Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-03-30 / 13. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I)«. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Bakk és társai. Néhai való jó Széchenyi István gróf, akinek olajba föstött arcképe kucsmával vagy kucsma nélkül, háttérben az épülő lánchiddal, ott lóg minden jóravaló kaszinó nagytermének falán, egészen máskép gondolta a kaszinók hivatását, mint ahogy azok a valóságban, évtizedek folyamán kialakultak. Az „eszmeváltó diszes körök", ahogy Arany nevezi Széchenyi-ódájában a kaszinókat, bizony-bizony a legtöbb esetben kártyaváltó rút társaságok, melyek a helyett, hogy a férfiéletet megnemesítenék, tartalmassá tennék, inkább megmételyezik, sőt sok esetben — mint a szegény Szántó Aladár példája mutatja — meg is semmisítik. A Lipótvárosi Kaszinó, amelynek fényes termei csábították a lejtőre a saját tehetségével és ritka szorgalmával hatalmas fizetésre szert tett bankigazgatót, megdöbbent az eseten és gondolkozni kezd az átkos bakk — a bakkarat játék — kiküszöbölésén. Mi lesz, mi nem lesz a gondolkozás eredménye, nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy a József-városban hasonló tragikus eset felmerülése alkalmából már szintén gondolkoztak és megmaradtak — a gondolatnál. De ha már megkezdődik megint a fővárosban a gondolkozás, vájjon nem volna-e célszerű gondolkodni a vidéken is ? Itt ugyan — a legtöbb helyen — a bakk még nem grasszál, ám virulnak nem méltatlan testvérei: a ferbli és a makaó. Itt ugyan nem megy a játék tízezrekbe, de ezrekbe akárhányszor, viszont itt nem is 32.000 korona busás fizetéssel biró bankigazgatók és dúsgazdag tőzsérek, hanem aránylagosan kisebb fizetéssel, illetve jövedelemmel biró tagok gyűlnek össze a szerencsehozó, szerencsevivő asztal mellé. A vidék ós a főváros e téren teljesen egyeznek, csak éppen az arányok mások. A gondolkodás tehát ép oly jogosult nálunk, mint a fővárosban. Azt szokták mondani — én ugyan kevésszer tapasztaltam a mondás igazságát —, hogy a vidéki erkölcsök romlatlanabbak, a vidéki emberek jobbak, önzetlenebbek. Rajtunk áll, hogy megmutassuk egyszer, hogy mégis nem ok nélkül mondják ezt. Menjünk tovább a gondolkozásnál, menjünk a tettig. A hazárdjátékot, melyet kávéházakban, kocsmákban a törvény üldöz, üldözzük ki mi magunk saját indításunkból, saját erőnkből azokról a helyekről, hova a törvény utánuk nem mehet — vagy tán nem akar menni? A Széchenyi eszmeváltó diszes köre ne legyen többé öngyilkosságok melegágya! A tisztviselöválasztásobhoz. Egyedül a városi tisztviselői választásokról akarok több megszivlelni valót felsorolni, még pedig olyan dolgokat, amelyek kiküszöbölése, esetleg megváltoztatása szükséges is és könnyen teljesíthető is. A törvény értelmében ugyanis a városi tisztviselői állásokra vonatkozó pályázatokat, kérvényeket a megyei alispánhoz kell benyújtani, aki azután a pályázati eredményt közvetetlenül a választás előtt a kijelölő választmány elé terjeszti a kandidálás megejtése végett. Ha már a községi törvény 82. §-a az alispánra ruházza is a pályázatok kii Írását és összegyűjtését, azt semmi esetre sem akarja megakadályozni, hogy az alispán a pályázati eredményt több nappal, esetleg két héttel a választás előtt az illető város elöljáróságával tudassa, hogy ez ismét a városi képviselők tudomására hozza hírlapok utján. Mert nem furcsa eljárás-e az, hogy mig a város minden egyéb tárgyalásra kitűzött ügyeiről a képviselőtestület tagjai értesíttetnek hivatalosan is és a kijelölt tárgypontok áttanulmányozására a gyűlés előtt van idejük és módjuk, addig a legfontosabb kérdésben, a tisztviselői pályázatok eredményéről közvetlenül a ~ választások előtt, a kijelölő