Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-08-02 / 31. szám

nagyon sokan kerülnek véglegesen koldusbotra Hogy ezeknek a számat csökkentsük: ez főképen a társadalom feladata. A Jósziv-egyesület már megadta rá a példát. A nagy tűzvészek adták az alkalmat ennek az egyesületnek létrejöttére; még pedig tisztán a magyar társadalom munkája volt. De mi az akkori tűzvészek pusztítása a mostani ismételt vizáradások kárához? És a tüzkárosultak segítsége ma már nem is annyira égető, mert hiszen mindenét csak a hanyag veszti el. Aki biztosít — és ma nem érdemes könyörületre, aki ezt a véletlen okon kivül elmulasztja —, az teljesen nem megy tönkre, ha érzékeny károsodik is. Az árvízkár ellen azonban nincs biztosítás, mert még rá megfelelő alapot nem találtak : egyszerűen kiszámíthatatlan, mint az idei vész is, amely egyszerre f'eldöntött volna minden legjobban fundált intézetet. Az első feladat tehát a szerencsétlenek fölsegélése. A következő feladat azonban lelkiismeret dolga a társadalomnak, a kormánynak és a törvényhozásnak. Hozzá kell fogni sürgősen és alaposan, hogy az elemi erőkkel ne álljunk oly védtelenül szemben; ha okoz is előre nem látott kárt egy rendkívüli áradás, ilyen nagy pusztítást megfelelő előrelátás, helyes technikai intézkedések mellett nem tehet. Persze, hogy ez sok pénzbe kerül, de nem ment-e most több veszendőbe? És egész generáció könnyen elviselheti azt, ami az egyes embert megöli. Nem szabad léhát visszariadni a gyökeres védelmi munkálat bármilyen nagy költségétől sem. És ezt annál inkább kell és lehet majd foganatosítani, mert sok ezer munkáskéz vár vagyonának romjain mentő keresetet. A FEHÉRNEMŰ TARTÓS HASZNÁLATA kevesebbet árt annak, mint a rossz szappanok. Ügyeljen, hogy fehérneműit tényleg jó, enyhe és tiszta szappannal mossa. Suíiligtit Szappan ilyen, nagyon előnyös, rendkívül kiadós és ezért a legolcsóbb. Lever & Co., G.m.b.H., Wien III. L 71 Iskolai értesítők. ív. Református főiskola. A református főiskola 228 oldalas értesítőben számol be az elmúlt iskolai évről, melyet a főiskola egyházi gondnokának, Czike Lajos tatai ref. egyházmegyei esperesnek arcképe diszít. Az értesítő bevezető része Czike Lajos 50 éves lelkészi jubileumának van szentelve s magában foglalja a lélekemelő, nagyszabású ünnepség egész lefolyását, s Antal Gábor püspöknek, Czike Lajos főisk. egyh. gondnoknak, dr. Beöthy Zsolt világi gondnoknak, Nagy Lajos, Chernel Antal stb.-nek az ünnepség alkalmával elmondott magasan szárnyaló beszédeit, Czike Lajos életrajzát Borsos István főgimn. tanár tollából, mely Czike Lajosnak egész életét az olvasó elé tárja születésétől kezdve a diákéleten végig egészen a lelkészségig ; onnan pedig az 50 éves egyházi szolgálatainak jubileumáig. A második kimagasló közleménye az értesítőnek dr. Lakos Béla főgimn. tanárnak Heltai Gáspár reformátor és kora cimü értékes egyháztörténeti munkája, amellyel könyvalakban való megjelenése alkalmával már érdemileg és elismerően foglalkoztunk. A főiskola ez évi történetét dr. Horváth József főiskolai igazgató közli. Jelentésében szól az ifjúság vallásos neveléséről és rendszeres oktatásáról, a főiskola nagy népességéről, mely dacára annak, hogy a bencés algimnáziumot főgimnáziummá fejlesztették, a főiskola épületének megnagyobbítását tette elkerülhetetlenül szükségessé. Megemlékezik az intézet javára tett adományokról és alapítványokról, mely ezúttal is jelentékeny összeget tesz ki. Legszebb alapítványa a lefolyt iskolai évnek az az 1250 korona összeg, melyet a főgimnázium tanulói hálából, tiszteletből és szeretetből gyűjtöttek Czike Lajos emlékünnepére. A theológiai akadémián az elmúlt tanévben 12 tanár működött. A theológusok ez idén speciál kollégiumként az angol- és francia nyelvet is tanulták, ép úgy, mint az előző évben. Beiratkoztak a négy theológiai évfolyamra 61-en, ebből külföldre