Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-01-13 / 2. szám

szólalt meg. Az említett bátortalan hangok ellen teljesen indifferens helyről bizonyára bátor hangok emelkedtek volna, ha nyíl­tan kétségbevonták volna az ellenszónokok minden kétségen felül álló tiszta tárgyi­lagosságát. Tetszetős, a maga szép reménysé­gében valóban kecsegtető volt, ami kül­földi és belföldi példák alapján a községi takarék érdekében elhangzott s ha mindaz csakugyan úgy, valóra válna, ahogy érzésünk szerint valóra válhat, akkor szegény és gazdag egyaránt csak nyerne vele, de megfontolásra, alapos, higgadt megfonto­lásra méltó volt az is, ami a másik ol­dal részéről elhangzott, ami az érzést egyelőre legalább meggyőződéssé válni nem engedte. A kiküldött bizottság feladata lesz az, hogy e tekintetben megnyugvást teremt­sen. Képes lesz-e rá, ma még nem tud­hatjuk. De hogy az elvi határozatnak csak akkor szabad gyakorlatba átmenni, ha az a takarékpénztár valóban jól fun­dált lesz s ha a városra nyereség helyett veszteséget nem hoz, azt a város minden polgára nemcsak érzi, de ez egyszersmind szilárd hite és meggyőződése is. 01*— Városi közgyűlés. — 1912 jan. 11. — Városunk képviselőtestülete f. hó 11-én nagyfontosságú közgyűlést tartott, melyen 100­nál több városi képviselő volt jelen. A köz­gyűlésen Mészáros Károly polgármester elnökölt, jegyzőkönyvhitelesítőkül Ács Ferenc, Gaál János, Giczi Gábor, Koréin Ernő, dr. Lakos Béla kérettek fel. Lehető hív tudósításunk, melyből csak a közbeszólások hiányoznak, amiért a t. közbeszónokok szives elnézését kérjük, itt következik: Hivatalnokok egymás ellen. Napirend előtt Fisclier Gyula a miatt inter­pellál, hogy bár a jéghasználatról szóló szabály­rendeletet sürgősen életbeléptették, nem jelölték ki a helyeket, hol természetes jeget lehet vá­gatni. így megtörténhetik, hogy egyes kereske­dők és iparosok teljesen jég nélkül maradnak. A polgármester azt válaszolja, hogy a kijelölés a rendőrkapitány dolga. A rendőrkapitány viszont kijelenti, hogy e kötelességet a v. mérnök és főorvos társaságában kellett volna teljesítenie, de a mérnököt hiába hivta többször is, nem jelent meg. Ma már azonban kijelölték a helyet a zavari­malom mellett, de még ehhez a kovácsi grófnő beleegyezését kell kikérni. A v. mérnök iktató­könyvével igazolja, hogy január 9-én kapott meghívót bizottsági kiszállásra 's ő a v. gazda társaságában ki is jelölte a helyet, de a rendőr­kapitány nem volt jelen a helyszínén 8 csak utólag irta alá a jegyzökönyvet. A két hivatal­noknak ezt az ellentétes válaszát sem az inter­pelláló, sem a képviselőtestület nem volt haj­landó tudomásul venni s azért a polgármester kénytelen volt az ügyet a legközelebbi köz­gyűlés napirendjére kitűzni. Tárgyalási sorrend. Edelényi Szabó József, halász Mihály és dr. Kende Ádám felszólalására a közgyűlés megállapodott abban, hogy a napirendre kitűzött ügyeket a következő sorrendben tárgyalja: 1. Az országos- és heti vásártér ügye. 2, A városi takarékpénztár tárgyában beadott indítvány. 3. A munkásházakról szóló miniszteri leirat. Az országos- és heti vásártér. A heti állatvásár-teret, minthogy a minisz­ter csak 1911. év végéig adott a régi helyre engedélyt, a v. tanács kénytelen volt az orsz. vásártérre kitenni. Keresztes Gyula nem bánja, ha az országos vásártér künn is van, messze az állomástól, de a heti állatvásártér legyen minden városvéghez egyforma közel, tegyék, mint azt régebben az áll. választmány is java­solta, a barakk-kaszárnya céljaira megvásárolt telek helyére, a huszárkaszárnyával szemben. Billitz Ferenc utal arra, hogy az iparos- és