Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-06-21 / 25. szám

vagy állami közkórház létesítésének kérése által. A 120 ágyas közkórház építése, berendezése és felszerelése, a telken kivül, 600.000 koronába kerül, átlagos számítás szerint. Ha városi közkórházat akarunk létesíteni, úgy a legkedvezőbb eshetőséget véve, az állam 200.000, esetleg 300.000 koronával járulna a költségekhez ; a közkórbáz így a városé volna, amely gyakorolhatná természetesen a megfelelő jogokat, de viszont a kórház további gondozása, esetleges deficitek kiegyenlítése, a szükséges mutatkozó további fejlesztés stb. szintén a várost terhelné. Ellenben, ha állami közkórház létesítését kérjük, úgy, amennyiben módunkban áll megfelelő telket felajánlani s a város közönsége felajánl egyszersmindenkorra nagyobb pénzbeli áldozatot, amely 120 ágyas közkórháznál mintegy 200.000 koronára tehető, úgy remélhetjük, hogy az állam városunkban közkórházat létesít, melynek azután esetleges összes terhei, de természetesen összes jogai is az államot illetik. 4. Ami végül azt a kérdést illeti, hogy nem volna-e kívánatosabb, a város anyagi helyzetét tekintve, az irgalmasrend „közkórház"-alapításra vonatkozó tervének elfogadása, erre nézve a bizottság azt a tiszteletteljes megjegyzést terjeszti elő, hogy az irgalmasrend nem közkórházat, hanem nyilvánossági jelleggel felruházott kórházat létesíthet, s minthogy arra nézve, hogy az irgalmasrend hajlandó-e 120 ágyas, a modern hygiéne követelményeinek megfelelő, pavillon-rendszerü kórházat létesíteni, tényleges és határozott adatunk nincsen, ezzel a kérdéssel érdemlegesen ez idő szerint nem foglalkozhattunk. Mindezek alapján, a város anyagi helyzetét, de még inkább a közegészségügy követelményeit tekintve, a bizottság állami közkórház létesítésének kérése mellett foglal állást s a legközelebbi teendőket a következőkben ajánlja a városi tanácsnak : Bizza meg a városi tanács a városi főorvost és városi főmérnököt, hogy tanulmányozzák Esztergom és Nagykanizsa 100, illetve 120 ágyas közkórházait. Tanulmányaik alapján állítsanak össze munka-, itletőleg építési programmot, ezen programm alapján hirdessen a városi tanács nyilvános pályázatot közkórházi tervekre-és költségvetésekre. Ha így a pápai közkórház terve és költségvetése megállapíttatott s így ismeretessé vált, hogy mekkora telekre van szükség, úgy terjessze a tanács a terveket első sorban a pápa-ugodi hitbizományi uradalmak igazgatóságához, hogy az uradalmi tiszti szék 12/913. számú határozata értelmében a telek átruházása folyamatba tehető legyen. Ha a telek kérdése így végleg tisztáztatott, akkor vigye a tanács a közkórház ügyét a közgyűlés elé, amely kétségtelenül, a kérdés nagy fontosságának átérzésében, áldozatkészen meg fogja szavazni a szükséges hozzájárulási összeget s annak fedezetéről gondoskodni fog. Mindezek megtörténte után terjesztheti fel kérelmét a város közönsége a belügyminiszterhez állami közkórház létesítése iránt, amely felterjesztéshez feltétlenül csatolandók a telek átruházására vonatkozó okmányok, a pénzbeli hozzájárulásra s annak fedezetére vonatkozó, jogerőssé vált közgyűlési határozat, a közkórház tervei és költségvetései. * Mi a magunk részéről is a bizottság álláspontjára helyezkedünk és az állami kórház felállítását tartjuk kívánatosnak, mert így a város kevesebb költséggel jut modern közkórházhoz. Bergmann & Co. (Tetschen a. E.) Steckenpferd liliomtejszappana utolérhetetlen hatású szeplők eltávolítására és nélkülözhetetlen szer arc- és bőrápolásra, mit számtalan elismerőlevéllel bizonyíthatunk. Gyógytárakban, drogériákban, illatszer- és fodrászüzletekben 80 fillérért kapható. Szintúgy páratlan hatású női kézápolásra a Bergmann „Manera" liliomkrémje, mely tubusokban 70 fillérért mindenütt kapható. Városi közgyűlés. — 1913 junius 16. — Á nyári meleg ellenére mintegy 80 városatya gyűlt össze a hétfői közgyűlésre. Az érdeklődés főoka a Pápa—Devecser—Sümegi vasúttal kapcsolatban az Alsóvárosba tervezett vasúti állomás ügye volt, melyet nagy szótöbbséggel kedvezően intéztek el. A közgyülésíől itt következik tudósításunk. Megnyitás, interpelláció. Mészáros polgármester a közgyűlést megnyitván, jegyzőkönyvhitelesítésre dr. Hoífner Sándort, Edelényi Szabó Józsefet, lic. Rácz Kálmánt, Somogyi Pált és Giczi Gábort kérte fel. Napirend előtt dr. Hoffner Sándor a miatt interpellált, hogy 4 új rendőri állásra Íratott ki pályázat, holott 4 új kisebb fizetésű kézbesítőre van szükség. A polgármester kijelenti, hogy a rendőri állások betöltése előtt, ha a rendőrtizedesek kézbesítői szolgálatban akarnak megmaradni, a képviselőtestület döntését fogja kikérni. A Pápa—Devecser—Sümegi vasút. Rechnitz Béla vasútengedélyes beadványt intézett