Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.
1913-05-31 / 22. szám
lelkű hivő legnagyobb esküjével. Hihetetlenül büszkék a cserkészbecsületre. Vasfegyelem uralkodik a cserkész-csapatban, katonai szellemnek azonban semmi nyoma. A tiszt fiának vallja a legényt, fiaként szereti, fiaként bánik vele. Ruházatuk a merev karimájú khaki-barna covboy kalap, az ugyanilyen szinü íl nell ing, rövid nadrág, térden alul érő skót harisnya, erős bőröv, a sok száz meg száz dologra felhasználható cserkész nyakkendő és cserkész bot. A fiúnak mindennap végbe kell vinnie egy jócselekedetet, ami emeli lelki Önérzetét, ez iránt való emlékeztetőül csomót köt nyakkendője alsó végére. Nem kell annak a jótettnek valami egetverő dolognak lenni. Jócselekedet az is, ha útbaigazítja az ismeretlent, vizet ád a szomjazónak, munkát keres embertársának stb. stb. A cserkész-intézmény tökéletes alkotás. A cserkészfiu a legnagyobb arisztokrata, mert lovagias tud lenni a végső határig. Demokrata, mort egyformán bánik veled, akár hercegfiu vagy, akár koldus. A legmélyebb vallásosság s a legszélsőbb liberalizmus karöltve megférnek lelkében. A munkát, a tisztaságot, az egyszerűséget, a szabadságot, a gondolkozást, a kutatást, a meggyőződésen alapuló mély vallásosságot, a becsületességet mindenek felett tiszteli. M^gél a jég hátán is a keze munkájából, mert mindig kapható a tisztességes munkára s e mellett mindig vidám és mindig tiszta. Ha akarod: napszámos, rendőr, betegápoló, irodai alkalmazott, nyomozó, utkaparó stb. stb. Ö nem szégyenli a munkát: büszke reá; de ha valami nem gentlemanhoz illő, nem korrekt munkában való részvételre szólítanád fel, a leghevesebb tiltakozással utasítaná vissza. A cserkészfiu lelkivilágában egyesül a Danton köztársasága, a Stuart Károly monarchiájával s éppen oly vidám, ha selyemágyban alszik, mintha Isten szabad ege alatt hál. Magyarországon Bing Ede János ismertette először vetített képekkel. A mozgalom már nálunk is bontogatja szárnyait, a min szivből kell örülnünk, mert sehol nem oly lazák az erkölcsök, mint nálunk; a szélhámosok, sarlatánokra sehol sem jár oly jó világ, mint Magyarországon. Pápa mindig egyike volt a mélyreható mozgalmak iránt érdeklődő vidéki városoknak. Remélhető, hogy az áldásos intézmény itt is gyökeret ver. tartóssága, rugékonysága, eleganciája utolérhetetlen! Tüzoltótestületi közgyűlés. — 1913 május 25. — A városháza nagytermében múlt vasárnap tartotta rendes közgyűlését a Pápai Önkéntes Tűzoltótestület, melyen a tagok közül mintegy negyvenen vettek részt, akiknek sorában az intelligens elem is szép számmal volt képviselve. A megjelenésben akadályozott dr. Csoknyay János elnök helyett dr. Kende Ádám alelnök vezette a közgyűlést, melyen a választmány által előterjesztett zárószámadásokat elfogadták | s megszavazták a folyó évi költségvetési előirányzatot. Ezt követte Viz Ferenc főparancsnok alapos parancsnoki jelentése, melyben bizony sok keserű igazság tanúskodik a tűzoltó intézményünknek még mindig mostoha sorsáról. A részleges tisztújítás során Karcsay István eltávozott pénztáros helyébe Balla Miksát választották meg, mig a testület jegyzője újból Lipka Pál lett. Az újjáalakított választmány rendes tagjai dr. Antal Géza, Freund Ferenc, Tar Gyula, Billitz Ferenc, Hanauer Zoltán, Bőhm Samu, Karlovitz