Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-07-05 / 27. szám

Az usztató-rendszernél a város összes csa­tornavizei az emberi ürülékek, házi szennyvi­zek, ipari- és csapadékvizek, egy a város min­den utcáját behálózó csatornarendszer által gyűjtetnek össze és abban saját súlyuk által előidézett mozgási sebességgel az esés irányá­ban haladnak tovább, mig a városon kivül egy arra alkalmas helyen — esetleg tisztítás után — valamely élő vízfolyásba bevezettetnek. A csatornavíz befogadására szolgáló víz­folyás választásánál csakis a Tapolcza patak jö­hetett figyelembe, miután Pápa városához kö­zel csakis ezen állandó vízfolyás található, mert a többi létező vizfolyás szárazság alkalmával úgyszólván semmi vizet sem vezet. A Tapolcza patak vízmennyisége állandó­nak mondható és az a több izben eszközölt mérések szerint másodpercenként 700 liternek találtatott. Ily vízmennyiség mellett a lefolyásra ke­rülő szennyvíz aránylag csekélynek mondható és bevezetve már a kellő hígításra talál. A lefolyásra kerülő vízmennyiséget fejen­ként 100 literben állapítja meg a műszaki le­irás, 14.000 lakos után tehát itt az adatokat a mostani viszonyokhoz mérten helyesbítem. 22.000 lakos után 100 litert számítva 2,200.0C0 liter kerü 1 lefolyásra a csövekben. A Tapolca patak pedig 54 óra alatt (24X 60 X 60 = 84.400 nap) 60 millió és 480 ezer liter vizet hoz. Tehát a felhígítás harmincszoros volna még akkor is, ha minden sürü anyag is a Tapolczába volna eresztve, ami pedig a derítő medence közbeiktatása folytán el lenne kerülve s így a felhígítás még nagyobb, körülbelül 50-szeresre tehető. Betorkolási helyül a vízfolyásnak lehető­leg olyan pontja választandó, mely jóval a vá­ros alatt fekszik és hol a csatornavíz m'ndig szabadon ömölhet ki, hogy a szennyes viz emelése (szivattyútelep létesítése) elkerültessék. A Tapolczánál erre alkalmasnak a Fejér­malom alatti szakasz mutatkozott, dacára an­nak, hogy a város szélétől 1500 méterre van. E tervezett helyen a terepviszonyok igen elő­nyösek, úgy hogy a szennyesvizek tisztítása cél­jából esetleg a csatornavízzel való öntözés is nehézség nélkül keresztül vihető." (Folytatjuk.) aj á n Íj a kitűnő Kívánatra jutányos áron kölcsönöz, Pápa, javít és hangol zongorát, pianinót. Főtér. lembe kell vennünk. Talán kérdezzük inkább [ ezt: mi éghető ? így valamivel közelebb jutunk a dologhoz. A laikus legelőször is a fára, szalmára, papirosra gondol, majd a benzinre, spirituszra, petróleumra meg más efélékre. S csodálkozni fog azon, hogy olyan anyagok, melyeket ő éghetetleneknek tart, szintén égnek, tehát hogy az éghető testek száma sokkal nagyobb, mintsem gondolta volna. Ilyen pl. sok fém, mint a kalcium, ólom, ón, zink, vas, arzén, a nemfémek közül a foszfor stb. Mindenki ismeri a magnézium-fényt, melyet a fotográfiában alkal­maznak. A magnézium-sodrony gyufával meg­gyújtva, vakító fehér lánggal ég. Persze a gyufa szerepét itt félreismerik, azt hiszik ugyanis az emberek, hogy a gyufa lángját átviszik a magné­ziumra. A „meggyújtást" csaknem mindenki így értelmezi s azt hiszik, hogy a meggyújtott test lángja tulajdonképen a régi láng, melyet új táp­lálékkal láttunk el. Igy gondolják a gyertya, a láfnpa, a gáz stb. meggyújtását. De tartsuk csak a magnézium-szalagot a tűzhely izzó vaslapjához. A vaslemez nem ég, nincs lángja s a magnézium nemsokára mégis meggyullad, mintha csak lángba tartottuk volna. Ugyanígy meggyullad a többi A pápai ref. főgimn. tanulóinak fog-állapota. A külföldön szokásos ifjúsági fogvizsgála­tok, hazánkban, egy pár helyet kivéve, majdnem ismeretlenek. Németország minden iskolájából kimutatá­sokat közölnek, itthon csak a főváros, Miskolcz, Győr mutattak e téren követésre méltó