Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-08-02 / 31. szám

térképet és alkalmaztatását. Csakhogy ez a szerencse és ez a tekintet nem menti fel hatóságunkat a mulasztás azon vádja alól, amely szerint e térképet megerősítés végett a főhatóságokhoz felterjeszteni annyi ideig elfeledte. S egyúttal reméljük, hogy ez első és utolsó ilyen fajta mulasztása hatóságunknak és más hivatali resszortban ennek párja nem akad. Hatóságunk ferde helyzetét ez ügyben még fokozza az is, hogy a miniszteri megerősítés hiánya gyöngítése végett nem hivatkozhattak a térkép több mint tiz éves elfogadott alkalmazására sem, vagyis nem erősíthették eljárásukat a szokásjog elvével sem. Még pedig azért nem állhatott hatóságunk ez alapra sem, mert akárhány esetben eltért a térképtől, hogy csak a Kossuth Lajos-utcai Weltnerház építését említsük. Van még ezenkívül más példa is' elég. A fellebbező építtetőnek éppen ezen önkénykedö hatósági eljárásra való hivatkozása volt a második legerősebb és leghathatósabb fegyvere. Ebből azután ismét láthatja hatóságunk, hogy végül is hová vezet az olyan hivatalos felfogás, amelynek tengelyét a „ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes" közszólás-mondás képezi. Nemcsak az építkezési, hanem más hivatalos területen is előbb-utóbb megbőszülj a magát az önkénykedés. Mi pedig valamennyien, közhatóság és nem közhatóság, ezen esetből okulva rajta legyünk, hogy az annyira fontos városi építési szabályzat és a hozzá való utcavonalirányító tervrajz mielőbb készen és a miniszter által megerősítve, igazán megerősítve legyen. G

y. Gy. Irodául alkalmas 2 szoba s előszobából álló helyiség, mely eddig is ügyvédi irodának használtatott, azonnal kiadó Karlovitz Adolf gyógyszerész házában, Fő-utca. és teslegyenész által simára mángorolva, és a szabója által kivasalva az ellenkező nembeliekben ilyen gondolatot kelt: Ejnye, milyen hódító jelenség, a teremburáját nekije. E mindkét nembeli práciziós dandyk műveltségi állapotát szondáivá, a következő leverő tények tolulnak fel: Méltóságteljes léptekkel haladnak aranyifjak előttünk és annyi bennük a junkergőg, hogy ijedtemben leipzigi vagy berlini nagyiparosok fiainak vélem őket, hátha utbaejtik felmagzott fővárosunkat és eljöttek, hogy a helyszinén nézhessenek le bennünket. De nincs baj! — hisz' ezek magyarul csevegnek, tavalyi újsághírekről pedig, fölöttébb gyakran emlegetve valami Titaniczot is. Könnyű elmosolyodni a tavalyi hóval elfelejtett és elsülyedt Tejtenik nevü gőzös jóhiszemüleg kificamított nevén és a reichsdeutschnek hitt gőg nem rogyaszt már le bennünket. Elutálkozva közelükből, képes kirakatba mélyesztjük a csalódástól fátyolos szemünket. Mellettünk áll meg és barátnőjének hangosan olvassa fel Ábrándvilághy Eulália az egyik képeimet: His majesty the child, — helyes kiejtéssel. Óh, tehát már olyan vén, hogy angolul tanul. Első szerelme ugyan bizonyára lovaskatona képében él szivében és azt csak Berend Iván homályosította el, aki még frányább dalia vala, Segítség az árvízkárosultaknak. Ismét meg kell nyitnunk az emberi sziv rejtekét; meg kell szólaltatnunk a felebaráti szeretet érzését. Nehéz az élet mindenfelé és mindenkinek. Gazdagnak ismert házak roskadnak össze, miután sokáig dacoltak a folytonosan tartó földrengéssel ; vagyonos emberek rejtőznek el lakásaikba, hogy ne lássák a fényelgésük mögött ólálkodó szegénységet; a szegények pedig már a szükség martalékai millió számra. Lassan, mint az aszaló nap sugarai, ha nem száll le az enyhítő harmat, fogyasztják a rekkenő viszontagságok egész gazdasági s vele társadalmi életünket. De még mindig van elég a társadalomban. Életnedvei nem zsibbadnak