Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-05-31 / 22. szám

A testületnek 1912. év elején volt 66 működő tagja. Belépett az 1912. év folyamán 12, eltávozás stb. cimén leszerelt 16, kizáratott 2. 1912. év végével a létszám 62 volt. Tűzhöz 15 esetben vonultunk ki. Ezek közül a városban 14, a vidéken 1 volt és pedig: 6 kémény-, 4 tető-, 1 padlás-, és 4 szalma-tüz, ezenkívül volt 2 vaklárma. Zápor következtében beállott áradásnál segélyt nyujtottunk 2 ízben. A testület augusztus hó 20 án ünnepelte meg fönnállásának 40 éves jubileumát, mely alkalommal a városi színházban Koller Sándor, Veszprém vármegye alispánjának elnöklete alatt diszgyülés tartatott. Ezen a gyűlésen lett dr. Óvá ri Ferenc, az Orsz. Tüzoltószöv. alelnöke által Horváth József szakaszparancsnok, Hoyer János őrparancsnok és Dienstmann Antal rajvezetőnek a 30 éves, ezt megelőzőleg Ö Felsége által adományozott királyi diszérem, valamint a még igényjogosultaknak a megfelelő szolgálati érem ünnepélyesen átadva. Ez alkalommal létesíttetett a „Jubileumi alap" 600 koronával, mely egy később meghatározandó célra gyümölcsözőleg a takarékba helyeztetett. Végül felkérem a város közönségét: karolja föl testületünket; annak működését gúny, kicsinylés helyett egy-két jó szóval támogassa, lehetetlen kritikákkal ne idézze elő esetleg a testület teljes fölbomlását, mert hiszen ha ez megtörténik, a város közönsége egy fizetéses tűzoltóság fönntartásával akkora terhet róna önmagára, mely a pótadót jó egypár °/

0-al fölszökkentené. Hálás köszönetet mondok a sajtónak azon jóakaratú pártfogásért, melyet a testülettel szemben táplált, egyben kérem ezen jóakaratát a jövőben is. régbeválfj a legjobb és ledolcsóbb DOBOZA K 1.80 MINDEN GYÓGYSZERTÁRBAN ÉS 0R06ERIÁBAH Próbadobozf ingyen küld : HENRI NESTLÉ,Wien,I.Biberstr 137. MODERN V

kényelmes úri lakások, üzleti helyiségek és raktár H azonnal kiadók dr. Györké Sándor ügyvéd Fó'=utca 23. sz. házában. Szinházi hét. Az Éva cimü operettujdonság, amelyet színtársulatunk zsúfolt közönség előtt mult szombaton mutatott be és vasárnap, hétfőn és csütörtökön is nagy sikerrel megismételt, zenei szempontból talán a legértékesebb alkotása Lehár Ferencnek, a zseniális operett-komponistának. Ebben a darabjában már nem kizárólag, sőt mondhatjuk, nagyon keveset muzsikál az úgynevezett „hálás karzatnak", hanem ebben a darabjában az egész darabon végigvonul a klasszikus felé hajló, de mindazonáltal könnyed zenei modor, melyben a zeneértők is igazi élvezetet találhatnak. Ezt mi annak tulajdonítjuk, hogy Lehár érzi, hogy nincs szüksége már a ligetek és utcák közönségére, hogy fölkapja és a vállain, dalait pedig az ajkán hordja s ha ád is még valamit ennek a valóban hálás publikumnak, a klasszikus zenét kedvelő közönséget is ki akarja elégíteni s ezt a kétféle célt az Éva zenéjével sikerrel érte el. A Willner és Bodansky librettója sem mondható éppen üresnek, semmitmondónak. Amellett, hogy főképpen operettszöveget irtak, mégis van benne valami tartalom, sőt a második felvonás végén némi drámai rész is. Az előadásról szólva el kell ismernünk, hogy mintaszerű volt. Ez alkalommal láttuk a sugólyukat teljesen eltüntetve: a szerep'ők ugyanis az egész darabot sugó nélkül játszották végig, ami már maga is dicsérendő és elismerésre érdemes. Nagy sikere volt a darabban Albert Böskének, aki Évát ragyogóan személyesítette s énekszámaival állandó sikert aratott. Sikerekben gazdag szerep jutott Bihari Böskének (Pipsi), aki Tihanyi Bélával (Flaubert), Faludy Károllyal (Dagobert) és Szalay Gyulával (Prunelles) együtt állandóan tapsolt kedveltje volt a hálás közönségnek. Elismerésre méltó alakítást láttunk Turai Antaltól (Larousse), aki az öreg művezető alakját teljes megértéssel állította a közönség elé. A zenekar kifogástalan működése Pados Rezső karnagy érdeme. Ha megbotránkoztunk Szomory Dezső Belláján, teljes erkölcsi felháborodásunkkal kell sujtanunk Lengyel Menyhért Róza néni c. úgynevezett „vígjátékát", melyet jobb ügyhöz méltó igyekezettel kedden mutattak be színészeink. A darab meséje azon épül fel, hogy egy naiv vagyonos fiatalembert egy szegény sorsban levő, az ártatlanságot színlelő bukott leány számára, aki már átesett az anyaságon, mikép kerítenek meg anyja és a derék Róza néni, akinél a leányzó törvénytelen gyereke dajkaságban van. Szemünk előtt beszélik meg és hajtják végre a leány közreműködésével a szerelembe beletüzelt fiatalember ellen a ravaszul kieszelt aljas trükköket, fülünk hallatára folytatnak állandóan a Pordánt is megszégyenítő beszédeket, s az egész unalmas három felvonás alatt alig van egy-két perc, amikor felháborodásunk egy kissé megpihenhetne. Nem mentség, hogy a nagyvárosok romlott életében ilyen ocsmányságok megtörténhetnek, hisz annyi undorító dolgot vet felszínre az élet, jóizlésü ember még sem kívánja azokat színpadra vinni, illetőleg színpadon látni, pláne olyan formában, hogy belőlük valami nemesebb tanulság levonható ne volna. Csak sajnálni lehet a Taifun tehetséges szerzőjének eltévelyedését, hogy talentumát erre a darabra pazarolta, s csak megróni tudjuk az igazgatót, hogy a jóhiszemű közönséggel e trágárságot megismertetni szükségesnek tartotta. Vigasztaló egyedül az lehet, hogy nem sok ember jóizlésében történt kár, amennyiben a szinház ez estén megérdemletten üres volt. A Róza néni otrombaságai után a héten — pénteken — kaptunk a finomabb pikántériából is, bemutatván színészeink Weber és Hennequin francia vígjáték-gyárosok Az elnökné cimü vígjátékát. A darab azt a szerelmi korrupciót figurázza ki, melyet — hivatalos nagy hatalmukkal visszaélve — egyes magas állású tisztviselők üznekr- A francia igazságügy miniszter szigorú rendeletet ad ki a birák tekintélye, erkölcseinek megvédése érdekében, s mikor a törvényszékek meglátogatásával személyesen meg akar győződni a rendelet hatásáról, ö maga lesz az első, aki egyik vidéki törvényszéki elnök ad hoc feleségével — egy hírhedt orfeuménekesnővel — édes szerelmi kalandba keveredik, minek folytán, vagy helyesebben : mi által a husz év óta egy helyen tespedő, elfeledett szürke törvényszéki elnök a párisi főtőrvényszók elnökévé lép elő. Szerelmi korrupcióról lévén szó, természetesen a darab nem ment sikamlósságoktól. Sőt! De ez a pikantéria finom, szellemes, sohasem bántó, sohasem megbotránkoztató. Kacagunk a bolond helyzeteken , a pompás ötleteken s elfeledünk a morál megsértésén gondolkodni. Az előadás — ámbár egy kissé gyorsabb tempóban mozoghatott volna — a jobbak közül való volt. Harsányi Gizi az (ál)elnökné szerepében teljesen beleilleszkedett a francia vigjátékok-megkivánta légkörbe. Játéka könnyed, finoman rutinírozott volt. Fodor Oszkár (az „erkölcsvédő" igazságügyminiszter) minden izében diszkrét, elegáns alakítást nyújtott. A Baróti-pár mint mindig, szintén igen jó volt, s a zajos sikerből derekasan kivették a részüket Sorr Jenő, Marton Miska, Tábori Imre és Bátory Mici is. Közönség közepes számban. Mire való ez a „Talpa Magyar Ede" ? (Ez a név édes testvére lehetne a .Györgyike drága gyermek" névnek.) Miért kell a darab egyetlen alakját, akiben sziv, érzés és emberi lélek