Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-08-09 / 32. szám

Külön fejezet szól a Schor-alapítvá-nyról, melynek összege ez idő szerint 1061 K 92 f. A gyűjtés még folyamatban van. Az elemi iskolai értesítő megemlíti, hogy új tanerőként Ambrusné Schor Róza működött, helyettesként pedig Seelenfreund René. A tantestület 10 tagból áll. A tanulók száma egy osztályban 39—45 közt váltakozik, ami biztosítéka sikeres tanításnak. Városi közgyűlés. — 1913 aug. 7. — Nem éppen népes, de azért élénk közgyűlése volt a képviselőtestületnek a héten csütörtökön. A gyűlés határozatai közül fontosabb az, amit — a pénzügyi bizottság javaslatára — vita nélkül a zárószámadások dolgában hoztak i s az a másik, mellyel — hosszas szóharc után — az Árok-utca rendezésének ügyét vitték egy lépéssel előbbre. Tudósításunk itt következik : Megnyitás, interpellációk, A gyűlésen Mészáros polgármester elnökölt, aki jegyzőkönyvhitelesítésre dr. Steiner Jótam: vizió, amilyent a bánat fest elénk. De azért mégis erősen meghatott ... A szivem hevesebben lüktetett. Önre gondoltam, bátyám. Önre! . . . Talán az ön életét rabolta el ... S én már későn jöttem . . . — Nehéz lépésekkel róttam utamat a lépcsőkön felfelé. Egy kinos sejtelemmel súlyosabb lett a szivem . . . Alig tettem néhány lépést, egyszerre hangos gyermekkacaj, örömzsivaj ütötte meg a fülemet, amit eddig észre se vettem. Kis fiuk és leányok hancúroztak a nagy lépcsőházban; kergetőztek az emeleteken. S ujjongásuk jóleső balzsam volt nekem. Meggyorsítottam a lépéseimet és ekkor, az első fordulónál, megbotlottak valamiben a lábaim. Egy kis leányka volt: hanyattesve feküdt a terrazzó kövein. Homlokából vér csörgedezett; finom kis állára s a szemei alá a lépcsők kemény éle kék foltokat zúzott. Csak az imént zuhanhatott le szegény. Meghalt nyomban, amint legurult. A nevetés, a hancúrozó ujjongás megfagyott az ajkain. — Meghalt, vége ! — mondotta az orvos is. És olyan furcsa volt, ha arcának a sebeit, valamennyit egy tekintettel fogta át az ember. Öt csontos ujjnak a szabályos lenyomatát adták. — Ezt ugyan jól képen kapta a halál! — jegyezte meg valaki. Szegény kis árva! Még élhetett volna. Szép volt és fiatat . .. Miért, hogy a halál éppen őt rabolta el? Egy emelettel feljebb érett gyömölcsöt kaphatott volna. Ostoba gyermek, éppen az ölébe esett! Ropogós, zamatos falat. Csika Pera odafönt most — jó időre — nyugodt lehet tőle. Menjen és nyugtassa meg őt. Mondja meg neki: itt volt a halál, valóban szaglászott reá, de el is nyargalt — mással. . . egy kicsi kis árvával ... Aki senkinek se használt. Igy volt, egészen így volt, bátyám! — hangsúlyozta zsefet^. Győri Gyulát, dr. Balla Róbertet, Muli Józsefet és Giczi Gábort kérte fel. Napirend előtt Muli József azt a lapunk mult számában részletesen ismertetett csinos kis esetet tette szóvá, hogy Horváth Jánosnak tudta nélkül elárverezték a somlai uti házát. A polgármester azt felelte, hogy az eset nem tartozik hatáskörébe, mert a pénzügyigazgatóság intézkedik benne, de tudtával Horváthot a végrehajtó figyelmeztette az árverésre és utóajánlattal ma is élhet. Győri Gyula nagyon helyesen azt a késedelmet helytelenítette, amit a közkórház dolga- 1 ban tapasztalhatni. Félő, hogy a késedelem miatt elesünk majd Esterházy gróf nagylelkű telekajánlatától. A polgármester megígérte, hogy az ügyet a legközelebbi — valószínűleg egy hét múlva tartandó — közgyűlés elé