ki, hogy elhervadjon még a reménye is. De mi sors verte azt a küzdő embert, akinek bár megterhelt, de még küzködve mindig fenntarthatott vagyonát az elemi csapás, az ég árja döntötte romba rövid órák alatt? Siralom völgye lett a Maros völgye. Most már nemcsak a Maros völgye. A Tisza felső völgye is minden kiágazásával. A szépséges, zöldelő Mármaros, szomszédságának nagy része, Ugocsa, Szatmár földje és továbbtovább minden, amerre a Tiszatorkoló folyók hömpölyögnek, a pusztulás, a nyomorúság tanyája. Holttestek és az élők szerzeményeinek roncsai úsznak tova a szörnyű áradaton. Éppen ennek a sok tüz közé került Magyarországnak kellett megszenvednie legjobban az elemi csapást ebben az esztendőben, amely magában véve is végzetesen rossz lenne, ha a megelőző évek is nem jártak volna végig egyremásra a pusztítás ostorával. A körülöttünk dúló háboru-okozta gazdasági válsággal, midőn benn határaink között önön fiaink is vak dühvel csattogtatják egymásra fogukat, amikor minket akarnak zsákmányként torkon ragadni ellenségeink, még a föld gyümölcsében reménykedtünk, abban kerestük a magmentőt. Ennek nagy része is immár elveszett . Nemcsak egyesek, hanem a községek és az állam vagyona is rengeteg kárt szenvedett, és a valóságos kár értékét még megsokszorozza a jövendő szükség : a megsemmisült javak pótlása és helyreállítása mellett az elvesztett esztendő haszna is mérhetetlen. Valósággal a babonás félelem igazolása ez a borzalmas idő az Ur 1913-ik esztendejében. Ezeknek a szerencsétlen százezreknek sorsát kell felidéznünk magunk elé, akik abban a kegyelemben folytathatjuk életünket, hogy legmint bármely hulánus. Hanem a katonát elvitte lova. messzire, Berend Ivánt meg nem győzte > várni mig eljön, hát most, hogy mi is megI tudjuk, hogy müveit, finomtelkü, szubtilis, fellengős, átszellemült, ideális, művészi, nemes, csalódott, mélabús, óvatos, rátartós, de azért ismerkedni hajlandó lény, úgy, mintha csak magának mondaná, de azért tudom, hogy se magának, se a barátnőjének nem mondja, hanem egyenest nekünk mondja és ha a mi helyünkön más állana, annak a másnak mondaná, hogy H. m. th. ch. vagy akármit. Mindegy; nem ismerkedünk. Ellenben megettünk, mint egy drogérián átszűrt fergeteg süvölt el sokféle jó szagot, de nem jó véleményt hagyva maga mögött : Diamant Rebeka kisasszony ; nemrég jött meg a fehér cár birodalmából, füle alatt mogyorónagy gyémántokkal, szive helyén ugyanazzal az üredékkel, amellyel kimenetelekor és a Wengerka-Sisters quartette-hez való csatlakozáskor birt. Igaz, hogy odahaza a Három Piszok-utcában minduntalan ilyenféléket kiabál le a kapu aljában nápolyi szelet et áruló mamájához: Mama, ha az a kaukázusi herceg pénzt küld, csak vedd át a nevemben, — de meg is bámulják a cselédek és gyereklányok, és felteszik magukban, hogy ők is Wengerka színésznők lesznek, mihelyt eljön az ideje. A alább, ha szűkebben is, meg van a hajlékunk, nem dűlt össze, nem is hült ki a konyhánk. Emlékezzünk meg tehát az otthonuktól elsodort, kenyerüktől megrabolt, fázlódó, betegség martalékául eső szerencsétlenekről. Az állam kormánya egymaga nem elegendő, hogy befödje a sebeket. Erre eszközt és segítséget nyújthat ugyan; de hogy eredményes legyen, ki kell vennie a részét a munkából az egész társadalomnak. Nem játszuk most a cirkuszi játékokat, odadobva gyűlöletünk tárgyát a vadak prédájának. A közös segítségben kell megnyilatkoznia a felebaráti és nemzeti érzésnek; de az okosságnak is. Amit magunktól elvonunk, az a magunk javának erősítése lesz. Ilyen súlyos viszonyok között mondjunk le sok társadalmi léhaságról, üres tékozlásról, és adjuk oda, amit fölöslegképen megvonhatunk