Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-03-30 / 13. szám

Európai felfogás szerint a nőnek hivatása a férjhezmenetel. Ámerikában a családalapítás nem elsőrangú kérdés; mert a nő jövőjét akarja biztosítani, ha lehet a családon belül, ha nem, úgy azon kivül. Az amerikai fejlődés érthető azon tapasztalat alapján^hogy olyan iskolákban, hol a fiuk és leányok egy osztályba járnak, észrevehető, hogy a leányok szellemi képessége felülmúlja a fiukét. Az alsóbb társadalmi osztályokban a nő műveltségi foka körülbelül akkora, mint a férfié, de a nő több gyakorlati ésszel, józansággal és finomsággal rendelkezik és egyáltalán sohasem oly erőszakos, mint a férfi, sőt kitartóbb, türelmesebb, rendszeretőbb. Több finomsággal, simulékonysággal, diplomáciával és tapintattal bír, mint a férfi; társadalmi érintkezésben ép oly egyenes, becsületes, és őszinte, mint az erős nem. A világtörténet minden lapja tanúsítja, hogy a férfi volt a sok háború, vérontás és kínzás előidézője, ő tartott évszázadokon át milliókat rabságban. A világtörténet nagy alapjai, a vallásalapítók és bölcselők, Buddha, Konfucius, Sokrates, Jézus, arra törekedtek, hogy a nők erényeit, az irgalmat, a szánalmat és a lemondást csöpögtessék a férfiak jellemébe, úgy, hogy azt lehet állítani, miszerint a civilizáció évezredes útjában arra törekedett, hogy a férfinem durvaságra hajló természetét feminizálja. Ezen tapasztalatok következménye lett, hogy Amerikában a nők tevékenysége a közéletben mindenütt érvényesül. Ezen érvényesülés mezején a nő erélyesen küzd az alkoholizmus, az erkölcstelenség, a választási és vállalkozási visszaélések ellen. Közegészség, a közjótékonyság, az iskola alapítói, a tanítói ellenőrzés, a nevelés, a modorfinomítás a leghathatósabb működési köre. Ez természetes, ha figyelembe vétetik, hogy a nő takarékos, elővigyázó, lelkiismeretes, kötelességtudó. Ezeket szem előtt tartva, Amerikában úgyszólván az egész nevelés és jórészben a középiskolai tanítás is a nők kezébe lett helyezve. A két nem együttes nevelése által a feszültség enyhült és így a férfi nem nézi a nőt sem angyalnak, sem ördögnek és a nő sem a férfit; hanem egyszerűen embernek tekinti hibáival és erényeivel és a házasságkötésnél rendesen emberi motívumok döntenek. Mi sem képes a nőkérdés amerikai eredményét jobban illusztrálni, mint . a statisztikai adatok, melyeket a következőkben ismertetek : Ami a kereső pályákat illeti, Amerikában legtöbb a nő a tanító pályán. 450.000 női tanító mellett 100.000 férfi tanító működik. Tanítónőképzőkben van 120.000 leány. Középiskolákban a 18 éves kort elért növendékek közül 42% ifjú, 58% a leány. Még az egyetemi előkészítő iskolákban a kolecsekben is tetemes a nők száma, miután 400 közös fcolecs van leányok és ifjak számára. Női kolecsekben van 40.000 leánynövendék, vegyesnemü előkészítőben 60.000, férfikolecsekben 70.000 hallgató. A nők, mint a kolecsek docensei és a középiskolák oktatói is vetélkednek a férfiakkal és legfeljebb a tanulás legutolsó 4 egyetemi évében és a szakiskolákban dominál a férfinem. 18 éves koráig azonban a középiskolai nevelés túlnyomólag női vezetés és tanítás alatt áll. Ezen rendszer alatt érdekes jelenség, hogy a nők inkább nyelveket, történelmet, geográfiát tanulnak, az ifjak ellenben inkább matematikát és természettudományokat. A létért való küzdelemben pályák szerint Amerikában az utolsó évtizedben volt 9 millió férfi és 1 millió női gazdász. Szellemi hivatásból jutott a nőknek 480.000, férfiaknak 800.000. A háziiparban 3 millió férfi mellett 2 és fél millió nő sürgölődött, a kereskedelmi pályán 6 millió férfi és 1 millió nő. A foglalkozáskörök közt volt nő 90 révész, 50 liftes dáma, 260 kőmives, 20 végrehajtó, 1320 vadász, 90 mozdonyvezető, 220 kovács, 625 szénbányász, 620 detektív, 68.000 zenész, 18.000 rajztanár, 8000 iró, 3000 riporter, 1000nél több hírlapíró, 1300 építész, 4000 pap, 8400 orvos, sőt több ügyvéd, biró, diplomata és polgármester is. A vasárnapi vallási iskolákat nagyrészt nők látják el, mint általában a tömeges tanításban a nőké az elsőbbség. Dr. Stricker Adolf. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A szegödtetési és szabaditási dijak. Múlt számunkban megemlékeztünk az ipartestület azon ügyrendi változtatásáról, mellyel a szegödtetési díjakat 2 koronában, a szabaditási díjakat pedig 4 koronában állapította meg s ezen kivül irodai díj címen 3, illetve 5 K szedését mondta ki. Az így módosított ügyrendet a legutóbbi tanácsülés tárgyalta, de a változ tatást nem hagyta jóvá, mert a kétféle cimen megállapított díjak végösszege nagyobb annál, mint amit a kereskedelmi miniszter maximumként megállapított. Utasította tehát a tanács az ipartestületet, hogy e tárgyban 15 napon belül újabb határozatot hozzon s azt a tanácshoz terjessze be. § Teljes árvaszéki ülés volt f. hó 28 án a városházán, mely felülvizsgálta a gyámpénztári számadásokat s azt minden tekintetben rendben találta. A számadások legközelebb közgyűlés elé kerülnek. § Uj temető. Említettük, hogy a v. tanács megkereste a Pápa—ugodi hitbizományi uradalmat, hogy r. kath. temető céljaira megfelelő telket engedjen át. A tanács meg is jelölte a szükséges területet a Győri-úton. Most érkezett meg az uradalmi igazgatóság válasza, melyben tudatja, hogy a kért területet •-ölenként 2 K árban hajlandó átengedni. § Hirdetmény. Pápa r. t. város 1911. évi gyámtári számadása az árvaszék javaslatával együtt folyó évi április hó 1-től fogva 15 napon át a városi számvevőség helyiségében közszemlére kitéve lesz, a netáni észrevételek ezen idő alatt az árvaszék elnökéhez Írásban beadhatók. Pápa, 1912. évi március hó 28-án. Mészáros Károly árv. elnök. § Hirdetmény. Pápa város 1912. évi földadó kivetési lajstroma érvényesítve a kir. pénzügyigazgatóságtól, leérkezett. Ezen adókivetési lajstrom Pápa város adóhivatalánál 1912. évi márc. hó 28-tól 1912. évi április hó 4-ig kitéve lesz. Miről oly hozzáadással értesíttetik az adózó közönség, hogy a hivatalos órák alatt bárki által betekinthető, s a netámi felszólamlások a városi adóhivatalnál a közszemlére kitételt követő 15 nap alatt írásban beadhatók. Pápán, 1912. évi március hó 27-én. A városi hatóság. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai kör vasárnap március hó 31-én este 6 órakor saját helyiségében ebben az évadban utolsó estélyét rendezi a következő műsorral: 1. Hunyadi László nyitánya Erkel Ferenctől. Cimbalomra átirta Állaga Géza. Előadja Kiss Béla. 2. Vár és kunyhó. Irta b. Eötvös József. Melodráma. Szavalja Szutter Mariska, zongorán kíséri Krausz Adrienne. 3. a) Beethoven: Románc (G-dur), b) Danéla: Változatok a Velencei karneval themája fölött. Hegedűn előadja Kreizler Lilike, zongorán kiséri Gáty Lenke. 4. a) Leányvásár c. operettből „Ha lennék egy leánykának édes . . b) Fráter Lorándtól: Minek turbékoltok búgó vadgalambok. Éhekli Donáth Ilonka, zongorán kiséri Gáty Lenke. 5. Izidor. Vigjáték. Előadják Ress Margit, Deli Berta, Wolmuth Lajos, Moravetz György. cselekmény és nemes tettek véghez vitelében áll. S ime e pályatéren, odahagyván a Metafyzika partatlan és örvényes tengerét, forogjon kiki Viszonérző szeretettel ós legyen jó polgár, jó rokon és jó felebarát". Arany szavak és annyival inkább megszívlelendők, mert ezt nem a XVIII. század vallásilag indifferens, sot sokszor frivol gyermeke, hanem egy ifjúságában a legbuzgóbb vallásos nevelésben részesült és ezt a benső vallásosságát élete minden szakában megőrzött férfiú mondja, kinek prófétai intései, fájdalom, történetünkben oly valóknak bizonyultak és ki ezeket a szavakat azért hangoztatja oly nyomatékosan, mert a vallási különbözőség nyomán támadható széthúzástól, mint legnagyobb veszedelemtől félti szeretett faja : a magyar nemzet egységét. Az ő szemében a nemzeti és felekezeti széttagoltság, ha azt le nem tudja küzdeni a közös hazának szeretete, a legnagyobb veszedelem, mely nemzeti