Pápai Hírlap – X. évfolyam – 1913.

1913-05-10 / 19. szám

romantikus, de nem vig. Inkább színjáték lehetne, mint vigjáték, de tartalmasnak egyik elnevezésen sem volna mondható.. Egy herceg megszeret egy varrónőt s mivel az apja is úgy cselekedett annak idején, ő is együtt él a leánnyal abban a kis városkában, ahol katonaéveit szolgálja. Eddig minden elég simán halad a cselekménynélküliség utján, de lemond az uralkodó herceg, György herceg apja, g az uralkodás ő reá vár. Hazaviszik a trónra, elszakítják a kis varrónőtől, meg a két kis gyermeküktől, de a válásba sehogy sem tud beletörődni, a szerelmet sokkal erősebb láncnak tartja a tradícióknál. Sirás, jajgatás, szökési tervek egymást váltogatják, míg végre a fiatal herceg elhatározza, hogv otthagyja az egész kormányzást és a leánnyal külföldre szökik. A szökés nem sikerül. Kétségbe vannak esve; amiből csak a György herceg anyja segíti ki őket, rájok adván anyai áldását. Néhány sikerültebb jelenetet leszámítva, igen vékony pénzű kis darab. Annál jobb volt azonban az előadás. Almássy Júlia (Hercegnő) mesterkéletlen természetességgel fogta fel szerepét és nem egyszer élénk derültséget keltett. A varrónő szimpatikus szerepe Báthori Micinek jutott, aki nemcsak átgondolta, de át is érezte, amit mondani kellett. Kár azonban, hogy Fodor Oszkár a Faunban mutatkozott be ez idén a közönségnek, mert pl. a György herceg személyesítésével, bár jó színész, nem tudta előbbi fényes sikerét elfeledtetni. Méltóságteljésen játszott Turai, akinek Marnitz grófja komoly és előkelő volt. Sok derültséget keltett Marton Miska privadinerje (Mártop), a tábornok ruházata azonban elég szánalmas volt. Mindent összevéve, a darab gyöngeségén a szereplők minden ambíciója és művészi készsége megtörött. Színtársulatunk szerdán Fali Leó Kedves Augusztin cimü operettjét mutatta be Albert BÖskével a női és Tihanyi Bélával a férfi főszerepben. A darab kedves muzsikáju operett, melybe komikusan vannak beállítva a balkáni uralkodó állapotok s így természetesen az operett is komikus hatású. Fali Leó muzsikája is a könnyebb zenei fajból való, de azért még sem találtunk benne olyan részt, mely a nagy népszerűségre számot tarthatna. A darab előadása alig hagy maga után valami kívánni valót, ami azt bizonyítja, hogy Patek társulatának úgy az operett, mint a drámai személyzetével közönségünk meg lehet elégedve. Albert Böske (Heléna), Sellő René (Anna), Tihanyi Béla (Augusztin), Faludy Károly (Bogumil) és Szalay Gyula (Nikola) játéka nagyon sokszor viharos tapsra ragadta a közönséget s valósággal uralkodtak a darab sikere fölött. Kár, hogy a zenekar játéka a szereplők énekét a fotissziumokban nem egyszer túl akarta licitálni. A közönség azonban ma sem igen erőltette meg magát a színházlátogatásban. Biró Lajos fordításában mutatta be a társulat csütörtökön Bernstein: Az ostrom c. 3 felvonásos színművét, mely Fodor Oszkár rendezésében került előadásra. A nagy emberek bűneiből, panamáiból s tréberkedéseiből egy jókora adag ez a darab, speciális Bernsteinbeállításban. A panamista Antonin Frépeau egy fiatalkori botlása miatt tönkre akarja tenni Alexander Meritalt, akinek magas pozíciójára pályázik. Felbőszíti ellene a népet, mely Merital házát valósággal megostromolja, lapjában kíméletlenül megtámadja, hogy ezáltal megsemmisítse, s helyét ő foglalhassa el. Merital azonban egy másik ostromnak is ki