Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-03-29 / 13. szám

A detektív nem lehet helyettesítője a rendörbiztosnak népgyűléseken, ahol a rendőrhatóságot képviseli. Viszont nem lehet helyettesítője a rendörörmester sem, ö legkevésbbé nem, mert hiszen egy nép­gyűlésen, ahol a szónokok beszédeit kell ellenőriznie, a rendöraltisztek számára elő­írtnál nagyobb műveltséggel kell birnia a kiküldött rendörközegnek, hogy ellen­őrzői tisztét teljesíteni tudja. Másrészt a leendő detektivnek nem az a kötelessége, hogy a rendőrlegénység fölött őrködjék, azokat oktassa, iskoláztassa, hanem nyo­mozások teljesítése, gyanús alakok szem­mel tartása, megfigyelése stb., amelyek csak akkor járnak kedvező eredménnyel, ha a titkos rendőrt ettől, a hivatásától el nem vonják. De menjünk tovább. Nézzük, vizsgáljuk meg egy kissé ezt a dolgot egy másik, kényesebb ol­daláról. Ugy tudjuk, hogy a kormány, mielőtt a rendőrség fejlesztésére felvett egy millió koronát a városok között felosztotta volna, a vidéki városok rendőrségének fejlett­ségéről, létszámáról meggyőződést szerzett magának és csak a beérkezett adatok ta­nulmányozása után adott az illető váro­soknak annyit, amennyit a fejlesztés szem­pontjából szükségesnek látott. Bizonyára a mi rendőrségünkről szer­kesztett kimutatásunk is ott fekszik a kor­mány asztalán, az államsegély iránti kér­vényünkkel együtt, amelyben elsírjuk, hogy rendőrségünket nem birjuk a modern ha­ladás nívójára emelni, fejleszteni, mert nincs hozzá anyagi erőnk. Bizonyára eldicsekszünk azzal is, hogy szerveztünk egy alkapitányi állást, föl szeretnénk állítani a bejelentő hiva­talt is, de nincs hozzá pénzünk és könyör­günk a nagy jótevőhöz, legyen segítőnk a fejlődésben. És a kormány, az állam, a nagy, a jószivü azt mondja: Te város! Látom, — Ruháskosarat? — kérdé az álmélkodó Almássyné. — Éppen jókor ajánlja, Pataki kis­asszony, már régen készülök venni. Van-e közöttük tartós, tudja olyat szeretnék, amelyik­nek falécek vannak az alján. Kata egy bizalmat keltő alkotmányt nyúj­tott le, azután ügyesen leugrott a kocsiról és élénk beszélgetésbe kezdett a vásárlóval. — Talán üzletet nyitott Pataki kisasszony ? — kérdezte á kíváncsiságtól remegő Almássyné . — Nem én; ez csak kísérlet. Meg akarnék győződni róla, jó elárusítónő válna-e belőlem — mondta jókedvűen Kata. — Tetszik a kosár ? Volna egy gyönyörű hintaszékem, megvehetné a nagymamának. A babus részére volna itt egy édes kis bölcsőm. Vannak aztán elsőrangú be­vásárló-kosaraim ! — Bájos kézmozdulattal a kocsi felé mutatott. — Higyje el, én megvásárolnék mindent, amit olyan ügyesen felajánl, de bőségesen el vagyok látva mindenfélével. Csakis egy ruhás­kosárra van szükségem. Azt rögtön ki is fize­tem. Mert hitelre, úgy-e nem adhat ? — kér­dezte tréfásan. — Dehogy nem, enyim az áru, szívesen hitelezek! — Mondta komolyan Kata, miköz­ben ötven fillért vett ki a nagy pénzestárcá­jából. tebenned van ambició, de nincs hozzá pénzed, te szeretnél egy modern rendőr­séget, ha tudnál neki fizetést adni. No hát én adok neked egyelőre 6000 koro­nát, de mivel a rendőrséged még igen kezdetleges, tartozol egyelőre 2 titkos rendőrt is alkalmazni, i Már most tisztelettel kérdezünk min­denkit, akiket illet: Pápa városa, mint erkölcsi testület, nem tartja-e méltóságán alulinak, és önmagával egyezőnek találja-e azt az eljárást, hogy az államot, a kor­mányt, akihez alázatosan segítségért kö­nyörgölt, félrevezesse vagy becsapja? Mert abban, hogy egy szervezet fejlesztésére segítséget kérünk és amikor megkaptuk, ugyanakkor azt a szervezetet apasztjuk, vissza fejlesztjük, az állam félrevezetését látjuk. A város az utóbbi államsegélyt kizáró­lag és félremagyarázhatatlanul a rendőr­ség fejlesztésére kapta, nem pedig arra, hogy a már meglevő és különben is ki­csiny rendőri létszámot apassza. Éppen ezért csodálkozással kell fo­gadnunk a tanácsnak a rendörbiztosi állás megszüntetése tárgyában hozott határo­rozatát és mi hisszük, hogy fenti állás­pontunknak — még mielőtt az ügy a képviselőtestület elé kerülne — a szak­bizottságokban is számos szószólója lesz, mert nem merjük föltenni, hogy néhány száz koronáért — mert hiszen csak ennyi­ről van szó —- a kormány kijátszásának és félrevezetésének a gyanúját a város magára vegye, de meg az sem lehetetlen, hogy ha ez az ügy fellebbezés folytán a kormány