Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-02-08 / 6. szám

ból fordultak-e egyszerre az iskola, a magyar iskola ellen, avagy e tettükre valami módon felbújtogatták őket. Hisszük, hogy a hatóság nem elégszik meg a renitensek egyszerű megrendszabályozásával, hanem erélyesen kinyomozza azt a forrást is, melyből ez a hirtelen előtört nemzetiségi mozgalom tápláló erejét meríti. Ha a pangermán állatorvosnak itt valóban tanítványai akadtak volna, ellenük a törvény teljes szigorával kell eljárni. És ennek az ügynek elintézése után még fokozottabb buzgalommal kell hozzálátni vármegyénk megmagyarosításának munkájához. Az a beköszöntő, amellyel vármegyénk új tanfelügyelője a közigazgatási bizottságban pár hó előtt székét elfoglalta, biztató Ígéretként hangzott, hogy nem a minden áron szépítgetést, de a minden erővel javítást tűzte ki céljául. Kivánatos, hogy célja elérésében papok, tanítók s hatóság részéről a legodaadóbb támogatásra találjon, hogy a faészi eset többé ne ismétlődhessék meg. Vidéki városaink társadalmi élete, ii. Mint mult cikkünkben kifejtettük, a vidéki városaink társadalmi életének kellemessebbé tételére első tényező az intelligensebb elemnek egymás közötti bizalmasabb és őszintébb érintkezése. Enélkül jobbra a helyzet nem fordul, legfeljebb annyit lehet nagyobb anyagi áldozatokkal elérni, hogy a széthúzó elemeknek benső társasélet hiányában szórakoztató helyekről és alkalmakról gondoskodik a város. Ezt csak kevés város birja közmegelégedésre megoldani. A legtöbbnek pódadóját egyéb sürgősebb kiadásai emésztik föl, nemhogy még ily szórakoztató intézményekkel terhelhetné meg budgetjét. Mi marad tehát feladatul e téren a városoknak? Legtöbbnyire az, hogy meg kell elégedniök különböző cimeken alakult kulturális és műkedvelői körök létesítésével és ezek szórakoztató munkájával enyhíteni a társadalmi élet ridegségét. Mindenesetre nemes irányú megoldási mód ez, de egyrészt szezonszerü működésénél fogva nem kielégítő, másrészt sokszor unottá, sokszor pedig exkluzív jellegűvé válik tevékenységük s ennélfogva éppen az intelligensebb osztályok tagjainak kellemetlen bírálatokat vált ki, s a helyett, hogy összehozná az említett osztály tagjait, ellenkezőleg: szétválasztja. Mindezen körök hálás szerepeiket akkor töltenék be igazán, ha minden exkluzivitástól mentek tudnának maradni és ha működési programmjukba többet és mást nem vennének fel, mint amennyi és ami feladatuknak megfelel. Kaszinóinkra is általában alkalmazhatnók e megjegyzésünket. Mert sok helyütt mivé lett városaink e legintelligensebb és legtekintélyesebb köre? Néhol rövid idő óta felekezeli ingerlékenységek gyülhelyévé, máshol ezen kivül a kártyázási szenvedélyek kielégítő társaságává; s ahol mind a két betegség megszállta a kaszinói életet, ott hiába várunk e testülettől a társadalmi élet sebeire irt. Ma legtöbb vidéki városaink intelligensebb része bizony abban a kellemetlen helyzetben van, hogy a sok féle titulusokon alakult egyesületi körök tagdijait fizeti csupán, de e teher ellenében vajmi csekély szórakoztató ellenszolgáltatásban van része. Ez az állapot sem vonzóerő és legkevésbbé sem hagy édes emlékeket a városból való eltávozás után. Sokan abban a véleményben vannak, hogy városaink most szellőztetett baja onnan datálódik, amióta a megélhetési viszonyokat a folyton emelkedő drágaság megnehezítette, ami a csalá- I dóknak egymással való többszöri, barátságos érintkezéseit megszüntette és mindenkit arra kényszerített, hogy első sorban is a saját fenntartását biztosítsa. E fölfogástól elvitatni némi igazságot nem lehet. Mert bizony az olyan családok, amelyeknek a megélhetési gondokkal kell minden nap számot vetni, nem éreznek kedvet a gyakoribb összejövetelek alkalmának keresésére. Ámde ez a helyzet fennáll azon néhány városunkban is, ahol a társadalmi élet még mindig valóban kedves. És ha ott tudtak mindig, sőt tudnak ma is kellemes egymással érintkezést teremteni az értelmiség tagjai közölt, mért ne lehetne a mai nehéz anyagi viszonyok mellett máshol is ezt megcselekedni. Első sorban is le kell omlania azoknak az üres falaknak, amelyek városi intelligenciánkat méltatlanul és oktalanul nemcsak annyi osztályra széttagolják, hanem az érintkezést is közöttük lehetetlenné teszik, vagy legfeljebb a konvencionális mosoly és kézszorítás és szóváltás határáig engedik kiterjedni. További helyesebb úton járnánk, ha nem az egymás lekritizálásában kelnénk versenyre egymással — ami egyébként sem intelligens tulajdonság —, hanem arra gondolnánk, mikép szerezhetnénk társaságunkkal másoknak pár kellemes percet is. Az öltözetben, a zsúrokban való versenyzések helyett dicsérendő feladatát találja az intelligencia a nemes, egyszerű és mégis disztingvált összejövetelekben. Ily összejövetelek