példát, ámbár közszükségességét mindenki elismeri. A fejlődő ifjúságnak első sorban az étele­ket jól megőrlő szervezetre van szüksége. A nagyon is elfoglalt tanuló nem gondol ennek jelentőségével. Nagyon is hasznos a vizsgálatok­kal figyelmüket fogaik állapotára felhívni. Mig tehát egyrészt tudomására adható kinek van j ó fogazata, a rossz foguakat figyelmeztetni lehet fogaik rendbe tartására. Más előnye is van a vizsgálatoknak. Általános a panasz, milyen rossz fogú az emberiség. Bár a fogászat történelme az emberiség egész múltjában megemlékezik erről, ma csak azért feltűnőbb ez, amivel többet foglalkoz­nak vele. A rossz fogazat okát theoretikus feltevé­seken kivül nem tudják, tömeges vizsgálatokat kell tehát tenni, hogy a nagy számstatisztikai adatokból következtetést vonhassunk le. Érde­kes e tekintetben, hogy a hegyi lakóknak jobb fogazatuk van a völgyben, vagy síkságban lakóéknál. A meszes vizű vidékeken rosszabb a puha vizekkel élőkénél. A fekete kenyérrel táplálkozók­nak jobb foguk van mint azoknak, akik fehér kenyeret esznek. Nézzük most a vizsgálatok eredményét. Megjelent összesen 577 tanuló. Ha figyelembe vesszük, hogy a közép­iskolai ifjú csak kivételesen van abban a kor­ban, mikor a bölcsesség fog kibúvik, személyen­ként teljes fogazatu egyéneknél 28 fognak, azaz összesen 16.156-nak kellene lenni. Mivel csak 15.837 fog találtatott, hozzáadva a még ki­javítható 601 fogat, tehát összesen 920 részint rossz, részint romlás miatt már eltávolított az ifjúság jelenlegi fogállapota. Összehasonlítva hazai és külföldi adatok­kal, ez igen jó arány. Mert mig ezek 70—80%­ról beszélnek, nálunk 27% a rossz fog. Bizonyság, hogy a pápai tanuló-ifjuság erős csontrendszerü, egészseges vidékről szár­mazva, egészséges közegészségi viszonyok közt tartózkodik. Érdekes a két állkapocsban levő vizsgála­tok eredménye. Az élettani törvények szerint, két hasonló l fém is, ha erősen fölhevítjük őket. A foszfor viszont már csekély fölmelegítéstől is meg­gyullad. Az előbbieket tehát csak izzítani kell, hogy meggyulladjanak. A kalcium meggyújtásá­hoz 760 G° kell, a foszforéhoz csak 60°. A meggyulladáshoz tehát csak oxigén jelen­léte (levegő) és fölhevítés kell. Még ez az utóbbi is elmaradhat, ha a vasat vagy ólmot rendkívül finom por-alakban alkalmazzuk. Ilyen­kor az oxigénfölvétel magától megindul a szabad levegőn s a fémek izzásba jönnek. Azokat az anyagokat, melyek a levegőn előzetes melegítés nélkül is — maguktól — meg­gyulladnak, pirofór-oknak nevezik a vegyészek: ilyenek a foszfor, a szilícium-hidrogén stb. De az anyagok gyulékonyságánál még egy körülmény játszik fontos szerepet és pedig az oxigén sűrű­sége. Eddig az oxigént csak abban a hígítás­ban alkalmaztuk, ahogy a levegőben van, amelyik tudvalévően csak 21% oxigént s 79% nitrogént tartalmaz. Pedig a tiszta oxigénnel, sőt ennek sűrített formájával, az ózon-nal is kísérletez­hetünk. Mondottuk, hogy az oxidálódás nagy mértékben függ attól, hogy milyen finoman eloszlott állapotban van a kísérleti anyag; de feladatú szerv közt a többet dolgozó előbb romlik meg. Élénk bizonysága ennek a két állkapocsban levő fogak összehasonlítása. Az állkapcsok közül csak az alsó mozog, a felső összeköttetésben levén a fejjel, szilárdan áll. Osszehasonlííható a két rágókésziilék az őrlő malomkerékkel, hol az egyik mozdulatlan, ellenben a másik körforgásaival szétmorzsolja a gabonaszemet. Mondható tehát, hogy az alsó állkapocs fogazata rosszabb- a felsőénél. Számokban kifejezve, volt az alsó állkapocs­ban 8029, a felsőben 7808. Az alsóból többet kihúztak, tehát több rossz fog is volt benne, ha pedig a meglevő rossz fogak számát tekint­jük is, hasonló eredményt kapunk. Rossz fog volt a felsőben 439, az