Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-02-08 / 6. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Német meghívó. Ennek a Szemlének lehetne az is a címe: „Folytatás, amelynek vége sohase lesz", mert mint a múlt hetinek, meg az azelőttinek is egy újabb sajtó-stikli a tárgya. Ám hogy azok is, akik lapunkat nem látják mindig, mindjárt megérthessék, azért neveztük nevén a gyereket. Tehát: Német meg­hívó. Az a német meghivó, amit a pápai huszár­ezred altisztjei voltak kénytelenek szétküldeni, így tudja ezt, vagy helyesebben így költötte ezt ki egyik nagyon elterjedt fővárosi lap. De kiköltött ő még egyebet is. A hazugságokat mindjárt koszorúba fűzve rakja jóhiszemű ol­vasói közé. Lássunk egyet-kettőt ez ékes bo­gáncs-virágokból. Hazugság Nr. I.: Ezredes úr Lubienski horvát, aki már Varasdon tüntetett hor­vát érzelmeivel. Igazság: Ezredes úr Lubienski nem horvát, hanem lengyel származású, nem Varasáról, hanem Érsekújvárról jött Pápára s tüntetni semmivel sem szokott, de magyar hazafias érzése közismert és kritikán felül álló. Hazugság Nr. II.: A meghivó német legyen, mert ő (az ezredes) különben nem lesz védnök. Igazság : Az ezredes semmiféle feltételhez nem kötötte a maga védnökségét s a meghivók dol­gába egyáltalán bele sem avatkozott. Hazugság Nr. III.: Az ihászi m. kir. állami méntelep. Igazság: Ihásziban cs. és kir. kincstári csikótelep van. Hazugság Nr. IV.: A következő német meghivót küldték szét a pápai magyaroknak. Igazság: A pápai magyarok magyar szövegű meghivót kaptak. Hazugság Nr. V. (egyszersmind nagyszerű ellenmondás a Nr. III. után): Az altisztek szet sem merték küldeni a német irást. Igazság: Az altisztek szétküldték a magyar irást. Hazugság Nr. VI.: Az ezred tisztjei fel­jelentették az ezredest a honvédség főparancs­nokánál. Igazság: No de ily badarságra ref­lektálni sem érdemes s csak úgy mellesleg jegyezzük meg, hogy a pápai huszárezred tisztjei és parancsnokuk között a képzelhető legkordiálisabb viszony van. Hazugság ... de igazán nem érdemes folytatni. Egy tervszerűen kigondolt hazugsággarmadával állunk itt szem­ben, melynek egyedüli való alapja az, hogy a Pápán rendezett altiszti bálról tényleg kiadtak német meghivót is. Kiadtak idén épúgy, mint kiadtak máskor is, nemcsak Lubienski, de Tallián, Szabó, Ötvös ezredesiébe idejében is, minden­kor, mikor ezt a mulatságot a cs. és kir. csikó­telep altisztjeivel közösen rendezték. A meg­hivók zömét mindenkor magyar nyelven nyomat­ták (idén pl. 600 magyar, 25 német meghivót bocsátottak ki), Magyarországba mást, mint magyar nyelvűt széjjel sem küldtek, de Wienbe, ahol a csikótelep felsőbbsége, a közös hadügy­miniszter székel, az ügyosztály elöljáró tisztjei­hez s más, a csikóteleppel összefüggésben álló hatóságokhoz mentek most is, mint az előző időkben is mindig, németre fordított meghivók. Régi úzus ez, melyet ezredes úr Lubienski már készen talált, melyen — s ezt mi, akik ultra soviniszták vagyunk, mondjuk — nem is volt semmi oka változtatni. A Pesti Hírlapban megjelent gyalázkodó cikket az ezredes nem cáfolta meg, nekünk sem adott senki megbí­zást a cáfolatra, egyedül lelkiismeretünk szavá­nak engedelmeskedtünk, mikor erről a legújabb sajtó-merényletről lerántottuk a leplet. Ha így halad a magyar sajtó, akkor sikerül a közön­ségből azt a