Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-08-16 / 33. szám

földbirtokos szolgálatára áll. Már pedig, ha e házak félre, vagy távol vannak a földmunkáltatók útjától, akkor ritkábban is veszik e földmunkásokat szolgálatba. A két telek közül e három szempontot legszerencsésebben közelíti meg a ref. egyház telke. Egyrészt azért, mert a fejlődésben levő tulajdonképerii várostesttel közvetlen összefüggésben van, tehát az ulkészítés, a vízvezeték és a közvilágítás költségei kisebb méretűek, mint a város testétől jóval távolabb levő másik telken lennének. Továbbá — értesülésünk szerint — a ref. egyház telkétől egy km. távolságra van az említett elemi iskola, mig a másik területtől majdnem 3 kilométerre. Ha pedig esetleg e telep külön iskolát kapna, akkor a körülötte levő puszták iskolaköteles gyermekeinek is ez a hely felelne meg legjobban. • Harmadszor: Tudvalevő, hogy a jövő évben a pápai Esterházy-uradalom egy része bérletképpen a helybeli gazdák kezébe kerül végképpen és már tényleg is munkába veszik. Ugy értesültünk, hogy e nagy darab föld éppen a ref. egyház telkéhez közel terül el és_ az ott letelepülő földmunkások éppen utjokba esnek a bérlögazdáknak, holott ~á másik telek ezzel az előnnyel sem dicsekedhetik. Egy előnye mindenesetre van mégis a ref. egyház telke felett a másiknak, még pedig igen jelentős előnye. Az t. i., hogy a Klein-féle telek ára négyszögölenként 1 K 80 f, a ref. egyház pedig 2 K 60 f-ért adja ölét. Ámde ne feledjük, hogy ez utóbbi terület szinte szervesen egybeforrott része a város tulajdonképpeni testének, ennélfogva a ráfordítandó közköltségben megkíméljük az árkülönbözetet s amellett a város természetes és a közel jövőben való fejlődésének is egészséges alapját raktuk, amit a másik telekről el nem mondhatunk. A Klein-féle telekre nézve is ezekután volna egy javaslatunk: Tekintve feltétlenül jutányos árát, a város a jövőre előre látva vegye meg e telket is magának a bejelentett árért. Végső szavunk az: jóindulattal és kellő körültekintéssel a kedvezőbb pénzviszonyok mellett a munkásházak ügye mégis csak tető alá kerül. Gy. Családfenntartó nők. Pár évtized alatt a fölfogások egészen átalakultak. Ami azelőtt lehetetlen volt, az lehetővé vált, ami azelőtt még megbotránkoztató volt, az természetessé lett. Minden kornak meg vannak a maga többé-kevésbbé rejtett evolúciói, amelyek egy-két emberöltő alatt megváltoztatják a képet. A mi korunknak egyszerre több is van. Az egyik a legfontosabb és legjelentősebb a tőke és a munka harca, a munka követelése és harcias előnyomulása, a tőke védekezése. Ezt az evolúciót kellően méltányolja és fontossága szerint értékeli a társadalom. E mellett azonban más evolúciók is folynak, melyek közül legérdekesebb az, amelyet csak ujabban méltat a társadalom jelentősége szerint és ez a nő társadalmi helyzetének fejlődése. Nem kell nagyon öreg embernek lenni ahhoz, hogy visszaemlékezzünk arra a korra, amikor a közvélemény többségének az volt a véleménye, hogy semmi szükség „emancipált nőkre", a nő maradjon a házimunka mellett, maradjon a konyhában, mosdassa és fésülje gyermekeit, főzzön ebédet az urának és stoppolja a harisnyákat. Ez volt a nő úgynevezett „hivatása". A nőt csak egy hivatásban ismerték el, ebben is csak azért, mert közel állott a nő a családi hivatásához : az elemi iskolában és az ovodában, mint félig dajkát, félig nevelőt. Minden egyéb, amire a nő vállalkozott, az jó darabig kuriózum volt. Kuriózum volt az első póstáskisasszony, azután kuriózumok voltak az első hivatalnok-kisasszonyok, először bankokban, üzletekben és teljesen az újabb fejlődés eredménye, mikor az állam is megengedte azt, hogy a hivatalfőnökök az alsóbbrangú másolási és kezelési teendőkre hölgyeket is alkalmazzanak. Magyarországon a legújabb idők szenzációja a leánygimnázium, az érettségizett kisasszony é3 ezzel egyben az egyetemi hallgatónő, az orvoskisasszony és a filozopter kisasszony. A sok újabb és újabb szenzáció azonban lassan lekoptatta ezekről az újításokról a kuriózum jelleget, az emberiség kezd hozzászokni cserépkályha mögé. De véletlenül az asztalon maradt a gyermek vörös zuáv sapkája. Nagyot ordított. Itt van az én fiam is ?! . . . — kiáltott rettenetes hangon, lekapva a kardot a falról, a kályhához rohan, hol a gyerek halottfehéren, kijózanult fejjel, sápadtan támaszkodik a falnak. Az asszony kétségbeesve rohan közéjük. Az Istenért ne öld meg! Én írtam neki, hogy jöjjön haza, hogy szükséged van