Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-01-18 / 3. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. S/.erkeHztnséj? : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes száin ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DB- KŐUOH ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Ellentétek. Nem is kell keresni, mégis hamar találhat az ember. Felbukkannak s mint görbehátú, egymással szembe fordított kérdőjelek merednek egymásra, ilyenformán ni : ?

<í ... Az ember olvas Predeálról, Predeálról a határ-állomásról. Mi történhetik ott, ahol a gazdag bojárok podgyászát szokták a magyar fináncok vámvizsgálni, mikor jönnek a mi Brassónkba nyaralni s viszont román szemlészek a mi turistáink csomagját turkálják össze, akik viszont mennek át Sinajába — no nem nyaralni, mert arra nekünk pénzünk nincs, csak éppen megnézni a román király gyönyörű villáját. Mi történik tehát Predeálon? Predeálon lósztoznak. Predeálon szilveszteri mulatságon a román hatóságok fejei nagy magyar baiát tósztokat zengenek, amit a magyarok viszonoznak. Ez történik Predeálon, Szilveszterkor (görög-keleti Szilveszter értendő, akit úgy hivnak, hogy András) s míg ezt olvasván, némi megnyugvás száll szivünkbe, hogy ime, mikor ránk magyarokra (sőt: osztrák-magyarokra) annyi feneketlen gyűlölség szakad, egy, egyetlenegy hű és megbízható barátunk ime mégis akad, ugyanakkor fordítsunk eggyel to vább a „lájbzsurnalban" s máris köszönt bennünket, sátáni, gúnyos mosollyal vicsorogva köszönt a másik híradás, mely szói ime ekként: „A templomkulcsokat Rómába küldjük, bezárjuk és befalazzuk a templom-aj tokát, nincs szükségünk sem harangszora, sem pedig nyilvános egyházi funkcióra mindaddig, amíg nem tesznek nekünk igazságot." Ennek a brulálisan tiszte.ellen, hallatlanul kegyetlen mondatnak persze nincs még alanya, avagy csak félig van, mert hogy ki az a „mi", az nem tudatik. Ne legyen azonban sokáig elrejtve. A „mi" román papok, számszerint száz, kétszer ötven, akik két helyen tartott gyűlésen is kijelentik azt, amit fentebb idéztünk. S miért mindez? Mert kormány, király, pápa egyetértő határozatából ők — román papok — magyar püspök fenhatósága alá kerültek. Amiben lehetne sérelmet találni, ha más elszórtan h'vő s/.áz magyar plébánia viszont nem tartoznék ro nán görög katholikus püspök alá. De tartozik, még mindig több magyar marad kitéve az eloláhosítás veszedelmének, mint amennyi románt — nem tudunk mi így sem megmagyarosítani. N 'mzetiségi viszonyaink közölt ily ügyekben csak akkor lehetne teljes ig izságot tenni, ha minden parókhia — külön püspököt kapna. Amig ez a nonsens nincs, addig máskép nem lehet a beosztás, mint ahogyan van s ht a román papok mégis ily hazaáruló, hitáruló, ki rá iy sértő, pápasértő enunciációt tesznek, akkor a predeáli tősztok értéke némileg kétessé válik s a kérdőjelek tovább is bámulva nézhetik egymást ekként: ?9 A községi pótadómentesség. * Az 1886. évi XXir. t.-cikk 138. §-a az állami és törvényhatósági tisztviselők, lelkészek, néptanítók s jegyzők számára községi pótadómentességet biztosít, amely * A Pesti Hírlap f. hó 12-iki számából vessz ük ki ezt a cikket, mint amely e kérdésben több i/.ben ki feltett álláspontunkkal egyezik, illetve azt új szempontból vliágítja meg. kiterjed még az általuk haszonélvezett papi, tanítói, jegyzői földekre is. Magánvagyonuk után azonban természetszerűleg ők is fizetnek községi pótadót. Első szempillantásra úgy tünt fel, hogy az általános jövedelmi adóról intézkedő 1909. évi X. t.-cikk — a sokat emlegetett új adótörvény — megszüntette a fentebb felsorolt tisztviselők egy részének községi pótadómentességét. A törvény 68. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy az állam, az állami üzemek és közalapítványok szolgálatában álló tisztviselők szolgálati járandóságaik után jövödelmi adón és országos betegápolási póladón kivül egyéb adóval meg nem terhelhetők. Az a körülmény, hogy a felsorolás a vármegyei tisztikart, lelkészeket, nem állami tanítókat és jegyzőket nem érintette, azt a véleményt keltette a tisztviselőkben, hogy a községi pótadómentességük megszűnt. Az ijedelem azonban korai volt, mert amint kitűnt, a pénzügyminisztérium magyarázata szerint az új adótörvény épenséggel nem érinti az 1886. évi XX!!. t.-cikk intézkedési körét, ami egyébként abból is kiviláglik, hogy az új törvény csupán az általános jövödelmi pótadóra vonatkozó törvényes rendelkezéseket helyezi hatályon kivül. Ezzel az incidenssel kapcsolatosan azonban érdemes kissé behatóbban foglalkozni a községi pótadómentesség kérdéA „PAPA