van, ennyire szánalmasnak, esetlennek, vaknak s hitványnak feltüntetni? Hát odajutottunk már, hogy a becsületes ember csak gúny tárgya lehet? Nem, ez az alak is hazugság! Aki úgy szereti a feleségét, az nem bocsát meg neki, ha látja, hogy mennyire sülyed, s ha mégis visszaveszi, akkor az nem lehet szerelem, hanem csakis érzékiség, mint a többinél; tehát ez is hazugság! A költészetnek az a faja, amikor az iró csakis a szépet és a jót látta meg az életben s csakis ezt vitte a költészetbe, idejét multa. De az Írásnak ideje, amikor az iró csakis a vétket a hazugságot., a hamist," az erkölcstelent látja s ezt viszi színpadra, még hála Istennek nem érkezett el! Hogy valaki virágokat szed s beleszedi a bokrétába a vadvirágot, füvet, kórót, tövist, ez hagyján, de hogy valaki a virágok között a gyomot szedje csak ki, bogáncsot, nadragulyát, szerb tövist, ez talán még sem természetes dolog, ebben már betegesség van. Azt meg keli engedni, kétértelműség nincs a darabban. Ott minden egyértelmű ; az a virtus, hogy ott minden szó mosdatlan s még ott is, ahol szebb, finomabb, diszkrétebb szavakat lehetne használni, ott is a nyers, útszéli kifejezéseket kell hallgatni. Amit, teszem azt, Bella mond, az utolsó felvonásban, mikor a gróf be akar jönni, ahhoz képest a nagy vászon napernyők alatt ülő, jóravaló, gyümölcsöt áruló hölgyek beszélgetésmódja előkelő szalónnyelv. Rideg, kietlen, sivár, hátborzongatóan hideg kép ez a darab; fagyos, romlott, betegesen cinikus a hangulata; az egyetlen vidám jelenet, a fogfájós ténsúr jelenete (nem tudom zsidó-e, vagy izraelita őkelme ?) olyan Ízléstelen s olyan útszéli, hogy ilyent Nemes Tatár Péter vagy Vitézlő Hazafi Veray János poézisében is csak elvétve találunk. A Bella nem azt hirdeti, hogy vannak hitvány, sülyedt, erkölcstelen és állati emberek is, hanem azt, hogy másmilyenek nincsenek is, mert ha van egy becsületes, józangondolkozásu, tiszta érzésű ember, mint a Talpa Magyar Ede, akkor az szánalmas, esetlen és komikus figura a mai poshadt, romlott, alacsony közszellemben. Ennyire még nem vagyunk! A közönség a Donna-Bella e belladonnáját még nem veszi be, hanem undorral s utálattal fordul el ettől a beteges felfogástól. Még egyet! Hogy van az, hogy a főváros még is szivesen fogadta a darabot? Hogy a közönség megnézi? Hiszen a szenzáció, a különös, a vad, a próbléma, a természetellenes vonzza a közönséget. Ha a színpadon egy nőt az orvosok boncolnának, a közönség oda tódulna, s tódul az oroszlánok ketrecében borotválkozó állatszelidítőhöz is. Izgató, nem közönséges dolog a Bella, olyan régi, ismert, mindennapi témával, melynek eddig nem akadt irója, mert a tárgy szörnyen — nem pikáns, — hanem indiszkrét. S a kritika? A budapesti lapok szini kritikusai válogatott írók, azokhoz nem fér gyanú — még a Bella Írójának gyanúja sem. Ebben a darabban Révész kritikus úr meghívja Bellát egy látogatásra, a művésznő visszautasítja, a kritikus erre megváltoztatja a már megirt dicsérő kritikát. Nos Budapesten a jóravaló lapok redakcióiban ilyen kritikus nincs! Ez alávalóság volna. De emberek vagyunk, amikor összetartunk a mi egy kenyérkereseten levő kollégáinkkal, ez mindig szép vonás, mert sajnos kenyéririgység nem egyszer kajánkodik az emberek lelkében. A Bella irója újságíró, benfentes, céhbeli újságíró. FÖLDES és TSA okleveles mérnök ^ mérnöki és építési irodája — ™ PAPA Széchenyi=tér 5., Kohn Adolf féle házban. ELVALLAL: Földméréseket, parcellázásokat, bírtokés határrendezéseket, községi köz- és dülöút- kitűzéseket és mindennemű földmérési mérnöki munkálatokat.