Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-08-16 / 33. szám

Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési Arak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DKŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A munkásházak ügye. Ily cimmel jelent meg a mult heti Pápai Hirlapnak a Városházáról szóló rovatában kisebb terjedelmű közlemény, amely szerint a tanács a munkásházi bizottság javaslata alapján hirdetménnyel hivja fel ismét azokat a mezőgazdasági munkásokat, akik munkásházakat akarnak építtetni, hogy a bizottság által legalkalmasabbnak talált és kijelölt három helyen kik és hányan kívánnak építeni. E helyek a kővetkezők: Az alsóvároson a Verböczy-utca melletti Csurgai-telek, a felsövároson a Tarczy-major melletti Kleinféle és a vasúti állomáshoz közel eső, a ref. egyházközség telke. Igy hangzik e hirnek a legfontosabb része. Akik a munkásházak dolgát és annak célszerű elhelyezését melegebb és kitartó figyelemmel kisérik, azok a tanácsnak most ismertetett eljárásában megnyugodni nem tudnak. Nem azért, mintha a tanácsnak az ügy iránti jóindulatát vonnák kétségbe, hisz a tanács a legilletékesebb tényező, a munkásházi bizottság javaslatának akar eleget tenni. Hanem amiatt az ok miatt, mert e hirdetményével akaratlanul is zavart csinál a dolog végrehajtásában s vele a fontos kérdés célját nem szolgálja. A mi felfogásunk szerint a munkásházak létesítésének, hogy úgy mondjuk, első próbájánál nem tarthatni szerencsés | gondolatnak azt, hogy — amint a hirdetés szól, — a felsövárosra eső részben kétféle telek között választhatnak a felhívott munkások. Vájjon mit tesz a város, ha a jelentkezők egy része az egyik, másik része pedig a másik telekre jelentkezik. Talán mindakét kívánságot teljesíteni fogja? Azt alig hihetjük, mivel az céltalanul több kiadásba vinné bele városunkat. Avagy talán azt teszi majd a hatóság, hogy a jelentkezés és a rendőrkapitányi igazolás után oda építteti föl az összes felsővárosi munkáslakásokat, amely telekre többen jelentkeztek ? Ebbe a jelentkezők egy része semmi esetre sem egyeznék bele. Ami természetes is, minthogy sokan éppen az általuk kiválasztott hely miatt akarhatnak munkásházat szerezni. De meg a szabad választásnál nem ritkán előfordulhat az az eset is, hogy a kijelölt telkekre való jelentkezést nem szabad választási kedv dönti el, hanem az, hogy melyik telektulajdonosnak van több sikeresen agitáló jóakarója. Hogy ezt sem kívánja a nemes ügy célja, az világos. Ismételjük: a mi nézetünk szerint a leghelyesebb lett volna a felsöváros részére csakis az egyik telket kiválasztani és arra irni ki a jelentkezésre vonatkozó felhívást. De hát e két telek közül melyikre? Ez a fogasabb kérdés, amelyr.e talán nehezebb is a mindenkit kielégítő választ megadni. Mi azonban megpróbáljuk ama tiszta meggyőződésben, hogy a kérdés céljának teszünk jóakaró szolgálatot. Szerintünk az az elfogadhatóbb telek, amelyik a városhoz is, de meg a Bánóczymajorban levő iskolához is legközelebb és a földmunkáltatók útjába esik. A városhoz való közelség feltételét megmagyarázza az a kötelességünk, mely szerint arra kell törekednie hatóságunknak, hogy az új városrésznek vizzel, úttal és világítással való ellátása minél kevesebbe kerüljön és mégis ezen munkálatok a várossal kapcsolják egybe az új telepet. Az említett iskolát pedig azért kell a döntő szempontok közé sorolni, mert e telep iskolába járó gyermekeitől csak nem kívánhatjuk, hogy 3 kilométer távolságra menjenek naponként tanulni. Hogy a munkáltatók