Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-06-14 / 24. szám

egészsége, az élet hosszúsága és a lélek üdesége szempontjából hat kemény munkában eltöltött hétköznap után egy teljesen szabad ünnepnapnak, annak elsőrendű és fő-fő fontossngát hangsúlyozva kiemelni egyetlen e kérdéssel foglalkozó orvosi és filozófiai munka sem mulasztja, mert nem mulaszthatja el. Egy boldogan eltöltött nap a szerető család bút feledtető körében vagy a természet mindent megaranyozó napsugaras ölén, épen elég, hogy a rendszerint hamar vigasztalódó ember örömmel vegye fel másnap újból az előző napokban már megunt, talán már gyűlöletig megutált és szinte elviselhetetlen nyűgnek érzett munkája fonalát. Ezzel szemben a mi tisztviselőink hat munkában eltöltött nap után a hetediken, vasárnap is beülnek Ízléstelenül berendezett hivatalos szobáikba és egy elrontott nap s a megfosztott szabadság keserű érzetével gondolnak más hivatalokban dolgozó kartársaikra, akik most valamennyien a szabadság gyönyörét élvezik. Hogy az ilyen keserű bangulatu tisztviselő a néha jelentkező egy-két felet nem a legnagyobb előzékenységgel fogadja, azon senki sem ütközhetik meg. És az ásítozással eltöltött délelőttnek igazán nem lehet méltóbb folytatása egy átaludt délutánnál. És itt kell végeznünk azzal az ellenvetéssel, amelyet a vasárnapi munkaszünet ellenesei, ha lesznek ilyenek, valószinüleg fel fognak említeni. Azt fogják mondani, hogy a közönség kényelme és érdeke kivánja meg a vasárnapi hivatalos órák fönntartását, mert vasárnap felkereshetik a hivatalt azok is, akik hétköznap nem érnek rá. Azt felelhetnénk erre és ezzel ez az ellen vetés el is volna intézve, hogy az eddig elmondottak egy egész hatalmas tisztviselői karnak a vasárnapi munkaszünetre való elemi jogát annyira kétségtelenné tették, hogy ezzel szemben néhány ember kicsinyes ügyeinek kényelmi szempontja figyelembe se jöhet. De másrészt a lények is azt mutatják, hogy vasárnap csak nagyon kevesen keresik fel a hivatalokat és a tisztviselők vasárnap alig is végeznek valami érdemleges munkát. A közönség kényelme és igényei teljes méltánylásra találnak a vasárnapi ügyeletes szolgálat életbeléptetése által, amely ellen senkinek sincs kifogása. Hallgasson hát el a hipokrizis szava és képviselőtestületünk tagjai, ha igazán méltó atyái akarnak lenni a városnak és a város tisztviselőinek, tegyék meg kötelességüket azokkal szemben, akiknek érdekeiről, jólétéről és méltányos kívánságairól gondoskodni épen az ő nemes feladatuk. 0ummisarolc tartóssága, rugékonysága, eleganciája utolérhetetlen! EGYESÜLETI ÉLET. = .Az állatvédő egyesület f. hó 8-án tartotta 1912. évi rendes közgyűlését a városháza nagytermében dr. Teli Anasztáz bencés főgimnáziumi igazgató alelnök elnöklete alatt. A megjelent tagok üdvözlése után az elnök igen szép beszédben fejtegette az állatvédelem fontosságát s egyúttal helyes érveléssel cáfolta azokat az ellenvetéseket, melyeket egyesek az állatvédő egyesületek rovására felhoznak. Az elnöki megnyitó után Jankó László jegyző a múlt közgyűlés jegyzőkönyvét olvasta fel, majd Tar Gyula titkár terjesztette elő titkári jelentését, mely az egyesület eredményes működéséről számolt be. Az egyesület az állatvédelem minden terén, de különösen a madárvédelem terén fejtett ki legnagyobb tevékenységet, aminek eredménye az, hogy városunk területén 157 