Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-07-05 / 27. szám

a fogakra, hosszas működés után kis lyukat fur a kemény zománcon. Miután a zománc alatti rész mésztartalmú és savak által oldódik, miután az ember sok savat élvez táplálékával, a bacillusok által megindított pusztító folyamatot a sav tovább folytatja, mig végre a fogon egy nagy lyuk keletkezik, ami eleinte csak érzékeny, idővel, ha a fogidegig ér, fájdalmas lesz. A mai tudományos nézetek szerint a fog romlása bakteriológiehemikai uton történik. Minden más ok kártékony lehet ugyan, a fog romlását elősegíti, de nem okozza. A fog romlását akadályozó módokról kell még beszélni. De mivel ez szaklapba való, csak azt közlöm, hogy olyan fogvizeket és fogporokat kell használni, melyek a szájat és fogakat tisztán tartják és így lehető legkevesebb tápanyagot találnak a kártékony bacillusok az elszaporodásra. Dr. Kórodi Simon. NESTLÉIfli GYERMEKIKZT réébeválfl a legjobb és legolcsóbb DOBOZA K 1.80 MINDEN GYÓGYSZERTÁRBAN ÉS DROGÉRIÁBAN Próbadobozt ingyen küld: HENRI NESTLÉ,WienJ.Biberstn 137. Egyházmegyei közgyűlés esperesbei ktatással. A veszprémi ev, egyházmegye szerdán tartotta évi rendes közgyűlését városunkban. A gyűlés iránt az esperesválasztással kapcsolatban felmerült események szokatlanul nagy érdeklődést keltettek. A lelkészek, felügyelők úgyszólván teljes számban jelentek meg rajta, de sokan vettek részt a tanítók és hivek is. A gyűlés tagjai kedden este előértekezletet tartottak, melyen Bélák István felügyelő az egyházmegye nevében biztosította a megválasztott esperest őszinte bizalmukról és szeretetükről, s kérte, hogy bejelentett lemondását vonja vissza. Miután világiak és egyháziak közül többen megújították felügyelő kérését s az esperes személyét illetőleg a volt ellenjelölt, Mohácsy Lajos is igen konciliáns hangú nyilatkozatokat tett, Takács Elek meghajolva a bizalom egyöntetű megnyilatkozása előtt, kijelentette, hogy lemondását visszavonja. A gyűlés másnap reggel gyámintézeti istenitisztelettel vette kezdetét az ev. templomban, amikor is az oltárnál Nagy Kálmán gecsei lelkész könyörgött szép imában a békesség lelkéért. A tanácsteremben megtartott gyűlés en Bélák István felügyelő terjesztette elő az esperesre leadott szavazatokat felbontó bizottság jelentését, melynél Mohácsy Lajos kifogást emelt az ellen, hogy Pápa szavazatát négynek számították, illetőleg hogy Pápa és Ajka szavazatait megsemmisítették. Indítványozta, hogy a köz gyűlés helytelenítse a szavazatbontó bizottság eljárását. A kifejlődött szenvedélyes vitának Baldauf Gusztáv püspöki titkár azzal vetett véget, hogy kimutatta, miszerint a szavazatok elbírálásának kérdése nem a közgyűlés, hanem az egyházmegyei közigazgatási törvényszék elé tartozik. A kérdés eldöntésre most ide kerül. Ezek után Takács Eleket törvényesen megválasztott esperesnek jelentették ki. Az új esperest dr. Kluge Endre vezetésével küldöttség hivta meg a gyűlés színhelyére, hol zajos éljenzéssel fogadták. A felügyelő szives üdvözlete után Takács Elek tartotta meg krisztusi szeretettől áthatott nagyszabású székfoglaló beszédét, amely a kiváló szónoki előadásban mély hatást gyakorolt a jelenvoltakra. Majd a lelkészi kar tisztelgett az új esperes előtt. Szónokuk, Kiss Lajos alásonyi lelkész, az egyházmegyei lelkészek nesztora, annak hangsúlyozásával, hogy immár a hetedik esperest üdvözli, Takácsot mint az ország „legfiatalabb" esperesét köszöntötte bensőségteljes szavakkal. A tanítói kar