Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-05-23 / 21. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. őfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 18. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A város a mozik ellen. A huszadik század emberiségének egyik legkellemesebb szórakozása, mondhatnók : szellemi szórakozása a mozi. Amilyen ellenszenvvel, lekicsinyléssel fogadták a mozit keletkezése idején a konzervatív felfogás képviselői, ép oly szeretettel kezdik dédelgetni most, amikor a mozgófényképek vásznán a rémes rablótörténetek és nem egyszer a jó erkölcs ellen vétő fércmüvek helyett vagy legalább: mellett tökéletes, nemes művészettel megkonstruált darabokat és olyan előadásokat látunk, amelyeket a világ legelső színművészei adnak elö. Ezáltal a mozi ma már művészi jelentőségűvé vált. És ez a művészi jelentősége a mozinak némileg szociális is. Olcsó pénzért kellemes és nemes szórakozáshoz juttatja a népnek ama rétegét, mely anyagi viszonyainál fogva a színházakat eddig nem látogathatta. S ma, mikor a mozit már mindenki megkedvelte, bevitték a filmet a szinházakba is, annál is inkább, mert figyelemre méltó jövedelemmel is kecsegtet. Ez a jövedelmezőség adta meg a hatóságoknak azt az eszmét, hogy a mozielöadások jogát a maguk számára kisajátítsák. Alig van város ebben az országban, ahol városi mozi ne lenne. De nem azért ára, mintha a városok hatóságai az ismeretterjesztést, a művészi előadásoknak a nagyközönséggel való megismertetését, szóval a kultura terjesztését tűzték volna maguk elé célul, nem, hanem mert anyagi haszonnal jár! Ezért szerették volna a maguk számára monopolizálni. De mivel ezt a jogot sehogy sem tudták maguknak megkaparííani, ráfeküsznek azokra, akik a mozit csecsemőkorából felnevelték, a közönség minden rétegével megkedveltették, — a kávésokra. Mert tudnunk kell, hogy mozielőadások, még csak néhány évvel ezelőtt is, csak a kávéházakban voltak láthatók. Innen indult el az élettelen film világhódító útjára s ma, mikor a hódító utat megtette, innen szeretnék a hatóságok a maguk számára kisajátítani. Mivel azonban ehhez sem a kormány, sem a törvényhozás hozzájárulását nem tudták megszerezni, sőt döntést kaptak arra nézve, hogy mozi vállalat alapításához mindenkinek joga van, más eszközhöz nyúltak: a megsarcolás nem egészen tiszteletreméltó eszközéhez. Ez a módszer aztán befészkelte magát mindenüvé, természetesen hozzánk is. A hatósági konkurrenciának ez a módja abban nyilvánult meg nálunk is, hogy az i egyik tanácsülésen a kávéházi mozik ' engedélydiját kerek 900°/o-kai emelték fel: ' 40 koronáról 400 koronára. Ha ez uzsorás eljárás intenciója után SZEMLE. Különös történet. A gyönyörű mozi-beulás után, melynek fődisze a kifogástalan ón ruhában udvariaskodó Esszád basa volt, az új királynő körül végezte a hódolat gálatait, a nép lelkes örömujjongása után, y azonban szintén mintha inkább grammofona harsogott volna, a szép farsangi napokutána íme tavasznak idején jön a szürke 3, a ribillió és egyebek. Hogy ez így lesz, átható volt előre. A törzsek azért törzsek, r forrongjanak, a bandák azért bandák, 1 marlaióekodjanak és Esszád basa nem t hozott királyt Albániába, hogy ne ő codjék. Hogy egyelőre eltávolították és a Iban hűség-nyilatkozatot Írattak alá vele (az atolsó hűség, ami csak tisztes distancia ett érvényes), az ne tévesszen meg senkit, ifra komédia még itt csak kezdődött, hogy fog végződni, azt ki tudná megmondani ? vájjon mi lehet az oka, hogy érdemes ádunk szivesebben látja vala, ha a Re ertón sétáltatják el hazája partjaitól s nem igeiváron? Vájjon mit jelenthet az, hogy lüzetése keserű napjait Olaszországban, éphogy Olaszországban szeretné tölteni ? Hát oly jó barátja Itália, mint a mi kurucainkIvolt