Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-12-07 / 49. szám

A magyar Yárosok statisztikai évkönyve, ii. Városaink igen nagy része a II. József korabeli első népszámlálástól napjainkig sokszor szinte szédületes fejlődést mutat a lakosok számának szaporodása tekintetében. 1787-ben 5396 lakost irtak össze városunkban, az 1910-iki népszámlálás pedig 20150 lelket talált. De e fejlődés túlnyomó része a múlt század első felére és az utolsó két évtizedre esik. 1869— 1890, ama három évtized alatt, amely a mai modern Magyarország kialakulásának ideje, városunk lakosainak száma mindössze 38-al szaporodott, az 1890-iki népszámlálás pedig 400 lélekkel kevesebbet mutatott ki az 1880-ikival szemben. Dr. Antal Géza már 1891-ben abban látta ennek legfőbb okát, hogy a vidéki városok a fővárossal szemben minden tényező által*és minden téren háttérbe voltak s vannak nagyrészt mai napság is — szorítva. Valóban Rudapest fejlődése szinte természetellenes. Lakosainak száma 1787-ben csak 52944, amely 1869-ben már 270.685-re szaporodott, 1910-ben pedig az összeirt lakosok száma 880.371, vagyis az utóbbi négy évtized alatt a szaporodás 225-2%. Egy város városias jellegét főként a népesség tömörülése és a népsűrűség tükrözteti vissza. Pápán a lakosság 93'2%-a lakik magában a városban és csak 1188 egyén lakik a városon kivül, ezek közül is 300 az Erzsébetvárosra esik, amelyet pedig ma már egész bátran számíthatunk a szoros értelemben vett városhoz. Amilyen határozottan kidomborítják ez adatok a mi városi jellegünket, époly kétségtelenül igazolják a statisztika adatai azt a különben is tudott tényt, hogy épen legnagyobb városaink : Hódmezővásárhely, Szeged stb. tulajdonképen csak óriási faluk, pl. Szegeden csak 62'9% a városi lakosság. Egy német tudós: Kari Rücher számítása szerint átlag Európában 1000 férfire 1024 nő jut. Pápán ez aránynál nagyobb a nők száma, akik csaknem 1000-rel vannak többen, mint a férfiak, aminek valószínűleg a 2 nagy, női munkásokat foglalkoztató gyár az oka. Igen nagy gyermekhalandóságról tesz tanúságot a 17. tábla, mely szerint a 6 éven aluli gyermekek száma 2246, ellenben a 12—15 éves gyermekek száma már csak 1363 volt városunkban 1900-ban. S szomorú adat az is, hogy a lakosságnak csak 8'5%-a éri el a 60 éves kort. Azt a tétéit, amelyet Vargha Gyula az 1910. évi népszámlálás eredményeiről nemrég tartott felolvasásában hangoztatott, hogy a magyarosodás legfőbb eszközei: az ipar ós kereskedelem s hogy ép ezért a magyarosodás legfeltűnőbb jelenségeit az ipari és kereskedelmi élet gócpontjai: a városok mutatják, mindenben igazolják az Évkönyv korábbi időre vonatkozó adatai. Nincs egyetlen város sem, ahol a magyarság szaporodását az idegenajkuaké felülmúlná s akad egy város, Poprád — ahol 1880ban a lakosságnak csak 4"1

0/ 0-a volt magyar —, amelyben 1880—1900-ban a magyarság 512%-al szaporodott. De igen örvendetes a magyarosodás a többi városokban is. Lássunk néhány adatot, amely a hozzánk legközelebb fekvő 2 nagy, még a múlt század elején csaknem teljesen német városra: Sopron és Pozsonyra vonatkozik. Pozsonyban 1880—1900-ban a magyarság 148'7%-kal, a németség csak 1/9 %-kal szaporodott, ugyanezen idő alatt Sopronban a magyarság 22'3°/o nyi szaporodásával szemben a németség 36'9%-kal fogyott. A nem magyar ajkúak közül 1880-ban magyarul tudott Pozsonyban 18'8%, 1900-ban 33'1%, Sopronban 1880-ban 25'2%, 1900-ban 40%. Vadházasságban mindössze 8 nő él nálunk, ami arra mutat, hogy e téren meglehetősen szigorú erkölcsi elvek uralkodnak városunkban, mert pl. a Pápával körülbelül egyforma népességű Sátoraljaújhelyen 42, Vácon 61, Gyulán 62 a vadházasságban élő nők száma, a kicsiny Szentendrén pláne kerekszámban 100 nő ól talán boldog, de