Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-08-23 / 34. szám

Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos fő -szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. BATON. MEGJELENIK SZEMLE. A békesség lelke után sóhajtozik mindenki ebben az országban s ha a budavári koronázó templom szentistvánnapi szónoka is ezt teszi, igazán csak a közhangulatnak ad kifejezést. Azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy emberek, akik a templomban meghatva hallgatják az erkölcsi prédikációt és teljes meggyőződéssel ismerik el igazságait, elhagyva a szent hely küszöbét, folytatnak mindent, ahol elhagyták, mielőtt ünnepi gúnyát öltve Isten házában mentek volna. A részeges, - miután megtudta, hogy nincs istentelenebb valami a tobzódásnál, indul a templomból egyenest a korcsmába, az uzsorás, miután helyeselt a jószivüség dicséretének, megy könyörtelenül behajtani a kamatait s a politikus, miután házi hirlapirójánál megrendelte a békesség lelkéről szóló prédikáció dicséretét, önző személyes szempontból marakodik tovább. És ez igy megy egyik Istvánnaptól a másikig változás nélkül. Közkórházat Pápának! Városunknak régi vágyódását emelte a meg valósulhatás útjára a legközelebbmúlt képviselőtestületi gyűlésünk, amikor elhatározta, hogy a kormányhoz felir, egy Pápán létesítendő közkórház végett. Hogy a csaknem két évtized óta élö közóhajtásnak sikerült győzelmesen bevonulnia közgyűlési termünkbe, azt első sorban is az itteni uradalom jelenlegi birtokosának, Esterházy Pál gróf nemeslelkü adományozásának köszönhetjük. Ugyanis,^ még a mult évben tudatta hatóságunkkal, hogy a vasúti villasorok és a kálvária közötti területből közkórház céljaira, de csakis arra, ingyen annyit boc^t a város rendelkezésére, amennyi e rendkivüli jelentőségű intézményhez szükséges. Ezen adományozás után hatóságunk rögtön hozzáfogott a munkához. Egyrészt hivatalosan puhatolódzott a minisztériumnál az állami segítség megnyerhetése és az esetleges segítség nagyságának mértéke felöl; másrészt a közegészségügyi bizottsághoz tette le az ügyet véleményadás céljából. Közben, miért, miért se, a főispán közvetítésével érintkezésbe lépett az Irgalmas-rend főnökével is e dologban. S talán ez utóbbi intermezzó miatt késett némileg az ügy továbbvitele. A minisztérium nem zárkózott el ridegen a segítség elöl, de annak mértékéről akkorra igért nyilatkozatot, ha ismeri a kivánt közkórház tervezetét, költségvetését és a város által erre fölajánlott anyagi hozzájárulását. A közegészségügyi bizottság is csakhamar elkészült mindenre kiterjedő alapos munkálatával, amelyben meggyőzően mutatta ki, hogy Pápán közkórház szükséges, részint a város fejlettségénél, részint a hozzá tartozó vidék lakosságának nagy számánál fogva. Hivatkozik arra is, hogy maga az Országos Közegészségi Tanács is 1913 január 23-án tartott ülésén Pápát is azon 18 város közé sorolta, ahol nagyobb közkórházat felállítani feltétlenül szükséges. A gróf által felajánlott területet minden tekintetben alkalmasnak tartja. S határozottan kijelenti, hogy minden egyéb tekintetek nélkül csakis köz, még pedig államilag segített és fenntartott közkórházat ajánl a városnak elfogadásra. Dióhéjban talán ennyi lenne az ügy története addig, amig a városi tanácstermünkbe ért és ott a cikk elején említett határozatnak formát adott. Mindnyájunknak örülnünk kell az eset felett. Minden aggságoskodás, amely akár a felajánlott terület célszerűségére, akár anyagi hozzájárulásunk mértékére vonatkozik, szűnjön meg. Ezek fölösleges táplálására nincs okunk. Hisz a területre nézve oly szakértő bizottság mondta ki az igenlő kritikát, amelynek szavától szokta a minisztérium mindig függővé tenni az