Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-06-13 / 24. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D

R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Egyenlő közteherviselés. Ezt az elvet iár régen szankcionálta a törvény, de azért Dttek az ujabb meg ujabb körülmények, hogy est üssenek azon az egyen, mely a gyönyörű zép elvet, mint ideát, hogy ne mondjuk fantazíagóriát tartalmazza. Az ember vele született nös természetéből kifolyólag mind több kéyelmet, előnyt és kiváltságot akar megszerezni íagának és a legritkább példák közé tartozik z, hogy valaki ilyen kiváltságáról lemondjon, e ha ritka e példa, akad azért mégis. Im kovácsics Sándor, aki foglalkozására nézve ;tató Győr városánál, meg tudta mutatni, hogy tyan kiváltsággal, amelyet igazságtalannak tart, Ini nem kiván. Igazságtalannak tartotta a özségi törvény 138. szakaszát, amelyben ki an mondva, hogy az állami, törvényhatósági 5 községi tisztviselők a községi adó fizetése lói fel vannak mentve. A város — így gondolDzik Kovácsics — többet ad nekem, mint laga az állam, ad mekem tiszta, rendes utcát, övezetet, világítást, ivóvizet, csatornát, stb., [•ködik közbiztonságom felett s teszi mindezt dozatok árán, amelyhez köteles hozzájárulni a íros minden lakója, a legszegényebb is, csak apen én nem, aki véletlenül törvényhatósági így állami tiszvtviselő lettem. Ez nem egyezik ssze az egyenlő közteherviselés elvével és 't élvezve egyénileg nem mutathatom ki hámat, jóakaratomat a város iránt, melynek kója, minden jótéteményét élvező polgára igyok. Imigy gondolkozott Kovácsics Sándor, hőr város derék köztisztviselő polgára s nemtak így gondolkozott, de így is tett. Megjelent i adóhivatalban s lefizette azt az összeget, ni fizetése után járna, ha nem lenne törvényuósági tisztviselő, hanem — mondjuk pélLúl — felekezeti tanár. Az önzetlenség e hér hollószerü példája annyira meghatotta Győr város polgármesterét, hogy ő is beállott az önként adózók sorába és pártolja Kovácsicsnak azt az indítványát, melyet a községi adó fizetésének az egész vonalon leendő kötelező kimondása tárgyában a közgyűléshez s ha itt sikere lesz, az országgyűléshez nyújt be. Hogy a törvényváltoztatás itt oly simán menne keresztül, mint ahogy azt talán Kovácsics elgondolta, azt kötve hisszük, valljuk ellenben azt, hogy a köztisztviselőket részünkről inkább mással kárpótolnék, de a községi egyenlő adózás elvén a régi rést inkább szívesen magunk is betömnők. A vegyes községi üzem. A kommunális politika nézőpontjából eddig nálunk azt hitték, hogy a közhasznú vállalkozásoknak csak kétformája lehetséges: vagy a községi, vagy pedig a magánjellegű üzem. Egy harmadik fajtájára a gazdasági vállalkozásoknak nálunk nem igen gondoltak, pedig a gondolat nálunk közelebbfekvö volt, mint bármely nyugati államban. A mi törvényeink a községi szövetkezéseknek úgyszólván semmiféle formáját sem ismerik, tehát közelfekvö volt, hogyha közös erővel akarnak valamit produkálni, a kereskedelmi jog szabályai szerint kell egyesülniök, mert a szövetkezésnek, az erők tömörítésének egy más formája alig képzelhető el. Ha pedig ezt felismerték volna, még közelebb jutottak volna ahhoz a gondolathoz, hogy a kommerciális alapokra fektetett egyesülésbe könnyen bevonható a magántöke is, mert hiszen a kereskedelmi törvény az ilyen kombinációt sem nem tiltja, sem nem akadályozza. Csakhogy nálunk a községi és magánvállalkozásnak ilyen együttműködésére sohasem gondolt senki, pedig a viszonyok és körülmények nálunk az ilyen alakulást egyenesen provokálták és szembeszökővé tették. A magyar törvényhatóságok és községek jóval szegényebbek, mint a nyugateurópai államok bármely hasonló