamennyi evőeszközt, a párnákat, a kertünk összes veteményét, a mezőről az egész szénatermést. A házból elcipelték az itt hagyott összes fehérneműt s mindezekért kárpótlásul egy kocsira való tyúktollat hagytak itt a fiúk szobájában, ahol az utcánkban összelopott tyúkokat kopasztották s meg is sütötték mindjárt. A piáristák pincéjéből hordották a pecsenyéjükhöz a bort, ahová, amint máshová is, az idevaló csőcselék vezette őket. Ebből a csőcselékből már vagy 900 ül a törvényszék épületében, valamennyinél találtak valamely lopott holmit. A nőkkel elkövetett durvaságaikat le nem Írhatom. A városba az orosz csapatok az orosz himnusz éneklésével jöttek be. Beérkezésök után az üresen hagyott lakásokba mentek be lakmározni a lopott dolgokból. Másnap már feltörték a boltokat is, a vasúti raktárakat is s ami értékeset találtak, azt mind elvitték, a többit a csőcseléknek elosztották. A selyem paplanokkal letakarták a lovakat s úgy lovagoltak a piacon. A főispán ágyában kozák lovasok feküdtek, az ebédlőben és a szalonban ott etették a lovakat, a lakásokban, a férfi szobákban leszedték a bőrt a garnitúrákról s elvitték. Van itt egy . . . nevű ügyvéd, te ismered talán, orosz származású, az mikor sétált az utcán, megállították, s kérték tőle az óráját és a pénzét. Az nem akarta oda adni S azt mondta neki nincs, különben ő is orosz. Erre piff! paff! csakúgy röpültek a pofonok rá s mondogatták közben neki a muszkák: „ha a magyarok vannak itt, akkor magyar vagy, most, mert mi vagyunk itt, orosz vagy". — Egyik másik lakást annyira tönkre tették, hogy egészen újra kell berendezni. Mikor első este megpihent a tábornok, azt kérdezte Dobay-tól, hogy miért menekült el a lakosság. Dobay azt felelte: „mertelőre rémüldözött a közönség tőletek, tehát nem lehetett visszatartani*. Majd lementek a kórházba és 1 ott a gondnoktól azt kérdezte a tábornok, hogy milyen betegek vannak itt. A gondnok így felelt rá: csak bolondok. Nagyon tetszett ez a válasz a tábornoknak, igen hahotázott azon, hogy csak a bolondok maradtak ottan, a többiek pedig elmenekültek. Aki itt volt, annak Ígértek házat, földet s aki elmenekült — azt mondták — azt nem engedik visszajönni. Persze csak három napig tartott az uralmuk. Nem szeretném ezt még egyszer megérni. A fele közönségnek oda veszett mindene, még amit feladtak, a vasúton ott veszett el. Még csak most kezd haza szállingózni a lakosság s az is olyan félve, mintha mindenütt muszka lesne rájuk. Üdvözöl szeretettel mindnyájotokat Géza. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Németh István a dunántúli ref. egyházkerület püspöke csütörtökön városunkban tartózkodott s részt vett a főiskola tanári értekezletén, mely a hadikórház céljára igénybevett kollégiumnak áthelyezése ügyébe tartatott. — A maximális gabonaárak megállapítása. Nálunk erről még mindig gondolkodnak, terveznek és anketeznek. Németországban már cselekedtek is, még pedig kielégítő módon ez irányban. Mint olvassuk a Magyar Pénzügyben, a szövetségtanács október 29 én ülést tartott a maximális gabonaárak megállapítása ügyében. Hír szerint a rozs métermázsájának legmagasabb árát 22'5 márkában (27 K), a búzáét 25 márkában (30 K) állapította meg. Mily nagy különbség van az agrikullurájával dicsekvő magyar föld gabonaára és az inkább indusztriális Németország gabonaárai között! A mi piacunkon ezen héten állandóan esett ugyan a termények ára, azonban a buza métermázsája még mindig 38-40 K és a rozsé 30 40 K. És ha remélhetnök, hogy ez a belyzet még javulni fog a fogyasztó publikumra ! Ámde félünk tőle, hogy ez csak tőzsdei jálék, kis pihenő, amely után ismét, még rohamosabban száll feljebb a kenyérnek való ára. — Hőseink. E héten ismét több szomorú hiradás érkezett városunkba hadbavonult vitézeink hősi haláláról. Földiáink is kiveszik részüket a hazáért folyó hősi küzdelemből, de egyúttal a szomorú, de