hozza. Az 1912. évi zárószámadások. Freund Ferenc főszámvevő ismertette a v. képviselőknek nyomtatásban kiosztott zárószámadásokat, amelyekre nézve a közgyűlés a pénzügyi bizottságnak itt következő — bizony, elég szomorú képet feltáró jelentését, illetve javaslatát — fogadta el néma egyhangúsággal: A pénzügyi és gazdasági bizottság átvizsgálta úgy a házi pénzíár, mint a városi tanács kezelése alatt álló egyéb pénztárak és alapok számadásait s azok tételeit a bemutatott okmányokkal igazoltaknak találta. A házi pénztár kiadásai és bevételei alig mutatnak lényeges eltérést a költségvetés megfelelő rovataival szemben s az eltérések indokolásait is elfogadhatóknak találtuk. Javasolja tehát a bizottság a közgyűlésnek, hogy az előterjesztett számadásokat hagyja jóvá és a városi tanácsnak a felmentést adja meg. Minthogy az alapítványi pénztári adósok jegyzékében néhány adósnál másféléven felüli kamathátralékot találtunk, utasítandó a tanács a hátralékok erélyes behajtására és a másfél éven felüli kamattal hátralékban Ievö adósok sürgős perlésére. Nem hagyhatja megemlítés nélkül a bizottság azt, hogy ismét hét napidíjas van alkalmazva, holott a képviselőtestület épen azon okból szervezte rövid idővel ezelőtt az új írnoki állásokat, hogy a napidíjas rendszer megszüntettessék. Az iparostanonc-iskola szükségleteinek növekedése miatt kérjük a tanácsot utasítani, hogy az államsegély felemelése iránt tegyen lépéseket. a katona s mereven a megüvegesedett szemeibe nézett. — Az önnek szánt golyó — mást talált. . . Ön él!.. . Újra él! .. . Meggyógyul . . . Fogadom! . . . — Késő, már késő! — akartunk közbeszólni, de a szó a torkunkba fult. Elámulva néztünk egymásra, a halottra, a katonára s újból a halottra. Fakó múmia arcát hirtelen az élet szine vonta be s megmerevült teste megremegett, mintha villanyütés érte volna. Keze megreszketett a katona kezében s a tüdeje lehelet után kapkodott. A szemei megcsillantak és villogó tekintet röppent ki belőlük, mint fogolysárkány, ha a dróthálóból kibontakozik. Valami titkos, delejes szélroham felkavarta benne az élet fodrait. Újra élt az, akit holtnak véltünk ! . . . Aztán egyik ujját felemelte s a boros palackra mutatott: — Szegény kicsi árva — súgta halkan. — Egy kortyot . . . adjatok. Egy kortyot . . . Mindnyájan a palack után nyultunk s bort töltöttünk a poharakba, hogy megöntözzük a feltámadt életet. — Ez csoda volt, csoda ! — jelezték néma ajkaink. Szólni, hangba önteni nem mertük ezt az érzésünket. Féltünk. Elfogott az a megnevezhetetlen félelem, mely rendkívüli dolgok láttára a szivünkbe markol. Hallgattunk. Egyetlen hangos szó látszattá olvaszthatja az örömteli valóságokat. Csendben, titokban, áhítatban, észrevétetni nem akarva születnek meg a csodák. Finom szövétneküket egyetlen profán lehelet, egyetlen hitetlen gondolat összetépheti. Kocintottunk . .. Velünk kocintott a katona is. De ügyeltünk, nehogy a poharaink csörömpöljenek . . . A csoda befejeződött, befejeződhetett —A bizottság a reá háruló súlyos felelősség tudatában szükségesnek tartja, hogy a képviselőtestület figyelmét felhívja a városi háztartás nehéz helyzetére. Az utolsó tiz évben a város kiadásai megkétszereződtek, holott a bevételek alig emelkedtek 50%-kal. Adósságunk 629.000 K-ról 1,834.000 K-ra növekedett, vagyis megháromszorozódott ez idő alatt s kamatterhünk is 34.791 K 18 f-ről 99.705 K 51 f-re növekedett. Terheink