Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-03-08 / 10. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: E>«- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Vége, hej bizony „vége felé immár közelít az ének", a szomorú ének egy nagy birodalom összeomlásáról. A harctérről két hét óta szórványosan jöttek a hirek, ami jött is jelentéktelen volt, inkább a közel békekötés előfutárjai. És most két hét után jön a gyászos hir, hogy a három vár közül, melyek még állottak a régi török dicsőség őrtornyai gyanánt, egyik, az elesett. Janinát bevették a görögök. A görögök, a régen lenézettek, az őseiktől oly nagyon elfajtázottak, az annyiszor elnáspángoltak, igen: a görögök. Ez szomorú hir adás, szomorúbb, mintha Drinápolyról tudtuk volna meg, hogy bolgár kézre került, vagy akár mint ha a csernagorcok jutottak volna bár szerb segítséggel Skutari birtokába, amit már vagy 8 hónap előtt biztosra Ígértek. Igen, Drinápolynál is Skutarinál is szomorúbb a Janina veszte, mert ezt olyan ellenség okozta, akit legkevesebbre becsültek, s akinél még azt se lehet szépítőül elmond ini, hogy a frissen feltörekvő fiatal szláv erő buzog benne. Janina elveszett, közeleg a vég. A vég, aminek feltartóztatására gyöngék voltak ó törökök, gyöngék az új törökök, de leggyöngébb — a hármas szövetség. És ezt a gyöngeséget — hej! — még súlyosan kell megfizetnie. Ha nem is most éppen,, amikor a Romanov-jubileumot fegyvercsörgéssel nem, legfeljebb egy kis házi bombával akarják megrontani, hanem majd egyszer, valamikor, amikor minden emberi képzeletet felülhaladó borzalmakkal szakad erre az ó földrészre, ennek tán minden népére az ős átok: a háború. Decentralizáljuk piacunkat! Néhány év óta városunk fejlődése örvendetes haladást mutat. Nemcsak a belvárosban épültek szép, monumentális paloták, de főképen a külvárosok építkezése haladt rohamos lépésekkel előre, s rövid pár év alatt távol a város központjától valóságos amerikai gyorsasággal egész új városrészek keletkeztek. Nem is szólva a már egy évtizedes múltra visszatekintő Erzsébetvárosról, — a felsővárosban a Meggyeskertekben, a Vágóhid körül, az alsóvárosban a Rohonczy-kertekben, a temető mellett épültek hamarjában új ház-sorok, sőt már a külső Somlói-úton is megtelepedett több család, úgy hogy a város határai mind távolabb és távolabb tolódnak. A kültelki terjeszkedésnél nagy nyomatékkal esik latba a tavasszal épülő Hungáriaműtrágyagyár, mellyel kapcsolatban, mint ahogy a szövőgyárnál történik, bizonyára sok tisztviselő- ós munkás család lesz utalva arra, hogy a gyár környékén, a városon kivül lakjék. S legutóbb hirt vettünk arról is, hogy a tervezett gazdasági munkásházakat a Bánóczy-majorral szemben, a Helier-féle telken építenék fel. Ha ei megtörténik, többen fogr^k lakni*odakünn*, mint egy kisebb faluban. A fejlődésnek, a terjeszkedésnek ezen, kétségkívül örvendetes jelei többféle kötelezettségeket rónak a városra, s örömmel állapítjuk meg, hogy képviselőtestületünk ezen kötelezettségek teljesítése elől szükkeblüen sohasem zárkózott el. Anyagi erejéhez mérten — sokszor azon felül is — igyekezett megadni a módot, hogy az építkezési kedv kielégítést találjon, s iparkodott, hogy az új városrészek lakóinak ne legyen alkalmuk szemrehányást tenni amiatt, hogy a város gondoskodásából ők ki vannak zárva. Az új városrészekre a lehetőség szerint kiterjesztette a vízvezetéket, a villamos világítást ; utakat, járdákat készíttetett számukra. Egyről azonban mégis megfeledkezett érdemes képviselőtestületünk. Eddig még nem gondolt arra, hogy az új városrészek közélelmezése érdekében is tenni kellene valamit, nem gondolt arra, hogy tarthatatlan állapot az, hogy az új városrészek lakói 2—3 kilométeres gyalogolással