Törökország? Hát az osztrák-magyar lichia oly állandó ellenséges viszonyban I fentemlített Itáliával, mint állt annak In a szultán birodalmával? Különös törtéIvégtelenül különös. Az olasz a mi szövetlünk, közösen akciózunk vele Albániában kt közösen elkergetünk, az keblére borul — lövetségesnek. Különös történet, egészen |ös. ÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA Béga partján. Béga partján este későn Álmodozva járok, Köszöntenek a lombos fák Meg a kis virágok. Csintalan szél játszik a zöld Reszkető levéllel S együtt érzem minden fával Kis virág szivével, Hogy a szellő-susogásban Sok szerelmi vallomás van. Nem ismer ott engem senki, Mégis csak ott járok; Odavisznek csöndes éjjel Álomtalan álmok. Ott pihen a tekintetem Az ég szelid kékjén S fölszakad egy régi emlék Beteg szivem mélyén : Hogy a szellő-susogásban Sok szerelmi vallomás van. Selyemruhás szép asszonyok, Fehér arcú lányok! Nem tudom, a Béga partján Hogy ti miért nem jártok ? Pedig mikor ott az égbolt Lemosolyog rátok, A fák között milyen könnyen Megtanulhatnátok, Hogy a szellő-susogásban Sok szerelmi vallomás van. Molnár Kálmán. Az élet s az irodalom. Irta : dr. Kapossy Lucián. (Vége.) Reviczky Gy. Tünő ifjúság cimü szép költeményében e sorok: Meg-meglegyint szellője tűnt napoknak, Távol vidékről, hol a rózsa nyit, Virágid ifjúság — hogy hulladoznak, Hogy szétfoszolnak fényes álmaid: a mult képének fölelevenedését igen finoman festik s ez az első versszak az eltűnt ifjúságnak gyönyörű hasonlatával, pompás költői nyelvével, hangjának bűvölő színével, azt hiszem, anélkül, hogy egy kicsit Reviczkyekké kellene lennünk, abba a bánatos, lemondó hangulatba ringatja olvasóját, amelynek e néhány sor oly szép megnyilatkozása: a rózsanyitó ifjúság kertjéből — a távolból száll feléje az ifjúság szellője, a mult édes emlékei a jelen szürke képeire emlékeztetik, hisz az ifjúság virágai, a fényes álmok szétfoszoltak a rideg valóban, a lemondás búja, a néma hervadás mint szürke köd vonul át mindenen. Az ifjú életét mily találóan jellemzi a vers két utolsó sorában : Nem azt sajnálom, hogy mindig csalódtam: de hogy már többé nem csalódhatom. A hangulatkeltés mily szép példájával találkozunk ugyancsak Reviczky Osztályrészem cimü művében, ennek különösen 2. s 5-ik gyönyörű szakában: Sugártalan, ködös napokba, Ha rám borul az éjek éje, Felhangzik a dal vigasztaló zenéje, Ez tár elém egy szebb világot S borongás, üdvösség, igézet — Körülzsong lágyan, édesen S mit suttogásukból megértek, Merengő, méla dal leszen! E költemények olvasásakor úgy érezzük, mintha odvasuló tölgynek egy messzebben kinyúló még leveles ágán az élet nedvét fölkuszni hallanók : az ág titkosan megrezdül s orsó módján forogva hull le róla a halványuló levél — egy-egy utolsó költemény; a mély bánaton mintha az elhaló természet sóhaja vonulna át. Hogy Reviczky e néhány sorának igazi szépségeit élvezhessük s valóban átérezhessük: előbb talán kicsit Reviczkyvé — tüdőbajosakká kell lennünk ? Fölemlítem még Krüzselyi Erzsikét. Testi állapotára, gyógyíthatatlan süketségére célozva, találóan adta művének a cimet: Örök csendben; igaza van mottójának, hogy minden dala egyegy könycsepp; mert a megadó fájdalom s a szelíd bánkódás hangja szól azokból; a betegség megfosztotta attól, hogy hallhassa a külső világból feléje szálló hangokat, amint azt szép ritmusu versében panaszolja: Sírhat a hegedű, zenghet a cimbalom, Beszélhet a fákkal az enyhe fuvalom, Dalolhat a madár a lomb sűrűjében, Nem ér a szivemig, nem vidít föl engem, E zengő világban árva vagyok, árva, Örökös csendesség börtönébe zárva, Nem osztá senki szomorú magányom S börtönöm nyitását hej, hiába várom — a fájó jelenből, az édes múltra tér képzete, arra a boldog időre, amikor