Adolf, Kis Tivadar, Csoknyay Károly, Oswald János, Piatsek Gyula, Walter Sándor, Fa Mihály, Bodai István, dr. Györké Sándor, Fischer Gyula és Kluge Károly lettek. A gondosan összeállított parancsnoki jelentésből közöljük a következőket : A tűztorony már nem szolgálja azon célt, melyért az fölállítva lett. A látóhatár — az épülő házak miatt — mindig kisebb és kisebb lesz úgyannyira, hogy rövid időn belül abból csak a közvetlen szomszédságban keletkező tüzet lehet észrevenni, a inesszebblevőkot pedig már csak akkor, mikor a tűz teljes folyamatban van. Ilyen körülmények között érthető lesz a tűzhöz való későn érkezés. A lófogatok hiánya volt még ezenkívül majdnem minden késedelem oka. Sok esetben nem volt az őrtanyán fogat, mig pedig valamelyik városi fogat beérkezett, annak is nagy idő kellett, a kivonulás ismét késedelmes volt. Éjjel történő tűzhöz — bár a lófogatok otthon vannak — ismét azért érkezik sok esetben későn, mert mig a város kocsisa fölkel, fölszerszámozza, befogja lovait, addig megint nem 1—2 perc telik eh Mindezeken kivül van még egy igen nagy baj, a riasztás avult rendszere. Ha nem kellene tűzi esetkor a város 4 negyedében az önkénteseket kürttel riasztani, ezáltal a készenléti szert legjobb esetben 3 emberrel a tűz színhelyére irányítani, már akkor is nagy változás állana be a tüz helyéni támadásnál. Ezeket összefoglalva: 1. Vagy egy tüzőrtoronynak a felállítása szükséges, hjnnan az őr minden keletkező tüzet észrevehet azonnal, vagy egy, csupán tűzjelzésre használható s a város különböző pontjain fölállítandó telefon bevezetésére, mely utóbbi költséges ugyan, de a célnak teljesen megfelel. 2. Egypár lónak csupán a tűzoltóság rérésze való átadása olyképen, hogy a lovakat ápoló kocsis szintén a tűzoltóság fönhatósága alatt álljon, vagyis a kocsis maga is tűzoltó legyen. 3. Az önkéntes tagok riasztási rendszerének olyképen való megváltoztatása, hogy a mai — kürttel való — riasztást beszüntetve, az önkéntes tagok legalább 2/a~ának lakására villamos riasztó-csengő lenne bevezetendő, vagy az őrtoronyban egy erős hangú riasztó kürt, mely a város minden részébe elhatoljon. Végre 4. a fizetett tűzoltóság 2-vel történő apasztásával odahatni, hogy az utcák öntözése ne a testület kötelességét képezze, mert hisz épen akkor, mikor a legnagyobb szükség lenne a fizetéses tűzoltókra, vagyis nyáron, — akkor van 6 ember állandóan távol az őrtanyától s tüz esetén nincs senki, ki a szerek elszállításánál segédkezzék. Ezek lennének azon sürgősen pótolni való hiányok, amelyek megszüntetésével testületünk a tökéletesedéshez közelebb jutna. meg a Palma Vacchió Vénusza is pikáns, de művészet. A Bellában nincs is pikantéria, ez merő hazugság ! Amit ebben a darabban látunk, az nem igazság, hanem cinizmus: ez nem költészet, hanem a hátgerinc deliriuma, nem gyönyörködtet, hanem undorít. Az igaz, hogy nyersesége vakmerő, durvasága meglepő, csakhogy ez nem az élet, ez az élet hamis tükre; ez a fakó tükör minden vétket nagyítva mutat be, az igazságot pedig nem látja. Nem ez az élet; aki ezt a darabot irta, az nem ismeri az életet, az embert, a lelket. Ezek nem emberek; nem húsból s vérből valók, hanem csakis húsból, mert az emberi vér furcsa nedű, az máskép lüktet, mint ezekben az emberekben ; nincs benne lélek sem, nincs ideg sem, alakjai