Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-03-30 / 13. szám
is pályáztak a kiirt állásokra. Ezen a hibán segíteni kell és lehet is minden előzetes törvényes utasítás nélkül. De változtatást sürget és követel a választás kifogástalan lefolyásának megóvása is. Amint tudjuk; a városi tisztviselők választása, ha nem egyhangú, szavazócédulákkal, tehát titkon történik. Ha pedig titkos, hát vigyázni is kellene rá a hatóságnak, hogy titkos legyen. Ámde a mai rendszer szerint a mi tisztviselőink titkos választása, éppen úgy mint a községi és megyei képviselő titkos választások is, kacagtató karrikaturái a titkos választásoknak. Minden, csak nem titkos. Legelőször is el kellene rendelni, hogy a szavazatszedő-bizottság, egyrészt munkája zavartalansága végett is, de meg a rend miatt is, teljesen külön teremben működjék, ahová bizonyos számú turnusokban bocsáttatnak be a szavazók és ahol, a szavazatleadókon és a jogosított hivatalos személyeken kivül más a választás ideje alatt nem tartózkodhatik. A mostani rendszer szerint a szavazatszedés nyiltan, mindenki számára nyitott teremben megy végbe, ahol nem csupán városi képviselők agitálnak jelöltjeik mellett, közvetlen szomszédságában a szavazatszedö elnöknek és a bizottságnak, hanem bárki más is: öreg, fiatal, leány, asszony, sógor, koma, barát, ellenség stb. Pár vonással lerajzolni próbálom a képet. A választási terem zsong, mint méhkas, az emberektől. Bent a nyüzsgő embertömegben, ül az elnök az asztalfőn s körülötte az asztal két oldalán a bizalmi emberek. Az elnök mellett: oldalt, jobbra-balra és hátul a pártok fővezérei, esetleg fökortesei, vagy talán közvetlen rokonsága áll és argusszemekkel nézi, jobban mondva ellenőrzi: h^gy melyik képviselő mely cédulával szavazott le: az ö pártja cédulájával-e, vagy mással. E közben a többi agitátor ott bent a teremben is kezébe nyomja emberének a szavazólapot és nehogy a pár lépés alatt, amig a szavazó az elnökhöz ér, valahogyan kicserélje a cédulát egy másik zsebébe rejtettel, oda kiséri egészen az urnához, szemét a kezéről mindaddig nem veszi le, amig csak a szavazatszedö-elnök az ö agyonagitált és ellenőrzött szavazójától a szavazólapot át nem vesz veszi és az urnába nem csúsztatja be. Ekkor nyugszik meg a jó kortes, a párt kirendeltsége. És hány ilyen agitátor van a teremben és működik ily buzgón jelöltjei érdekében és a titkos választás nagyobb dicsőségére ! A választás titkosságát azért rendelte el a törvény, hogy a szavazók szabadon, lelkiismeretökre hallgatva csupán, adják le szavazatukat, minden terrorizmus, erőszaktól és nyomástól mentve legyenek e funkciójuk teljesítése alatt. Az általunk ismertetett titkos választás egyáltalán nem védi meg a szavazót semmiféle pressziótól és ennélfogva roszszabb és károsabb a nyilt szavazásnál. Hatóságunk feladata, sőt kötelessége is minél előbb e most elősorolt fogyatkozástól, illetve visszaélésektől megtisztítani a tisztviselőválasztások körüli eljárásokat ! Gy. Gy A nőkérdés. i. 1890 február 26-án a pápai leányegyletben a nőemancipációról felolvasást tartottam. Azóta 22 év múlt el és ezen idő alatt a nőkérdés sok vita, heves küzdelem tárgya volt, de meg is érlelte oly mérvben, minőt a küzdők még álmodni sem mertek. Azóta a nő és a férfi közti küzdelem egy percig sem nyugszik. A gyengébb nem a modern felfogás alapján folyton új előnyöket szerez. Új foglalkozási ágak, melyek eddig a nő részére hozzáférhetők nem voltak, megnyíltak