ment 7 hallgató s így a tanévet az akadémián 54 hallgató fejezte be. Illetőségre a legtöbb, 10 hallgató volt Komárommegyéből, 7 Veszprémmegyéből, 6 Somogyból, 4 Vasmegyéből, a többiek pedig 18 különböző megyéből. Az I. félévben minden tárgyból jelesen kollokvált 12, jól 30, elégségesen 9; a II. félévben jelesen 8, jól 36, elégségesen 9 hallgató. Az önmunkásságra bő alkalmuk volt a hallgatóknak a Theol. Önképzőkörben, ahol 1 alakuló, 19 rendes, 2 vita, 1 versenyszónoklati és egy diszgyülést tartottak és a Ker. Diákszövetségben, ahol 6 előadást tartottak. Az értesítőnek a főgimnáziumra vonatkozó terjedelmesebb részét Faragó János igazgató állította össze, beszámolván a tanári karban történt változásokról, annak munkásságáról, a javító-, pót- és magánvizsgálatokról, állást foglal a magántanulás ellen, foglalkozik a tanulmányi ügyekkel," s az egyfolytában való tanításnak és a másfélórás leckeórák intézményének az egész vonalon való uniformizálását veszedelmes kísérletezésnek tartja. Az értesítőnek ugyanezen fejezetéből megtudjuk, hogy az I. félévben osztályzatot kapott 577 tanuló, 64-el kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában, amikor 641 tanulót osztályoztak. Az 577 tanuló közül jeles osztályzatot kapott 34 = 6%, jót 125 = 22%, elégségest 233=40 %; egy tárgyból elégtelent kapott 87 = 15%, két tárgyból 51 = 9%, több tárgyból 47 = 8%. Tehát a követelményeknek megfelelt 392 = 69%, nem felelt meg 185=31%. Az eredmény kedvezőbb, mint az előző évben, amikor a tanulók 38%"

a ner

n felelt meg a követelményeknek. Az intézetben 11 rendkívüli tárgyat tanítottak részben teljesen ingyen, részben igen csekély (évi 6 K) díjért, de a tandíjmentes tanulók még ez alól is fel voltak mentve. Szól az erkölcsi nevelésről, melyet nem a rideg felekezetieskedés érzésében lát, hanem abban, hogy mindenkiben testvérüket lássák. A testi nevelés cimü fejezetben, megemlékezik az ifjúság szakszerű oktatásáról, a céllövészetről s különös elismeréssel adózik Kovács Lajos Jenő tornatanárnak, aki az oktatást kizárólag maga végezte. A tanári kar a hitoktatókkal együtt 25 tagból állott, akik 13 osztályban tanítottak, mert a négy alsóbb osztály ez évben is párhuzamos volt. A tananyag részletes kimutatása után a tanulók névsora ós osztályzata következik. Tiszta jelesek voltak: I. A) osztály: Tóth Kálmán, Tóth Lajos. I. B) osztály: Hoffner Pál. II. A) osztály: Hada János. II. B) osztály: Szalay Antal. III. A) osztály : Barcsi József, Gáty F erenc, Varga Kálmán. III. B) osztály : Kőrös Béla, Tóth Endre. IV. A) osztály: Frank Géza, Szakáll Zsigmond, Szalay Sándor. IV. B) osztály : Gáncs Lajos, Jakab Áron, Kerkápoly Géza, Lázár Imre. V. osztály: Ny. Tóth Sándor, Takács Gyula. VI. osztály: Csizmadia Aladár, Papp Sándor, Tóth Kálmán. VII. osztály : Kis Károly, Rózsás József, Sauer Oszkár, Szenczy János. VIII. osztály : Fürst Iván, Horváth Elek, Mayer Zoltán, Papp László. tagjaitól leste el (a Corso moziban), az árát pedig úgy spórolja be, hogy kettejüknek másfél tojást főz vacsorára. Bizonyosan most is, mig férjére várakozik, azon töri a fejecskéjét, hogyan alakítson új fagont abból a kalapjából, melyet tavaly részint egy vánkoscihából, részint a grózmama hagyatékában talált sottis turnürből „kreált". Mikor már az üzletek záródni kezdenek, fel-feltűnik korán meggörbült hátával Notórius Pruncika, akinek régebben az a megrögzött szokása volt, hogy a harminc éven aluli úriemberekhez önzetlenül besurrant és ott hagyta ártatlanságát. Most többnyire azon töri magát, hogy kiderítse, hol is hagyhatta eleintén; és mivel erre igazán nem emlékszik, inkább jövőjét óhajtja megalapozni, mivégre is a boltok redőnyeit lebocsátó háziszolgák között kutat tétova szemekkel, hátha megtalálja az igazit, az egyetlent, aki még ebben a rava sz világban egy korai szerelemtől meggörbült kisleánynak megtud