üdvözletét Szutter Dániel pápai igazgatótanító tolmácsolta. A megüresedett főjegyzői tisztségre Nagy Kálmán gecsei lelkészt választották meg. A?, esperesi jelentést megjegyzés nélkül tudomásul vették. Horváth Dezső veszprémi lelkész referálása alapján tudomásul vették az egyházmegyei törvényszék jegyzőkönyvét, mely szerint a Molnár Gyula bakony-szombathelyi lelkész megválasztatása ellen beadott fellebbezést elutasították. Az egyházm. számvevőszék jelentését Mohácsy Lajos elnök ismertette, aki ezután lemondott tisztségéről. Helyébe Ihász Lajos kertai lelkészt választották meg. A népisk. bizottság jelentését Görög Ernő tési lelkész, a lelkészgyámoldai bizottság jelentését Tatay Lajos bakonytamási lelkész, a gyámintézeti bizottság jelentését Nagy Kálmán elnök, a tanítóegylet jelentését Kiss Lajos elnök terjesztették elő. A jelentéseket tudomásul vették. Az egyházm. lelkész-egylet jegyzőkönyvét Takács Elek ismertette részletesen. Indítványára kimondották a belmissiói egylet megalakítását s annak elnökévé Baldauf Gusztáv püspöki titkárt választották meg, ki e tárgyról a leikészértekezleten előadást is tartott. A Zsedényi-dijra Horvát Ferenc ászári tanítót ajánlották az egyházkerületnek. Az egyházkerületi gyűlésre képviselőkül az eddigieket küldötték ki. A zsinati képviselőkre beadott szavazatok felbontatván, megállapították, hogy zsinati képviselőkül Bélák István, dr. Kluge Endre, Takács Elek és Mohácsy Lajos választattak meg. A jövő évi közgyűlés helyéül Veszprém városát tűzték ki. Gyűlés után 2 óra tájban közös ebédre jöttek össze a Griffben, Ebéd alatt több szellemes felköszöntő hangzott el. Bélák Lajos főszolgabíró Takács Elek esperest éltette, az új esperes pedig elnöktársát, Bélák István felügyelőt köszöntötte fel. Igen jó benyomást keltett Mohácsy Lajos tartalmas toasztja, aki Nagy Kálmán ő reá mondott felköszöntőjére reflektálva, az egyházmegye békéjére s Takács Elek esperesre ürítette poharát. Tereplovagló mérkőzések. A hetek óta nagy gonddal előkészített tereplovagló mérkőzések és díjugratások mult szombaton és vasárnap folytak le az Esterházyparkban, melynek egy részét külön erre a célra alakították át. Fehérre festett korlátok, az akadályokon lengő sokféle szinü zászlócskák, csillogó katonai uniformisok, meg a nagyszámú előkelő közönség tarkasága, már maga is élvezetes látványt nyújtott a szemlélőnek. A magas égboltozat arca ugyan állandóan szomorúnak látszott s minden pillanatban attól lehetett tartani, hogy elsírja magát, mindennek dacára már a kora délutáni órákban megindult bróm, a jód, sőt a finom-poralaku szén is tűzés melegképződés közben égnek el a fluorban. De különösen hevesen égnek benne a vas és ólom; a legvakítóbb fénnyel égnek benne az ezüst, a magnézium, alumínium, nikkel stb., bár ezeket előbb föl kell melegíteni. Evvel még nem merítettük ki mind az égésfolyamatokat. Más, sőt összetett testek is tüztünemények közben egyesülnek, amit mindenképen égésnek kell tekintenünk, így a magnézium és a káliumklorát, ha a keveréküket mozsárban összedörzsöljük. A hirtelen elégések (robbanások) egész területe ide tartozik. Mindez amellett bizonyít, hogy a tűznek ama régebbi meghatározása, mely szerint nem egyéb, mint oxigén-fölvétel, nem állja meg a helyét, mivel más testek vagy anyagok is mutatnak tűz- és égési jelenségeket, még ha oxigén nincs is jelen. Erre az eredményre kellett eljutnunk, ha már azt vizsgáltuk, hogy milyen anyagok és milyen körülmények között éghetnek. Most csak az