Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-07-25 / 30. szám

foglalni egymástól nem tudott, kétséget kizárólag csakis úgy növekedett meg a terület, hogy a belviz levezetésére szol­gáló árkot betömették és pedig a térké­pen még meglevő, de a valóságban már szintén eltűnt földsánc anyagából, mely a Tapolca jobb partján volt, s melyről dr. Lövy László városi képviselő úr azt állítja, hogy az egy sétaút volt. Ezen állítása nyilván téves, mert a térképről kitűnik, hogy az csak egy sánc volt a Tapolca vizének a Liget-kertekre való kiöntésének meggátlására. Hogy teljesen tiszta képet lehessen alkotni, felemlítem még, hogy az u. n. „Holt-Bakonyér" pedig a tagosítási térké­pen húzódott a Város-malom (Uszoda) alól egészén a Szedresben (Klapka-utca) levő zsilipig és azt a célt voít hivatva szolgálni, hogy a „vizfogás" alkalmával a malom alól a vizet levezesse a Bakonyér-patakba a zsilipen át. Ennek balpartján volt egy sanc, "mely ezen árok készítésekor került oda — azért, mert azt elhordani vagy restek voltak, vagy pedig mert pénzbe került volna. Ennek egy részét (felét) valamikor később el is hordták a mostani Máday-féle földekre, egy helyen pedig (a Liget-utca vonalában) átvágták. Már pedig, ha ez védőgát lett volna, bizonyára tiltakozott volna ellene az akkori magisztrátus, de főkép a ligetkerti érde­keltség, hogy ezt bárki is átvágja, vagy pláne elhordassa. Tévedés tehát a szegény Holt-Bakony­eret, mely nem is Bakonyere, hanem csak egy egyszerű malom-árok, mint védő­gátat beállítani. Ugyanezen árok volt hivatva a viz­fogáskor a Széles-vizböl lecsapolt fenék­vizet a gyimóthi-úton át a ligeti árok közvetítésével a zsilipnél ugyancsak a Bakonyérbe vezetni. Lássuk most már mi történt!? 1912. évben megépült az u. n-. „Tisztviselő-telep". Elkészült a „Tókert és Liget-utca". Természetesen kellő lej t­mérezések és tervek alapján. így fel lett emelve a Liget-utcához vezető ut (Tókert­utca) nivója, ami által a Liget-utca jobb oldalán levő kertekből a viz az úton ke­resztül lefolyni többé nem tudott. TJgyan már 1910-ben és 1911-ben, tehát a „ tisztviselő-telep" létesítése előtt is kérték a Jókai-utcai érdekeltek ezen belvizek elvezeté­sét, de 1914 tavaszán történt hóolvadás­kor már nyomatékosan követelték a szabá­lyozást és rendezést s azt is, hogy ezen munkálatokat a város az érdekeltek költ­ségén teljesítse. A „Tisztviselő-telep"-i lakosok pedig a bűzös pocsolyának, a Holt-Bakonyerének betömetését kérelmez­ték. A városi tanács és képviselőtestület mindkét kérelemnek közérdekből helyt adott egészségügyi okokból, mert a Ligetkertek hatalmas iskolák s így sok növendék üdülési céljaira is szolgálnak, tehát viz­állásokat a szúnyogok elszaporodása és ragályos betegségek meggátlása végett — nem tűrhetnek el, mert a város többi lakosainak egészségét is veszélyeztetik bár közvetve, s a „Holt-Bakonyérnek" csúfolt vizemésztő gödör pedig három utca (Liget-, Klapka- és Szalmavári Kovács utca) kereszteződésénél terjesztette a belé do­bált szeméttel és álló vizzel a dögleletes bűzt. Steckenpferd liliomtejszappan Bergmann & Oo. cégtől Tetschen a/Elbe egyre nagyobb kedveltségnek és elterjedtségnek örvend szeplő ellen való elismert hatásánál fogva s a bőr- és szépség gondozásában való fölül­mulhatatlanságáért. Ezernyi elismerőlevél! Sok legnagyobb kitüntetés! Bevásárlásnál óvatosság! Ügyeljen nyomatékosan a Steckenpferd védöjegyre és a cég helyes nevére! Darabja 80 fillérért kap­ható gyógyszertárakban, drogériákban, illatszer­üzletekben stb. Hasonlóképen kitűnő Bergmann Manera liliomkrémje (70 fillér egy tubus). Kitüuő szer női kezek gondozására. A hatóság tehát azt, amit a s hatáskörében lehetett tennie — i mulasztotta el. így került sor 1. a Holt-Bakor megszüntetésére és 2. a belvizek csapolására. Ezen munkák közepette jött a fe szakadás és a Gyimóti vámnál kilépe medréből a Bakonyér, a Sásréten a 1 fürdőknél pedig a Tapolca. Egyesült vei ontották a szennyes hullámoka Liget-utcán végig és a Jókai-utcához tozó (Jókai-utcai) Liget-kertekben még főn is több mint fél méter magas állott. Mihelyt azonban a Jókai-utcai L kerteken végig a régi helyén (vagy at nagyon közel) meghúzattam az ái rohamosan — pár óra alatt — Iea és 24 órán belül száraz lábbal járható Most ezen árok teljes visszaáll] ellen hallok