Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-06-14 / 24. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség' : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos fő szerkesztő: KŐRÖS ENDRE Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Az atyuska leintette a túlheves gyerkőcéket s a gyerkőcök a kilátásba helyezett virgácsra való tekintettel célirányosnak találták atyuskára bizni a makedóniának nevezett vajaskenyér elosztását, amiért már kicsi hijján ökölre menlek. Igy hát, ha csak szegény törökök megint maguk között össze nem különböznek, végre csakugyan csend lesz és béke a Balkánon s végre csakugyan haza mehetnek aZok a boszniai tartalékosok is, akik papiron már annyiszor megtértek családjuk körébe. Otthonukba valósággal megtérve aztán alkalmuk lesz az úgynevezett paritásról elmélkedni, ami ezúttal abban nyilatkozott meg, hogy a magyar tartalékosok családjai segítségképen sokkal kevesebbet kapnak, mint amennyit e cimen az osztrákoknál kiosztanak. A dolog rejtélyes, szinte hihetetlennek látszik, de hivatalos helyről, a városházáról kaptuk az erre vonatkozó értesítést. Csak az a csodálatos, hogy ez ellen senki se tesz kifogást, nem lármáz, nem ágál. Vagy annyira örülünk már a háború elmaradásának, hogy nem bánjuk, ha a német sógor kétannyit kap érte jutalmul ?!.. . Vasárnapi munkaszünet a városnál. Húsznál több városi képviselő azt az indítványt terjesztette a közgyűlés elé, hogy biztosítsa tisztviselőink számára a teljes vasárnapi és ünnepnapi munkaszünetet. Az indítványozók — egytől-egyig közéletünk legjelesebb alakjai — nem látták el javaslatukat részletes és hosszas indokolással, helyesen jelezvén ezzel azt, hogy indítványuk annyira méltányos, helyes, természetes és jogszerű, hogy egészséges gondolkodású ember előtt nem is szerül indokolásra. Ha mi most ennek -ellenére foglalkozunk a dologgai, tesszük ezt azért, mert mégis hallottunk suttogó hangokat az eszme ellen, amelyeknek elnémítására törekedjünk és az eszme hiveit Ítéletükben megerősítenünk kötelességünknek érezzük." Az ipari munkások teljes vasárnapi munkaszünetét az 1891. évi XIII. törvénycikk rendeli el. A törvény kifejezetten az ipari munkásokról szól és nem terjeszkedik ki a tisztviselőkre. Ám ebből nem következik, mintha a törvényhozás ellene volna a tisztviselők vasárnapi munkaszünetének. Hanem inkább az következik, hogy fölöslegesnek tartotta a tisztviselők munkaszünetének szabályozását, mert a gyakorlatban az már csaknem mindenütt meg volt, még inkább megvan — törvényes szabályozás nélkül is. A magyar törvényhozás, amely a szociális alkotások terén lassabban halad a csigánál is, csak akkor tart egy szociális kérdést törvényes szabályozásra méltónak, ha ott az igazságtalanságok már égbekiáltók, a visszaélések tarthatatlanok, amilyenek voltak a viszonyok az ipari munkások vasárnapi munkaszünete torén az 1891 : XIII. t.-c. megalkotása előtt. Ám az állam, a megyék és városok intéző körei már 20 évvel ezelőtt is voltak annyira humánusak, hogy megadták a vasárnapi munkaszünet Istentől rendelt jogát a tisztviselők számára, anélkül, hogy külön törvény szorította volna őket erre. Ezt látva a törvényhozás nem tartotta szükségesnek, hogy néhány elmaradt hely kedvéért, mint amilyen ebben a tekintetben a mi városunk is, külön törvényt alkosson és bizva abban, hogy azok a hatóságok, amelyeknek felügyeletére és ellenőrzésére a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény végrehajtását rábizta, morális kötelességüknek fogják tartani annak önmagukra való kiterjesztését is, megelégedett azzal, hogy nyitott kaput hagyott számukra a munkaszünet létesítése terén. És egyébként se feledjük, hogy az emberinél erősebb törvény : isteni parancs kötelez minden embert, tehát a képviselőket és tisztviselőket is egyaránt, a vasárnap pihenéssel való megünneplésére. Ennek az isteni parancsnak kötelező szava vezette bizonyára a négy pápai hitközség lelkészét és közéletünk vezető tagjait, amikor a szóban forgó indítványt beadták. És vezette az a tudat, hogy a vasárnap nemcsak a pihenés napja, hanem egyúttal az egyetlen nap, amikor a hétköznapokon kora reggeltől késő estig robotoló ember elfeledkezve a lét keserves küzdelmeiről, az élet ezernyi bajáról, elmehet az istenbázába és tiszta szivvel adja át lelkét a vallás üdítő mélységeinek és felemelő