érhessék el a piacot s szerezhessék be az élelmicikkeket, melyek a családban naponként használatosak. Tessék csak elképzelni, micsoda utat kell megtenni a külső Somlói-utról, vagy a Meggyes-kertekből, mig valaki eljuthat a bencések mellett levő piacunkra. Hozzá még ezekben a külvárosokban a legnagyobbrészt olyan családok laknak, amelyeknek anyagi helyzete nem engedi meg, hogy cselédet tartsanak, s a szegény anyáknak, akikre egyébként is a teljes háztartás gondja nehezedik, maja líét órát kell lótva futva eltölteniök, míg ő piacról megfordulhatnak. A város terjeszkedése, határainak kiljebb és kiljebbtolódása tehát okvetlenül megköveteli, hogy piacunkat decentralizáljuk, vagyis az új városrészek központjaiban létesítsünk napi- és heti piacokat. Bizton állíthatjuk, alig van Magyarországban olyan nagy kiterjedésű város, mint Pápa, ahol a városban szétosztva több piac ne volna. A A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA. LEVÉL. Irta: Rexa Dezső. Rózsika nagy örömmel futott a szobába. — Kezében nagy pecsétes levelet tartott, azt lengette a levegőben. — Staféta jött, — Staféta jött! Szegény Erzsike ott ült az ablak mellett. — Párnahajat himzett: vörösselyem tulipánokat, zöld levelekkel. Olyan szomorú volt a szegény, mióta elment az ura, szavát sem lehetett hallani. Rákönyökölt az ablakpárkányra, nézte az utat, merre ment az ura. — Az út pedig csendes volt, néma másnak, neki pedig beszédes, örökké csevegő, csacsogó fájó búcsúzásról, édes ölelésről. Mikor Rózsika bejött a szobába azzal a levéllel, megint istrázsálta az utat. Nem nézett fel a hír hallatára, hagyta a leányt, hadd mókázzék kedvére. — Mindig úgy szokta, bejön, mond valamit: hire jött az urának: levél jött az apámuramtól, üzenet jött . . . aztán mikor sokat beszélt, könnyekben tör ki és úgy kér bocsánatot, hogy bolondos fejével ilyen tréfát csinál. — Nem akar fájdalmat okozni Erzsikének, ellenkezőleg, oly régen nem mosolygott, azt akarta, hogy örüljön egy percre. — Oly jól esnék neki, ha egyszer látná olyannak, mint egyszer . . . akkor . . . akkor . . . Most igaz volt a levél. Erzsike nem nézett a bohóskodó leány felé. Azt hitte, megint játszik vele, mint eddig. Akkor aztán Rózsika ment Erzsikéhez : — Erzsikém, angyalkám, ki szeret engem ? — Én Rózsika, én nagyon szeretlek — mondá egykedvűen az asszonyka — csak hagyj magamra. — Pedig hoztam neked valamit, drága pecsétes, gyönge hajtásos levelet . . . — Ugyan hagyj. — Hát én olvassam el ? — Te! — Jó, kezdem! — S a leány olvasta a levél cimét! „Ezen levél adassék az nagyságos lvanóczy Erzsike asszonynak, az nagyságos Kelen Simon uram árva leányának, az én szerelmetes háza.s társamnak, igaz hitvesi hűséggel." — Nem kell a levél? Erzsike titokban oda pillantott. — Meglátta a levelet, felszökött ülőhelyéből, megragadta a leány kezét. — Add, add a levelet! Rózsika hátracsapta kezét, amelyben a levél volt. — Ára van ennek! — Mi az ára ? — Amit kérek! — Minden a tied ! Az asszony elkapta a felé nyújtott levelet, Rózsika már készentartotta az ollót, felvágták a pecsétet. A törökölő magyar mintha szomorúbb lett volna azon a cimeren. Rózsika a sógorasszonya válla felett nézett a levélbe. Azok az ismerős betűk voltak, kacskaringós, szarkaláb betűk, kinek a farka, k inek a taraja kunkorodott. Ez a Pál irása. Rózsikának ideje sem volt olvasni a levélből. Erzsike összecsapta a levelet s ijedten, A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít akadémiát végzett szabómester, Pápa, Fő-tér 19. sz. Vágó Dezső Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben I Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. T17T í ' > _ _ kiváló minőség és csínos kiállításukért iVIUnKaim több otsz, kiállításon érmekkel kitüntetve.