elé kerül, esetleg az államsegély megvonásával, vagy annak redukálásával fog befejezést nyerni. Ezek szem előtt tartásával leghelye­sebnek véljük, ha a tanács ezt a hozzánk nem méltó határozatot hatályon kivül helyezné és a rendörbiztosi állást a köz­igazgatási tanácsosi állással egyidejűleg meghirdetné. — Rendben vagyunk Almássyné asszony, köszönöm, Isten vele. Egy pillanat alatt felszökött a kocsi bak­jára és Almássyné csodálkozva kisérte szemmel a távozó járművet, miközben értelmetlenül he­begte : — Ki hitte volna ?! . . . — Micsodát? Mi történt? — kérdezte mögötte egy hang. Endre Lajos volt, az asz­szony unokaöccse, aki látogatóba jött a nagy­nénjéhez. — Hogy mi történt?! Pataki Kata volt itt e pillanatban, nagy tárkocsin fonott árukat árul és ő maga hajtja a lovakat is. — Lehetetlen! — szörnyűködött a fiatal ember. — Lehetetlen? — ismétli sértődötten a néni. Ezt a ruháskosarat is tőle vettem. De én már kezdek tisztán látni az ügyben, Kata le­tette a tanítónői vizsgát és nem kap állást. Az apja biztosan valami nagyobbszabású spekulá­ción elvesztette a vagyonát és az a nagymű­veltségű elkényeztetett leány kenyérkeresetre szorult. Talán még neki kell támogatni az apját is. Istenem, mennyire lesülyedt ez a család ! Csak azt csodálom, hogy a Kata erélyessége ilyen szokatlan módon nyilvánul! Hirtelenül elhallgatott és megütközve né­tartóssága, ruganyossága, eleganciája utolérhetetlen I Még egyszer a muakásházakról. Mivel ezen ügy helyes megoldása egyaránt érdeke a városnak és a város gazdaközönségé­nek, nem árt ha még pár szót szentelünk neki, mielőtt testet öltene az ige. Tulajdonképpen a földmivelésügyi minisz­térium hivta fel erősebben figyelmünket e munkásházak létesítésére. Már azelőtt is ugyan gazdáink között szó volt ily telep megvalósít­hatásáról, de határozott irányba és mederbe akkor zökkent a dolog, mikor a földmivelésügyi minisztérium e szakra hivatott egyik főtiszt­viselője Pápán megjelent és a városházán az összehívott érdeklődők előtt előadta, hogy mi­képpen oldható meg a kérdés a minisztérium támogatása mellett. Ez előterjesztések alapján a városi kép­viselőtestület napirendjére került ezen ügy, amely végre is a telep létesítése mellett döntött és bizottságot küldött egyrészt a szükséges telek célszerű kiválasztására, másrészt a telep fel­állításával és fenntartásával járó kellékek és fel­tételek megállapítására. Az ügy történetéből röviden ennyi elég. zett körül — egyedül volt, Endre Lajos már messze járt. A réteken keresztül gázolva ira­modott el. — Ezt meg mi lelte? — mondta fejcsó­válva Almássyné; a vásárolt kosarat ott hagyta, besietett a lakásba, napernyőt vett elő és a hátulsó kertajtón a közvetlen és legintimebb szomszédnőjéhez ment. Hadarva mondotta el neki a történteket. Mártonné végighallgatta és kárörömtől sugárzó arccal mondotta: — Csöppet sem sajnálom őket. Az öreg Pataki mindig dölyfös volt és fennhordta az or­rát, de meg nem is közülünk való, — a leányát pedig nem szíveltem soha. — Annál jobban szereti a fiát! — Szó sincs róla. Nem vehet az el ilyen agyonművelt szegény leányt. Nem engedjük el­pazarolni a mi szorgalmas munkával gyűjtött pénzünket. Károlynak jó gazdasszony kell, vagyo­nos leány, nem pedig ilyen regényes hajlamú koldus kisasszony — tette hozzá halkabban, mert e percben ért a ház elé Pataki Kata szekere. Még mielőtt a leány felajánlotta volna neki az áruit, Mártonné édes hangon beszélt a nyitott ablakon ! — Ne is fárassza magát kérem Pataki kisasszony, nincsen szükségünk semmire. Kata nyugodt fejhajtással indította útnak a lovát. Egy mellékutcába fordulva, Endre La­josék emeletes háza elé ért, amelynek vasrá­csos kapujánál Endre Lajos várta és mélyen meghajolva, levett kalappal üdvözölte Katát. — Jó napot, Endre ur. Kérem, kérdezze meg a nővérét, nem volna-e szüksége valami fonott árura? — szólt üzletszerű hangon. r- TTTT :— S * ü\ H? ÜDW? J^v kiváló bor- es J&m 1 M^W/ m\ H M)SSW lithiumos ^^^LJj^g/ ^ gyógyforrás vese- és hólyagöajoknal, köszvenynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emész­tési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható dsvdnyvízfcereskedésskben Qfl-ÍIII TP9 ÁPO^T Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállala* és gyógyszertárakban. XHULICO nVjWOl Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.

Next

/
Thumbnails
Contents