drb. fészekodu és 40 drb. madáretető van elhelyezve. Sarudy György pénztáros az egyesület vagyoni állapotáról tett jelentést. Az egyesület összesen 239 korona 22 fillér vagyonnal rendelkezik. Ezután az elnök tiszttársai és a választmány nevében is megbízatásukról lemondott. A közgyűlés megejtvén a választást, elnökké Gyurátz Ferenc ev. püspököt választotta meg. Alelnök: Teli Anasztáz dr. bencésfőgirnn. igazgató. Titkár: Tar Gyula földmivesisleolai igazgató. Jegyző: Jankó László tanítóképezde) tanár. Pénztáros : Sarudy György főgimn. tanár. Ügyész : Saáry Tibor dr. ügyvéd. Választmányi tagok: Faragó János, Fürst Sándor dr., Fürst Sándor dr.-né, Illés Lajos, Juhász Imre, Juhász Imréné, Karlovitz Adolf, Karlovitz Adolfné, Kis József ref. esperes, Kőrös Endre dr., Kraft József, Markhót Angéla, Nagy Gabriella, Pápai Lajos, Sült Józsefné, Szokoly Ignác, Szenté Jánosné, Szidnay Antalné, Tar Gyuláné és Vaszary Gyula. Számvizsgálók: Antal Géza dr. orsz. képviselő, Pethes János tanítóképezdei igazgató és Bjlák Lajos főszolgabíró. Az egyesület minden évben megjutalmazza azokat a rendőröket, kik az állatvédelem terén legnagyobb ügybu'.góságot fejtenek ki. Ezúttal 3 rendőr részesült jutalmazásban. Matics Károly 10, Kún Pál és Horváth József 5—5 korona jutalomban részesültek. Ugyancsak 5 korona jutalmat adott az egyesület László Kálmán homokbányai munkásnak, ki az ott dolgozó lovakat védte meg az esetleges bántalmazástól. A jutalomdijakat a közgyűlésen adta át Teli Anasztáz dr. elnök elismerő és buzdító beszéd kíséretében. Elhatározta végül az egyesület, hogy tagjai számának gyarapítására taggyüjtést indít. Az egyesület jelenleg 77 taggal működik. A YAROSHÁZAROL. § Pápa város kicsinyített térképe. A város megbízásából Vidos Simon kataszter mérnök elkészítette a város kicsinyített térképét, melynek költségei cimén a tanács 350 koronát utalványozott ki az illető mérnök részére. Egyúttal utasította a mérnököt, hogy az új térképen a záróvonalakat tüntesse fel, a felmérési felügyelőséget pedig ezen kisebbített térképről 1000 darab másolat készíttetésére kérte fel. § Faiskola a régi temetőből. Hetessy Dániel faiskolai felügyelő a faiskolának jövőbeli kezelésére előterjesztést tett a tanácsnak, melynek célja a facsemeték intenzivebb termesztése és értékesítése volna. A tanács ez előterjesztést elfogadta, egyidejűleg felhívta a városi gazdát, hogy az egész régi temetőnek bekerítése és a Jupiter sasmadara, nézzék és csudálják meg a gyönyörű tollakat és a távolba révedező szemeket. Áhítattal állták körül a szamarat a hivők és a sast bámulták benne. De lám, hallga csak, hallga . . . amint ez a két literátus képzeletemben így egymás mellé sorakozik, mintha még valaki kopogtatna. Ah, ő az. Lombroso. Jő és csak annyit mond: a lángész — őrület, a genialitás — téboly, — szól, aztán eltűnik. Amóta Feuillet szavai a francia akadémiában elhangzottak, teljes ötvenegy esztendő telt el. Gratian meséje óta még több. De azért a Gratian meséje nem évült el. Nos és a Feuillet axiómája ? Axiómának ugyan még ma is axióma a Feuilleté, de olyan, amely ma már nem igen akad a modern irodalomban követőre és ha akad iró, aki a Feuillet akadémikus receptje szerint dolgozik, nem igen tud megélni munkájából. Mert hát tempóra mutantur és nemcsak „nos mutamur" hanem a „gust.us" is „mutatur in illis". Az irodalmi műizlésnek manapság