kifejlődésünket fenyegeti. Mert magában véve a felekezeti széttagoltság, eőt a többnyelvűség nem veszedelmes ugyan, de veszedelmessé lesz, ha önös célok szolgálatába sikerül hajtani a legszentebbet, ami az ember szivét hevíteni, a hitéhez és anyanyelvéhez való ragaszkodást. Mig enélkül vallás és anyanyelv és annak ápolása olyan, mint a tiszta hegyi csermely, mely üdítő vizével enyhet ad a szomjazónak, addig ha ezek az idegen oélok és törekvések bele férkőznek, olyan lesz mind a kettő, mint az esővíztől megáradt folyó, mely szennyes babjaival elönti és eliszapolja a közélet virányait. Széchenyi optimizmusa, melynek alapját, mint fentebb is jeleztük, az _ isteni világrendbe vetett rendíthetetlen hit képezte, vagy amint maga Széchenyi mondja: „Láthatatlan hatalmak vezetik a népeket és egyeseket; eszközök vagyunk mindnyájan égy magasabb kézben", — ez az optimizmus a nemzetiségi és felekezeti téren mutatkozó nehézséggel szemben sem ta gadja meg magát. De Ligne hercegnek Magyar ország széttagoltságáról való megjegyzésére vá laszolva azt mondja, hogy „ámbár számos szomorú példa van előttünk, mily vad tűzzel viseltetnek mindezen felekezetek egymás iránt és még a legszerencsésebbek is mint állják nemosak a más felekezetűek, hanem velük egy születésüeknek is útját és mily indulatossággal taglalják őket sokszor — mégis, mondom, azt hiszem erősen: hogy gyűlölet, mint a herceg állítja, magyar közt nem volt, nincs, nem is lesz soha." Tényleg csak egy magasabb álláspontra kell állanunk, osak el kell gondolnunk, hogy úgy a különböző felekezetekhez tartozásban, mint a különböző nyelvűségben is vannak erők, melyek a maguk teljes kifejlődéséhez osak azon a téren juthatnak s melyeknek teljes kifejlődése, ha nem destruktiv oélok szolgálatába állíttatnak, osak előnyére lehet a nemzet egyetemének : — és akkor mindjárt nem látunk lehetetlenséget abban, hogy a sokféle széttagoltság dacára is, sőt épen ezek segélyével annál dicsőbben emelkedjék ki a magyar nemzeti egység. Amint az énekkarban a különböző hangnemek egy magasabb harmóniába olvadnak össze, miért ne olvadhatna az állami, a nemzeti élet terén a különböző felekezetek és nemzetiségek építő és nem romboló erőkifejtése a magyar nemzeti eszme magasabb harmóniájává. Széchenyi maga mondja : „A nemzeti, mind szellemi, mind anyagi gazdagságot itt-ott lappangó és eldiribolt erőnek egy-egy célra egyesülő varázsa által előmozdítani vala főeszmém". ő szeme előtt látta azt a magasabb harmóniát, amelynek megvalósítására mindenki a maga erőinek mértéke szerint munkálkodhatik; szeme előtt látta kialakulni, fejlődni és a tökéletesség magaa fokára emelkedni azt a fiatal nemzetet, melyben a széttagoltság dacára is meg van, mert meg kell lenni az egyesítés erejének. Ezért mondja nemes optimizmusában Világának végszavában : „ . . . mindazon ősi elleneakedésink, melyek a hazát annyiszor gyászba boríták . . . s mai sokszori divergentiáink, melyek megint most tartanak minden erőnk mellett az asthenia nyomorultságai közt — semmi egyébbül nem eredének és erednek, mint vezetni vágyásbul, — mely az erőnek, s egy kis hiúval kevert büszkeségbül, mely a fiatalságnak jele ; s azért merek élni ós halni — mert ha csalatkozom, nem kívánok élni, — <hogy mindezen felekezetek nemosak nemes szivök sugalma, de józan belátások tanácsa következésében is, a valódi szabadság szellemének áldozván, lassanként úgy fognak egyezni és a polgáriság oldhatlan köteléke által annyira egymáshoz csatlakozni : ahogy végre a köz jó s honi dicsőség fényében minden egyes tekintet s magánjáró Önség ós ónaóg tökéletesen elolvadand — s a hazaszeretet szent zászlója alatt nagy ós kicsi rokonórzéssel egyesülni s a királyszókkel együtt oly erőt alkotni fog, milyet csak piramisokban tapasztalunk, hol egy tág ós egyenlő alapon emelkedik az ópítmóny s az épület erejét az alap, azaz a Nemzet . . . legfőbb magasságát pedig az egekbe ötlő legfelsőb ékkő, azaz a fejedelem alkotja 1"