a kérdés, vájjon a mi laboratóriumi jelenségeink általános érvényességüek-e s hasznosan alkalmazhatók-e a gyakorlati életben ? Bizonyára, hiszen a kísérletből csaknem mindig kiolvasható a gyakorlati hasznosítás módja. A gyárakban és pedig nem csupán a vegyészeti gyárakban, gyakran fölhalmoznak s földolgozás alá vesznek olyan anyagokat, amelyek az ilyen üzemek műhelyeit szinte egyetlen nagy laboratóriummá változtatják. Ilyenek pl. a gyapjúmosók, celluloid-gyárak, gummigyárak, műtrágya-gyárak stb. Nagymennyiségű kén, foszfor, salétrom, vaspalackokba préselt gázok idézik elő a leirt folyamatokat. Mihelyest megszabadultunk attól a megszokott fölfogástól, hogy a tüzet gyújtani kell s csak a megálla píttásainkat követjük, magunktól rájövünk az ilyen anyagok üzembiztos kezelésének módjára s a gyártás megfelelő vezetésére. Ennek alapelvei az éghető test vagy anyag gyulladási föltételeiből adódnak. Tehát a következőket kell figyelembe venni: 1. Az anyagok meggyulladásához kell egy bizonyos hőmérséklet. 2. Az anyag eloszlásának foka olyan legyen, amilyet a természete megkíván. 3. Valamely, a meggyújtására alkalmas testtel érintkezésbe kell jönnie vagy legalább is valami olyan anyaggal, amelyik vegyi bomlásra birja. Azonfölül egymástól is függ ez a három föltétel, ami az oxidációs-elmélet elégtelenségét bizonyítja. Ha tehát meg akarjuk oldani a kérdést, célszerűbb lesz nem is azt kérdezni, mi a tüz, hanem : mi az égés ? A „tűz" szóban ugyanis, akár akarjuk, akár nem, benne van a látható lángok fogalma, ami az égésnek csak másodrendű jelensége. A lángképződés azon alapul, hogy az égő test egyes alkatrészei gázokká alakulnak át, tehát égés közben egy lebegő, égő, izzó és világító gáz-burok képződik a test körül. Azokhoz a föltételekhez, melyeket a meggyulladáshoz szükségeseknek mondottunk, járul most még magának az égésnek jellemzése. Ezt úgy kell tekintenünk, mint egy fény-kisugárzássa l és melegfejlődéssel egybekötött anyag-átalakulási (és nem csupán oxidálódási) folyamatot, melynél hol a fényből, hol a melegből fejlődik több. Ebből következik, hogy a láng nem szükségszerű kísérője az égésnek s csak akkor jelentkezik, ha az égő anyag egy része az égés hőmérsékletén gázzá alakul át s így ég el. Ezért a tüzet sem tekinthetjük eloltottnak mindaddig, mig az illető anyag izzik vagy legalább is annyi meleget rejt magában, hogy egy kis levegőhöz jutva, megint lángra lobbanhat. Ha már most arról van szó, hogy pl. valamely a földből kitóduló -gázt ömeget kell eloltanunk, akkor az előbb mon dottak alapján kell eljárnunk. Ha elvesszük az égés föltételeit, megszűnik .a tüz". Ha a kitóduló gázba nagyobb mennyiségű égheietlen gázt vezetünk, pl. ammóniák-, szénsav-, kéndioxid-, nitrogén-gázt stb., ezek megakadályozzák a további égést, amennyiben nem engednek elég levegőt jutni az égő gázhoz, megakadályozzák a lángképződést, a később kitóduló gáz nem melegedhetik föl a gyulladás hőmérsékletéig. Ha megtörténik, hogy miután az oltó-gázak bevezetését megszüntettük, a kitóduló gáz újra meg gyullad, ez arra mutat, hogy a földgáz már a meggyulladáshoz szükséges hőmérsékl ettel jön ki a talajból. Ilyenkor azután minden oltási kísérlet hiába való, mert együtt van az égés három legfontosabb föltétele: az eloszlás (gáz), a hőmérséklet és a levegő oxigénje. Hogy a földgázok összetétele ilyen-e, vagyis hogy a levegő hőmérséklete, 15—18 C°) is elegendő-e a meggyulladásukhoz, még nincs biztosan megállapítva, de nem nagyon valószínű.