mindenesetre vadházasságban. S mig az 1908-ban élveszületett 540 gyermek közül csak 32 volt törvénytelen Pápán (6-8%), addig Kassán és Budapesten 26*8%, Rimaszombatban pedig 31'5% volt az összes élveszületések közül törvénytelen. Azt a közhellyé vált igazságot, hogy a kultúra igazi gócpontjai a városok, az Évkönyv az adatok egész tömegével támasztja alá. Nincs egyetlen város sem, ihol az irni-olvasni tudók száma meg no haladná az országos átlagot. Legelmaradottabbak a viszonyok a törvényhatósági városok közül Újvidéken, a rendezett tanácsúak közül Kiskunfélegyházán. Ellenben van oly város, ahol a 10—20 évesek kivétel nélkül tudnak irni-olvasni (Ruszt). Pápán az e korban levők közül a férfiak 95'5%-a, a nők 96'1%-a tud irni-olvasni. Hogy Magyarországnak csak egyetlen, igazi ipari és kereskedelmi városa van : Budapest, mi sem bizonyítja jobban, hogy míg a fővárosban magában az ipari keresők száma 160000, addig a többi összes 26 törvényhatósági városban együtt csak 145000 ember foglalkozik ipari keresettel. S míg Budapesten magában 622 olyan iparvállalat áll fenn, amely 20-nál több munkást foglalkoztat, addig az egész országban csak egyetlen város akad, ahol 50-nél több ilyen vállalat van üzemben Pozsony és még a gyáriparról annyira hires Temesváron is csak 32 ilyen vállalat van. Azt a most már megismételt tételt, hogy az ország legnépesebb városai nagy faluknál nem egyebek, a foglalkozási statisztika is igazolja. Szegeden a 102000 lakosból csak 9000 az iparos, Hódmezővásárhely 60000 lakosából 41.000 foglalkozik mezőgazdasággal, a lakosság 67'5%-a. Pedig hogy nemzetgazdasági szempontból mily óriási jelentősége volna az ipar erősebb fejlődésének, azt az érvek egész tömegén kívül az is kétségtelenné teszi, hogy míg pl. Szabadkán 18256 mezőgazdasági kereső 30073 egyént tartott el, addig az inkább iparváros jellegű Pozsonyban 12931 ipari keresőre csak 11749 eltartott jutott, vagyis az ipar hasonlíthatatlanul több egyént állít a nemzeti termelés nagy munkájába, mint az őstermelés, ahol csaknem kétszer annyi az eltartottak száma, mint a keresőké. Pápán 8115 keresőre 9311 eltartott esik. A keresők közt volt 1332 mezőgazda, 3182 iparos, 745 kereskedő, 150 közlekedési alkalmazott, 388 közszolgálatban ós szabad foglalkozást üző, 457 napszámos, 1003 házi cseléd és 608 egyéb foglalkozású. Az 1332 mezőgazdasággal foglalkozó egyén közül csak 108 lakik saját házában, ami minden szépen hangzó frázisnál jobban bizonyítja, menynyire szükség volna azokra a mezőgazdasági munkásházakra, amelyek felépítése érdekében nálunk is megindult, de az utóbbi időben mintha elenyhült volna az akció. Török Mihály. EGYESÜLETI ÉLET. — A Jókai-kör vasárnap, dec. 8 án es te hét órakor saját helyiségében estélyt rendez a következő műsorral: 1. A földnek, mint égi testnek, kifejlődése. Irta s felolvassa Fejes Zsigmond. 2. A zongorázásról. Zenei képek. Előadja a szerző, Szentgyörgyi Sándor 3. Tetemre hivás. Arany J.-tóI. Melodráma. Szavalja Szabó Imre, zongorán kiséri Hirsch Jenő. 4. Duett. Mendelssohn. A madarak búcsúja. Éneklik Ress Irénke és Horn József, zongorán kiséri Tóth Annus. 5. Kopasz a vőlegényem. Monológ. Dezső J.-től. Előadja Ress Margit. = A leányegyesület december hó 8-án tartandó gyűlésének műsora: 1. Szavalat. Tartja Neumann Margit. 2. Felolvasás. Tartja Weisz Hermanné. 