Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-03-29 / 13. szám

Legfeljebb egy felmerült vélemény miatt meg kell jegyeznünk, hogy e kérdés felkarolásában kezdettől fogva az alsóvárosi érdekeltek vittek úgyszólván döntő szerepet, ők tették magukévá teljes érdemében ezt az eszmét és most azokat a siker alkalmától egyszerűen eltávolítani, hogy ne mondjam — ellökni akarni megengedhetetlen eljárás lenno, de még nem is menne az oly könnyen, sőt félő, hogy esetleg megbuktatná az egész kérdést a nyélbeütés előtt. Az a felfogás, mintha az alsóvárosi gazdaközönség nem szorult volna munkásházakra, inert a körülötte levő falvakból kap elég munkaerőt, egyáltalában helyt nem áll. Éppen oly mértékben adnak e falvak munkaerőt az alsóvárosrészbelieknek, mint a felső városbelieknek a részükre eső községek. E tekintetben nincs kivételes helyzet egyik városrészen sem, tehát ez oldalról kár is bolygatni a jól indult ügyet. Az alsóvárosi érdekeltség még bizonyos önfeláldozást tanúsít akkor, midőn a 100 munkásházból csak 30-at követel magának, de ezt a 30-at követeli is és semmi szin alatt tőle el nem áll. Ugyancsak felesleges, sőt káros és a város érdekét homlokba ütő az a fáradozás, amely a vasúti állomástól csak egy kilométer távolságra is szeretné a telepet vinni. E telep részére közelebb kell helyet találni, még pedig lehetőleg azon telek mellett, amelyen a jövő évben, mint halljuk, fölépülnek a szövőgyári munkásházak is. Itt együtt és majdnem egyszerre lehet elvégezni az összes közigazgatási tennivalókat. Ez a tényállás a napnál is fényesebben beszél. Azt csak nem akarja egy pápai polgár sem, hogy a vasúti állomástól csak egy kilométer távolságra is újabb városrész alapjait rakjuk le akkor, amikor az arra nyúló városhoz nemcsak kevesebb költséggel igen szépen hozzá csatolhatjuk .az új telepet, .hanem, jAval kisebb évi kiadással fenn is tarthatjuk. Már pedig városunkra nézve ez a döntő szempont, nem pedig az, hogy egy egy munkásházra 300 négyszögöl földterület jusson, ne pedig 200 négyszögöl. A maximális 300 öles telken épült munkásházak aligha vannak valahol. Mért akarná ezt minden erővel és oktalanul nagy anyagi áldozattal Pápa ? Szeretnők tudni, hogy — az Alföld kivételével, — hány helyen épültek fel e telepek csak 200 öles házfundusokkal is, különösen, ha oly agrárviszonyok uralkodnak ottan is, mint nálunk. Nem szabad végül figyelmen kivül hagyni, hogy e munkástelep fő célját képezi: a jó és ügyes földmunkások szaporítása. Hisz nagyon okos szándék e munkásházak lakóit a konyhakertészeten kivül szöllőműveléssel is foglalkoztatni otthon, valamint nem kifogásolható, ha gyári szolgálatot is vállalnak, azonban vigyáznunk kell mégis arra, hogy az effajta elfoglaltság folytán a mi földmunkástelepünk minden másra ad elég munkaerőt, csak a földmunkára nem. Ebből aztán sem a gazdaközönség, sem a város jól felfogott érdeke nem kér. Gy. Gy. Müvészestély. — 1913 március 23. — Idei, sikerekben gazdag hangverseny-szezonunknak méltó záradéka volt az a művészestély, mely múlt vasárnap zajlott le a Griff nagytermében. A művészestélyt az izraelita nőegylet rendezte, melynek vezetőségét — élén özv. Krausz Vilmosné elnöknővel — teljes elismerés illeti, amiért az áldásosán működő egylet jótékony céljának szolgálata mellett közönségünket igazi művészi élvezethez is juttatták. Az estélyre egészen megtelt a Griff terme. A gyülekezés alatt, mely — kiirthatlan pápai szokás szerint 3/

