Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-08-09 / 32. szám

Szerkesztőség": Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos fő szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEM LE. Mérleg. Ha csakugyan itt a béke, mert Drinápoly miatt még — hej ! — csúnya marakodás támadhat, akkor meg lehet csinálni a mérleget. A balkáni „testvérek" már mérik is a földet, amit szereztek, számolják új alattvalóik lélekszámát. Ám a háborúban — hadi készülődések révén — résztvettiink mi is. Hát a mi mérlegünk hogy áll? Egyik oldalon biztosan megvan terhelve eddig ismeretlen számú milliókkal, amibe hadi készülődésünk került, a másik részen felvidulhat arcunk: megmaradtak véreink, százezrekre menő ifjú emberélet. Ha azonban a rettentő gazdasági válság tovább tart s a megmaradtakat elveszi tőlünk Amerika, akkor aztán igazán megkérdezhetjük : miért nem verekedtünk mi is? Yan-e jóváhagyott építkezési tervünk ? Múlt számunkban vezető helyen foglalkoztunk a Jókai-utcai Kemenczky-féle építkezés ügyében történt elég szenzációs döntés alkalmából a város építkezési tervének ügyével. Vezércikkírónk, lapunk érdemes munkatársa: Gy. Gy. rámutatott arra, hogy minő súlyos következményekkel jár, ha — mint a miniszteri rendelet mondja — ily jóváhagyott tervünk valóban nincs és sürgette, hogy ez esetben a terv haladéktalanul elkészítve és megerősítve legyen. Ez ügyben a vármegye alispánja is leirt a városhoz, kérdőre i vonta a tanácsot, hogy valóban jóváhagyott terv nélkül történnek-e Pápán az építkezések. A tanács válaszát, mely sok tekintetben megnyugtatólag fog hatni, fontosságára való tekintettel e helyen egész terjedelmében közöljük: 7856/1913. ikt. sz. Pápa r. t. város polgármesterétől. Alispán TJrnak Veszprém. 13326/1913. számú rendeletére Kemenczky Lajos pápai lakos építési ügyéből kifolyólag jelentésemet a következőkben teszem meg: Pápa város képviselőtestülete 1901 november 21-én 74. sz. egyhangú határozatával a város építési szabályrendeletét a város utcarendezési térképével együtt megalkotta, azokat a vármegye törvényhatósági bizottságához 9550/901. sz. a. december 27-én fel is terjesztette, kérve, hogy onnét a Belügyminiszter úrhoz megerősítés végett felküldeiii szíveskedjék. Belügyminiszter úr 46898/111. 902. junius 2-án kelt leiratával a hozzá felsőbb jóváhagyás végett felküldött szabályrendeletre míg többrendbeli észrevételt tett, addig „a szabályrendelet mellékletét képező szabályozási térképet műszaki szempontból felülbírálván, megfelelőnek találta". Pápa város képviselőtestülete a fenti számú belügyminiszteri leirat értelmében a szabályrendeletét 1902. évben 75. sz. alatt módosította s jóváhagyás végett Nagyságodhoz felterjesztette, honnét 19784/902. sz. alatt küldetett fel a Belügyminiszter úrhoz az utcarendezési tervek nélkül, tekintve, hogy azok onnét a 46898. sz. leirattal le nem érkeztek. Belügyminiszter úr 43176/11. b. 903. sz. leiratával a felküldött szabályrendelet ellen ismét többféle észrevételt tett és utasította, hogy ennek a képviselőtestület tegyen eleget. Pápa város képviselőtestülete 11/904. sz. véghatározatával a szabályrendeletet egy §. kivételével módosította s azt 1653/904. sz. alatt február 23-án a törvényhatósági bizottsághoz felterjesztette, hol. 3625/904. számot nyert. Nagyságod a beérkezett szabályrendeletet a vonatkozó iratokkal a belügyminiszter úrhoz juttatta, ahonnét 31608/904. sz. alatt ujabban leküldetett módosítás végett. Pápa városa a hivatkozott számú belügyminiszteri leiratnak 111/904. sz. határozatával eleget tett s a szabályrendeletet 3433/904. sz. alatt Nagyságodhoz felterjesztette s a Belügyminiszter