3. Melodráma. Előadja * * * 4. Az ősz románca. Farkas Imrétől. Egy levél. KirályMihalovitstól. Énekli Véssey Piroska. Zongorá n kiséri Gárdos Juliska. Műsor kezdete d. u. 5 órakor. — Itt említjük meg, hogy a leányegyesület december 25. és 26-án jubiláris díszelőadást rendez. A nagyszabású estélyekre nagyban folynak az előkészületek. Részletes tudósítással a legközelebbi számban szolgál a rendezőség. himezte a királyné ruhájába az aranyszálakat, mikor a király egy napon megint magához hivatta az udvarmesterét. — Kedves grófom, — mondta nyájasan — tudja-e, hogy mit szeretnék még a házassági ünnepemre ? — Mit, felség ? — kérdezte Rubin gróf meghajolva. — Egy alkalmi költeményt, a Lewald lovag tollából . . . — Feleéged óhajtása természetesen parancs — jegyezte meg az udvarmester hódolattal. Lewald lovag a felséges uralkodóház hivatalos poétája volt. Valaha Ő is csak úgy élt, mint a többi útszéli költő: délben világos kapucinert vacsorázott, s egy kopott felöltőben szidta tél derekán a hatalmasokat. Ha néha, nagyritkán tiz vagy tizenöt kopekhez jutott, hencegve beszélt a miniszterekről és a bankárokról, s verseiben azt a titkos reményét fejezte ki, hogy halála után az egész ország a sírjához zarándokol. Megesett, hogy három négy napon keresztül csak teóriában beszélhetett a lakás intézményéről, de később megint föllendült a sorsa : négy tál ételt evett huszonöt krajcárért, sőt — ha a kiadók betegesen jószivüek voltak — pár krajcár még szivarra ós kávéra is jutott. Kétségtelen, hogy a hercegek jobban éltek,, mint a szegény kis Lewald; de a leányok azért szomjasan szürcsölték a verseit, a boldogtalanabb ifjak pedig könyezve gondoltak rá, mikor éjjelenkint az imádottjuk ablaka alatt kószáltak. Lewald már tizenöt év óta koplalt, amikor Erinna hercegkisasszony a fejőbe vette, hogy verset fog irni egy jótékony album számára. A vers pompásan sikerült, de Jácint atya, a hercegkisasszony nevelője, mégis kifogásolta benne az úgynevezett keresztrimeket. — Fenséged — szólt a szent férfiú — bizonyára a legjobb intenoiókkal kegyeskedett fogadni a lantos muzia tisztelgését, de a rimek azért némileg sajátságosak; így például a berek szó csak bizonyos jóakarattal rimel erre a kifejezésre, hogy: mélabú. Kellene tehát egy szakavatott férfiú, aki a költeményből a szépséghibákat eltüntesse . . . — Tud ilyet ? — kérdezte Erinna hercegkisasszony, aki mindeddig abban a meggyőző kivált) bór- és litláumos i gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. . Kapható ásványvizkereskedésekben és QPUIIITFQ ÁPnQT S«inye-Lip6c«i Sai r.t»rfnrr««-v.Hiiii»

t gyógyszertárakban. 3U1UL1 CO MUUd I f Budaptst, V„ F ud

oif-r>kp«rt 8. f désben élt, hogy a berek és a mélabú kitűnően rímelnek. Jácint atya több percig gondolkodott, aztán némi tűnődés után ezt mondta : — Tudok egy jóravaló lantos költőt, aki egy házban lakik a testvÓrhugom sógorával . . . Az talán segíthetne a keresztrimeken . . . így került a koplaló Lewal az Erinna hercegkisasszony udvarába. A költemény megjelent a jótékony albumban, s az újságok hossz u cikkekben magasztalták a gyöngódlelkü hercegnőt. Lewald ekkor megkapta az udvari alköltö cimet, s mivel a hercegkisasszony épp falura költözködött, ő is buosut mondott a székvárosnak. Ettől fogva nagyszerű dolga lett: dös fizetést húzott, ünnepiea alkalmakkor zöld kabátot viselt, melynek gallérjára aranyból szőtt babérlevél volt varrva, s három óv múlva első osztályú törzaköltővé lóptette elő az uralkodó jóakarata. Mikor az egykori kis poéta betöltötte az ötvenedik esztendejét, már büszkén a neve elé biggyesztette a lovag cimet, s mint udvari főköltő, nyolcezer forint fizetést, háromezer forint pótlékot ós kótezer forint lakáspénzt húzott. A kötelessége pedig mindössze abból állott, hogy évenkint egy lantos vagy epikai költeményt irt a felséges uralkodóház használatára. — Mikor az udvarmester a király óhajtását meghallotta, gyorsan fölkereste Lewald lovagot a város szélén álló gyönyörű palotájában. — Itthon van a méltóságos úr? — kérdezte a komornyikot, aki meggyszinbajtókás, citromsárga ruhát viselt, a hajtókán aranyból szőtt babérlevéllel.