előtte ; úgy, hogy óriási lépésekkel halad teljes függetlensége felé. Némely államban a törvény az engedelmesség, saját vagyona feletti intézkedés, a választójogosultság és egyéb jog tekintetében még inferioritásban tartja ; de kétséget sem szenved, hogy rövid idő múlva ez az állapot teljesen meg fog szűnni. Az eddig elért eredmények sem elégíthetik ki azonban a bátor harcosokat.; mert még mindig jámbor óhaj báró Eötvös József azon eszméje, hogy „Egyedül jó, okos, felvilágosodott és művelt leányokat és anyákat kivánnék tudni hazánkban, mert ezzel mindent kívántam". Ezen jelszó világosan megjelöli az útat, mólyen a cél felé haladni kell; megjelöli az eszközt, mely célra vezet, hogy csakis a kultúra terjesztése az, mely a nőkérdést minden tekintetben megoldani képes. Igazolja ezt Északamerika példája, mely szakított azon elavult eszmekörrel, hogy a munka csak a férfi vállain kell, hogy nyugodjék. Az amerikai kultúra úgy rendezte be a munkafelosztás elvét, hogy a civilizáció teendői közül a védelem, politikai, gazdasági és társadalmi kérdések rendezése a férfiak dolga ; ellenben a kultúra feladatai: úgymint a tanítás, a nevelés, a vallás, irodalom, tudomány, művészet a nőkre tartozik. Ezen munkafelosztás mellett Amerikában az egyén öncselekvősége, önelhatározása és önrendelkezési ténye feltétlen, tehát nem csupán a férfiaknak szóló, minélfogva természetes az is, ami nálunk a a középkori fejlődésben gyökerező gondolkozás előtt érthetetlen. Ennek oka az, hogy az amerikaiak a szabad rendelkezés következményeit minden tekintetben levonták és így érvényesül a nő rendelkezési joga is. Hogy e kérdést tisztábban bírálhassuk, bátor leszek azt precizírozni. A személyi szabadság e földön a legnagyobb jog. Ezen jogból következik, hogy önmagával mindenki rendelkezhetik. Ezen jognak egyedüli korláta az, hogy ne jöjjön cselekvő szabadsága összeütközésbe az ember lényegével, haladásával, erkölcsi és eszmei tartalmával, hogy ne szállítsa le az embert az állat brutalitására, de ne is emelje a földöntúli istenség fogalmára. Mert bármekkorát halad az ember itt e földön, mindig földhöz kötött szerves lény: ember és korlátolt fogékonyságu szellemi lény marad. Ezen személyi szabadság jogából következik, hogy minden embert egyforma jog illet. Ezen alapeszméből kiindulva, az amerikai felfogás régen túlszárnyalta a kontinensét. kesztve és a siker — úgy ítélem — lehetetlen ! A honi szeretet csekély súlya, a szép, nagy és dicsőnek oly kevés kebelben forrón érzett hatalma nem olvaszthatja egy szép nemzeti összhanggá mindazon nyomorult önség-, szük lélek-, félénkség-, hiuság-sugta előítéletek dísztelen kongásait, melyek az Egybehangzás, Egyesség, Egyetértés, ErŐ és Erény minden varázsait ketté törik és szinte valahai látnók sejdítését is túlhangozzák". Alig lehetne élesebben megítélni azokat a veszélyeket, melyek a magyar nemzeti egységre a felekezeti széttagoltságból előállhatnak és me lyeket csak a vallás álarca mögött rejtőző önös érdekek leküzdésével lehet megszüntetni, mint ahogyan azt gróf Széchenyi István teszi. Mert ne gondoljuk, hogy igaz vallásosság és felekezetieskedés azonos fogalmak ; annyira nem azonosak, hogy sokszor az utóbbi majdnem kizárja és megsemmisíti az elsőt. Mert a felekezetieskedés mögött sokszor tudattalanul, de legtöbbször tudatosan földi, önző hatalmi érdekek, tehát a vallás alaplényegével épen ellentétes érdekek rejlenek, melyek osak köpenyegül használják a leghatalmasabb