panaszokat, melyek p — a felsoroltak folytán — mint lál teljesen alaptalanok. Más kérdés azonban természete hogy milyen legyen a végleges megold Ugyanis ezen árok magánosolj iskolák diszkertjein húzódik át. T hogy nyitott árok maradjon-e, vagy dig alagcsövezéssel legyen elvezetve aj ez képezheti vita tárgyát és eh mindegy is, csak az a fő, hogy a lefolyhatásáról egyszer és mindenl — de az érdekeltek költségén — gor kodva legyen. Meg kell továbbá akadályozni, a Gyimóti-utról jövő vizek végig szá hassanak a Liget-utcán a Jókai-utcai tekre. E célból a Szalmavári Ko utcától csővezetéken lesz a viz a helyén a Bakonyérbe vezetve, hogy i| tova ne folyhasson a Liget-utcán a J utcai kerteken. A Szélesviz fenekéről lecsapolt pedig a Gyimóti-uton vezettessem Ligeti szöllőkertek árkán át a Bal tét a tengerpartra s lassú, óvatos léptekkel sétálgatott. Áhítattal nézte, mint bukik a nap nagyszerű, tüzes korongja a tengerbe ós szemei­vel kisérte a fürge vitorlásokat, amig el nem tűntek a messzeségben. Tenger partján kellett volna születnem. A nagy vizén nem ronthatja magát úgy el az ember, mint a városban. Álmodott. Hogy, mint lett volna, ha ten­gerésznek ment volna. Most künn járna az Óceánon és nem tudna semmit mindama szörnyű nyomoruságokról, amik most kínozzák. Erős lenne, egészséges, hosszú szakállal, nap­barnított arccal. Valaki megérintette a vállát. — Hát mégis maga az ? Suttogó hang intézte hozzá e szavakat. Sámsoni megfordult. Hófehérarcu, elszáradt asszony állott előtte. Az arca, fülei, a kezei szinte átlátszóak voltak s bánat és bágyadt­ság ülte meg az egész testét. Csak a szemei égtek lázasan, epedőn. Az asszony mosolygott és fehér ruhájában olyan volt, mint egy mo­solygó kisértet. Sámsoni csodálkozva nézett reá. Nem emlékezett, hogy látta volna. — Hát nem ismer, igazán nem ismer? — kérdezte bánatos arccal az asszony. — Nézzen meg jól. Én vagyok, az Ilona. Ilona ! Ilyen nevü nő egyetlen egy szere­pelt Sámsoni viharos életében. Huszonnégy éves szivének minden tüzével lángolt érte, annyira szerette, hogy meg sem érintette. Ké­sőbb sok szemrehányást tett magának, italos állapotban gyakran mesélte el cimboráinak, hogy egyszer volt életében hülye, mikor egy szép, tiszta leány oda akarta adni magát neki és ő kitért a pokoli mulatság elől. Azóta sem esett meg vele ilyen. Leszakított minden virá­got, ami az útjába került. — Maga az ? Oh soha meg nem ismer­tem volna! — Nem csoda. Nagyon megváltoztam. — Én is. A két roncsember figyelmesen vizsgálta egymást. Két haldoklónak pillantása egybe folyt, mint mikor hamvadó tüzekből fáradt szikrák pattannak ki. Mind a ketten ugyanazt gondolták: Te is a végét járod. Sámsoni egy kis kárörömet érzett a fölött, hogy ime, előtte áll egy ember, aki nem remélhet többet az élettől, mint ő. Hanem az asszony búsan, csen­desen mosolygott most. — Hát ide jutottunk. Mi a baja? — Sokat éltem. Nem takarékoskodtam az éjszakáimmal, az erőmmel. Hiányzott a nő, aki visszatartson, gondozzon. Maga hiányzott, Ilona. Sámsoni hazudott. Soha nem hiái neki Ilona. Az igazság az volt, hogy dühö átkozódott, amiért cimborái, akik ugyan duhaj életet folytatták, birják még mc eszük ágában sincs meghalni, mert jó vezetük van. Az ö szervezete nem bii azt, amit a másoké kibirt, ez volt az i£ s erre gondolt szüntelenül, leírhatatlan k séggel. S most hazudott, bár nem tudta, nem volt semmi értelme. Talán megszáll emlékezés egyetlen szűzi szerelméről most, ebben a pillanatban kezdett megbe Talán — öntudatlanul — jót akart tenni kivel s ezért hazudott. Az asszony arcára tévedt a bukó ni aranyos sugára s a kísértetiesen fehér, á bőr magasztosultan ragyogott. A szivére 1 kezét. — Oh, milyen szép lett volna! — Bizony, ha magát elveszem, m lett volna. Az asszony rátette a kezét a férfi v — Én tüdőbajos vagyok. Tudom érem meg az őszt. Meghalni jöttem id szép itt! — Én nem akarok meghalni — szó ten Sámsoni. — Hálátlan ember. Maga kivette a az életből. Minden örömét, minden lázát Reggelizés előtt félpohár Schmidthaucr-féie Használata valódi áldás gyomorbajosok­nak* székszorulásban szenvedőknek keserűvíz az elrontott gy 2—3 óra alatt te rendbehozz; Kis üveg 4( Nagy üveg 6C Kapható helyben és a kömycKwii minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben.

Next

/
Thumbnails
Contents