reá a műhelyben, hogy te épp oly szeretettel várod, mint én. Hallod apjuk, hallod ? Zokog, sikong a szegény anya és visszhangkép behallatszik a másik szobából a három gyermek kedves sirása. A kovácsot mintha mellbelökték volna, megtántorodik és egészen más hangon kezd el beszélni. — Te híttad vissza? Ez bizonyos? Akkor minden .jól van. Menjünk aludni. Holnap, majd holnap meglátom mi a teendőm. Másnap reggel felkeltette fiát. A gyermek félálmosan kapkod az ágya mellett levő zuáv-ruhája után. Apja leinti. Nem azt kell felvenni. Anyja aggodalmaskodik. De hiszen nincs más. — Adj az enyémből. Keresztély felöltözik, ezalatt pedig az apja összerakta az egyenruhát, a kis zubbonyt, a vörös nadrágot bugyorba kötötte, nyakába akasztotta a bádogtokot, amelyben a katonai menetlevelet őrzik. Szótlanul tett-vett feleségének legnagyobb rémületére. Mikor elkészült a fiu is az öltözködéssel, lementek a kovácsműhelybe. Szótlanul mind a hárman. Lenn a műhelyben, ahol már a tüz vörösen lobogott és dolgozott mindenki, végre megszólalt az apa : — Nézd gyerek, itt van, örülj neki, legyen a tied. Az anyád hazahívott, te idekívánkoztál. Legyen meg kívánságod. Minden a tied. A ház, a műhely, a kert, a szőllő, minden. Enyém csak becsületed érte cserébe. Én tudom mi a kötelességed. Én most elmegyek leszolgálni azt az öt esztendőt, amivel te tartozol Franciaországnak. — Lory, én öregem, hova indulsz ? — Atyám — zokog a fiu. De a kovács vissza sem tekintve, nagy léptekkel halad előre. * És pár napra reá Sidi-bel-Abbes városában, a harmadik zuávezredbe egy ötvenötéves embor állt be önkéntesnek. kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyuviz. Kaphafő dsvdnyvízfeereskedésekben CPHÍIT TTJQ ArTl^T Siinyelipóczi Salvatorfomís-vál és gyógyszertárakban. OUnULlW Budapest, V. Rudolf-rakpart vállals 8. ahhoz, hogy egyre több és több pálcán lássa a nőket és hogy-egyre szaporodjanak körülötte a kenyérkereső asszonyok annál inkább, mert az intellektuális pályákra tóduló nők számát százszorosan és ezerszeresen felülmúlja azoknak a nőknek a száma, kik a gyárakban keresik meg a maguk és nem egyszer a családjuk ellátására a szükségeset. A statisztika nyelvén ezt így lehetne kifejezni, hogy a nők között szaporodtak az „önállók" és a „főszerzők". A magyar magánjognak tudvalevőleg van egy fikciója, az, hogy szerinte a főszerző mindig a férj. Egy olyan jogrendszerben, mely abban a korban készült, amikor még nyoma sem volt a kereső nő típusának, csak természetes ez a fikció. A világ azonban nem állt meg ott, ahol a jogrendszer és immár ezer és ezer számra termeli a női főszerzők és női családfönntartók tipusát. Az élet nem engedi magát megszabott keretek közé szorítani, a keretek kénytelenek újra és újra az élet követelményeihez simulni. A női családfönntartók szaporodásával a jogrendszer átalakulását várhatjuk, mely ha mostanában még talán nem is, de a közel jövőben már okvetlen bekövetkezik. K-g. Iskolai értesítők. VII. Ref. nőnevelő-intézet. Közel kétszáz oldalas értesítő számol be a dunántúli református egyházkerület pápai nőnevelő-intézetének 1912—13. iskolai tanévéről, mely dr. Körös Endre intézeti igazgató szerkesztésében jelent meg. Az értesítő első része szintúgy, mint a ref. főiskola értesítője az intézet felavató, és Czike Lajos jubileumi ünnepségének van szentelve, ezenkivül magában foglalja dr. Kőrös Endre igazgatónak Eötvös József báró születése századik évfordulója alkalmával mondott emlékbeszédét, melyben Eötvös bárót mint a nemzet nagy tanítómesterét mutatja be, aki nyelvben, gondolkodásban és cselekedeteiben is egyaránt magyarrá és pedig szabad magyarrá igyekszik tenni a nemzetet, s a kiváltságok megszüntetésével a jobbágyság felszabadításán munkálkodik. Ezért lőn Eötvös József báró a nemzet nagy tanítómestere, aki a modern Magyarország megteremtésében Széchenyi és Kossuth között állott. Hosszasabban számol be az értesítő az iskolai év történetéről, melynek keretén belül találjuk az intézet épületének áttekintő leírását s külön fejezetet találunk a tanári karról, erkölcsi nevelésről, fegyelemről, tanulmányi ügyekről iskolai ünnepekről, tanulmányi kirándulásokról stb.-ről. Ez utóbbi fejezetben közli az Értesítő Cseh-Szombathy Margit III. é. kép. tanulónak kedves leírását a budapesti kirándulásról. Az alapítványok az elmúlt évben is örvendetesen gyarapodtak, melyek közül nagyobbak a pápai ref. leány egyesület, az Adria BiztosítóTársulat és a Czike Lajos ösztöndíj-alapítvány.