48 tói 3/4 9-ig — egy teljes órát vett igénybe, bő alkalmunk volt a pompásabbnál pompásabb báli toalettekben gyönyörködni. Mondanunk sem kell, hogy a szemnek nemcsak a remek toalettekben, de azok viselőiben — szép asszonyok, bájos lányok egész táborában — igazi kedvtelése telheintt. A hangverseny első száma dr. Ricz Dezső zongorajátéka volt. Előbb egy Liszt-etudeőt játszott az átérzés és megétetés ritka készségével, majd pedig ugyancsak Lisztnek Szent Ferenc legendáját. Ez utóbbi művet tavaly is hallottuk tőle, de ami a szinház rossz akusztikája mellett nem érvényesült, az most hatalmas, erővel kifejezésre jutott. Mintha igazi tenger háborgott volna, s a hullámok zajgásából fenségesen szárnyalt fel a hit himnusza. A hangverseny második szereplőjét, Sziráki Dórát már pár év előtt láttuk hangversenydobogónkon s akkor előlegezett elismerésünket most érdemelte ki teljes mértékben. Arról nem is szólva, hogy a hatás külső eszközeivel ma sokkal inkább rendelkezik, hangja maga nagyot nyert terjedelemben és erőben s énekelőadása pedig a bevégzettség benyomását kelti. Ma kész dalénekesnő ő, aki a fővárosban aratott sikereihez méltán csatolta a pápait is. Műsora csupa műdalokból állt. A komolyak közül mindjárt Schumann Armer Peterje, majd Brahms Síándchenje tett őszinte mély hatást. Minden regiszterben üdén csengő hangja, finoman árnyalt előadási módja talán még jobban érvényesült azokban a pajzán francia dalokban, melyekből akármennyit szivesen meghallgatott volna a közönség. A zeneszámok közé beillesztve dr. Rácz Dezső tartott felolvasást. Nagytehetségű földink, ki fővárosi lapokban is állandóan dolgozik, ezúttal új oldaláról mutatkozott be. Felolvasása Benvenuto Celliniról szólott, de nem egyszerű művészettörténeti életrajz volt, hanem alapos pszikhologiai tanulmány. Része tulajdonképen egy nagyobb műnek, melyben négy példán bizonyítja a szerző Lombroso tételét, hogy a zseni és az őrült rokon s a zseni gonosztetteit e szempontból kell megítélni. Gellini élete e tétel szempontjából vizsgálva egész újként alakult ki előttünk. A jellemkép, mit dr. Rácz adott, becses irodalmi munka, melyet ismerve méltó érdeklődéssel tekinthetünk a teljes mű elé. Az est kitűnő szereplői közül utolsónak hagytuk Steiner Hugót. Talán mondanunk sem kell, hogy készakarva. Azzal a kedves, derűs végző akkorddal akarjuk zárni tudósításunkat, melynek visszhangja az ő hegedűje nyomán ott cseng még a lelkekben. Steiner Hugó kedvence a pápai közönségnek. Hogy azzá lett, kiváló művészetén kivül kedves, megnyerő egyéniségének, annak a nemes egyszerűségnek köszönheti, ami felléptét és előadási módját jellemzi. Idén egy Vieuxtemps koncertet hozott nekünk, amiért külön hálásak vagyunk, mert művészeink a francia muzsikát rendesen elhanyagolják. Pedig micsoda fenségesen elandalító andante volt ez! A Hubay csárdajelenete ismerősebb hangokat hozott, népieset művészi feldolgozásban. Hogy itt technikai virtuozitását is csillogtatta, mondanunk sem kell. Ráadásul egy szivhez szóló kis darabot kaptunk, melyet Kubelik számára szereztek, és Steiner hegedűje is méltón érvényre juttatta. Külön kiemelendőnek tartjuk Kiss Józsefnek igazán mesteri zongorakiséretét. A közönség hálás örömmel tapsolta az összes művészeket, sokat, újráztatta Szirákit és Steinert, de hiába végtelenségig ez sem mehetett s az est programmjába tánc is volt felvéve. 