Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-06-21 / 25. szám

Fischer Gyula különösnek tartja, hogy a vállalkozó most mindig pápa—sümegi vasútról beszél. Hol marad Devecser? Mert Devecser nem jáiult hoz^á a vasúthoz, elejtésével most raj­tunk állnak boszut? Ha nem megy Devecseren át a vasút, tiltakozik még a 100.000 K kifize­tése ellen is. Helyesli, hogy az Alsóvárosban állomás legyen, de csak marharakodó. Ha személy-állomás lesz, akkor 10 kr.-ért kizónáz­nak a vásártérre a vidékiek s ismét elutaznak anélkül, hogy a városba bejöttek volna. Sarudy György annak idején a 100.000 K-t nem sza­vazta volna meg, mert minden szubvenciónak elvi ellensége, de a most kért pótlékot már következetességből is megadandónak tartja. Aki el akar zónázni a városból, azt mint Perikies köztársaságában (közbeszólás: „Nem szabad köztársaságról beszélni! 3 — nagy derültség) erőszakkal úgy se lehet itt marasztani. Kell a hozzájárulás, mert ime 4 éve szavaztuk meg hozzájárulásunkat, s az állomás nem tudott létesülni. Barthalos István szerint városunk újabb fejlődését lakossága életrevalóságának, iskolái­nak, vízvezetékének s végül vasutainak köszön­hette. Az új vasútra mi hoztunk áldozatot, de nem akkorát, mint annak idején amennyit kért a vállalkozó. Nem is lett meg máig. A devecseri kérdésnél az lesz a megoldás, hogy Somlóvásárhelytől Devecserig közvetlen pejázs összeköttetés lesz. Hogy a déli állomás létesülte esetén a város forgalma veszít, képtelen aggoda­lom. Hisz a déli vidéknek egyes egyedül Pápa az empóriuma, azt tőlünk semmi hatalom el nem szakíthatja. A vámkérdést pedig a vám­sorompó kijjebb helyezésével kell megoldani, hogy azon vidék teherkocsijai kevesebbet kop­tatják utainkat, annak csak örülhetünk, a város aránylag kevés áldozattal biztosíthatja jövő fejlődését. Az állomásnak a Kishegyi út északi oldalán, körülbelül a mai Sásrétnél kell lennie. Billitz Ferenc megemlíti, hogy mai állomásunk már túlterhelt, alig birja a forgalmat, ha léte­sül az új, idevonzza a legmeszebb Bakony­vidéket is. Dr. Kende Ádám nagy fontosságot tulaj­donít a vasutaknak, de fontosnak tartja azt is, hogy a vasút mely hellyel köti össze városun­kat. Ezért ő ismét hangsúlyozandónak tartja s a határozatba beveendönek a Devecserrel leendő közvetlen összeköttetést. Amiatt nincs aggo­dalma, hogy városunkban két állomás lesz, csak fél, hogy az alsóvárosi állomás létesülte esetén nem fogja e a minisztérium az orsz. vásárteret belterületnek minősíteni s kitelepíteni akarni. 30.000 K-t szívesen megszavaz és állomásterületre 5000 K-t, javsolja, hogy a megszavazott összeg a műtanrendőri bejárás után 6 hó múlva fizettessék ki. Becsei Ferenc szerint azért érdemes áldozni az alsóvárosi állomásért, mert különben erőltetnék a régi állomás mellett létesítendő vásárteret s az szintén sok költségbe kerülne. Dr. Lakos Béla javasolja, hogy a határozatba vegyük bele, hogy az állomás a vásártérrel szemben vagy a vásártér déli oldalán létesíttessék. Sok vita volt ezután a kérdés feltevése körül. Végre is először arra szavaztak névsze­rint, hogy kik hajlandók a vasútra — ha az Alsóvárosban állomás létesül — ujabb 30.000 K-t és a terület céljaira 10.000 K-t megadni. 