Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-08-30 / 35. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Az emberek elmennek kéjutazni vagy nászutazni és többé nem térnek vissza s tör­ténik ez világfürdőkön, melyekben a személy­biztonságnak a lehető legnagyobbnak kellene lenni. Az eset gondolkodásra készt, ámbár dr. Havas banktitkár és Róth pékmester esete azért nem teljesen analóg. Az előbbi tényleg látható volt többször kalandornők társaságában és este tünt el, az utóbbi csak éppen betette a lábát Abbáz'ába s máris fényes nappal eltűnt, el­párolgott, mint a harmat, ha rásüt a nap. Aki valaha volt Abbáziában, az tudja, hogy ott dél­előttönként nem igen szoktak embereket el­sikkasztani, tehát előkerülhet az a feltevés, hogy Róth maga sikkasztotta el önönmagát isme­retlen helyre. Ámbár olyan különös dolgok esnek a földön, hogy szegény Róthtal azért esetleg más is megeshetik. Városi tisztviselők országos Dyug-dijintézete. Most, hogy a városok a tisztviselőik nyugdíjügyét a törvény értelmében az állami alkalmazottakkal egyenlően ren­dezni kötelesek, folyton hallhatni egy-egy város följajdulását az ebből származó teher nagysága miatt s nem egy ettől való félelmében degradálni kivánja magát r. t. városból nagyközséggé. Sajnos, be kell vallanunk, hogy e panaszoknak teljes igazuk van. Még pedig nemcsak azért, mert óriási, talán elvisel­hetetlen súllyal nehezedik a városok költségvetésére e kiadás, hanem — és bizony e szempont egyenrangú fontosságú az előbbivel — azért is, mivel a nyugdij­illeték e rendezése fölemészti teljesen a polgárság adózó képességét és ennélfogva a város fejlesztésére semmi sem telik, aminek természetes következménye a hanyatlás, s benne az ipar és keres­kedelem pangása, majd végső elsorva­dása. Mi türés-tagadás benne, nem habo­zunk kijelenteni azt, hogy a tisztviselői nyugdíjtörvény teljes végrehajtását váro­sunk sem birja el anélkül, hogy fel ne áldozná érte jövő fejlődése összes remé­nyeit. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy oly könnyen adtuk egyes hivatalok neve mellé kiegészítésül a fő szócskát, meg nem gondolván, hogy ezzel jogo­sulatlanul nemcsak a fizetését emeltük a hivatal vezetőjének, hanem legalább is ürügyet teremtettünk egy újabb hivatal felállításának követelésére és ezzel a nyugdijak összegének ok nélküli eme­lését is elősegítettük Egyébként ezzel a kérdéssel külön, majd bővebben foglalkozunk annak idején. Most csak annak a keserű igazságnak óhajtunk hangot adni, mely szerint még Pápa város sem nézheti egykedvűen az új városi nyugdijterheket s neki is a többi hasonló helyzetben levő városokkal együtt joga van ez újabb teherpróba ellen följajdulni. De minthogy a törvény — törvény és ennek következtében minden jogos föl­zúdulás is haszontalan; de még tiszt­viselőinktől a mai igényeknek megfelelő nyugellátást elvonni nem szabad, — tehát a tiltakozás és a hiába való panasz helyett inkább oly megoldási mód felett gondol­kodjunk, amely a tisztviselő nyugdiját a törvény szellemében rendezi anélkül, hogy ezzel a városok pénztára agyon lenne nyomva. Ily megoldási mód felett elmélkedve arra jutottunk, hogy e kérdésben is leg­okosabb dolog lenne, ha mintául vennők a nem állami tanárok országos nyugdíj­intézetét s annak szervezetét. Ezen intézetbe kötelesek belépni mindazon középiskolák tanárai, amelyek nem államiak. Az intézet szükségletének fedezéséhez hozzájárulnak az állam, az iskolafenntartó testületek és a belépett tagok. Mindezen hozzájárulási hányadokat, illetve összegeket és a nyugdíjazás mód­ját törvény szabályozza és az egész intéz­mény az állam felügyelete és vezetése áll. Mondhatni, hogy pár szűkkeblű és érthetetlen rendelkezésétől eltekintve, mind az iskolafenntartó testületekre, mind a tagokra áldás a működése, mert elbír­hatatlan terhet nem ró rájok és mégis A PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA Az wj dalokból. I. Hosszú várás közben, Mig szálltak az évek, Sok-sok változását Láttam a reménynek; Hol hamvába lohadt, Hol újra föléledt. Néha kedves arcot, Majd zordat mutatott; Boldogságot igért S rám küldött bánatot; Kevés öröm mellett Sok ürmöt itatott. Ridegen, egyedül Telt el ifjúságom S úgy látszott, utamat Végig csak így járom; Nem akad megértő, Rokon-lelkü párom. Bús fejemet már-már Csüggedésnek adtam. Csak borús dalt tudott Énekelni ajkam; S elveszett időmet Százszor elsirattam. Ma már nem siratom; Megvan az én részem: Egy gazdag meleg sziv Enyém lett egészen ' Ilyen kárpótlással Bőven megelégszem. II. Elismeréssel szóltak verseimről Komoly lapokba irt bírálatok. Arcod játékát nézve, csöndbe vártam: Mit szólsz reá, ha végig olvasod. Csillagszemed mig sorról sorra siklott, Szelíd mosoly elönté arcodat; Egy szót se szóltál, csak szemembe néztél Es rám lehelted tiszta csókodat. Szalay Mihály. Keményné sétálni megy. Irta: Sárándy István. Mindjárt az elején bevallom, hogy az iró nem csekély zavarban van, midőn Kemény Simont készül bemutatni az olvasónak. Ö ugyanis, ellentétben a történelemből jólismert törökverő névrokonával, felettéb puhaszivü férfiú s az az egyetlen szerencséje, hogy nem Nándorfehérvár alatt vagy Rigómezőn, hanem a börze-palotában kell megütköznie ellenségeivel naponta. Ha a Gondviselés elvéti a dolgot s mindez megfordítva történik, akkor a mi vitéz Kemény Simonunkra ugyancsak rossz napok járnak, örökké retirál s természetesen arra sem jut ideje, hogy három szobás lakást tartson a legszebb hadieréuyekre emlékeztető Hunyadi-utcában. A Gondviselés azonban bölcs, a két Kemény Simont nem cserélte fel sem időben, sem térben, ne is csudálkozzék hát senki, ha ezekben a puska­poros napokban Kemény Simont neglizsében, lábán papuccsal, délutáni csendes emésztés közben találja. Éppen újságot olvas, amig bal­jával a fekete kávéját kavargatja. A felesége szemben ül vele. Hatalmas nagy darab asszony; azok közül való, akik egy férjet „rendben előírása szerint legjobb minőségbea és legolcsóbb áron kaphatók: KBAVIZ ÉS KÖBEIK divatnagyáruházában, PÁPÁM. Női kabát osztályunkra külön is felhívjuk tisztelt Vevőink szives figyelmét! Iffl^AflAföl/ szerint fehérnemüek, kabátok, ruhakelmék w l wll legjobb minőségben és legolcsóbb áron kaphatók:

Next

/
Thumbnails
Contents