csekély bizalmat is kiirtania, ami a sajtó-közlemények szavahihetősége iránt lel­kében még megmaradt. A faészi eset. A faészi eset, melyről lapunk ujdon­ságrovatában beszámolunk, bizonyára kí­nosan fogja érinteni a magyarság minden igaz barátját. Hogyan? — fogják kérdezni — hát ebben a mi vármegyénkben, mely­nek lakossága háromnegyed részében tiszta magyarokból áll, még ebben a mi vármegyénkben is lehet komoly nemzeti­ségi mozgalommal találkozni ? Mert ne higyje senki, hogy a faésziek az iskolába azért nem küldik gyermekei­ket, mert az iskola. Nem küldik azért, mert az iskola magyar iskola. Egy lap­pangó áramlat feltörésével állunk itt szem­ben, melynek jelenségeire mi már nem egyszer rámutattunk s amellyel előbb vagy utóbb, de leszámolnunk kell. Még élénk emlékezetében lehet e megye közönségének az a pangermán állatorvos, akinek üzelmeiről pár év előtt éppen e lap rántotta le a leplet. Nyoma­tékos hangsúllyal figyelmeztettük akkor az arra hivatott tényezőket: legyenek résen, nehogy a bujtogatás magvait ártó kezek szétszórhassák s megakadályozzák azt a természetes processzust, melynek a mi né­metjeink s kevés számú tótjaink teljes nyelvi beolvadásával természetszerűleg be­következnie kellene. Nem a mi hivatásunk annak kiderí­tése, vájjon a faésziek saját iniciativájuk­A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA, ~V ersek. I. Hajnal-vizekre itt az út! — Hajónk nevetve tova-fut, Csodáinak csobogva vág: Van egy sziget — az mind virág! Állj meg csak! Szállj meg csak! Dicsőség? — mind-mind ott ragyog, Szállnak nehéz, nagy sóhajok, Pacsirta-ének csengve száll, Zöld ligetén a hüs homály — Ali] meg csak! Szállj meg csak! Hajunkon ott virág pereg — Csodáljatok meg emberek! — Piros ajkunk szeretni üz, Evőé, — dal, szerelmi tüz í Allj meg csak! Szállj meg csak! Vagy nincs sziget ? . . . Csak álmodom ? Kacagjunk hát az álmokon! Ragyogó nap tengerbe hullt, Kacagó hang könnyekbe fúlt . . . Állj meg csak! Szállj meg csak! Sötét vizekre itt az ut! — Hajónk zokogva tova-fut; Valami vész majd partra vág . . . Az a sziget ott mind virág! — Allj meg csak ! Szállj meg csak! II. Harang, mely kondul s vége már, Csilingelés, mely tova-száll, „Miért?" — mely itt zúg untalan, „Miért?" — mely néma, szótalan! . . Pihenj ! Kék, fodros ég, pacsirta-szó, Napfény, mezőkön bujdosó És zord vihar, mely — Istenem! — A boldogságon elpihen ... — Pihenj! Vagy zúg tovább ?. .. Ah, — semmi az ! .. . Csak haldokol a szép tavasz! Valaki — tudom — eljön ám — Az a vihar elpihen ám! . . . Pihenj! III. Nagy az Ur, nagy az Ur, nagy Url Napfény tova-száll, ^ Épség tova már, Érckereke Nagy időnek Zúgva tova-jár. — Piros vérünk kihullása, Két, nagy szemünk kihúnyása Vár — vár, egyre vár . . . Csak az Ur, az Ur, az Ur ! (Davos.) Kiss Géza. Topsy. Irta : Wladimir Pclcseff. Fagausztine Dávid, vezérügynök, zálogház­tulajdonos stb., fel-alá járkált kimberley-i iro­dájában. Élénken gesztikulált. Komoly ráncok voltak az arcán, intenzív gondolatmunkát végzett. A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít | 1 f W • WW akadémiát végzett szabómester, vago uczsO/^sn. pá P a, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. 7T \ ' * kiváló minőség és csinos kí iVlUnKaim több orsz. kiállításon érmek állításukért érmekkel kitüntetve.

Next

/
Thumbnails
Contents