Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-03-08 / 10. szám

szomszédos Győrben 25—30 évvel ezelőtt, amikor még nem igen volt több lakosa, mint jelenleg Pápának, már minden városrésznek külön piaca volt. Sőt a sokkal kisebb és kevesebb lakosú Veszprémnek is két helyen van piaca. így kellene ennek lenni városunkban is. Az élelmi cikkek kényelmes feltalálása éppen olyan fontos kellék a külváros lakosságára, mint pl. a vízvezetéknek, vagy a villamos világításnak oda vezetése, azzal a különbséggel, hogy mig ezek a városnak tetemes anyagi áldozatába | kerülnek, új piacok létesítése úgyszólván alig | igényel valami költséget. Azt hisszük, ezek után nem kell senkit bővebben meggyőzni arról, hogy városunkban is milyen szükség volna új piacok felállítására. Most már csak az a kérdés, hogy hány helyen és hol volnának ezek a piacok létesítendők? Szerintünk két helyen, a város felsőés alsó részén. A felső rész piaca legcélszerűbben az Erzsébetvárosban volna elhelyezhető. Ez a hely a legkönnyebben megközelíthető úgy a Meggyes-kertekből, mint a szövőgyár környékéről s a vasúton túli részekből, sőt ha a gazdasági munkásházak tényleg a Bánóczy-major mellett épülnének fel, túlságos messze ezektől sem lenne. Az alsóvárosi piac elhelyezésére ideálisabb helyet képzelni sem lehetne az Anna-térnél. Ennek a helynek némileg már úgyis piacjellege van. Részben a Batthyány-téri fapiac szomszédságánál fogva, részben pedig, mert országos vásárok alkalmával ősidők óta itt tartják a kirakodó vásárokat, s szintén igen kéznél volna úgy az árusoknak, mint a délfelé elterülő küiső városrészeknek. A hely azonban mellékes; ha a kivitelre kerülne a sor, jöhetnének más helyek is kombinációba ; a fő az, hogy a megpendített eszme megvalósíttassék. Hisszük, hogy városunk képviselőtestülete, amely eddig is melegen felkarolta a külső városrészek fejlődését, ebben a fontos kérdésben is tekintetbe veszi a lakosság kívánalmait, s meghajolva a mutatkozó szükséglet előtt, mielőbb kimondja, hogy úgy a felső-, mint az alsóvárosban egy-egy piacot létesít. „ . A munkásházak helye. A városi tanács legutóbbi terve késztet ebben a dologban fölszólalásra. Tudtunkkal ugyanis eddig, a közgyűlés határozata szerint is, az volt a terv, hogy a gazdasági munkásházakat két helyen állítják fel, mégpedig egyik részét a felső-, másik részét az alsóvárosban, minthogy mind a két városrészben sok földmives gazda lakik, akiknek első sorban van szükségük ily munkásokra. És ez a terv határozottan ésszerű és egyedül elfogadható megoldása a kérdésnek. Ámde nem régen, mintegy meglepetésül, a városi tanács azt a megoldást tette magáévá és azt is a fogja közgyűlésnek ajánlani, hogy a város mind a 100 munkásházat egy helyen építse föl és pedig a mátyusházai földbirtokostői négyszög-ölenként 2 koronájával vett földdarabon, ahol mindenegyes munkásháznak 300 négyszög-öl területet adna birtokrészül, mig az első terv szerint egy ház csak 200 [Ij-ölet kapott volna és annyiba került volna, mint az újabb ajánlat szerinti 300 öl. Első hallásra tetszetősnek mutatkozik ez a javaslat. Csakhogy a dolog velejére tekintve rögtön észre venni a benne rejlő hibát. Sőt a hibákat. Először is: senki sem tagadhatja, hogy nemcsak a felső-, hanem az alsóváros gazdaközönsége is rá van szorulva a földmunkásokra, ennélfogva teljes joggal követel a maga számára is munkásházakat. A nagyobb földbérletek fekvése és érdeke nem képezheti a város gondoskodása tárgyát, azt végezzék el maguk a