63 nyilatkozott a megadás mellett, 17-en ellene s így 46 szótöbbséggel az idevágó javaslatot elfogadták. Felállás utján történő szavazással nagy többség elfogadta dr. Kende és dr. Lakos pótindítványait is. Vita nélkül. Vita nélkül fogadták el az előkészítő bizottságok azon javaslatait, hogy a Korona­vendéglő bérleti összegéből engedmény ne adassék, hogy a Sávoly-pusztai vadászat' jog 5 évre évi 652 K-ért Jílek Ferencnek adassék ki, hogy a Gyimóti-utcán kőszegélyes járda létesíttessék s hogy végül a hosszu-utcai korcsma 6 évre évi 1260 K-ért Weisz Ignác­nak adassék bérbe. A vasárnapi munkaszünet. Nagy vita volt viszont azon javaslat kö­rül, hogy a városházán vasárnap ne tartassa­nak hivatalos órák. A javaslat mellett szólaltak fel Varga Rezső, v dr. Scheiber Jenő, lic. Rácz Kálmán, dr. Körös Endre, Becsei Ferenc, ellene nyilatkoztak Barthalos István, dr. Hoffner Sán­dor, dr. Löwy László, dr. Kende Ádám és sürü közbeszólásokkal Keresztes István. Ámbár a javaslattevők hangsúlyozták, hogy a munka­szünet mellett az inspekciós rendszer rend­szeresítését is óhajtják, a közgyűlés nagy több­sége (vagy 40 en 11 ellen) a régi rendszer mellett döntött, hogy t. i. d. e. 9-től 11-ig ezentúl is tartassanak hivatalos órák. Hiteltúllépés a hidépítésnél. A Kisfaludy-utcai hidépítésnél 1719 kor. túlkiadás merült fel, amit a v. mérnök azzal okol meg, hogy időközben jelent meg egy mi­niszteri rendelet, amelynek következtében a hidat az eredeti tervtől eltérőleg erősebbre kellett építenie. Dr. Kende Ádám és dr. Hoffner Sándor helytelenítették, hogy a különbözetre nem kéretett fedezet. Barthalos István szerint azt kell megállapítani, hogy a mai állapotában megfelel-e az előállott költségtöbbletnek. A túl­kiadást a képviselőtestület kiutalta s felhívta a polgármestert, hogy az ez ügyben megindított vizsgálat eredményéről annak idején tegyen jelentést. Több illetőségi ügy elintézése után a köz­gyűlés 8 óra tájban véget ért. A YAROSHAZAROL. § Tanácsosválasztás. Hétfőn d. e. Koller Sándor alispán elnöklete alatt betöltötte a k épviselőtestület az újonnan szervezett városi tanácsosi állást, melyre lelkes egyhangúsággal Kemény Béla városi jegyzőt választották meg, ki megválasztatásáért szép szavakban mondott köszönetet. A városi tanácsos hatáskörébe a a katonai, illetőségi, kórházi és építési ügyek tartoznak. § Gyámpénztári számadás. A városi árvaszék e hó 18-án tartott teljes ülésében vizsgálta meg a városi gyámpénztár mult évi számadását, s azt a kiskorúak és gondnokoltak követelésének 3 millió 365.941 korona 25 fillér, a fedezetnek 3 millió 490.032 korona 72 fillér, s így a tartalékalap vagyonának 124.091 korona 48 fillérben történt megállapításával a köz­gyűlésnek elfogadásra ajánlja. Javasolja egyúttal, hogy a tartalékalapnak 5984 korona 29 fillért tevő saját kamatjövedelme az elhagyott gyer­mekek segélyalapjához utaltassék át, a kezelési jutalék, őrzési díj és kezelési felesleg cimén befolyt 2791 korona 58 fillér pedig csatoltassék a tartalékalaphoz. A számadásokat egyébként junius 21-től 15 napon át köszemlére tette ki és csak ezen határidő letelte után terjeszti . a közgyűlés