megszokott, de meddő és céltalan pazarlásunkból, keservesen meglátogatott hazánk fölsegítésére. Ebben a tettben nyilatkozzék meg a hazafiság és ne a szószátyárkodásban. Ez lenne az igazi győzelem, a nemzeti életerő hathatósabb bizonysága. — De ha nam értjük meg ezt a kötelességet, akkor csakugyan alélt, elhitványodó nemzet vagyunk, amelynek ninc3 reménye és joga a jövőre. Aki megtudja mutatni, hogy céltudatos munkával a csapás következményeit inijd új, viruló élet tünteti el, azé a győzelem bére. Nehéz napok következnek ránk a gyorsan közelgő téllel. Kárvallottak és a munkaveszteség légiói fognak követelőzni kenyérért. Bárminő rengeteg áldozattal, de módját kell ejteni, hogy ezek a légiók ne legyenek földönfutók, gyermekeiket, a nemzet virágát ne sorvassza el az éhség, betegség, az inség sok nyavalyája. Organizálni kell a megviselt nemzedék megmentését az anyagi Ínségtől és a leiki aszálytól, mert a szerencsétlenné váltak, ha elhagyják őket, hamar rabjai lesznek mindenféle bűnnek. A társadalom közömbössége önmagán boszulná meg magát. Nem hisszük tehát, hogy a maga javát jól felfogó társadalom ne sietne segédkezet nyújtani ehhez az organizáláshoz. Az államnak közvetlen kára a közutak és vasutvonalak megrongálása, a szállítás elmaradásából, a kártérítésekből eredő veszteség, a marosujvári sóbánya roppant kára, az adók kénytelen elengedése. Mindez maga is sok sok millióra rug, amiből minden lakosra esik valami rész. De mindezt nem is lehet számítani, amikor arról van szó, hogy a százezernél több család kárát valamiképen pótoljuk. Igy is évekbe fog kerülni, mig a szegény emberek legalább visszaszerezhetik azt, amit elvesztettek; ámbár korzón egyik-másik estén dr. Lotiltásos kompromittálja magát vele, és még büszke is rá, azt hivén, hogy varsói ráceszépség csak érdekessé teheti a pesti férfit, és a nagyhercegektől vagy kozákoktól levetett nőben van valami, ami némely urakra bámulatosan hat, pl. dr. Föntebby azt hiszi, hogy az ilyen nővel való nexus az arisztokráciához való közeledés jellegével bir. És ehhez ma már nem illik kérdőjelet tenni, mert mindenki kinevethet bennünket a tapintatlanság és társadalmi éretlenségünk miatt. Valószínűleg Kinoss Armand lesz az az amerikai szabású, de kissé erőltetett vivőrségü ifjonc, akit az 5 forint 50-es cipők bajnoki cime illet meg. Bár erősen műveli a sportszerűséget, olyan csenevész, hogy a fenti áru cipőt egy év alatt sem tudja a csenevész láb csontjaival kitaposni, amely ennélfogva mind ig újnak látszik és az elfajult ízlésű dekaden s masamódlányok azt mondják rá: milyen fess, modegerácht fijju; pedig ő mérvadó sportférfiunak tartja magát és folyton footballozik (a sportrovatokon) eldönti a bajnokságot (szavaz ócédulán), itt pedig ellepi az aszfaltszélét, ezt az ingyenes tribün-csücskét, a 75 vasas celluloid fogantyús lovaglópálcájával hadonászva, sértegetve és bírálgatva a fel-alá nyüzsgő „intelige s" hivatalnoknőket, de azért csak olyan nőket hódítva, akikkel szemben egy szenestül ü messenger-boy is rivális lehet. Ő külön ben a Kalmük és Fusztián cég praktikánsa. Ilyen minőségében egész havi fizetését, minte gy tiz koronányi összeget (bankjegyekben) előv eszi és hatalmasan megolvassa és megropogtatj a, hogy azt higyje a világ, sok bankó ropog, n em egy. A nyelv, amelyen gondolatkáit kifejezi, közelebb van a tolvajnyelvhez, mint bármihez, mert pl. kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynéí, czukorbeteységnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható dsváriyvizfceresbedésekben QfJ-IIII TpC APD'sT Szinyelipóczi Salvatorforrás-vállals' & gyógyszertárakban. OtnULlEÖ Budapest, V Rudolf-rakpart 8.