bérlők. Egyébként az alsóvárosi részekben is van effajta érdek elég. Másodszor : az a kiszemelt telek Acsádnak és Takácsinak jó, mert közel yan hozzájuk, de Pápának már nem olyan kedvező messziségénél fogva. Azt csak nem kívánhatja senki, hogy a nevezett két községnek építsünk munkásházakat. Ha e telepet felállítjuk, akkor a mi magunk számára létesítsünk és ne máséra. Harmadszor: a mi viszonyainknak megfelelően a munkásházaknak azon útirány mellett, illetve közelében kell épülniök, amerre a gazdáink mezei utja terjed, a mátyusházai telek pedig igen messze esik ettől az útiránytól, úgyannyira, hogy aligha veszik gazdáink hasznát a munkásházaknak. Ami azt a tetszetős okot illeti, mely szerint az egy helyre épített 100 munkásház lakóinak gyermekei a Bánóczy-major iskolájába járhatnak tanulni, egyáltalán tévedésen alapszik. Egyrészt azért, mert a nevezett iskolába már több tanuló nem fér el; másrészt azért, mert ez az iskola a javasolt teleptől igen messze van és őszi és tavaszi időben sáros dülőutain járni még azok a szegény iskolás gyermekek sem tudnának, továbbá az elemi iskola csak addig maradhat mai helyén, aniig a ház és telek jelenlegi tulajdonosa, a szövőgyári igazgató megengedi; és végül, ha egy helyre vonjuk a 100 munkásházat, azok gyermekei nemhogy egyáltalán nem adhatók be a Bánóczy-major elemijébe, hanem ezek számára legalább két elemi osztályt kell felállítania a városnak, hacsak egyiptomi szellemi sötétségben nem akarja hagyni a szegény gyermekeket. Hasonló szempont alá esik az a megokolás is, amely szerint a Heller-féle telepről a munkásházak tagjai a közeli gyárakba eljárhatnak dolgozni, mert attól a telektől igen-igen messzire vannak az összes gyárak és nem jó út vezet odáig sem ; de ha nem így volna is, még akkor sem szabad ezzel a megokolással támogatni ezt a helytelen tervet, mivelhogy nem a gyári, hanem a földmunkások részére kell építenünk azokat a házakat. Hisz azért kíván a segedelmet nyújtó földmi ve lésügyi miniszter is 200—300 négyszög-öl területet az egyes lakásoknak, hogy az otthon maradt családtagok a nagy telkeiken konyha-kertészettel és gazdasággal foglalkozzanak és a helyi piac drágaságát e cikkekben csökkentsék. Szép terv valóban ! Még meg sincsenek a munkásházak, máris eredeti és parancsoló rendeitetésöktöl más célra használnók! Nem szabad figyelmen kivül hagynunk e házak elhelyezésénél azt a szinte döntő szempontot, amely azt követeli joggal, hogy ez a telep lehetőleg lakott területre kerüljön. És pedig azért kivánjuk döntő körülmények tekinteni e kelléket, mert mivelhogy a városnak nem elég csupán csak felépíttetnie e házakat, hanem közvilágítással, esetleg vízvezetékkel és jó kocsi- és gyalogutakkal is el kell látnia, azonfölül közigazgatási védelméről tartozik gondoskodni. Vájjon nem takarítunk-e meg fölösleges kiadást, ha a távolabbra kontemplált telepet közelebb hozzuk egy már létező, illetve szintén építeni szándékolt másik telephez. Tudtunkkal a szövőgyár a vasúttól nem messze, a kollégium földjén 20—30 munkásház felépítését kezdi meg és amint ez elkészül, kérni fogja a fentemlített közigazgatási hozzájárulásokat hát miért nem vihetnők mi ide, vagy ennek közelébe a földmunkásházakat is, ha másért nem, a költség kíméléséért. Mért kellene ettől a helytől jó félóra távolságra létesíteni a telepet? Talán kétszeres kiadásra törekszünk ? Vagy talán azt hisszük hogy az az egy korona különbség, ami a szóban levő két telek ára között fennréveteg, könnyes szemmel