nem Brillat-Savarinnak az Ízlésről alkotott és hirdetett fogalma és elve képezi az alapját, hanem az alkalmazkodás, az iró opportunizmusa az olvasó Ízlésével szemben és az olvasó opportunizmusa az iró felfogásával szemben, mely két irányból jövő opportunizmus adja meg az irodalom, irók és olvasók modernségének jellegét. A Feuillet axiómája nem évült el, csak I — ad acta tétetett. Nem mintha a psychénk nem volna a Feuillet axiómájának megfelelően berendezve, de a közhangulat, a közérzésben van valami, amit sokan a korszellem néven szeretnek feltüntetni és aminek a Feuillet axiómája nem kedvez, mert manapság megkivánjuk, hogy fantáziánk felzaklattassék, hogy lehetséges legyen reá hatni és szivünkhöz csak akkor férkőzhetik valami, amikor annak nyugalmát az a bizonyos valami meg tudja bolygatni és igazán csak akkor mulattat, szórakoztat valami, ha benne olyan momentumokra akadunk, melyeknek hallatára vagy láttára bennünk egy-egy kis — Róma ledől és rabigába görbed. Igazán, nehéz volna hamarosan megállapítani, vájjon a mi ízlésünk szuggerálja-e az íróknak az úgynevezett ultramodernitást, vagy az irók ez ultramodernitásának köszönhetjük a a mai irodalmi izlést. Donatello híres szobrász annyira hozzá, volt szokva valamely puha anyagúak feldolgozásához, hogy séta közben is folyton valamelyes ilyen anyagnak kellett ujjai között lennie, melyet nyomkodott, gyúrt és aztán belőle egy-egy kis művészi kivitelű nippkiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, varhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. SCHULTES ÁGOST Szinvelipóczi Salvatorforrás-vállalj/ Budapest, V Rudolf-rakpart 8. figurát formált. Megtörtént egyszer, hogy egyéb anyag hiányában a földről egy a nevén meg nem nevezhető állati hulladékot emelt fel és ezt gyúrta ujjaival és ebből menetközben egy bájos kis angyalfejet formált. Egyik barátjának az angyalfej annyira megtetszett, hogy elkérte Donatellótól és hazavivén, íróasztalára helyezte el. Reggelre azonban a hőség következtében az angyalfej alaposan kiszáradt és össze vissza repedezett, szerte mállott és penetráns ... no de erről jobb nem beszélni. Nos az ultramodern irók sem válogatósak az anyag feldolgozásában, a mai műizlésnek pedig edzett idegei vannak és jó a gyomra. Ennek a mai irodalmi típusnak azonban sajnos a nyoma maradandó ; de örvendetes, hogy a becse nem az. Feuilletnél szerencsésebb Gratian, mert manapság csakugyan nem a produktum a fő, hanem egy ügyes kikiáltó, aki elhiteti a közönséggel, hogy a szamár nem szamár, hanem sas. Mennyi iró, hány művész köszönheti létét, nevét egy ügyes kikiáltónak, holott annak hiányában szamár maradt volna. De nemcsak a művészet, hanem a műkedvelés terén is azt tapasztaljuk, hogy egy jó kikiáltó mennyit tehet. Látunk és találunk embereket, akiknek csak a termetük magas, de nem a gondolkozásuk, akiknek csak az arcvonásaik szépek, de nem a cselekedeteik, akiknek csak az arcbőrük vastag de nem a tudásuk — de akik nagyon ügyesek a kikiáltó megválasztásában úgyannyira, hogy a kikiáltó ügyessége nemcsak a publikum,mal hiteti el, hogy a szamár — sas, hanem maguk is szentül meg vannak arról győződve, hogy voltaképen — sasok. Miként a hazug ember oly vehemenciával hazudik és addig hazudik, arnig azt, amit másokkal elhitetni akar, maga is hiszi, akképen a legnagyobb kontár is azt hiszi végre magáról, hogy mű-