Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-08-09 / 32. szám

ber 8-án Nagyságodhoz az iránt fordult, hogy ezen szabályrendeletnek kiegészítő részét képező térképet a Belügyminiszter úrtól beszerezni s hozzám megküldeni szíveskedjék. Az utcarendezési térkép 3401/905. sz. alatt leérkezett, azonban sem törvényhatósági, sem miniszteri jóváhagyási záradék reá nem vezettetett. Minthogy ezen térképet a Belügyminiszter úr megfelelőnek nyilvánította elöl hivatkozott leiratával, minthogy ezen térképen a fent elrendelt módosítások során soha semmiféle változtatás nem történt, minthogy végül a szabályrendelet jóváhagyási záradékkal ellátva lelt, melynek első §-a szerint „Pápa r. t. város ezen szabályrendelet kiegészítő részét képező térkép szerint szabályozva következőleg osztatott fel: Pápa városa a szabályrendelet jóváhagyásával ezen térképet is jóváhagyottnak tekintette s az építkezéseknél e szerint is járt el. * Pápa Város képviselőtestülete az 1904-ik évben jóváhagyott építési szabályrendeletét 1906 április 26-án tartott ülésében újból módosítván, azt törvényhatósági jóváhagyás alá terjesztette, amely 397/7083. 907. sz. jóváhagyási záradékkal el is láttatott és kormányhatósági megerősítést is nyert 44881/909. sz. alatt. Ezen módosítás azonban egyáltalán nem érintette az utcarendezési térképet, az változatlanul meghagyva lett, mint ahogy azt a képviselőtestület 1901-ben megalkotta. Pápa város Kemenczky Lajos építési ügyében hozott 81015/913. sz. B. M. határozattal meglepetésszerűen arról értesült, hogy az utcarendezési térképről bizonyára kezelési hibából lemaradt törvényhatósági jóváhagyási záradékot a Belügyminiszter úrnak 1902-ben 46898/III. sz. leiratában foglalt azon kijelentés, hogy a térképet műszaki szempontból megfelelőnek találom, a jóváhagyási záradékot nem pótolja, noha a szabályrendelet jóváhagyatott úgy a törvényhatóság, valamint a B. M. által is, amelynek kiegészítő részét képezte a térkép. Pera, kedves bátyám, hogy vagyunk ? — kérdezte. — Persze, jobban! — felelte önmagának s leült egy székre a kérdezettel szemközt. — Hiába, minden már hiába ! Hát nem látod, hogy késő, — már halott! tiltakozott rámeredő tekintetünk. De a katona, makacs tévhitében, egyre csak simogatta a halottunk kezét. Semmi részvét, semmi remegés sem volt a hangjában; mint jókedvű társaságban, úgy beszélt. — Isten úgyse érdekes, nagyon érdekes az élet, ez az egész élet, a halál, minden! — szólt fesztelen nyíltsággal s őszinteséggel. — Csak gondolkozzanak, egy kissé csak gondolkozzanak . . . Oly csodálatos minden ! Mi hallgattunk; csak néztük őt meglepetéssel s megütközéssel határos elcsodálkozással. Nem láttuk sohasem és mégis mintha ismerős lett volna. Volt valami a lényegében, ami a szüzifjak bájosságára és hősök bátorságára emlékeztet. A helyzet szinte tragikómikus volt. — Mert minden máskép van ám és nem úgy, amint hisszük — folytatta a katona. — Nem halunk meg olyan könnyen ! Csudák tartják az életet. Csudák ! Csak hinnünk kell benMinthogy tisztán kezelési hibából nem láttatott el a térkép jóváhagyási záradékkal, nehogy a jövőben ezen hibát bárki is felhasználhassa szabálytalan építkezésre, mély tisztelettel kérem Nagyságodat, hogy az ide eredetben és másolatban becsatolt térképre a jóváhagyási záradékot rávezettetni s azt hozzám sürgősen megküldeni szíveskedjék. Pápán, 1913 augusztus hó 