nézett Rózsikára, aztán felkacagott s kötője alá rejté a levelet. —-"Nem szabad látnod, nem szabad látnod ! — Nem szabad? — kérdé szomorúan a leány. — Nem, tudod, ez az első levél, amit az uram ir nekem, ebben olyan is lehet, amit neked nem lesz jó elolvasnod. — Látta már a szegény asszony, hogy van abban olyan, amit nehéz lesz elmondani annak a szegény leánynak. — Nem szabad ? — ismételte — hát nem bátyám énnekem a te urad? — Igen, igen, de én meg a felesége vagyok — Jó, hát kimegyek . . . — Maradj, majd én megyek ki. És kiment a kertbe. A jáfcminok kinn illatosan nyilottak a pad körül, benn a fűben egy pár késett ibolya húzta meg magát nagy lapu alatt. A bokrok közt állt a méhese, millió apró pontocskával a légben, melyek mind zümmögtek, zúgtak. Odaült le Erzsike, hogy elolvassa a levelét. Rózsika pedig az ablakból leste azt az asszonyt, aki az ura levelét olvassa, s csak nem tudta megérteni, mit sirathat azon a levélen olyan keservesen ? Azon a levélen pedig volt miért sirnia. Elmondta az a levél az utat Ivanóctól a csatatérig, hogy verte az eső Pált, csipte a hideg szél, és neki nem volt ideje, hogy késlekedjék, kellett mennie az öregúr után. Aztán meg, hogy találkoztak ! Este volt, az öreg egy lándzsákból összerótt sátorban egy pisla mécs világánál bibliát olvasott, hogy érezte előre, hogy másnap halnia kell. És másnap meghalt. Ott esett el a fia mellett, Pál nem menthette meg, csak boszut állt érte. Ez volt a levélben. Hosszú, szomorúsággal teli levél volt az. Hogyne sirt volna rajta Erzsike. Nem ilyennek képzelte ő az első levelet, amit az urától kap; úgy hitte, turbékoló szerelmes levél lesz, még szerelmesebb mint az eddigi, kis feles égének szólítja benne, igér cifra, aranysujtásos pruszlékot, édes datolyát, kicsi madárkát, amely úgy énekel, mint az erdőben egy madár sem. És az első levél nem az az édes hangú meleg levél, benne van a szomorúság hangja, az árvaság hidege. Nem hoz aranyos pruszlékot, csak fekete fátyolos főkötőt, a jó, édes jó apámuram halálhírét hozza. Ott rítt a szegény asszony még a jázminok aljában, mikor Rózsika kiment, hogy megnyug tassa, nem tudta szegény, hogy neki még nagyobb nyugtatásra volna szüksége . . . A leány oda ült Erzsike mögé a padra. Félve, halkan kérdezte: — Erzsike, csak nem történt baja a bátyám uramnak? (Arra nem is gondolt, hogy az apjának eshessen baja, azért van mellette Pál.) — Nem ; nincs semmi baja a bátyádnak! Sietett a felelettel az asszony, hál' Istennek előszörre legalább nem kellett olyat mondania, ami nem igaz ! — Látod, akkor mit sirsz, nincs mi baja se, hát ilyen a magyarasszony? Majd hazajön, hoz a muszkáktól sok szépet, olyan tornyos, gyöngyös főkötőbe járnak ott az asszonyok, hogy mindegyik kinccsel ér fel, olyat hoz. Nekem nem hoz, én nem hordhatok főkötőt, te tudod, hogy én sohasem megyek férjhez. Itthon maradok, apámurammal. Az asszony zokogva borult a csevegő leányra. — No, no édes jó Erzsikém. Ne sírj, ha majd haza jön Pál és meglátja, hogy ki van sirva a szemed, azt mondja nekem, hogy én vagyok az oka, én nem vidítottalak, magadra hagytalak. Ne sirj, mit fog hozni még az urad, ha megjön? Azt hitte a szegény kis lány, hogy azzal ALVATOR kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvenynél, czukorbetegségnél, vcrlsenynél, emésztési e's lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. ^PHUI TP's APO'sT Szinvelipóczi Salvatorforrás-vállala' XnULIC^ HLrUOI Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. J