Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-07-25 / 30. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség

1: Liget-utca 6. fizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR- KÓROS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Végre! Nem az, hogy végre háború lesz, ; ezt az ultima rációt nem kivánja senki, a nem is ijed meg tőle senki. Nem az, • végre világosan látjuk a világtörténelemszinte páratlanul álló merényletnek minden ját, minden mozgatóját. De végre, végre olyan bátor, olyan erélyes hang, amit ennek ttős monarchiának milliói már annyi idő epedve vártak s mindeddig hiába. Végre hang, amely hasonlatos az égzengéshez, ly sejteti az erőt, az onnan felülről valót, az istenítélet zúg véfeig ez a hang rónábérceken át, harsogva, dübörögve, hogy a vér az erekben: gyilkosok, gyilkosok, ilkosok vagytok ! Orgyilkosok, akik galádabjártatok el most, mint 12 évnek előtte, or saját koronázott királytokat mészárol- j le. Akkor legalább magatok mentetek a ri munkára, de most nyomorult ifjakat izáltatok, béreltetek fel, tanítottatok ki s etek ki a hozzátok méltó munkára. És hars zúg, süvit, mint az acélpenge, sikolt, mint ött golyó a hang: Térdre nyomorultak, odjatok meg, térjetek magatokba, mert iben megtudjátok, hogy él még a boszú ; ártatlanok véréért vér fog folyni.. . Vér! isztó a szó. Vajha ne kellene vérnek a ! Iszonyú dolog a háború, nyomorúságok orusága. És mégis ha meg kell lennie, egyen. Az a bizonyos leszámolás úgy is getve mered reánk már, vagy tizenöt eszje. Ha kell, hát most még a nagy lelássál is szembenézünk. De lehet, hogy négsem kerül a sor. Az az ország, ahol n nihilisták bombája ólálkodik az uralkodó nem mehet segítségére királygyilkosoknak, edig csak Szerbiát kell magát megfenyítenünk s e nem kért munkát elvégezzük emberül, talán egyszersmindenkorra megsemmisítjük a nagy leszámolás gondolatát, talán állandó békét nyerünk a rövid háború árán. Tájékoztatás a Jókai utcai házakhoz tartozó Liget-kertek belvizeinek elvezetési munkálatairól. Tájékoztatásul teszem közzé e sorokat a fent említett munkálatokról, mert a f. hó 17-röl 18-ra virradó éjjel történt felhőszakadás okozta vízkárok miatt olyan m

