Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-04-04 / 14. szám

erő, mert a mi egyházunk megadja a léleknek azt a nyugalmat és azt az erejét, amit a benső egybeforrás a hittel, az igazsággal, az Úristennel, nyújt a gyarló embereknek. De egyuttai megalázkodás, mert ennek az erőnek alapja az ember porszem-mivoltának tudata, az a tudat, hogy a mi tökéletes Istenünk s a mi könyörületes Édesatyánk szeretete ember és ember közt különbséget nem ismer, az a tudat, hogy mindenegyéb hatalom elenyésző csekélység, szánalmas porszem az ő hatalmához képest. Hát, ha méltó szolgája akarsz lenni ennek az egyháznak, légy igaz ; a le ajkadat ne hagyja el soha más, mint amelynek igaz voltáról lelkednek mélyén meg voltál győződve. Légy szabad! A te cselekvésedet ne irányítsa soha egyéb, mint lelkiismereted sugallata. Mást kényszert ne ismerj cselekedeteidben, mint a törvénynek és saját lelkiismeretednek kényszerét. És légy erős minden emberi hatalommal, légy alázatos az Istennel szemben. És végül egész valódat, egész munkásságodat, egész lényedet hassa át az a gyönyörűséges szeretet, amelyik felemeli a lelket, megnemesíli a jellemet, hatványozza a munka áldásos hatását és hatványozza a munkában található gyönyörűséget; amelyik megédesíti az örömöt, de megédesíti a bánatot is, amely áldást terjeszt maga körül, mert hasonlatos ahhoz a napsugárhoz, amely meleget, fényt, életet, derűt támaszt mindenütt, ahova oda ragyog. A szeretet fogad Téged ebben az uj állásodban, a szeretetet vidd bele ebbe az uj állásodba, velünk hivatalnoktársaiddal, munkatársaiddal, az egész emberiséggel szemben, akkor Isten áldása lesz rajtad és püspöki munkásságodon. A püspök székfoglaló beszéde. A nagy hálást keltett és lelkes éljenzéssel fogadott beszédet Németh István püspök szemmelláthatóan meghatva és mély megilletődéssel fogadta s azt szép szavakban megköszönvén, megtartotta székfoglaló beszédét. Ennek első része a vallásos élet ápolásának, az egyházkormányzat ügyeinek volt szentelve. Majd áttért a közoktatás kérdéseire : Egyházunk jövő fejlődése szempontjából egyik elsőrangú tényező az oktatásügy és pedig minden fokon. A Főtiszt letü Egyházkerületi Közgyűlés és a Mélyen tisztelt közönség becses türelme iránt tartozó tisztelet teszi kötelességemmé, hogy ennek a kérdésnek az oktatás különböző fokai szerinti részlegesebb tagolásába ne bocsátkozzam. Nem szabad tehát magamnak megengednem, hogy kiterjeszkedjem a bizonyos tekintetben már rendezett lelkészképzésnek több vonatkozásban még mindig meglevő fogyatkozásaira. Csak azt legyen szabad kiemelnem, hogy az új szabályzatban már érvényesülni kezdő gyakorlati szempontnak még erősebb kidomborítását feltétlenül szükségesnek tartom. A tudományos érdek lehető legéberebb gondozása mellett arra fogok tehát törekedni, hogy olyan kiváló szakképzett ifjú lelkészeket bocsáthassunk ki, akik a gyakorlati életben a művelt igényeket és Ízlést kielégítő otthonossággal tudnak mozogni. Tisztában vagyok azzal, hogy ez kissé magas igény felállítása, de tapasztalatból tudom, hogy ez az érdekelteket nem állítja megoldhatatlan feladat elé. Tehát csak akarni keli. Nem szólok középiskolai oktatásügyünknek már szóba hozott reformálásáról sem. Majd az a két nagy elv, amelyek itt egymással szembe kerültek, megvívja a maga harcát úgy, hogy a klasszikus műveltség megszerzése se váljék lehetetlenné viszont a reális életkövetelmények is kielégítést nyerjenek. Azt azonban hangsúlyozni kívánom, hogy intézeteink felekezeti jellegét semmiféle tetszetős szólammal elhomályosítani nem engedem s ha e tekintetben bajt tapasztalok, lesz elég bátorságom és határozottságom, hogy annak gyökeres orvoslására a Főtiszteletü Egyházkerület haladéktalan intézkedését kérjem. Kiválóan hangsúlyozom ezt épen