útjába, vagy legalább is ahhoz közel feküdjék e telep, azt bővebben vitatnunk már csak azért sem szükséges, mivel e munkásházak létesítése egyedül akkor felel meg hivatásának és gyakorlatilag is akkor teszi életrevalóvá célját, ha kisebb-nagyobb A PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA A helyettes. Irta: Alphonse Daudet. Az elszászi városka Sainta-Marie kovácsa, mire estére került az idő, nagyon rosszkedvű lett. Máskor, amint kialudt a műhely tüze, rendesen kiült a ház előtt lévő padra, hogy kipihenje magát. De aznap este sem sort nem ivott a legényeivel, sem nem beszélgetett velük. Felesége aggodalmasan nézett reá. Kérdezősködni nem mert, csak három szöszke fiát csitítgatta, akik vidáman hancúroztak a terített asztal mellett. Az asszony aggodalma egyre nőtt. Ha utóbb rossz hirt kapott volna a regimenttől, vagy pláne beteg volna elsőszülött fiuk . . . — Istenem, mi történhetett — sóhajtott magában, amikor a kovács, mintegy válaszképen dühösen felkiáltott: — Oh, azok a gazemberek ! Azok a cudar bitarigok! ^ Megijedt az asszony és félve kérdezfeT^ S

1 — Kire haragszol Lory? • ^^ — Hogy kire ? Azokra az átkozott fickókra, akik francia katonaruhában ténferegnek reggel óta a városban és derüre-borura ölelkeznek a bajorokkal. Ezek bizonyára ismét olyan opcios poroszok lesznek. Nem múlik el egyetlen nap sem, hogy ilyen visszautazott eíszásziakat ne látna az ember! Az asszony megpróbálta mentegetni őket: — Eredj apjuk, azok a gyerekek nem is olyan hibásak, Algirbe küldik őket s az oly messze van ! És elfogja őket a honvágy, azután az is biztatja őket, ha visszajönnek már nem katonák többé. Téhetnek arról, hogy honvágyásuknál nem erősebb semmi ? — Hallgass anyjuk — kiáltott fel a kovács és dühösen verte az öklével az asztalt, — csak asszony ne beszélne olyan dologról, amihez nem ért. Annyit mondok, ha az én fiam jönne haza ilyen renegátnak, kardommal mennék keresztül gyáva testén . . . A falon függött hosszú vadász svádéja, mellyel hét évig szolgált a francia vadászoknál. Alatta fiának arcképe zuáv katonának öltözve. Ahogy nézte, önmagát vigasztalva, elkezdett hiszen az én Keresztélyem nem abból a matériából való! Ahány poroszt ez már levágott . . . Jókedvében átment sörözni a szomszédba. Az asszony egyedül maradva, lefektette a három kis fiát, közben szüntelenül arra gondolva : ha mégis haza jönne Keresztélyje. Gyáván, renegátnak, de itthon volna és ő is azok közé a boldog anyák közé tartoznék, kik viszontláthatják gyermekeiket. Ha belépne ide és . . . — Jó estét mama! — Valójában ott állt elöl te fia. Egyenruhája rendetlen. Arca zavarodott, szégyenkező. Egy óra óta csavargott már a ház körül, várva, mikor megy el apja. Az anyja örülni szeretne — nem mer. Korholni akarná, nincs hozzá bátorsága. És a gyerek oly kedvesen beszélt. Haza akart jönni, mert megunta a katonaságot, ahol mindig porosznak csúfolták elszászi kiejtése miatt. Bevezette a szobába, ahol apró testvérkéi ingben, mezítláb szaladtak hozzá, hogy megöleljék. Az anya etetni akapja, ő nem kivánt mást, csak vizet, hiszen annyi sört és bort ivott ma már a csapszékben. Valakinek lépteit hallják az udvarban. — Az apád ! . . . És rémülten vonszolja a fiát a nagy t r | v íiMJLt^ r fehérnemüek, kabátok, ruhakelmék, I P/lllVAlí fPQTPfP plaid kendők, az intézetek előírása szerint 1 y Lili 1 f V/IV * VülJvi W legjobb minőségben és legjutángosabb árban kaphatók: ~ yivsiUSZ és JCotÖÍU divatnaggáruházában. jNfői kabát osztásunkra külön is felhívjuk tisztelt vevőink szives figaelmét!