alsóban 541. Nem kell e tény bebizonyítása végett messze mennünk, a mindennapi életben majd­nem mindenkinek rosszak a hátsó alsó zápfogai. Egyes fogak is hasonló eredményt mutat­nak. Legrosszabbak a sokat dolgozó nagy őrlő­fogak, jobbak a metsző, de a lehető legjobbak és legerősebbek a szemfogak. Osztályonként vizsgálva a fogakat, az I—IV. osztályú fogak fokozatosan rosszabbak, oka, hogy ezek a fiatal gyermekek félnek fogaik rendbehozatalától, ellenben az V—VIII. osztály­belieknek fogaik jobbak, sokkal többen voltak kezelés alatt, és így jobban is felfogták a fogazat időbeni ápolásának szükségességét. Rossz fog volt az alsó osztályokban 187, a felsőbbekben 137. Tömött az alsókban 10, a felsőkben 102. Sokszor hallunk rossz fogról említést anélkül, hogy tudnók mi okozza a fogak e betegségét. Régente vérkeringésbeli zavarnak mondták, volt idő, midőn azt gondolták, hogy a fogakban kukac van, mely azt megrontja. Lépten-nyomon halljuk a cukor és édességek romlékony hatását. Lényegében ezen állításoknak van valami alapjuk. Az igazi okát azonban a mai tudomáy kísérleti eredmények alapján magyarázza. Miller berlini egyetemi tanár szerint a legegészségesebb szájban is több ezer bacillus van. Ezek azonban nem ártalmasak, sőt mivel az emberi szervezetben lefolyó vegyi változást eszközlik,, szükségesek és azért: jóindulatu bacillusoknak neveztetnek. Ezzel ellentétben vannak az ártalmas, a rosszindulatú bacillusok, melyek ha a szájba jutnak, megindul az életfennmaradásért folyó harc. Ha a száj tiszta, ha a rosszindulatú bacillusok megélhetésükre szolgáló tápanyagot nem kapnak, csakhamar legyőzetnek, elpusz­tulnak. Ha azonban a száj tisztátalan, a jó­indulatúak győzetnek le, az ártalmas rátelepszik legalább ennyire függ attól is, milyen sürü az oxigén. Legjobban oxidál a tiszta ózon, amelyik nem egyéb, mint sűrített oxigén: 3 térfogat­rész oxigén 2 térfogatrésznyire összesűrűsödve szolgáltatja az ózont. A kísérleti anyag sűrűsége (tehát tömör- vagy por-alakja), meg az oxigén sűrűsége közötti viszonyt legegyszerűbben a vasnál állapíthatjuk meg. Ismeretes, hogy egy darab vasat a fehér izzásig hevíthetünk a levegőn, anélkül, hogy elégne; nagyon finom por-alakban pedig melegítés nélkül is elég ugyancsak a szabad levegőn. Viszont ha az egyik végé n izzásba hozott vasdrótot vagy óra-rugót tiszta oxigénbe tesszük, mind a kettő szikrázva ég végig. Az anyag eloszlásának a finomsága tehát csökkenhet, ha az oxigén sűrűsége növekedett, vagyis az elégés lehetősége éppúgy megvan. Még közelebb jutunk föladatunk megol­dásához, ha megvizsgáljuk, vájjon csupán az oxigén képes-e tüz- és égéstelenségeket létre­hozni. A klór-ban akadunk egy olyan elemre, amelynek viselkedése nagyon hasonlít az oxigéné­hez. Ha az antimont vagy az arzént por-alak­ban tiszta klórgázba helyezzük, azonnal meg­gyulladnak s rendes tüzjelenségek között egye­sülnek a klórral; a foszfornál már akkor is bekövetkezik ez, ha nagyobb szilárd darabok­ban hozzuk össze k'órral. Viszont a réz és zink ötvözetét csak izzó állapotban támadja meg a klór. A vörösréz is elég a klórban, ha előbb izzásba hoztuk. A klór tehát abban is hason­lóan viselkedik az oxigénhez, hogy egyik anyagot föl kell hevíteni, hogy vele egyesüljön, a másik meg már hidegen is egyesül vele. A harmadik ilyen gáz a flour. A kén, a ^ m-^, k '— ló bó é Jj^^^^J, QÍl gyógyforrás vese- és hólyagbajoknái, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emész­tési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható dsvdnyvizkereskedésakben cpuTTT rrpc Aff\CT Szinvelipóczi Salvatorforrás-vállals és gyógyszertárakban. O^nULlW ALrU^l Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.

Next

/
Thumbnails
Contents