ezekben a forrongó, beteges, egyszer a paroxizmusig lázasan hevülő, máskor meg mindent lethargikus közömbösséggel néző időkben, amikor egyrészről a magának az európaiság mezében tetszelgő hóbort, másrészről a zagyva tudálékosság vonul ellenünk nap-nap után harcba; amelynek megnyerésére csak úgy gondolhatunk, ha a józan vallásosság boldogító érzelmeit már a népiskolában kezdjük belecsepegtetni a gyermeki szivekbe s azokat szünet nélkül gondosan ápoljuk a közép- és főiskolákban. Nincs olyan tárgy, amelyet a vallásos érzés és gondolkodás ápolására az elkalandozás veszélye nélkül fel nem lehetne használni, ha a tanítás és nevelés magasztos munkájának végzésére elhívott egyének vallásos gondolkodásúak, hitüket, egyházukat s a gondjaikra bízott tanítványokat igazán szeretik. A tudományos érvényesülésnek sok alkalma s tágas tere van. Akinek bálványa az állami szolgálat, az keresse alkalmaztatását az államnál, de aki vallásfelekezetnél keresett és annak idején örült, hogy találhatott is alkalmaztatást, az ezzel a ténnyel mig egyrészről a felekezethez tartozóságát dokumentálta, addig másrészről kötelezettséget vállalt a vallásos gondolkodásmódnak istápolására és előmozdítására, amint ez már magának a felekezet szónak fogalmából is természetszerűen következik. Megkövetelheti tehát a kerület, elvárhatom én is, hogy akik oly nagy előszeretettel mondják magukat a tanügy apostolainak és a nemzet napszámosainak, ne csak úgy tessék-lássék módon legyenek a mi népünk szólásmódja szerint felső emberek, hanem a vallásos meggyőződés szent hevületével vessék kezüket a munkára. Ezzel összefüggőleg kiváló gondot kívánok fordítani arra, hogy az eredményes együttműködésnek alapfeltétele : a kölcsönös bizalom, a tisztelet és jóakarat uralkodjék mindazok között, akik egyházunk hittudatának fölébresztésére, hitéletének fejlesztésére hivatvák, és ennek az áldásos jó viszonynak a megzavarását semmiféle körülmények között tűrni nem fogom. Különös gondot kívánok fordítani arra, hogy úgy kerületünknek, mint főiskolánknak háztartásában az igazi egyensúly zavartalanul fenntartassék, hogy annak, amire feltétlenül szükségünk van, előteremtése mellett a jó gazda gondosságával és előre látásával erőforrásainkat évről évre gyarapítsuk, mert igaz ugyan, hogy annak megtagadásával, ami feltétlenül kell, csak saját érdekeinket veszélyeztetjük, de ahhoz is ragaszkodom, hogy aki velem nem gyűjt, az tékozol. Alkalmaztatni kívánom tehát azt az elvet: „Eme non quod opus est, sed quod necesse est". Felekezetközi érintkezésemben követni iparkodom János apostolnak szavait : „Erről ismerik meg mindenek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek. Minden embernél nagy fogyatkozás, ha szó és tett harmonidban nincsenek. Azoknál, akik magukat Isten szolgáinak mondják, megbocsáthatatlan bűn, ha csak ajkukon hordozzák, hogy az Isten szeretet, de tetteikben megtagadják ezt a szent igazságot. Meg vagyok afelől győződve, hogy ha mi valósítjuk a nagy parancsot, mind a két alkotó elemében, s a felebarát értelmének meghatározásában elfogadjuk isteni mesterünknek az Ur Jézus Krisztusnak az irgalmas Samaritánusról szóló példázatban adott taníA Kathreiner-féle Kneipp malátakávé, ez az egyedüli tökéletes kávépótszer, helyes elkészítés mellett ép oly íkitiinöen ízlik, mint a babkávé. Csak jó tejjel és kevés cukorral a valódi Kathreiner mintaszerű ital. Aki részletesen kíván tájékozódni, az < írjon a Kathreiner-féle Kneipp malátakávé gyárak részvénytársaságnak, Wien, I., Annagasse 8. tását, meg fog változni az egész társadalom arculata s Istennek országa a földre költözik. íme Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés, ez az a keret amelybe kívánom illeszteni Isten segítségével a magam szerény működését. Ebben