dicső véráldozatból is. Dr. Miklós Zoltán törvényszéki jegyző haláláról vettünk e héten gyászjelentést, ki mint a 19. honvéd gyalogezred tartalékos hadnagya szép tember 17 én délután a szerbek elleni ütközetben Lozsnica mellett elesett. Az elhunyt ifjút gyászbaborult édes anyján: özv. Miklós Károlynén kivül sok rokon és jóbarát siratja. — Németh József földmives, ki a 6. honvéd huszárezredben mint népfelkelő szolgált, szeptember 30 án az északi harctéren elesett s ott el is temettetett. Négy apró gyermeke s özvegye gyászolja. — Reformációi emlékünnepek. Városunk protestáns lakossága a reformáció emlékünnepét idén is az ősöktől öröklött hitbuzgósággal ünnepelte meg. Az evangélikusok ünnepa a nevezetes évforduló előestéjén f. hó 30 án fél 7 órakor vette kezdetét a gyülekezeti tanácsteremben, melyet zsúfolásig megtöltött a hivek serege. Az ünnep műsora a következő volt: 1. Közének: Erős várunk nekünk az Isten. 2. Megnyitó beszédet tartott Mesterházy László m.-lelkész. 3. Uram maradj volem. É íekelte a leányegylet énekkara Szutter Dániel hirnruniumkisérete mellett. 4. A tanu. Irta Várady Antal. Szavalta Magdika Kálmán tanítóképző intézeti II. éves növendék. 5 Német nemzeti dal. Énekelték Bildauf Gusztáv, Szutter Dániel, Nigy Pál és Nagy Jenő. 6. Poroszország ennlkedésónek okairól felo'.vasást tartott dr. Obíl Bjla eperjesi ev. theol. akadémiai tanár. 7. Dalegyveleg. Játszotta az állami tanítóképző-intézeti ifjúság vonós zenekara. 8. Luther. Irta Porkoláb Gyula. Szavalta Szutter Bála főgimn. VIII. o. tanuló. 9. Befejező imát mondott Baldauf Gusztáv püspöki titkár. 10. Himnusz. Énekelte a közönség. Az önkéntes adakozásból befolyt összeget a nőegylet nemes céljaira fordítottál!. A ref. theol. akadémia növendékei e hó 31-én d. e. 9 órakor a református templomban tartották emlékünnepélyüket, mely a következő műsor szerint folyt le: 1. Közének. 2. Imádkozott Győri Elemér IV. é. papnövendék. 3. Luther imája a worrnsi birodalmi gyűlés előtt. Szavalta Besse Zoltán III. é. papnöv. 4. Dürner : Viharban. Előadta a főiskolai énekkar Tóth Lajos főisk. ének- és zenetanár vezetésével. 5. Emlékbeszéd. (Luther 95 tétele ma ) Tartotta Szabó Imre főisk. szénior. 6. XLVI. zsoltár. Irta Tóth Lajos. Előadta a főiskolai énekkar Tóth Lajos főisk. ének- ós zenetanár vezetésével. 7. Október 31-én. Irta Porkoláb Gyula. Szavalta Tóth Sándor I. é. papnöv. 8. Közének. A ref. nőnevelő-intézetben október 31-ike műsora ez volt: 1. Gályarabok éneke. Énekelték a III.—IV. p. o. növ. 2. Isten. Revitzky Gyulától. Szavalta Tóth Emma III. kép. növ. 3. Barcarol d' Oberon. Zongorázta Mayer Paula III. kép. növ. 4. Felolvasást tartott Varga Gyula vallástanár. 5. Ima. Révfy Gézától. Énekelte a képzői énekkar. 6. Megtartattunk. Beöthy Zsigmondtól. Szavalta Szakáll Sári III. kép. növ. 7. Phantasie. Mozarttól. Zongorázta Holládi Ida IV. kép. növ. — Városi zárszámadások. A pénzügyi bizottság mult kedden és szerdán tartott üléseiben vizsgálta meg a mult évi zárószámadásokat, melyek a legközelebbi közgyűlés napirendjére kerülnek. — Városi halárusítás. Tegnap regge érkezett meg az első halszállitmány Devecserbői: 140 kilogramm szép ponty, mely óriás: kelendőségnek örvendett. Valóságos tolongás volt a halpiacon a halashordók körül s 1—2 órán belül elfogyott a nagy készlet. A városi tanács a jövő péntekre ismét hozat halat. — Találtatott egy darab fülbevaló; igazol tulajdonosa átveheti a rendőrkapitányi hivatalban. — Házbéradó vallomás. A városi ható ság ez úton is felhívja az adózó közönséget, hogy az 1915. évi házbéradó vallomását 1914 évi nov. 2-től 30-ig a városi adóhivatalnál anná is inkább benyújtsa, mert ennek elmulasztási esetén, a csak ujabbi fölhívásra beadott valló mások után, a megállapítandó házbéradónak 1—4illetve 5—25%*

a birság címéi a vallomás beadására kötelezett háztulajdonos terhére előiratni.