elé. fintor, — egyformán mosolyog reám és a többiekre is . . . * Január 27. Bűnösnek érzem magamat. Nagyon brutális voltam Gildával szemben. Egy apró, jelenték­telen hazugsága annyira felbőszített, hogy ököllel fenyegettem meg és megvetően ordí­tottam reá: — Hazug! . . . Színésznő !! Azután ott­hagytam és elrohantam hazulról. Csak késő éjjel kerültem haza. Szégyeltem, hogy ok nélkül inzultáltam . . . Lábujjhegyen surrantam be . . . Az ebédlőben ült szegényke, sápadtan, kisirt szemekkel és várt reám. Térdenállva kértem bocsánatot. Szegény kis feleségem; érzem, hogy beteg vagyok. Az arcom beesett, a szemeim sugara megtört, a testem megroppant . . . Mégis, ha Gilda sajnál­kozó, szomorú pillantása simogatja végig az arcomat,, csak' nagynehezen tudom visszafoj­tani az ordítást, amely kitörni készül össze­szorult torkomon: „Hazug a nézésed is, nem sajnálsz, szabadulni szeretnél tőlem!" Elfor­dulok, úgy teszek, mintha észre se venném aggódó pillantását . . . * Február 11. Különös vallomást észleltem magamon. Már teljesen nyugodt lettem. Ez a folytonos önmagammal való foglalkozás megőrjít. Nem folytatom hát a följegyzéseímet. Komolyan attól félek, hogy egyszer nem birom elűzni magamtól féktelenül üldöző agyrémeimet és főbelövöm magamat . . . Ezután már nyugodt leszek, nem törődöm semmivel, közönség — te vagy az élet egyedüli filozófiája. Igy végződtek be Miklós gróf följegyzése i. E papírlapok tartalmát közölni kívántam Miklós gróf Özvegyével. Egy szolgálati utazásom Tirolba és Felső-Olaszországba vitt. Velencébe utaztam. A fogadószobában — ahol bejelentésem után várakoztam a grófnéra — minden darab elhunyt ^barátomra emlékeztetett. Egy képáll­ványon a grófnénak férje által festett arcképe állott, ameiy előtt öngyilkos iett. Gyászfátyollal borított borostyán koszorút tettek a kép kere­tére. Miközben elmerütem a kép nézésében, bejött a grófné. Meglepő változást észleltem rajta. Ez a gyászruhás, átszellemült arcú szépség egyálta­lán nem hasonlított az előbbeni örökké mo­solygó, vig, fiatal asszonyra. Alakja kissé meg­nyúlt, nem volt már oly viruló'színű és élénk az arca. Sápadt volt kissé, de az arcvonásai megfinomultak. Szegény elköltözött barátom, találtál-e volna most is kifogásolni valót szép­séges feleségeden ... A sors akkor szakította el őket egymástól, amikor boldogságuk tökéletes lehetett volna. Elmondottam a grófnénak jövetelem okát és átadtam neki a talált papírokat. Zokogva olvasta végig a kusza följegyzéseket. — Hálás vagyok önnek szólt, hogy föl­keresett. Ezentúl könnyebben viselem szomorú sorsomat. Eddig kinzó gyötrelmeim azt hitették el velem, hogy — akaratlanul bár — de magam is okozója voltam Miklós Öngyilkosságának. Gyakori igaztalan megbántásainak fullánkja sok sajgó sebet ejtett szívemen. Szegény, szeren­csétlen Miklósom nem is tudta, hogy milyen végtelenül szerettem . . . Reggelizés előtt félpohár Schmidthaucr-féle Használata valódi áldás gyomorbajosok­nak, székszorulásban szenvedőknek esem az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fill. Nagy üveg 60 fill. Kapható helyben és a környéken minden gyógyszertárban és jobb fiiszeriizletben.

Next

/
Thumbnails
Contents