a tekintetben nem elégszem meg azzal, hogy „et voluisse sat est", hanem iparkodom a szavamat tettekre váltani. De hát ember tervez, Isten végez; ember legfeljebb csak a plántáiás munkáját végezheti, előmenetelt Isten ad. Erőim csekélységének érzetében magamat lélekben megalázva kérem tehát Istennek mindenre elég séges áldó, segítő kegyelmét, hogy akarhassarr is, véghez is vihessem a jót abban a széni szolgálatban, amelyet vettem az Úrtól. Nagy megnyugvása erőtlensége miatt sok; szor hánykódó lelkemnek, hogy az isteni bölq gondviselés a Jelenések könyvének szavai szerin ama fényes nagy csillagot adta segítő társamul akit rendelt az Ur az ő népének hordozásán bölcsességbenés igazságban, akit tett fényes nyillí és zárt az ő tegezébe a nagy veszélynek nap jaira ; adta vezéremül azt a férfiút, ki Istent fo gadta erősségévé, ki legerősebb az ő seregében bátor, mint az ifjú oroszlán, utai igazak, száj. bölcsességet szól. Őt, ki ül a fejedelmek taná csában első helyen, kérem ragaszkodó biza lommal, tiszta szeretettel, hogy midőn az evan géliom dolgában viaskodom, hatalmas erejéve támogasson ; öt kérem, ki ékeskedik bölcses ségben, mely felülről jő, hogy tanácsaival igaz gasson, legyen ő az én erőm és az én paizsotr De ugyanilyen bizalommal fordulok szive támogatásért kerületünk összes alkoímányo tényezőihez, az egyházmegyék tapasztalatokba gazdag elnökségeihez, a szent gyülekezete buzgó lelkipásztoraihoz ós tanítóihoz. A nyu tandó segítséget azzal a szeretettel fogom v szonozni, mely életemnek eddig is vezérelv volt. A jó Isten áldását kérve az ő szent szága terjesztésére irányuló fáradozásomé ajánlom magamat a Főtiszteletü Egyházkerül minden rendű s rangú tagjainak s a testvé kerületek bölcs elöljáróinak szives jóindulatáb A zajos éljenzéssel és meg-megujuló tap sal több izben félbeszakított nagy koncepció beszéd s annak bensősége, szép befejezése talános nagy tetszést keltett. Ennek utána főiskolai énekkar Tóth Lajos énektanár vezet sével egy egyházi dalt adott elő. Az énekk méltóan régi hírnevéhez, most is tökéletes produkált. A hatalmas erővel zengő énekben közönség igaz gyönyörűségét lelte. A felavatás. Az ünnepi programm legmagasztosa pontja következett most: Németh István püspö nek ünnepélyes felavatása, melyet dr. Balthai Dezső püspök végzett. Németh István püsp odaállott az imazsámoly elé, vele szemben Ralthazár püspök, tőlük jobbra és balra, k képezve az esperesi kar. Dr. Ralthazár Deí püspök, gyönyörű, mély bariton hangján va ságos apostoli beszédet intézett uj püspökt sához, melyet a közönség a legnagyobb csei ben és a remekbe illő, ragyogó tónusú besz< hez méltó figyelemmel hallgatott. A beszéd hangzott : A tökéletes Isten szerelme s a gya ember istenfiusága. hozza magával, hogy Is nem ismer személyválogatást. Egy a terem sünk, t. i. a por s az életnek lelke. Egy életünk: verejtékkel engesztelni a megátkoz föld kebelét. Egy a hivatásunk : Istennek dics tése. Egy a bününk: a test törvényének tu kodása. Egy a bűnünkért való engesztelő dozat: az Ur Jézus Krisztusé, az egyszeri, tökéletes. Egy a végünk : a feltámadással szoruzott halál. Egy az idvességünk, amelyl együtt országolunk lelkünk fejedelmével, ír a főhöz illesztett tagok. Az egyenlőségnek eme nagy, szent g dolatával hadd ejtsem alá a termékeny szer< völgyének szintjéig a magaslatokat, amely nek egyikére engem is felemelt a világ s ai lyiknek másikára új vezér került, körül getve a tisztességadás lobogóitól. A szem válogatás nélküli Isten bizonyságával s az i háztartás egységes jogosítványával hadd er jem a ködös kétség fölé annak igazságát, h azon a fundamentumon, amelyen kivül n senki sem vethet, csak olyan egyházalkotm mondhatja magát jogosultnak, amelynek ren és életét az egyetemes papság termékeny