I HÍRLAP" TÁRCÁJA. A harmadik állomás. Irta: Báródi Géza. I. (Az első: a mastmód.) Barlai Mihály éppen lejött a vastag szőnyegü lépcsőkön, amikor szembe találkozott egy kis leánnyal, aki öt-hat nagy kalapdobozt hurcolt a fehér szalagjaiknál fogva. A kis leányból tulajdonképpen — a sok skatulyától — csak a feje látszott ki. S/ő ke, kis borzas fej, világoskék szemekkel, azok is félig le voltak hunyva, mintha csk nyitott szemmel aludna.. A skatulyák alul, nem takarták el egészen a lábait s aki véletlenül oda nézett, csak egy pár óc&ka, félretiport sarkú és felkunkorodott oriú cipőt látott, amelyekben bizony, akárhogy erőlködött volna bárki is, csak csámpásan lehetett lépkedni. Hat még így a lépcsőkön föl- és telerakva dobozokkal ? Harlai Mihálynak Mtinl a mozgó dobozhalom, bár ezelőtt soha az életében nem törő dött a kalapskatulyákkal s sohasem gondolt arra, hogy vannak olyan kis páriái, akik egész napokon át lótnak-futnak az utcákon föl és alá, lépcsőkön fel és le így megrakodva; de most mégis lekötötte a figyelmét s valami szánalom ébredt föl a szivében, ahogy maga felé látta úszni ezt a fehér papendekli tömeget. Amikor közelébe ért a kis leánynak, ott a lépcsőfokon megállott s megszólította : — Hová viszed kis leány azt a sok dobozt, nem nehéz? A kis leány is megállott á barátságos megszólíiásra. — A Hársfainé nagyságának viszem. Hát bizony nehéz, de muszáj hurcolni. Barlai most így a közelben, jobban megnézte a kis leányt s látta annak sovány kis testét, az arcát, melyből csak úgy kirítt az éhség és a nyomor, melyről hiszen eleget mondhatott a kopott, szakadozott ruhácska, meg azok a cipők, melyek kétszer is akkorak voltak, mint a lábak. Hát bizony, gondolta magában, az ilyen kis masarrfód jelölteknek is meg vannak a maguk nehéz inas évei, aztán nem is kerülhetnek máshonnan, mint a véghetetlenül szegény emberek leányaiból. Meg akarta ajándékozni egy kis pénzzel, de attól félt, hogy még visszautasítja, mert vannak olyan büszke szegények, akik az ilyen, ki nem érdemelt ajándékokat nem fogadják el. — Nézd, kis leány — mondta mentegetőzve — talán odahaza némi Ínséget szenvedtek, talán vannak testvéreid is, aprók, akik keresni nem tudnak, ime adok néked valamit, hogy vigy haza nekik egyetmást, talán az édes anyádnak is. Nem beteg? Mert Barlai sokszor olvasott olyan novellákat, amelyek arról szóltak, hogy az ilyen szegény, nyomorgó családoknál, rendesen sok az apró gyerek, az anya természetesen nagy beteg, az apa talán reszegos, aki a pénzét mind elissza s amikor hazamegy, sorra megveri az asszonyt és a gyerekeket. Hányszor olvasott ilyesmiket meg a napihirekben is az újságokból Széniül azt hitte, hogy ennek a kis leanyn-tk s un lehet más a története. Kivett a tárcájából egy fényes ezüst forintot és odanyújtotta a kis leánynak. A kis leány elvette a pénzt. W* M. i

H Brr,ö Erőteljes joizf kap hamisleves, mártás, fözelek stb., ha előállításához hús levest hasznalunk, mely a MáOOI kockából, dbja 5 Csak a MAGGI névvel és a keresztcsíllag védjeggyel valódi! készül. Egy kocka csupán 1/

4 liter forró vízzel leöntve egy tányér legfinomabb, kész húslevest ad. f,