szellemi tényezőt, mely az ember egész egyéniségét uralja: a vallást, hogy ennek az egész embert eltöltő erejét a maguk céljának kivitelére tegyék alkalmassá. Kétségtelen, hogy minden vallásban, vagyis a vallás külbő kifejezésének minden árnyalatában meg van a terjeszkedési vágy és minden hivő, akinek vallása boldogságot ad, óhajtja — ebben áll épen a vallásos misszió önzetlensége — hogy abban a boldogságban minél többen részesüljenek és az, általa vallott hitnek minél többen vallóivá legyenek. De ha ez a terjeszkedési vágy nem az apostoli meggyőzés, hanem a nyers erőszak, lelki kényszer, vagy önző érdekek istápolásával való kecsegtetés erkölcstelen eszközeire támaszkodik, elveszti azt az erkölcsi alapot, melyen egyedül nyugodbatik a vallásos misszió. Ha pedig nem szellemi és transcendens célok, hanem ellenkezőleg nagyon is földi, uralmi célok vezetik az embert a vallás nevében folytatott munkájában, úgy ez, ha az illető vallásos, megtévelyedése vallásosságának, ha pedig csak felhasználja mások vallásosságát, úgy elvonása a vallásnak eredeti körétől és átvitele oly térre, mely alaplényegével nemcsak összhangzásban nincsen, sőt annak egyenes megtámadása. Bele vitele a vallásnak, mint ilyennek akár politikai, akár a gazdasági, akár a társadalmi életbe csak azért, hogy a vallás segélyével szerezzen egyes, vagy párt önmagának érvényesülést, ez pro9tituálása a vallásnak és mig egyrészt alkalmas a társadalom megbontására és a kívánatos együttműködés kiváló bór- és lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható ásványvizkereskedésekben és j gyógyszertárakban. v opui II TCQ ÁPnQT Szinye-Lipóczi Salvatorforrás-vállalat, OLínULI LO rtUUO I Budapest, V., Rudolf-rakpart 8. megsemmisítésére, másrészt magát a vallást ia ledönti arról a magaslatról, melyen, mint a véges embert a végtelennel összekötő kapocsnak az emberi lélekben állnia kell és a föld porá ba hurcolva, az önös emberi érdekek szolgálatába állítja. Amint Arany óva int azoktól, akiknek „csupán cégér hona", mely cégér alatt a maguk érdekeit sikeresebben vélik szolgálni — és óh hányan vannak ilyenek! — úgy a vallásos élet terén is óvakodnunk kell azoktól, kiknek az ember legszentebb dolga osak cégér, óvakodnunk kell attól, hogy a legnzentebb profanizálása folytán „káromkodássá szent imánk ne váljon". Ez az, amit érzett és kifejezésre juttatott Széchenyi István, midőn a maga mély vallásosságából kifolyólag, melyet csak a közelmúlt napokban rajzolt oly élénk színekkel Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, a vallás dolgában kölcsönös türelemre int. „Az Isten igen nagy — mondja ő — számtalan út vezérei hozzá és osak egyedül ő látja keresztül bensőnk tiszta vagy tisztátlan létét. Mi oly igen gyarlók, oly igen homályba látók ós botorkászók egymáshozi türelemnél józanabbat nem gyakorolhatunk ; mert csak utóbb válik el, kinek van több igaza és ha van kárhozatra méltó bün, ítéletem szerint nincs nagyobb a türedelmetlenségnél; és ha felhevült vakhitünk és fonák buzgalmunk, még a keresztyének között is fellobbantja az Ármány vad tüzét, akkor valóba n megbocsáthatatlan. Végezzen a Mindenhatóval, kiki, amint legbensőbb meggyőződése súgja, mert önbelátásénál emberileg tisztább világ alig van, alig lehet; és tekintse inkább azon társaságot, melybe helyezé Őt a végzés, mert ott van mindenkinek munkásságai és kötelességei köre, mely nem csupán ós szelid áhítattal elimádkozott imádságban, hanem inkább hasznos