4. " Mészáros Károly polgármester. Iskolai értesítők. v. Róm. kath. tanítónőképző. A Pauli szt. Vincéről nevezett irgalmas nővérek pápai tanítónőképző-intézetének 1912— 13. tanévről dr. Ujváry Endre igazgató adott ki gondosan összeállított értesítőt. Az értesítő mindenekelőtt az- év történeti adatait közli. Megragadja figyelmünket az első: az I évfolyamra jelentkezett 52, beiratkozott 34. Mint látható, a tanítónői pályára még mindig nagy a tolongás. A többi adat közül megemlítjük, hogy az intézet tinulmányi kirándulást rendezett Veszprémbe és a Balatonhoz és számos szépen sikerült ünnepélyt tartott. A tanári testület 9 rendes és 3 óraadó tagból állott. Tanári értekezletet 15-ször tartottak. Részlete sen szól az értesítő a Mária-kongregáció működéséről, hol vallásos munkákat olvastak és méltattak s ahol az elnök megismertette a tagokat a kongregációkat ért irodalmi és közéleti támadásokkal. A Kath. Sajtóegyesület részére 296 K-t szerzett a kongregáció. Fontos mozzanat az intézet épületében, hogy tanügyi főhatósága — a veszprémi megyés püspök — újabb építkezésekbe ment bele. Uj közös nagy nappali szobát, rajztermet, fizikai előadót, gyakorló iskolát, 2 betegszobát kap most az intézet. A tanügyi egyházi és világi hatóságok felsorolása után a tanári személyzet tagjainak a névsora következik. A tanerők az igazgatón és az óraadókon kivül mind irgalmas rendi nővérek voltak polg. isk. tanítónői képesítéssel. A felvett növendékekről szóló kimutatásból megtudjuk, hogy a négy osztályba 117-en iratkoztak be, kik közül anyanyelvre 108 magyar, 1 német, 2 tót, 3 olasz, 3 horvát volt, illetőségre legtöbb veszprémmegyei 28, 14 pest-, 10—10 vas- és zalamegyei, a többiek még 17 vármegyéből. A felszerelések igen szépen gyarapodtak, főként a könyvtárakba természettani s a természetrajzi szertár. Részletesen közlik az elvégzett tananyagot és sok fontos tudnivalót, de a tanulmányi eredményről szóló kimutatás nem nyújt kellő tájékoztatót, mert csak tantárgyakról szól s nincs egyénenként összesítve. A képesítő vizsga eredményét egyáltalán nem közlik. Bezárja az értesítőt a bentlakó és kintlakó növendékeket illető rendszabályok közlése s a jövő évi felvételi értesítés. VI. Izr. polgári iskola. A polgári fiúiskolának Blau Henrik igazgató pedáns összeállításában megjelent értesítője hű képel nyújt ez iskolánk egy évi életéről. Az értesítő programmértekezést közöl az iskola új tanára Várhelyi Izsó tollából, aki a fogalmazás tanításáról értekezik sok didaktikai tudással. Értekezésének lényege az, ho

0

ry a fogalmazás anyagát lehetőleg a gyakorlati életből kell meríteni a növendékek tehetségéhoz és tudásához mérten. Az év történetéről szóló* rész első helyen említi, hogy a létszám ez évben 20-al csökkent, amit a kedvezőtlen gazdasági viszonyokkal hoz kapcsolatba. Kiemeli azt a testvéri viszonyt, ami a különböző felekezetű tanulók között fennállt. Szól a tanfelügyelő személyében s az iskola gondnoksága terén történt változásról. Az iskolai ünnepélyek sorában megemlékezik főkép a Schor Ármin emlékünnepélyről. Beszámol az értesítő a népkonyha működéséről s az első tiz éves találkozóról. A szertárak gyarapodása igen csekély mérvű volt, ami persze az intézet szerény anyagi helyzetével áll összefüggésben. Iskolai kirándulást rendeztek Ajkára, Tapolczafőre. Idén először tanulhattak a növendékek gépírást és részesültek kertészeti