választmány határozatának kihirdetésekor értesül hivatalosan, tehát biztosan is a választótestület. A választások kívánatos eredménye is azt követelné, hogy az alispán, amint lejárt a pályázati határidő, rögtön értesítse az illető város elöljáróságát hírlapi közlés végett a pályázati eredményről, hadd legyen a választóknak módjuk és alkalmuk a versenyzők közül a legméltóbbat megismerni és arra is adni szavazatukat. Ha nem lenne divatban az a rossz szokás, amely szerint a pályázók sorra járják a városi képviselőket szavazatuk megszerzése végett, akkor egyáltalában nem tudnák a képviselők előre, hogy kik A „PAPAI HÍRLAP" T ÁRCÁJA, A nagy országúton.* En is megyek, miként a többiek, A végtelen, vénhedt országúton. Köböl kigyóz szürkén, lomhán elő S kékes homályba vész el lassúdon. Lankaszt a nap; korbácsol a hideg; Por rám szitál; kö metszi lábamat; Meleg kéz nem szorítja meg kezem, Biztatva rám tekintet nem tapad. Elöl-utól a ?iép tarkán nyüzsög; Keverten jönnek aprók és nagyok. Robogva száguld sok fényes fogat, Elér, elröppen; itt csak port hagyott. Látom: ki mint tolakszik és üvölt, Lelketlenül verseng, irigykedik, Nagyok felé szitkot, sarat dobál, De hintajukra fölkérezkedik. * Mutatvány szerzőnek hasonló cimen megjelent kötetéből. Kitérek én a zajgó ár elöl És álmodozva lassan ballagok. Felém mosolyg egy-egy szerény virág, Szivemben zsongnak édes dallamok. Érjen zajütve gyorsan célba más, A rút hajszát megszokni nem tudom. Megyek csöndben, mélázva, társtalan A végtelen, vénhedt országúton. Szalay Mihály. Széchenyi és a magyar nemzeti egrység-. , Irta: dr. Antal Gréza. (Vége.) A széttagoltság másik nagy tényezője a felekezetekre való oszlás terén, bizonyos tekintetben az űjabb időben szintén az ellentétek kiélesedését vagyunk kénytelenek konstatálni. Az a nagy szabadelvű áramlat, mely Magyarországon az 1825-ik országgyűléssel megindult, mely a maga esúospontját 1848-ban érte el ós melyet ezen a magaslaton megtartani néhány évtizeddel ezelőtt is sikerült és melynek hatása alatt az egyes vallásfelekezetek közötti ellentétek mintegy elenyészni látszottak, ez a nagy szabadelvű áramlat mintha most visszafejlődőben volna, legalább is lépten-nyomon találkozunk eseményekkel, melyek a felekezeti órzékenykedésnek és ezzel kapcsolatban a felekezetek közötti ellentétek kiélesedésének kétségbevonhatatlan jelei. Mintha csak mostani állapotunkra vonatkoztatva irná halhatatlan Szóchenyink a 80 óv előtti viszonyokról irt eme sorait : „Annyi bizonnyal, de talán több versengés van a pápista és református között, mint gallus ós angol között. Sok derék helység, melynek lakosai oly egyenesen ós karcsún nőttek fel, mint egy fiatal fenyőliget ós kép-, vonás-, állás- ós mozgásban oly rokon egyenlők — még azok sem alkotnak aránylag kis körökben egy szivet, egy testet ; és a kereszt — a töredelem ós a felebaráti szeret et dicső jele — sokszor egy, a mennyországból kirekesztet vázzá alacsonyíttatik le ós a kakas, a lelki éberség póldázója, ellenséges bizalmatlanság címerévé diszteleníttetik. Alig van Társaság, Egyesület, Intézet, mely a hitvallási irigykedés ördögeitől ment, már kezdetkor ne rejtené kebelében a halál okát. Osak romja látszik itt-ott egykor oly tiszta szándókból fakadt honi intézetek alapjainak. Legyen kihagyva osak egy felekezet, legyen a tárgy, nem születés és hitvallás, hanem tudományos óezbeli tehetség által szerA legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít I I F W ^^ WW technológiát végzett szabómester, vago Dczso^^, p áD a. Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. TS7T 1 t *^^ kiváló minőség és csínos kiállít ásókért IVlUnKaím több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.