ur által végre jóváhagyva Nagyságod 17332/904. sz. rendeletével hozzám megküldötte, anélkül azonban, hogy az utcarendezési térkép mellékelve lett volna. Minthogy Pápa városának a térképre szüksége volt, 9870/904. sz. alatt decemA PÁPAI HÍRLAP TÁRCÁJA Az uj dalokból. Azt hittem egykor mélyen megcsalódva; Csak az a lány volt, nincsen senki más; Nem üt számomra édes, boldog óra, Nem lesz szivemben több virágnyilás. S boldog vagyok, a lelkem majd kiárad . . . Most jött elém a teljes kikelet. Nyomát se látom régi hervadásnak; Most szép az élet, csak most, te — veled. Szaíay Mihály. A titokzatos katona. Irta : Kupcsay Fclicián. A nagybeteg Csika Pera körül virrasztottunk ; mintha már a koporsója körül ültünk volna. Siri csend volt; senki sem beszélt; senki sem mert beszélni, sem a felesége, sem a gyermekei, sem a rokonok, sem mi, a jó barátai. Csak néztük a beteget, ványadt, fonnyadt arcát és lestük elröppenni epekedő lelkét. A beteg álla hirtelen leesett, óvatosan, lassan, mint a csapóhidnak szárnya ; talán hogy a lelke átsétálhasson rajta az örökkévalóságba. A szemei egyszerre fennakadtak, mint papírsárkány a távirdahuzalon. — Most halt meg! E percben. Most! — mindenki elsőnek akarta ezt kikiáltani. A megérzett igazság piacért kiált... De senki sem szólt; nem mertünk szólni; féltünk. Féltünk a bizonyosságtól. Hátha el lehetne titkolni a dolgot! Hátha a halál mindaddig csak tetszhalál, mig bekövetkeztét emberi szó nem konstatálta. Hátha az egész még csak folyamat a bevégzettség látszatával. S csak eleven szótól merevednek valóságokká a szörnyű megsejtések. Hallgattunk; csak egymásra néztünk szorongó némasággal. De beszólt a tekintetünk. Meghalt, igen meghalt! Egy nagy, szegény család kenyérkereső nélkül maradt . . . Én is tudom, te is tudod; mindnyájan tudjuk. Oh de még ne szóljunk erről hangosan. A kijelentések veszedelmesek. Hallgassunk és várjunk. Várjunk. Még történhet csoda is ! Lármával és könnyes jajgatással ne üzzünk el szent lehetőségeket . . . Várjunk. Mindig várunk csodákra a bajok és a halál árnyékában. Az asztalon zöld vázában virágok szomorkodtak. Jó barátok vigaszvirágai. Egy palackban langyos bor piroslott ... Az ablaküvegekre sápadt lehelet ült. Egyszerre összerezzentünk valamennyien. Csengettek ! . . . Valaki érkezett . . . Talán a doktor, talán egy vendég. Az előszobában sugdosódtak. Nem lehetett kitalálni: férfi, nő, öreg, vagy gyermek sugdosódik-e ? A keserűség óráiban az érzékek megtompulnak; a szem nem lát tisztán; hamisan hall a fül; a kéz reszket, ha megfog valamit. Próbálj énekelni, ha fáj a szived; a hangod remegni fog; lecsúszik a húrról, mint megszédült kötéltáncos. Másképpen, más skálában énekeled a jólismert nótát a bánat ösvényein, mint az öröm nyugvópadjain. A sugdosás elült; az ajtó kinyilik. Egy csinos fiatal, szőke katona lépett a szobába. De nem lábujjhegyen, nem elfojtott lélekzettel s nem szomorú arccal, mint ahogyan kriptát szokás látogatni. Pedig mindenki így várta volna. Az ajtó csaknem porozott a nyomában. Hangosan, nevetve köszönt: — Végre itt vagyok ! Jó napot! — s megállt a küszöbön innen. Gyorsan megtörülte izzadt homlokát, mint messziről sietett vándor s mosolyogva maga köré nézett. Vigabban jóhirt-hozó sem jöhetett. Aztán gyorsan egyenesen a beteghez sietett. Átkarolta s magához ölelte őt. — Nos, Csik flpÜT Kapható helyben és a környéken minden gyógyszertárban és jobb füszeriizletben. "39*12 Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féie Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, szék3z omlásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fill. Nagy üveg 60 fill.