ily ügyekben az első lépéseket. A helyi közegészségügyi bizottságok előzetes véleménye nélkül szóba sem áll a közkórház kérőkkel s amit ez a szaktestület jó helynek birált el, azt, tudtunkkal, mindig elfogadta. De hát, különben is, hogyan volna megvalósítható a minisztérium ama kívánsága, hogy mindenekelőtt a közkórház tervét és természetesen költségvetését is készítsük el, ha a legelső feltétellel, a hellyel nem vagyunk tisztában. ígazi jóakarat ez oldalról tehát nem szemlélheti birálólag ezt a dolgot. Ami a városra háruló anyagi áldozatot illeti, reményünk szerint olyan mértékű lesz, amelyet készséggel szavaz meg annak idején a képviselőtestület. Semmi A PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA Legénylakáson. (Részlet egy színdarabból.) Irta: Molnár Kálmán. Első jelenet: Vermes, később egy öregasszony. Vermes: (Kis ideig sétál a szobában és cigarettázik, aztán kinyitja az ablakot.) Ki kell szellőztetnem, nehogy bájos vendégem azt higyje, hogy csapszékbe jött. (A cigarettát eldobja.) Különös egy lány ! Meg nem foghatom azt a férfias bátorságot, ami ebben a leányban van. Előítélet, pletyka neki nem numerái, pedig fogadni mernék, hogy holnap már a suszterinasok is tudják, hogy Katinka, a pedáns, a tiszta jellemű Hollósy unokahug8 az esti órákban nálam járt; egy óráig, vagy kettőig a lakásomon volt. A leányos mamák tiltják a leányaiknak, hogy Katinkával barátkozzanak. Jelentős, lenéző pillantásokat vetnek rá az utcán . . . Nem fogadják a „kisztihand" ját . . . És a barátaim ! ? No ezek valóságos bucsujárást rendeznek hozzám, mintha csak a szenttéj avatásomat akarnák ünnepelni. Diszkréten a fülembe súgják: „Hát igaz?" „No ne tagadd, hisz már az egész város tudja stb." Ezeket ugyan könnyen elhallgattatom a legelső szónál, vagy pedig (a falon fiiggö kardok egyikével babrál) a vakmerőt acélom hallgatásra birja s ezzel —• férfirészről — a mende-monda le lesz tárgyalva, de ott maradnak még az asszonyok, a nők, ezek a csipős nyelvű pörgő rokkák . . . Terringettét! ezek mégis csak nők, akikkel szemben nem lehet így föllépni. Eh! hagyjuk ezt későbbre . . . Most állapítsuk meg a haditervet. (Föl s alá járkál; a székeket ide-oda rakosgatja) Hogy á küzdelem erős lesz, az már bizonyos. De mindegy; fölvesszük a harcot (önhitten) s győzni fogok. Győzelmi dijul két aranyos kis kacsót fogok kérni. (Fütyörészve az ajtóhoz megy s szavait élénk gesztusokkal illusztrálja.) Itt fog bejönni . . . kezet nyújt . . . (A chaise lonquere mutat.) Ide fogom ültetni magam mellé . . . aztán . . . átölelem a derekát .. . aztán ... Eh! meg kell nyernem a fogadást akármiképpen. Átkozottul beleszerettem ebbe a kis leányba. (Fütyörészve beteszi az ablakokat, kis ideig sétál, majd türelmetlenül az óráját nézi.) Már itt kellene lennie . . . Kissé izgatott vagyok . . . Még megérem, hogy én bukom el a küzdelemben . . . Hopp ! valaki jön ! Öreg asszony : (Óvatosan a szobába nyit.) Nagyságos úr, odakünn egy nő tudakozódik, hogy itthon van-e? Bebocsássam? Vermes: Igen, igen. Bocsássa be. (Az asszonyhoz megy s halkan.) De kérem . . . (Ujját ajkához emelve hallgatást int). Öreg asszony: Szemtelenül vigyorogva, Oh, kérem nagyságos úr, hiszen tetszik tudni) hogy én nem szoktam . . . (El.) Vermes: (Ingerülten.) Vén csat! Nem szokott! Mintha az én lakásom . . . (Kopognak az ajtón.) Második jelenet. Vermes, Katinka. Vermes : (Nyájasan.) Szabad ! Ifl^AflA^Al^ szerint fehérnemöek, kabátok, ruhakelmék llw£i V Iwli legjobb minőségben és legolcsóbb áron kaphatók: előírása szerint legjobb minőségben és legolcsóbb áron kaphatók: KRAUSZ ÉS KOSEIDI divalnagyárnházában, PÁPÁI, Női kabát osztályunkra külön is felhivjuk tisztelt Vevőink szives figyelmét!