van téve: Renée szerelmével ostromolja. Merital azonban idős ember, de a leány annyira szereti a megtámadott férfit, hogy feleségül kínálja magát. A drámai jelenetekben gazdag darab Merital és Renée győzelmével és Frépeau bukásával végződig. Merital szerepe Fodor Oszkár kezeibe igen jó helyre volt téve, akit egy-egy hatásos jelenet után a közönség nyilt szinen is megtapsolt. Nagy és jól megérdemelt sikere volt Harsányi Gizinek, aki a szerelmes nagy leányt [Renée) teljes átérzéssel és a szükséghez képest nagy drámai erővel játszotta. Természetes, nem affektált játékmodorával sok tapsot aratott. Turay Antal (Frépeau) a panamisiát olyan élethűen adta, ahogy ezt a szerepet a hasonló zsánerű emberek az életben szokták megjátszani. Sikerült alakítást nyújtott még Baróthi Antal (Grancier) és Báthori Mici (Georgette). Fig.veljen a névre és kérjen mindig határozottan ÉJrdőg-y ö 11 <4\vétHason nevü értéktelen utánzatok visszautasítandók! Erdőgyöngyeművek Morítz Löw, Brünn-Hussowitz. TARKA ROVAT. Fővárosi magyarság. Ugy-e, nyájas olvasó, valamikor régesrégen te is tanultad, én is tanultam, hogy az ország szive, a magyarság szive: Budapest. Azt is tanultad, hogy Budán emelkedik fenséges büszkeséggel a Királyi palota,ahol a magyar király (!) székel, itt van a Tudományos Akadémia, a Kisfaludy- és a Petőfi Társaság, melyek a magyar eszméket, a magyar irodalmat, a magyar kultúrát terjesztik, innen árad szét .az ország vérereibe a szivünket nemesítő magyar kultura csodabalzsama. Szóval innen kapsz, nyájas olvasó, mindent, ami téged magyarrá tesz, magyarrá formál. Föl van hát csigázva az érdeklődésed, hogy egyszer szemtől-szembe láthasd az ország szivét, a magyar kultura csodaforrását, — Budapestet. Odautazol. Nyakadba veszed a várost, s a káprázatosan díszes palotakolosszusok között meg-megállsz és gyönyörködol egy-egy frissen termett bérpalotában. Toronymagasságú földszint dór, ión és korinthusi oszlopokkal, román bolthajtás, gólhikus kiszögelésekkel, rokoko vonalak, szines terrakottákból kirakott archaikus emberformák, svájci ház tető. — A kirakatokban francia sarok, amerikai cipővel, angol szoknya, japán blúz, bolgár szinkeverék, ó-görög frizura. Jjour-harisnyák, glacé

T dent és sirécí-keztyük, c/wc-nyakkendők, brüsszeli csipke, angol keménykalapok, méteres plörözök á la Versailles, stb. stb. Amint így elnézelődöl, a hátad mögött „Trombita harsog, dob pereg", übungról masiroz hazafelé a honhazát mentő ármádia. Ha esetleg unatkozol, hát színházba mégy, édes magyarom, pl. a M. Kir. Operaházba, ahol Debussy, a gall zenei fenségnek, Mozart-nak, Beethoven-nak és Oluck-nak a classikus estéi vannak, és énekel Lazaro Hippolit olasz tenorista. Vagy elmégy a Népoperába s meghallgatod Titta Ruffót. A magyar Nemzeti Szinházban megnézed a Félix Doquesnel és André Barde darabját, az Uránia Szinházban meghallgatod Shuho Chiba japán testvérünk felolvasását. Vagy ha ez sem tetszik, befordulsz az Erzsébet-körutra. Olt van a Royal-Orfeum, ahol a színmagyar Budapestnek dédelgetett kedvencei szórakoztatnak. Teszem azt: Johnson Dlau

