Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-08-30 / 35. szám

az államiakéval csaknem egyenlő nyugdíjellátást biztosít a benne levő tisztviselőknek, illetve biztosított addig, amíg az új nyugdíjtörvény életbe nem lépett, mert ettől fogva az állami nyugdijasok helyzete sokkal jobb lett. De biztos a reményünk, hogy a legrövidebb idö alatt a kormány az egyensúlyt helyreállítja a két nyugdíjintézet között. A városokra nézve a következőkép volna megoldható a kérdés : Minden városnak van bizonyos mennyiségű nyugdijalapja. Ezt felajánlaná ez intézménynek és még évenként bizonyos, kisebb mértékű percenttel járulna a közös tökéhez. Ugyancsak a szokásos törzsbetétet és évi, csekély összeget fizetne minden tag, és ami ezután hiány fennmaradna, azt fedezné az állam. E megoldás szerint a város sem, és az egyes tisztviselő sem érezné meg e humánus célú terheket. Az államnak azonban ezenkívül szigorúan felügyelnie kellene arra, hogy a városok sem magasabb rangú, sem több tisztviselőt ne alkalmazzanak, mintamilyen rangura és amennyire szükség van. Sem ok nélküli drága helyettesítéseket ne találjanak ki csupa jóismeretségböl, esetleg komaságból. A kormány itt ha akar, sok város körmére kopinthatna. Igen! A városi tisztviselők emberies nyugdíjazását kívánjuk, azonban az államnak és törvényhozásnak kötelessége ezt végrehajtatni, hogy abból az egyes városoknak pusztulása ne keletkezzék. Javaslatunkkal e célt akartuk szolgálni. Gy. Gy. Néhány szó a női keresk. szaktanfolyamról. A nőt a természet arra rendelte, hogy családi életet éljen s a természettől reá ruházott tulajdonainál fogva fényt, napsugarat áraszszon környezetére, családjára, gyermekeinek élve pedig betölthesse természetszerű hivatását. Csakhogy az idők természete változott. A társadalom átformálódott, a megélhetés mind nehezebbé és nehezebbé vált s így a fenntartás eszközeiért óriási küzdelem fejlődött ki. Ez volt az oka, hogy a házasságok száma különösen napjainkban annyira megfogyott, ez volt az oka annak, hogy még a családi élet tisztasága is annyira megromlott. A nő kezdett eredeti hivatásáról megfeledkezni s hogy a nagyobb romlásnak útját állják, a nők részére is kezdtek mind több és több életpályát megnyitni, hogy — ha már a fenntartás eszközeit a családi életben meg nem találhatja — legalább életfenntartásáról gondoskodhassék. Ezt igen sokan óriási társadalmi bajnak hirdetik anélkül azonban, hogy keresnék a baj igazi okát s a segítés lehetőségein is gondolkodnának. Megindult hát a nő fejlődése s a társadalmi fejlődés eme új ösvényén már majdnem odajutottunk, hogy egyenrangú félnek lássuk a nőt a férfi mellett, aki minden küzdelemből minden téren kiveszi a maga részét s felveszi a harcot a férfivel. így történt azután, hogy egymásután nyíltak meg a nők előtt az ipari, tanítói, orvosi s kereskedői pályák. S a gyakorlat azt mutatja, hogy megállották helyüket. A házasságok sem apadtak ezzel, mert az iparos nem vonakodott az iparban képzett nőt feleségül venni, a tanító sem a tanítónőt s a kereskedő sem a kereskedelmi élethez szükséges ismeretekkel biró nőt. Sőt! A női kereskedelmi tanfolyamok szervezetével sem az volt a cél, hogy a gyakorlati életben versenytársak neveltessenek a férfiak mellé; még az sem lehetett — s nem is az most sem —, hogy az alsóbbfokú kereskedelmi foglalkozásokra olcsó munkaerőt képezzen ki, mert önfenntartásra utalni a nőt nem egészséges állapot, nem különösen akkor, mikor az hivatása körétől vonja el, hanem igenis a szervezeti szabályzat szavai szerint: ,A női kereskedelmi tanfolyamok feladata és célja megadni azokat a kereskedelmi és gyakorlati ügyességeket, melgekre egyfelől a kenyérkeresetre utalt nőknek, mint üzleti alkalmazottaknak, pénztárnoknőknek, könyvelőknek, levelezőknek stb., másfelől és különösképen pedig müveit leángainknak, mint a család tagjainak, az apa vagy a férj üzletében és egyáltalában a vagyonkezelés és háztartás vezetésében szükségük van". Tehát a kereskedő-szellem fejlesztése, a javak iránti megbecsülés, a szorgalomra, kitartásra, takarékosságra, nemzeti érzület felébresztésére nevelni, másfelől pedig elsajátíttatni velük mindazon kereskedelmi és irodai szakismereteket, melyekre az életben minden művelt kereskedő nejének s minden művelt háziasszonynak feltétlen szüksége van. Ilyen irányban határozza meg a női kereskedelmi tanfolyamok célját az azok szervezetére vonatkozó 1911. évi julius hó 13-án kelt 86.287. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet is. Hogy ezen célt a maga tisztaságában átérezni és értékelni tudja a mi kereskedő és művelt nem-kereskedő osztályunk is, arra nézve Pápán, azt hisszük, senki sem kételkedik. Nagyobb vidéki városainkban majdnem minden helyen működnek ilyen női kereskedelmi tanfolyamok. Erre nézve legyen elég a debreczeni női kereskedelmi tanfolyam igazgatójának 1910—11. évi értesítőben irt szavaira hivatkozni : „Az évről-évre jelentkezettek száma oly nagy, hogy minden évben a későn jelentkezők egy részét kénytelenek elutasítani. A tanfolyamot végzett növendékek jó fésze boldog családanya, egy részük pedig bankokban és üzletekben keresi meg a maga erejével fenntartása költségeit." íme a női kereskedelmi tanfolyamot végzettek két tipusa: a boldog családanya s az önmagát fenntartani tudó nő. A női kereskedelmi tanfolyam céljáról szólva végül még csak annyit, hogy akkor éri el igazi célját, ha növendékeinek lelkébe a kereskedelmi szellemet igyekszik beleoltani, hogy a jövő háziasszonyába oly jellemet fejlesszen, mely teljesen kiküszöbölje a mai családi nevelés ferdeségeit. Ne a kényelmet s a pazarlást szokják meg leányaink — amint azt, sajnos, a családi életben oly sokszor látják —, hanem a javakat csak eszközöknek tekintsék, a meggazdagodás ne legyen cél, hanem csak önkénytes következménye a szorgalomnak, az előrelátó takarékosságnak, rendszeretetnek, pontosságnak ós tántoríthatatlan kötelességtudásnak. MEGTAKARITAS-A KAZTARTASBAN. Pénzt és időt, munkát és fáradságot takarít a mert gyorsabban és könnyebben mos, mint minden más szappan a hozzátételek pedig fölöslegessé válnak. Hasonló nevü vagy hasonló kinézésű értéktelen utánzatoktól óvakodjunk. Kísérelje meg a Sunlightmosómódszert. Lever & Co., G.m.b.H., Wien III. -Ii66 tudnak tartani". A gyermekek a fürdőszobában „török-bolgárt" játszanak, olykor-olykor felbődülnek, egyébként azonban az idillikus csendet nem zavarja semmi. Kemény Simon eközben apostoli türelemmel olvas egy cikket „Gazdasági züllöttségünk látható és láthatatlan okai-"ról. Csupa keserű igazság, azonban a fekete kávé még keserűbb igazság, annakokáért megkockáztatja az újság mögül: — Még egy cukrot kérnék. A hang, ahogyan ezzel a négy szóval a levegő könnyű szekerét megterheli, nagyon jellemző Kemény Simonra. Tudniillik nincs benne karakter. Se nem parancs, se nem kérelem, hanem csak egyszerű véleménnyilvánítás. Nem fest, nem tisztít és nem robbant. Azért hát Kemény Simonné őnagysága egy szemöldök rándítással vesz róla tudomást csak. A rettenhetetlen tőzsdejátékos-felhajtóban erre már vakaródzni kezd az a rész, amit mi sejtelmesen öntudatnak nevezünk. Vihart vagy legalább is felleges eget szimatol s úgy szólal I meg ismét, mint aki szeretne végre tisztába | jönni a környüllálásokkal: vagy tüled vagy hozzád ! — Nohát ez határozottan rettenetes ! Őnagysága meg se moccan, de azért ő is megerősíti: — Határozottan rettenetes ! Kemény Simon, dicső nevéhez méltatlanul, egyszerre válla közé sunyja a fejét. És méltán. A felesége hangjának sötét karaktere van s az ize . . , nohát, az ize keserű. — Azt mondom — kockáztatja meg Kemény Simon ártatlanul —, hogy a mi közgazdasági állapotaink egyszerűen gyalázatosak és ha ez tovább is így tart, éhen kell vesznünk. -És te mégis négy kockacukorral akarod inni a feketédet — állapítja meg az asszony. Itt már nincs kitérés. Ez nyilt hadüzenet. Kemény Simon keményen közibe vág : — Hogy jön ez hozzá ? Az asszony egy percre égnek emeli a karját, aztán felsir, mint egy veszendő lélek, csakhogy a szemei szárazak: — Ugy jön hozzá, hogy te csak a magad gyomrával törődsz. A házon kivül csak jól eszel, mert „így kívánja az üzlet". Idehaza minden jó, ami olcsó, mert így kívánják „közgazdasági viszonyaink*. Te autón jársz, nekem villamosra sem telik. Te dúskálsz az az élvezetekben, én csak nem is kóstolhatok belőle. Hát ez . . . ez disznóság! Tudod? Disznóság ! Kemény Simon most már leteszi az újságot, a hangja lágy lirai tenorrá puhul és résztvevően, esdekelve kérdi: — De hát mit akarsz újfent, Reginám ? A Regina arca lassankint rózsaszínbe csap át ennyi bujkáló szemtelenségre. — Ki akarok menni! Ki, ki, a levegőre ! Nem itthon senyvedni és fonnyadni! Ha már leeszed rólam itthon a hust, vigyél ki olykor valahová ! Nem bánom, akárhová, csak emberek közé, emberek közé! — Hát iszen jó, fiacskám, de nincsen csak hatvan koronám, ez pedig, amint te is jól tudod, éppen egy harmadrésze annak a házbérnek, amelyet holnapután le kell tennem . .. — Mondtam én, hogy pénzt kell költened? Mondtam én, hogy lakodalmat muszáj csinálnod? Én csak annyit kérek, hogy vasárnap délután menjünk ki valahohá ... a ligetbe . . . — Ha éppen erről van szó . . . — Lám csak, milyen kegyes vagy. Persze : séta, gyalog séta, a gyerekek elől, én utánuk, aztán egy padon leülünk. Köszönöm. A tözsdejátékos-felhajtók mind ilyen nagylelkűek, mikor a feleségükről van szó. Hanem én négy kockacukrot adjak a feketéhez, ugyebár ? Kemény Simon nagyot fuj, feldomborítja a mellét s azt mondja záradékul: — Jó, bánja a szösz, menjünk, ahová akarod! kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, versenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasraentes savanyúvíz. SCHULTES ÁGOST t. Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállals Budapest, V. Rudolf-rakpait <S.