eme növekedésében nagy része van a személyi kiadásoknak, melyek 92.000 Król 207.000 K-ra szaporodtak (a villanytelep és jéggyár személyi kiadásain kívül), de egyéb kiadásaink is óriási emelkedést mutatnak. Vízvezetéki pénztárunk, melyből eleinte több mint 10.000 K-át tudtunk évenkint tartalékba tenni, ez évben nemcsak összes jövedelmeit emésztette fel (holott a jövedelmek a tavalyi jövedelmeket 5000 K-val meghaladták), de ezen felül a korábbi években gyűjtött tartaléktőkéből is közel 15.000 K-át költött el. A két kövezetvámpénztár is csak kölcsönökkel tudta fedezni a terhére megszavazott szükségleteket, s a vágóhídi pénztár, mely régebben ezrekkel járult egyéb városi közszükségletek költségeihez, az idén már csak 200 K-át juttatott, a közpénztárnak. Deficittel dolgozott a jéggyár is, amiben része van annak is, hogy a város megengedte a tisztaság szempontjából alapos kifogás alá eső természetes jégnek árusítását, aminek megszüntetése iránt megfelelő intézkedések teendők. Városi háztartásunk ily mostoha helyzetében 217.000 K-át tettek ki a költségvetésen kívüli kiadások, melyek folyószámla kölcsönnel lettek fedezve, s mérlegünk szomorú eredménye az, hogy míg leltári vagyonunk 164.000 Kval növekedett, adósságunk 217.000 K-val, s így végeredményben 53.000 K-val csökkent ez évben a város vagyona. Ámde a megoldásra váró nagy reformok fokozott mértékben követelik háztartásunk rendbentartását, a megvalósítandó munkák céltudatos programm szerint való kivitelét, miért is egyrészt javasoljuk, hogy ezentúl a vízvezetéki és kövezetvám pénztáraknál is évenkint rendes költségvetés készíttessék, melynek szigorú betartása felett őrködni a tanács kötelessége leend; másrészt azonban indíttatva érezzük magunkat annak komoly hangsúlyozására s ama kérelem előterjesztésére is, hogy a költségvetésen kivüli — sokszor ötletszerűen felmerülő — kiadások megszavazását, halaszthatatlan szükség eseteit kivéve, a képviselőtestület utasítsa el. Újból csengettek. Valaki érkezett. Talán a doktor tért vissza, vagy látogató jött ... Az előszobában sugdosódtak. A sugdosás egyre hangossabbá vált. A szobaajtó egyszerre kinyílt, magától ; talán a sugdosás szele billentette ki. S az ajtórésen át beláthattunk az előszobába, amelyet betöltött a felkelő n:ip ragyogó bibor világa. S e pillanatban szivünk mélyén megrendültünk ; ott, az előszobában, az ajtórés mögül, egy pelerines ember pislantott befelé . . . Valamit szorongatott a hónalja alatt ... A halál tért vissza, mégis visszatért! Mindjárt vége a csodának ! ... Remegő várakozással néztük Csik a Perát; vájjon észrevotte-e ő is? Vájjon nem halványodik-e el ? Ösztönünk súgta, hogy most tenni kéne valamit. De mit? ... A megdöbbenés elűz minden okosságot, nem ad jó tanácsot. S mi csak álltunk bután, tehetetlenül. A katona is látta a pelerines embert ; hirtelen, feltűnés nélkül felállt és lábujjhegyen, gyorsan kiment, kiosont, kilibbent a szobából s az ajtót óvatosan, csendesen behúzta maga után. Távozását észre se vettük . . . Meg sem kérdezhettük tőle, hogy ki volt és merre van hazája ? Mikor utána az előszobába szaladtunk, már nem találtuk ott. De ott volt még a pelerines ember . . . Most ráismertünk. Felismertük őt: a mészárosunk volt! Megálmodta, hogy Csika Pera javulóban van s egy kis bárányhust hozott neki ajándékba. Húsvéti bárányt, frisset, fiatalt . . . Most szentelte meg a pap a hajnali kismise alatt . . .