magasságainak van. És ettől vannak megfosztva tisztviselőink. ErdeKes és vallásos ember számára egyben megdöbbentő volna egy kimutatás készítése arról, hogy tisztviselőink hányszor jártak templomba hivatalba lépésük előtt és hányszor voltak templomban azóta. Kiderülne, hogy van köztük akárhány, aki 15, 20 vagy még hosszabb hivatalos szolgálata óta, a nagy ünnepeket kivéve, egyetlen vasárnap sem volt templomban. És efölött igazán nincs mit csodálkozni, mert egész természetes dolog, hogy a délelőtt még hivatalos munkával gyötört tisztviselő egyetlen szabad délutánját pihenéssel és nem templomi ájtatossággal fogja eltölteni. Hogy mily pótolhatatlan hatása van a test A PÁPAI HIRLAP TÁRCÁJA Élők és holtak között. — Revü. — Irta: Kemény Béla. Csendes magányomban irodalmi és művészeti gondolatok kóvályognak az agyamban és amint így irók és művészek képzeletben előttem elvonulnak és a mai irodalmi és művészeti viszonyok tolódnak lelkemben előtérbe, e viszonyok kétségbevonhatlan fejlettsége mellett is, két név emelkedik ki előttem és integet : álljunk csak meg egy szóra! Az egyik név a Feuillet Octave neve, a másik pedig a Oratiané. Feuillet Octave ugyanis amikor őt a francia tudományos akadémiába beválasztották és abban 1862 április 3-án helyét elfoglalta, székfoglalóját e szavakkal kezdte: „Az irodalmi találmányok terén szemünkbe ötlő művészetek között a legeslegnagyobb művészet az, megbűvölni a fantáziát anélkül, hogy az felzaklattatnék, a szivhez szólani anélkül, hogy annak nyugalmát megbolygatnók és mulattatni az embereket anélkül, hogy azokat megrontanók. Gratian pedig egy igen eredeti dolgot -mesél. Egy vásári bódé elő kiállította élelmes gazdája a szamarát. A szamár szamár volt a a szamárság legszorosabb értelmében, de ötletes gazdája feltette magában, hogy ebből a szamárból ő egy magasabb lényt farag és ezért kiállott a bódé elé és torka szakadtából kiabált, égre-földre esküdözött, hogy bódéja előtt a Jupiter sasmadara vesztegel. Eleinte álmélkodva hallgatták a járókelők és nagyokat nevettek rajta. Ámde később, amikor a bámészkodók mind nagyobb tömegbe verődtek össze és a találékony kikiáltó mindjobban erősítgette, bizonyítgatta a szamárra mutatva, hogy ime itt látható az Olymp legfőbb istenének kedvenc madara és a népámítás teljes súlyának minden latba vetésével felhívta a t. közönséget, hogy tessék közelébb jönni és személyesen meggyőződni, minő szemek, micsoda tekintet, milyen alkat és minő felséges megjelenés az, ami ez isteni madarat jellemzi, a kikiáltó rekedt hangja becsempészte magát a hiszékeny emberek szivébe és kezdték hinni, sőt szentül meg voltak győződve, hogy mindaz, amit a kikiáltó mond, színigazság és mindjobban körülfogták alsasnak mondott szamarat, mindinkább megbámulták és minderősebben megcsudálták az isteni állat felséges tollazatát és királyi magatartását. Csak egy öreg paraszt nem ment lépre. Ez tagadólag rázta a fejét ős oda súgta a szomszédjának, hallja barátom, hiszen ez ne m sas, hanem közönséges szamár. No iszen me g is bánta a szegény öreg ezt a józan látását és őszinteségét, mert a hivők alaposan elpáholták, és neki, mint aki igazat szólt, illendő módon beverték a fejét és kimondták rá a szentenciát, hogy az ő felfogása sokkal gyengébb és ő maga sokalta kisebb legény, semhogy ésszel és tehetséggel felérné egy ilyen isteni lény nagy ságának a felismerését és megértését. Mikor a kikiáltó ezt látta, nagyot nevetett magába/i és most már még nagyobb erővel kiabálta, tessék kérem közelebb jönni, ez —a szamárra mutat — Főzzön ma daragaluska-levesf (5 személy részére) a következőképen: Egy kevés finomra aprított leveszöldséget zsirban vagy vajban duzzasztunk, ÍVs liter forró vizet öntünk rá, 5 percig forraljuk, leszürjük és ebbe a lébe 4-5 Maggi-féle kockát teszünk. Azalatt 4 deka zsirt egy tojással habosra verünk, egy teakanálnyi finoman vágott zöld petrezselymet vagy fiatal snidlinget és egy kis szerecsendiót teszünk hozzá, azután lassanként 3—4 evőkanálnyi finom darát. Az elkevert tésztát egy fél óráig állni hagyjuk, utána kanállal egyenlő nagyságú nem nagyon vastag galuskákat rakunk a forró levesbe és körülbelül 20 percig lassan továbbforraljuk. Meg fog róla győződni, hogy a húsleves, mely -féle kockából, készült, a házilag előállított levessel egyenrangú, í kocka liter húsleves számára.