bocsátani. Petyhüdésnek indult tizenhét éves bájait félve lopja végig az immár árnyékos fal mellett és olcsó bársonyborításu kalapja alatt kiégett szemei éppen olyan nyomorúságosan pislognak, mint a városi gázgyár lámpásai az üzleti versenytől izzított ivlámpákhoz képest. Öt a korzó-moloch használta el; mindig somfordálnak azonban frissebb Pruneik, például az a kis Szendile, akit mamája mindenáron mágnások rendelkezésére akar bocsájtani, ő azonban szivesebben sandít a felé a csinos katona felé, akinek több gombja van, mint egy cigánykaravánnak, a sapkáján pedig nikkelezett ezüstbetűkkel ez van kiverve: Grossmann és Fia, Pipi-tér 6; Szendike annyira elvan ragadtatva a mázli, tuti nimolé és sócher szavak sokkal többször szerepelnek nála, mint például az Arany János által igen ügyesen csoportosított primitív magyar fogalom-aequivalensek. Angyalok, akik, mint Rafael angyalkái festve vannak, csakhogy a Rafaeléi vászonra, ezek meg emberbőrre, jelenleg köztudomásu, de sehol sem szereplő színinövendékek, elérve vágyaik netovábbját, a világot jelentő — dehogy deszkákat! — esti fölkelhetést és az e mögölt rejlő és ezt lehetővé tevő kitartottságot, tarka rongyaikat párszor végigvonszolják a sétálók között, az u. n. „igazi úriemberekre" bátorítólag kacsintva, a szerintük nem igazi úriemberekre rosszul sikerült rátartisággal bigygyesztve és igazi meleg érdeklődéssel nézve a kocsis, tróger, soffőr, néger groom, mandsu, papirvirágárus és hasonló kaliberű egyénekre, akik üres óráikban tényleg a meghitt szerelmes teendőit végzik mellettük és akikhez tömeglakások kaptárából kirepült s urak bugyellárisából pénz-mézet gyűjtő lelkük, mint igazi hozzájuk méltóhoz csak visszaszáll. A szerelem eme foltozó-suszternői sem tudnak szabadulni az ominózus kaptafától. Látni lehet dr. Athletieset a kitűnő agitáló szellemű sportférfiut, akiről a betanított újságok azt híresztelik, hogy az ólomsúlyu bajvívó, a rettenetes Kulipendium mester súlyos boxütéseit az egész " klubban egyedül ő birja el. A Köttse-Csicsaliban, vagy Hosszuaszón goolokra utazó helybeli klubtagok, akik róla ábrándoznak, ilyen leirás után, nagyot néznének, látva, hogy bordái a télikabáton is keresztüllátszanak és hogy ikszlábai az első ütésnél összecsukódnának, mint egy letyegő collstock. Látni lehet Hasztalandy, Meddődy ős Hiábavalósdy zsurnáliszta urakat, akik hasztalan, meddő, illetve hiábavaló harcot folytatnak a társadalmi fonákságok és a boldoguláshoz szükséges gazságok ellen. Némelykor elveiket egy időre felfüggesztvén, egy-egy automobilt vesznek, tekintet nélkül arra, hogy az iróniára hajlamos nézők elmosolyodnak és ilyesfélét mondanak: Ugy látszik mindenből meg lehet élni, sőt mindennek az ellenkezőjéből is; sőt talán még jobban! . . . „A mindent a szemnek, semmit a kéznek" elvet szomorú kénytelenségből respektálva és csak elfojtott keserűséggel sandítva a kívánatos felszerelési tárgyakat magukban rejtő majdnem fényzuhataggal elöntött kirakatokba, Eszelős Háddy száguldoz fel-alá kölcsönkért rackettel a kezében. Arca képzelt hódítások mámorától egészen ki van kelve és teleholdhoz hasonlít. Végre fog valakit, pl. dr. Kiütésest, akivel hazakisérteti magát a Külső-Kosz-utcába. Ha a viszony állandósul, a doktor idővel bevallja, hogy már nem doktor Kiütéses, hanem csak egyszerűen Pörsenéses, azonkívül a Levegőparcellázó és Aszfaltporhanyító Bank saldokontistája, mire Háddyke azt feleli, hogy a connaughti herceg sem megvetendő parthie, de hátha nem tudja, hogy Háddy éppen őhozzá való volna, aztán meg urileány csak nem kínálhatja fel magát, azért hát, büszkeségét bár megőrizve, elfogadja az egyszerű, de sikkes bankoszlop támaszát. Talán leánykori álmai is elmúlnak és békeszerető asszonnyá válik, mint Ápártné, a kirakatrendező neje, aki irigylésre .méltó eleganciáját Massartné és Ventura asszonyoktól, a Comedie Francaise