közigazgatási közületei. Hitelviszonyaik is a lehető legrosszabbak és legrendezetlenebbek; sokszor legelemibb szükségleteikre sem tudják a fedezetet megtalálni. Mi lett volna tehát természetesebb, mint az, ha nálunk törvényhatóságaink és községeink karöltve iparkodtak volna a magán vállalkozással megvalósítani azokat a kommunális feladatokat, amelyeknek megoldására egyedül képteleneknek bizonyultak? Bizony érthetetlen, hogy nem vetődött fel eddig nálunk soha ez a gondolat és a meddőséget ezen a téren egyedül annak tudhatjuk be, hogy Magyarországon a legutóbbi időkig egyáltalán hiányzott az a kommunális érzék, amely a nyugateurópai államokat oly előnyösen különbözteti meg a közjogi harcokban kimerült Magyarországtól. A mulasztás azonban nem helyrehozhatatlan. A külföldi államok megjelölték számunkra azt a helyes utat, amelyen a jövöben teljes energiával haladnunk kell PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA A vén gazember. Irta: Timár József. A vén Kádár, az orvhalász, a „siccer", i abból élt, hogy 10 kilós harcsákat fogott a latonból s eladta a városban, és ellőtte az iság vadjait, ez a vén gazember csak nem irt megjavulni. Hiába no, kutyából nem lesz szalonna. Most is csak az erdőt járta, pedig Csete, erdőőr megesküdött, hogy szó nélkül lelövi, eléje kerül. Persze a vén Kádár sem cselekedett volna önben s ilyképen az erdőőr is ugyanúgy ette az irháját, mint a vén Kádár, vagy még ban. Nem is csoda, hiszen a vén vadorzó úgy térté az erdőt, mint a tenyerét, ez a Csete g csak most került ide pár hónapja ebbe ;őkorszakbeli rengetegbe. Száraz, eső nélkül való tavasz volt akkor s a népek egyebet sem tettek, mint esőért áhítoztak. No, Bonifác végre meghozta az esőt s egyszerre megdagadt a csírázásnak induló mag a földben, de gomba is lett egyszerre annyi, hogy aratni lehetett volna. Ilyenkor aztán dobolhatják, hogy tilos gombászni az erdőn, mert a fél falu mégis odajár s van dolga Gsetének, az erdőőrnek. Alig győzi szedni a zálogot. A sok zálog aztán, meg a szolgabíró, lassanként elveszi a népek kedvét a gombászástól s csak nagy elvétve merészkedik egy-egy szemfüles fehérnép az erdőbe. Csete, az erdőőr les rájuk s akiket tetten ér, nincs számára kegyelem. Orbán napján szép, enyhe verőfényes reggelen jókor kinézett Csete a Csákányhegy alá, hogy nem jár-e valaki a tilosban. A harmatos, zöld fűben csillogott a kelő nap millió sugára s Csete elégült volt. — Na, most száll le Orbán a tűzhelyről, — mormogta. Tudniillik, azt tartják, hogy Orbán nap után már nem kell fagytól tartani. Végkép beáll a meleg idő, nem kell fűteni. Ahogy ezen eszmélkedik, látja ám, hogy messze, a bokros erdőszélen megvillanik valami kékes asszonyi ruhadarab. Nosza, lopakodjunk utána. Kerül, fordul, lehajolva kúszik, mint a macska, s tiz perc múlva odatoppan a gombászó elé : — Meg vagy tubám, add ide a kötődet zálogba. A tettenért egy gyönyörűséges fiatal leány. Ugy megijed, de úgy megijed, hogy a vére szine is elváltozik. Olyan lesz a rózsás arca, mint a fal. Csete, az erdőőr szigorú, kötelességtudó ember, de még fiatal s a szive nincsen fából. Ahogy szigorúan, emelt fővel néz le a lányra az oldalt csapott zöld, tollas kalap alól, egyszercsak megenyhül a hangja. — Látod, hugám, minek jöttél a tilosba, hiszen tudhattad, hogy itt nem szabad gombát szedni. Ki is dobolták a faluban, aztán te mégis ide merészkedtél. A lány pihegve, ijedten, szaporán felelt. — Mi nem lakunk a faluban, mi nem halljuk a dobszót. — Hát hol laktok ? aját készítmény

ü PAPLANJAINKAT ott, kasmír és selyem anyagból, legfinomabb gyapot KRAUSZ ÉS KORÉIN méssel ajánljuk a t- Vevőközönség szives figyelmébe. DIVATNAGYÁRUHÁZA.