csalják legtöbször a magába vonuló családokat szük otthonukból a kellemes társasérintkezések körébe ; ily összejövetelekben van erő arra is, hogy a korcsmák és kávéházak most egyedül szórakoztató asztalai mellől átvezessék az embereket a lelket éltető és kiadások nélküli társaságokba. És ha még a városok i s, anyagi erejükhöz mérten áldoznak a publikum számára szolgáló szórakoztató városi intézményekre, akkor a jelenlegi nagy drágaság között remélhetjük, hogy a most körvonalazott összejövetelek regenerálják mai társadalmi életünket. Gy. (íy. (a közismert fájdalomcsillapító szer) % Minthogy az Aspirin helyett sokszor pótszereket adnak, ^ Szíveskedjék Aspirint csak, Aspirin-Tabletta formában az alábbi rajznak megfelelő eredeti csomagolásban (1 iiveg5ő 20 félgrammos tablettával ára K. 1,20) vásárolni. Minden tablettán rajta van az Aspirin szó. k Az ajtó mellett állott Lung-Tsing, a khinai és alattomos mosollyal figyelte mr. Fagausztine izgatottságát. Nem csekélységről volt szó: Lung> Tsing olyan ajánlatot tett az ügynöknek, amely sok pénzt jövedelmezhetett neki, de amely egyúttal az állami ügyésznek szolgáltathatta ki őt. „Iliiéit Diamont Buying" tiltott gyémántkereskedésről, azaz lopott csiszolatlan, a bányamunkások által titokban elcsent gyémántok eladásáról volt szó. Ez mindenkor virágzó üzlet Kimberleyben. Akit tetten érnek, annak néhány évi fegyház jut. Annál raffináltabb cselekkel igyekeznek megtéveszteni a felügyelőket. A kínai egy kiválóan ravasz, teljesen új trükköt eszelt ki. — Hogyan történik hát a dolog ? — Egészen egyszerűen, Sir. Nézze meg ezt a kutyát — egy kinai agárra mutatott —, Topsynak hívják és parókát visel. A kinai egy bőrt húzott a kutyára, a meztelen agár dús bundáju kafferkutyává változott. Ebbe a parókába kis zsebeket varrtunk a kövek elrejtése céljából. Jirmy, a kaffer, magával viszi Topsyt a De Beers bányákba, ott dolgozik egy hónapon át és újra kijön onnan. Senki se fogja megmotozni a kutyát. — És mennyibe kerül ez? — Adjon nekem ötven fontot a kutyáért és a haszon felét. — Kövekben? — Készpénzben. Alkudoztak, végre megegyeztek. A De Beers bányák egy elzárt, erősen őrzött lakóhelyet tartanak a gyémántbányászok részére, amelyet egy ember sem hagyhat el a munkaidő-szerződés lefolyása előtt. Ezt a lakóhelyet Comprundnak nevezték el. Másnap egy ügynök egy kaffert hozott oda, aki munkát keresett. A kaffernek volt egy kis borzasszőrü kutyája, mint amilyent a kaíferek rendszerint tartani szoktak. Rögtön felfogadták ; munkásra mindig van szükség. A mélységből kék követ emeltek ki a tartályokkal, amelyet leszórtak a földre. Jimmy kotorni kezdett benne. Nagyon butának tette magát. A nyersgyémántot nehéz felismerni, olyan, mint az apró kavics. Jimmy minden pillanatban egy értéktelen darab kővel futott a felügyelőhöz, megkérdeni nem-e gyémánt, A felügyelő boszszankodott a buta kaííeren és nem ügyelt reá; kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynéi, czukorbetegségnél, vöriienynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitünd hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. ALVATOR Kapható ásvdnyvízfcereskedésskben és gyógyszertárakban. QrHTII TIHQ ÁrTWT Szinyelipóczi Salvatorforrás-váüals- • JtnULti^ AWOt Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. I ez amúgy se talál életében soha egy gyémántkövet. A borzas Topsyt szörnyen zsenírozta a dupla szőrzete. Odadörgölődzött Jimmy meztelen lábszáraihoz és amikor a felügyelő egyszer elég messze járf tőle, úgy tett, mintha keresgélne a kutya szőrében — mi lehet, ami bántja?! Egészen feltűnés nélkül csinálta. De a kutya szőre egy pillanat alatt husz fonttal lett értékesebb. Ámikor a Ging és a felügyelő hangos kiáltása ^Tsaile" (kafferül: oszolj) a déli szünetet jelezte, Fagausztine és társa meg lehettek elégedve az eredménnyel. Persze — naponta nem volt oly szerencsés Jimmy. Néhány követ át kellett adni a felügyelőnek, nehogy elcsapják. Egy hónap leforgása után szép csomó gyémántot gyűjtött és a felügyelőnek felmondta a szolgálatot. Elkülönített helyiségbe vitték, ricinuszolajat kellett innia — azután elbocsátották. Jimmy és Topsy szabadok voltak. Első utjuk Lung-Tsing-hez vezetett. A kinai megfizette a kaffert, és a kutyát a szerződésnek megfelelően Fagausztinehez vitte. Az ügynök minden oldalról megtapogatta a kutya bőrét és mindenütt megérezte a kemény köveket benne. Elégedetten mosolygott. Egyetlen gondolata most az volt, hogyan csalhatná meg a kínait a nyeremény felének kifizetésével. Lehúzta a kutyáról a vendégbőrt, kiürítette annak zsebeit, gondosan megmért minden követ és számolni kezdett: a kövek megértek 5000 fontot (100.000 márkát). A kinai gondtalanul figyelte. — Jobb üzletre számítottam, Lung-Tsing ! Hosszú, heves szóváltás következett. Végül