y Paul Morgarí, Louise Tirsch, Maud Haivley, Louis Oertscher, akik új Rag time sextett keretében táncot lejtenek, de szórakoztatnak a többi magyar számok is, mint: Bob Pender Co Funora Partner, The 2 Fairies, The Originál Leftons, Morues, stb. stb. utca. De azért bátran haladt tova. Magasztos érzés töltötte el s meg volt róla győződve, hogy olyasmit művelt, ami sokakat boldogíthat. S amint így tovalépdelt az utcán, egyszerre úgy tetszett neki, mintha valami élő lény lebegne feje fölött. Megállott és föltekintett. Ugy vélte, két hatalmas szárnyat lát a sötétben a magas házak között s azt hitte, hallja a csattogásukat is. — Mi az ? — hebegte. — Csak nem madár. Igenis nagy volna madárnak. S legott, mintha valami arcot pillantott volna meg, mely olyan fehér volt, hogy átragyogott a sötéten. Kimondhatatlan borzalom fogta el. — A halál angyala lebeg fölöttem — töprengett. — Jaj Istenem, mit tettem! A halál hatalma alá kerültem. Futásnak eredt, de egyszerre csak hallotta a hatalmas szárnyak csattogását s meg volt győződve róla, hogy a halál kergeti. Igy rohant végig néhány utcán. S úgy tetszett neki, mindjobban utoléri a halál. Immár a szárnya csapását is érezte a vállán. S egyszerre éles fájdalom nyilallott agyába. Végre utolérte a halál kétélű fegyvere. Térdre roskadt. Érezte, hogy vége van. Néhány óra múlva munkások szedték fel az úton az öreg Concenzát. Ájultan feküdt a földön, szélütés érte. Szegényt legott kórházba vitték. De bár sikerült is öntudatra kelteni, bizonyos volt, hogy nem él sokáig. Mégis elhivatták hozzá a gyermekeit. Amint odaálltak a beteg ágyához, úgy tetszett nekik, igen nyugodt és boldog. Rebegett egy-két szót s fektében cirógatta a kezöket. — Ne busuljatok — lehelte — ne búsuljatok ! Ugylátszik, nem tetszett neki, hogy sírdogáltak. Megkérte a betegápolónőket is, hogy mosolyogjanak s ne adják búnak a fejőket. — Legyetek vidámak és örvendezzetek — biztatta őket — most mindnyájatoknak vidámaknak s boldogoknak kell lennetek. Sóvár szemekkel feküdt az ágyán, lesve, hátha észrevenne egy kis örömet valamelyikök arcán. Majd haragra lobbant, hogy a gyermekei könnyeztek s az ápolónők arca föl nem derült. S elkezdett beszélni olyan dolgokról, amiket senki sem értett. Azt mondta, ha nem vidulnak föl, akkor kár meghalnia. Akik hallották, azt hitték, félrebeszél. Egyszer csak fölpattant az ajtó s ifjú orvos termett a betegszobában. Újságot lobogtatott a kezében, harsányan kiáltozva: — Jobban van a pápa! Életben marad! Az éjszaka jobbra fordult a betegsége! Az ápolónők néma jeladással kérték, legyen csendesen ne zavarja a haldoklót, de az már meghallotta. Azt is észrevette, mint villan föl a leplezetlen öröm és boldogság ragyogása az ágya körül állók szemében. S legott eltűnt arcáról a nyughatatlanság. Elégedetten mosolygott. Majd jelt adott, hogy ültessék föl az ágyában s ültében messzeható tekintettel nézett körül. Mintha áttekintene Rómán, ahol tolong az utcákon a nép, az örvendetes hírrel köszöntve egymást. Fejét oly magasra emelte, amennyire csak tudta. — Én voltam az — rebegte. — Nagyon boldog vagyok. Isten elvette az életemet, hogy ő életben maradhasson. Nem gondolok vele, ha meghalok is, hiszen halálommal boldogságot árasztok széles e világra. Azzal lehanyatlott s pár pillanat múlva kiadta lelkét. Rómában az a hír, hogy a szentséges atyának fölépülése után kedve kerekedett átnézni azokról a fogadalmakról szóló följegyzéseket, FÖLDES és TSA okleveles mérnök mérnöki és építési iroda ja PÁ1®A Széchenyi=tér 5., Kohn Adolf féle házban. ELVALLAL: Földméréseket, parcellázásokat, birtokés határrendezéseket, községi köz- és dülőút-kitűzéseket és mindennemű földmérési mérnöki munkálatokat.