egészen gerincagyból állanak, mert az a darab az állati husimádás kultusza, de szépet, igazat, természetet, életet hiába keresünk benne. Annyira még a mi megromlott Ízlésünk sem sülyedt, hogy a legalacsonyabb erkölcsi felfogás e nyers hazugságában szépet vagy szórakozást találtunk volna; nem! megundorodik minden ember, megutálja mindenki, de nem ám a pikantériája miatt, hanem hazugsága, durvasága s cinizmusa miatt. Hazugságok ! Ha egy asszony a balatoni nyaralóban fényes nappal, jóformán anyja s férje szemeláttára kétszer bezárkózik egy egy férfivel a maga otthonába, akkor annak ne az intendáns hozzon okiratot, hanem a rendőrség. Ez csak hazugság! Hogy egy gróf nyíltan, a Balaton partján, mikor a család s a cseléd is ott van a kertben, erőszakosan rátámad Bellára fényes nappal s hogy itt — értsük meg, nem a magány titkos rejtekében — egy asszonyban felébredjen az élet vágya, hát ez csak hazugság ! Bella férje gyanúsítja feleségét, tárgyal a szobalánnyal erről; a gróf bent van Bellával az ő saját családi tüzhelyükön s a férj, ez a becsületes ember jajgat, siránkozik, de nem tör reájuk, naiv hazugság! A gróf, a vendég ellenben igenis rátöreti soffőrjével az ajtót fényes nappal Bellára, a más feleségére, mert ez egy tenoristával zárkózott be ; hát ez már csak otromba hazugság! Bella férje azután szemtől-szembe látja kijönni a grófot feleségétől; felébred henna a S lIiMfCIl k iS; e s gyógyforrás vese- és hóíyagbajoknál, köszvénynél, czukorbeíegségnél, vörhenynéi, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vasmentes savanyúvíz. Kopható ásvánvjvizkereskedésskben cruni T1JC AfO'sT Szinjeíipóczi Salvatorforrás-vállak és gyógyszertárakban. O^nuL-lHO AUrVJOi Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. féltékenység, a férfi szenvedélyes fellobbanása és boszuvágya, neki is ront a grófnak — s azután ott a Balaton partján, a kertben fogat húz egy szegény zsidónak! —• Ennél ízléstelenebb dolgot, nagyobb hazugságot a színpad még nem produkált, még a Goldstein Számi, sőt Mózes a moslékban c. darabban sem! Bellát meghívja magához az opera után tartandó -bankett utánra a tenorista, a kritikus, a gróf, a gróf fia, meg Puccini is; hát miféle teremtés ez? vagy-vagy! Ha betegek az idegei s megkíván minden férfit, akkor miért szaval holmi ideális szeremről, odadobott ifjúságról! Ha csakis boszut akar állni az ő hűtelen elcsábítóján, a grófon, akkor miért szónokol szüntelen a felkínált összeg becstelenségéről, ha pedig igazán művészi magasság felé törtet, miért nem marad becsületes hitvesnek ? Itt nincs alku, ilyenfajta asszonynak szabott ára van! A Bellák nem ritkák az életben; egy polgári család leánya felfelé szárnyal a hir felé ; a szárnyakat a grófi intendáns kölcsönzi, csakhogy a madárnak az ő ducjába is kell repülni ; a művésznő azután férjhez megy s a házasságba már egy gyermeket is visz — a szive alatt; ez mind élet, ez mind lehet! Da miért kell ezt színpadra vinni, ha nincs benne poézis s miért kell ezt a dolgot a piszok, a szennyesség és mocskosság minden bizarr színével kifesteni ? Miért kell ezt a tárgyat annyira eltorzítani, annyira az ingoványba füröszteni, annyi epés, embertelen, alacsony s hazug mozzanattal eléktéleníteni, hogy az ember megémelyeg tőle ? Miért kell az élet ez egyszerű igazságát hazugsággá csonkítani ?