egJ

egyzéseket és kritikákat hallottam, melyek csakis az ügy nem ismeréséből kifolyólag keletkezhettek. S mivel a munkálatok befejezve még nincsenek, egy héttel ezelőtt pedig csak épen, hogy megkezdődtek s így eredményt még nem lehetett felmutatni — mindenképen koraiak voltak a megjegyzések és jogosulatlanok a kritikák. Ismeretes ugyanis, hogy a ^közelmúlt hóolvadás következtében, február hó végén nagytömegű viz gyűlt össze a Jókai-utcai házakhoz tartozó Liget-kertekben, mely utat tört magának és a Besenbach-féle telek sarkánál ömlött az úton keresztül az u. n. tókertekre. Az akkor (március elején) tett hivatalos jelentésemben rámutattam azon okokra, melyek az említettem viztolulást előidézték és pedig, 1. hogy a Bakonyér medre évtizedek óta tisztítva nem lett, az méternél magasabb iszapréteggel telítődött, és partjai a Hódoskai vám előtt és alatt eltűntek, 2. hogy a Tapolca-patak partjai sok helyütt áteresztik a vizet és e kertekre folyik éven át (itt a Tapolca töltések között folyik és medrének feneke magasabb, mint e kertek felülete), s végül, 3. hogy e kertekben a tagosítás előtt, de még a tagosítási térképen is volt egy árok az u. n. „Holt-Bakonyértöl" egészen az Adamovich-féle kerten át a mai „Tókertutcáig", mely hivatva volt a belvizeket az uradalmi tókertek árkain át a Vöröshidnál a Bakonyérbe vezetni, mely árkot azonban az érdekeltek betömték; úgylátszik sok száraz esztendő szerezte tapasztalatok alapján. Hallottam azon tényállítást, hogy azért lettek ezen árkok betömetve az érdekeltek részéről, mert — ezen árkok térfogata a tagosítás alkalmával be lett mérve, mint értékes, hasznos terület az egyesek illetőségeibe. Ez azonban kimutathatólag csak téves állítás, mert a tagosítási birtokkönyv térmértéki adatainak ez esetben egyeznie kellene az 1910. évben végzett kataszteri felmérés adataival, holott azt látjuk, hogy kezdve a dr. Krausz (most Adamovich)féle telken végig egészen a holt Bakonyérig, minden egyes kert 50 D-öltöl egészen 100 D-ölig megnövekedett Mivel pedig minden egyes kertbirtokos »ÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA Együtt. Irta: Erdősi Dczsö. tfire Sámsoni István negyven éves lett, megérett a halálra. A születése napján neves professzornál, aki nemcsak a anyáról volt hires, de a szókimondásáról t a tanár leányának egy gyönyörű leánya, enyasszony korában borzalmas halállal It el, meggyulladt a ruhája ós odaégett, a tudós rosszmájú ember lett, gyűlölte jereket, kivált betegeit, akiknek kéjjel lepe a rettentő igazságokat, lámsonit is alaposan megvizsgálta. Mikor Sjébe nézett a villamos tükörrel, ezt t: - Fuccs! . tüdőről így adta le a véleményét: - Ez is fujtató? l beteg idegrendszeréről az volt a nézete, sodálja, hogy még nem tört ki a para- Némely szervezet olyan, — magyarázta sámsoninak — mint az agyonostromolt vár, mely még mindig tartja magát. A falak, a bástyák csupa rom, az őrség fele elhullt, aki él, az is sebesült, nyavalyás, a lőpor, az élelmiszer fogytán és a vár mégis tartja magát, lyukas falakkal, szétlőtt bástyákkal, agyongyötrött katonákkal. Az ellenségnek biztos tudomása van róla, milyen nyomorúságos helyzetben van a vár és nem érti, hogy még mindig nincs a hatalmában és dühöng. Ön ugyancsak próbára teszi a halál türelmét, amely teljes felszereléssel vonul ki ön ellen. Sámsoni gorombaságokat mondott a professzornak, és elment. Elment egy másikhoz. Ez szívélyes, kedves ember volt és vicceket mesélt neki, mialatt vetkőzött. Hanem amikor végignézte, megtapogatta, a műszereivel megvizsgálta Sámsoni testét, fokozatosan eltűnt ajkáról a mosoly. És így volt Sámsoni a többi orvossal is. Mindegyiknek arcáról leolvasta: veszve vagy. És megrontotta az élet vágya. Sohasem látta oly szépnek az életet, mint most, amikor napjai meg voltak számlálva. Naphosszat az ablaknál ült és sirt, amikor a meleg és fényes napsugár megragyogtatta az utcákat, amiken emberek nyüzsögtek. Átellenben ifjú házaspár lakott s a férj, valahányszor délben hazajött a hivatalból, az ablakhoz vonta nejét, kinéztek és gyakran csókolództak. Sámsoni utálatosnak tartotta ezt a párt, de csak azért, mert irigyelte. Hogy szeretett volna csókolni, ölelni ő is! Álmatlan éjszakáin párnáit harapdálta és fenyegetően emelte ökleit az ég felé. Pedig senki, csak maga volt az oka korai pusztulásának. Dorbézolásban telt el ifjúsága és férfikora. Nem nősült, önzésből, szilaj vágya minden szép nőt átölelt. Az élet nemes céljait nem kivánta megismerni és féktelen energiáját csak a ma kihasználására pazarolta el. így mult el tőle erő, egészség és benső jóság. Egyszer az újságban egy reklámorvos hirdetését olvasta, aki játszi könnyűséggel még levélileg is kikúrálja a legsúlyosabb betegségeket is. Sámsoni elhivatta a sarlatánt, aki heteken át itatta vele kotyvalékait, villamozta és pumpolta. Végre is a reklámdoktor is megunta a komédiát s hogy szabaduljon tőle, ajánlotta neki, hogy tengeri fürdőt használjon, így került Sámsoni István a sziklás dalmát tengerpartra, egy eldugott, kedves fürdőhelyre. Ugy érezte az első napokban, hogy a levegőváltozás, a sós tenger vizpárája valóban jót tesz neki. Esténként kivitette roskatag tes-