gyakorlati oktatásban. A tantestület 11 tagból állt, hébert mint fakultatív tárgyat 4 en tanítottak. A tanulók közül vallásra volt 60 izr., 32 róm. kath., 11 ág. h. ev. és 3 ref., anyanyelvre 1 kivételével mind magyar. Illetőségre 49 pápai, 24 veszprémmegyei, a többi még 10 megyéből. A tanulmányi eredmény jó, kitűnő osztályzatot nyert 6, jeleset 19, jót 42, elégségest 23, elégtelent 17 = 16%. Kitűnő tanulók voltak: I. o. —, II. o. Nuszbaum Sándor, III. o. Bernvert Árpád, Horváth Gyula, Schischa László, IV. o. Kohn Iván, Schvarcz Izidor. nük ... Én tapasztalatból beszélek ... A halál — például — kerülget valakit, szaglászik valaki körül s végül mégsem viszi el. Pedig — úgy mondták — meg vannak számlálva a napjai, a percei. Helyette mást visz el, valakit, aki az útjába tévedt. Nem értitek? — Kérdőleg járatta végig rajtunk a szemeit s várta, hogy feleljünk valamit. Hallgatás volt a válaszunk. — Ugy-e én katona vagyok, a halálnak cifra céltáblája — magyarázta — s nemde mégis milyen furcsa, ha a nekem szánt golyó mellettem elsüvít s a hátam mögött állónak a koponyáját fúrja át. Ebben is van csoda! Jó és rossz gyakran más ölébe hullanak s nem azéba, aki számít reájok. Értitek? . . . Mikor ide siettem, mit sem tűnődtem ezeken. Szomorúan jöttem. Hallottam, hogy az orvos minden reményt feladott. Szegény, drága bátyám ! Néném s ti kedves gyermekek! Úgy sajnáltalak. Mi lesz veletek? . . . Miért kell ennek így történnie ? Miért . . . Miért ? . . . — De aztán történt valami, útközben; valami ... S én már nem vagyok szomorú! Legyetek ti is vigak; lesz rá okotok! Oh, dalolni szeretnék. Bátyám, néném, gyermekek és rokonok, a hét végén már majálisba is mehetünk ! kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. ^rWIH TPS AffKT Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállals' OV^nULIEO Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. .mmJÍ Készíthetitek az elemózsiát. Nyissátok ki az ablakot . . . Levegőt, levegőt! Milyen szép a hold! Ragyognak a csillagok . , . Azt hittük: egy hozzánk tévedt őrülttel van dolgunk; szerettünk volna rátámadni erre a kíméletlen éjjeli betolakodóra, de tenni semmit se tettünk. Bátorságával lenyűgözött s némán türtük, hogy ablakokat nyisson. Közben hangosan dudorászott valami melódikus nótát s mi elképedtünk arra a gondolatra: mit fognak ehhez a szomszédok mondani? Még azt hihetik: örülünk és ujjongunk Csika Pera kimúlásán . . . — Igen, útközben történt valami. El fogom nektek mondani. Hallgassatok csendben. Ne szóljatok közbe — s felénk intett kérőén s mégis parancsolóan. — A lépcsőházban történt. Találkoztam a — halállal! Szavai vérfagyasztó kegyetlenséggel markoltak szivünk kellős közepébe. Szédültünk. Csak ő állott egyenesen a lábain és mosolygott. Nem kifelé való kaján mosoly volt ez, hanem valami más, valami szent mosolygásféle. A lelki öröm mosolygása. — Találkoztam a halállal — ismételte. — Láttam, amint vigyorgó ábrázattal, falánk lihegéssel, mint egy sunyi tolvaj, a kapun —kiszaladt. Kiszaladt ? . . . ismételtük magunkban a szót s egyszerre különös megkönnyebbülés szállt belénk. — Fekete, vérfoltos pelerin takarta a vállait, — folytatta a katona — valamit szorongatott a hónalja alatt. Hust; talán emberhúst; egy hullát. Mire rátehettem volna a kezemet, hogy lefüleljem és zsákmányát elragadjam, már eltűnt, elrohant. Csak látomány volt! — gondol-