a képviselőtestülethez, amely szerint hajlandó az Alsóvárosban személy- és áruforgalomra és marharakodásra alkalmas állomást létesíteni, ha erre újabb 50.000 K és területmegszerzésre 10.000 K megszavaztatik. Az előkészítő bizottságok 30.000 + 10.000 K-t hoznak javaslatba. Az előadói jelentés után elsőben dr. Lövy László szólalt fel, aki jogosnak mondja az Alsóvárosnak azt az óhaját, hogy vasúti állomást kapjon, de ez a bakonyi vasúttal egyidejűleg valósítandó meg. A devecseri vasútnak kerülőt jelent az új állomás, meghosszabbítja a vonalat s drágítja a személy- és teherforgalmat. Révész v. mérnök fontosnak tartja, hogy az Alsóvárosban állomás legyen, mert a régi állomás környéke a kötött birtok s a vízhiány miatt kevésbbé alkalmas arra, hogy ott gyárak létesüljenek. A vonal rövidsége csak luxusvonatoknál számít s ha most 3 km.-rel hosszabb lesz a vonal, annak idején a szentgáli vasút céljaira annyival kevesebbet kell építeni. Dr. Hoffner Sándor mindenekelőtt a partikuláris érdekek türelmetlen megnyilatkozása ellen tiltakozik. A tárgy lényegére az a véleménye, hogy egy rókáról két bőrt nem lehet nyúzni. Felolvasta az 1909-iki Pápai Hírlapból, hogy a vasútra oly föltétel mellett szavaztatott meg 100.000 K, ha lehetőleg az Alsóvárosban is állomás létesíttetik s most újból e cimen kérnek újabb 40.000 K-t. szeretettel nézett reám, hogy túláradó érzelemmel öleltem magamhoz . . . — Jó éjszakát Gilda, jó éjszakát . . . * November 18. Nyolc nap óta férj vagyok. Mennyei boldogság — és egyben pokoli . kínszenvedés ! . . . Enyém a legédesebb, a legcsodásabb, aszszony! . . . forrón szeretet hitvesem, és a kezem mégis ökölbe szorul néha, hogy lecsapjon a legszebben mosolygó ajkakra . . . * December 3. Ma jól érzem magamát. A feleségem sétakocsizni vitte a nővérét és én felhasználom az alkalmat, hogy rendbe szedjen a túljegyzéseimet. Hirtelenül meghalhat az ember és ne mondhassák rólam, hogy gyerekes, szeszélyes, ingadozó jellemű ember voltam. . . . Elősször „Margaretha" szerepében láttam Gildát a színpadon! Lebilincselt! Megbűvölt ! Azután minden szerepében megcsudáltam . . . Amikor bemutattak neki, menthetetlenül beleszerettem — feleségül kívántam — ós megkértem a kezét. Bevalljam-e, hogy a mindennapi érintkezés kissé kiábrándított. Már nem csodáltam annyira a színpadon, sőt a játéka kissé egyhangúnak és a változatlanul egyforma kacagása egyenesen ellenszenvesnek tetszett előttem. De ez a szerelmemet nem csökkentette. Amikor bemutattam Gildát a szüleimnek, kedvesen, graciózusan hajtotta meg magát, ami láthatólag tetszett az öregeimnek. Én ellenben arra gondoltam, hogy ugyanígy hajtotta meg magát a színpadon is, sőt még a mosolya is ugyanaz, mint volt. Csúnya gondolat volt, hogy Gilda most is színészkedik, — de nem tudtam elűzni . . . Gyakran mond olyan szavakat, amiket a színpadon is hallottam tőle, — ha legalább | máskép hangsúlyozná őket. Legjobban bánt a nevetése, — de nem mondhatom neki, hogy ne nevessen! . . . Kinoz, anélkül, hogy tudná. Még az egybekelésünk napjára is árnyék borult. Amikor magunkra maradtunk és én kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynéS, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható dsván\jvizhereskedésskben crHTIl A TfKT és gyógyszertárakban. OtnULlW ALrUJM Szinvelipóczi Salvatorforrás-vállalg Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. magamhoz ölelhettem gyönyörű feleségemet, szerencsétlenségemre eszembe jutott ama francia festő agyoncsépelt festménye, az „Enfin seuls ..." aláírással és szívszorongva vártam, nem rebegi-e el Gilda e szavakat. Emlékszem, hogy akkor elfordultam tőle . . . Agyrémeim vannak! Avagy igaz-e, hogy egy színésznő, akinek naponta sok idegen érzelmeket kell kifejeznie a színpadon, képtelen egy való, igaz érzelemre ?! Rém, amely folyton gyötör. * Karácsony estéjén. Ma egyedül voltunk Gildával. Együtt díszítettük fel a karácsonyfát. Gilda megajándékozta a cselédséget. Az ajándékaim látható örömet szereztek neki. Én másnak képzeltem ezt az ünnepet. Öregszem. Már nem tudok örülni a karácsonynak ... Ma szigorúan rászólta m Gildára: — Kérlek, ne nevess ilyen — rémesen : Aggódó, szomorú arccal néz ett reám. Nagyon megsajnáltam szegénykét. Már többször leintettem, hogy ne beszéljen. Amikor reámnéz, én lehunyom a szemeimet és a fejemet az ő fejébe támasztom . . . Ilyenkor boldognak érzem magamat ... Milyen csodaszép volt ma Gilda ! Gyöngéd, figyelmes és engedelmes ! De ez nekem nem elég! Hiányzik valami a boldogsághoz . . . Nagyon dicsérték Gilda utolsó portréját, amelyet még be sem fejeztem. Főleg a csábítóan édes mosoly tetszett rajta, amely állítólag oly vonzóvá teszi a feleségem szép. arcát! Gyűlölöm ezt a mosolyát. — Szivnélküli arc-