11 után kezdődött meg a táncmulatság s tán még reggel sem végződ itt. Olyan jó volt a hangulat, hogy szinte három napra terjedőnek Ígérkezett a vigalom. Lett-e belőle három, avagy csak kettő maradt, én bizony nem tudom. Csak azt tudom, hogy zene szólt, ropták a táncot, ragyogtak a párok arcai, a csárdásnak nem akart vége szakadni, mikor én elsurrantam a kedves vigasság színhelyéről. — Kata kérem, mit jelentsen ez? — kérdezte izgatott hangon Endre Lajos. — Ez fonott árukat jelent! — volt a nyugodt válasz. — De hát mi történt? — Mindig történik valami, — mondta közömbösen Kata és egy kis kézimunkakosarat vett elő. — Nézze, ez nagyon tetszenék Margitnak. — Szivesen megveszem. — Ez a hordó formájú papírkosár meg jó volna a maga szobájába. Nem drága, csak hat korona. — Megveszem; azonfelül azt a nagy útikosarat ott fenn. Két bevásárló kosarat, a nagyobbik hintaszéket, a . . . — Ohó! Kérem ne vegye mng az egész raktárt, mert nem marad mások részére, — mondta nevetve Kata. — De kérem, a kiválasztott tárgyak nagyon kellenek, a hintaszék meg éppenséggel nélkülözhetetlen. — Nem bánom, ezt még odaadom, de többet semmi esetre. Endre Lajos kifizette a vásárolt holmit és kérdően nézett fel a leányra. — ígérje meg Kata, hogy erre hajt, mielőtt haza indul és megengedi, hogy a megmaradt árukból mégegyszer vásárolhassak!? — Eljövök — mondta jókedvűen Kata — ilyen vevő kívánságát respektálni kell. Intett Na kezével és a kocsi tovább döcögött. * Estefelé Kata szekere félig üres volt, ellenben a bugyellárisa erősen megduzzadt. Az országúton ballagott a kocsija, amikor eddigi leghevesebb udvarlójával, Márton. Károllyal, találta magát szemben. A fiatal úr lovon ült és annyira el volt foglalva a lovagló ostorával, hogy észre sem vette a leányt, aki mosolyogva elhajtott mellette. Amikor Endre Lajosék elé ért, a fiatal földbirtokos a kapu előtt várta. — Engedje meg kérem — szólította meg Katát —, hogy az istállóba vezettessem a lovát, vagy hazaküldhessein Önökhöz. Tiszteljen meg bennünket és jöjjön fel egy csésze teára. Fáradt lehet és Margit boldog lesz, ha kissé elbeszélgethet önnel. Kata habozott. Ma nem akart felmenni barátnőjéhez, félt annak kíváncsi kérdéseitől, amelyekre még nem felelhetett. E pillanatban megjelent Margit és nagy szóbőséggel rábírta Katát, hogy jöjjön fel hozzájuk. Endre Lajos lesegítette a kocsiról és még azután is szorosan tartotta Kata mindkét kezét. — Ne haragudjék rám, hogy most olyanról beszélek, amit maga mindenképp kikerülni igyekszik. Nem tudom, mi okból fogott e furcsa vállalkozásba, — folytatta a szekérre mutatva — ha netán azért, hogy keressen, akkor kérem engedje meg, hogy én tehessem ezt meg ön helyett. Jogosítson fel erre Kata. Régóta szeretem magát, úgy-e ezt már észrevette. Kérem ne feleljen most rögtön, gondolja meg jól, mielőtt határozna. Most ha megengedi, hazaszállítom a szekerét — ön pedig, ha kellőképp kipihente magát nálunk és ha elfogadja, hazaviszem a kocsimon. Katának a szokatlan munkától amúgy is kipirult arca biborszinü lett és lesütött szempillái alól csodásan lágy, simogató pillantást vetett Endre Lajos izgatott arcára. Szó nélkül, lassan felment a lépcsőn. Az ebédlőben leültek a terített asztalhoz és Margit sok szeretettel, de éppen annyi kíváncsisággal is, vallatni kezdte Katát: — Mondd kérlek, mi történt nálatok ? Anyagi veszteség ért benneteket? A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít F W WW akadémiát végzett szsibómester, eZSO Pápa, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. "K 7T 1 r » kiváló minőség és csinos kiállításukért iVIUnKdlXIl több orsz, kiállításon érmekkel kitüntetve.