kereskedőtestületek a tókerteket tartották meg felelőnek, de ha ez nem kapható, akkor is benn a városban kell helyről gondoskodni. Kellner Vilmos szerint az orsz. vásártér a vidéknek messze van s ezért sokan el is maradnak tőlünk. Németh János nem bánja akárhova teszik a heti vásárteret, csak jó helyre tegyék s pénzbe se kerüljön. Kovács Sándor szerint jobb helyet úgy se találnak az orsz. vásártérnél, vegyék le az ügyet a napirendről. Dr. Lőwy László utal állanak nyugodtan, hanem gesztikulálnak, in­dulni, járni látszanak ; a gesztikuláció némely szobornál természetszerű, szükséges, pl. Petőfi Petőfi-téri szobránál a szavaló Petőfi testesül meg, lesz szemlélhetővé, de a szentek szobrá­nál, akikben az áhítatot, az istenség imádásába való elmerülést a lelki állapotnak megfelelőleg, természetszerűleg csak nyugodt idomokkal lehet kifejezni, a gesztikuláciő, járás mozdulata nem a lelki állapot természetszerű kifejezése, sőt természetellenesség, cikornyásság; ép ezért a bárok-szobrok öltözete is nem nyugodtan le­eimuló, hanem olyan, mintha szél mozgatná, vagy aminő szokott lenni járás közben; a fel­színes szemlélőre persze mindez hatásosabb, hisz a viharzó tenger is megrázóbb, mint a nyugodt tenger. Ép ily természetellenes, pusztán külső hatást vadászó a barok-festészet. A bárok arc­képeken, melyek hosszú allonge-parókát visel­nek, bizonyos érthetetlen felindultíág külső lát­szata észlelhető, felnyitott száj, deklamáló tag­lejtés, erőszakolt póz ; ha pedig a kép nyugodt, látszik, hogy ez a nyugodtság csak imponálni akaró, merev pozitúra, póz; hasonló a keret is : nagy bársony-függönyök, óriási arany-rojtok ez alakot nem magyarázó dekoráció : cikornyás­ság. Barok-szellem nyilatkozott a kertészetben : a kertész ollója minden természes idomot mér­tani idomura nyesett; ennek a természetellenes kertészetnek megteremtője Le Notre, XIV. Lajos kertésze volt a világbirü versaillesi parkban, ezt utánozták a schönbrunni s a sansouci kertek­kertekbén. Természetellenes öltözetben jártak az emberek, hosszú, mellökre lógó úgynevesett allonge toldalék-parókát viseltek, hogy nagyobb méltóságot mutassanak, ép ezért járásuk lassú, méltóságos volt, nagy grandezzával jártak, bár egymásról jól tudták, hogy paróka nélkül, való ­ságban mik. Barok-szellem nyilatkozott az embe­rek jellemében is, amint az épület minden része, így görbült az emberek belseje, jelleme is. A barok-szellem nyilatkozott a költészetben is. A barok-költő kifejezéseiben keresi a cikor­nyásságot, természetellenességet, amit pár szó­val kifejezhetne, oikornyás körülírással fejezi ki, így azt az egyszerű kifejezést „nagy forró ság volt", így mondják : a perzselő nyári nap lángostorral korbácsolt bennünket. Ily bárok­író volt Gyöngyösi István ; jellemére barok­szellemü volt, hisz majd Thökölyhez, majd Esterházy Pálhoz ir; szereti a oikornyás ki­fejezéseket; műveinek szerkezetében is elárulja barok-szellemét pl. Murányi Vénuszában meg­bontja az esemény, a szerkezet egységét; éppen úgy, mint a barok-stíl az építészetben a görbe, hajlékony vonalakat megszakítja, megtöri, hogy díszítésnek, pl. fejnek adjon helyet, amely dísz éppen nem nő ki a konstruktív elemből, nem arra, hogy a barakk-kaszárnya telke a város fejlesztési tervébe bele van véve, inkább a tó­kerteket ajánlja. Ács Ferenc szerint nem kell 18.000 K a barakktelek átalakítására, kikerül 4—5000 koronából is. Edelényi Szabó szerint a város Vs részének egzisztenciája megszűnik, ha a vásárt kiviszik. Dr. Kende Ádám elmondja a kérdés történetét s úgy állítja szembe a dolgot, hogy egyrészt szerzett jogok elvesztéséről, más ­részt jogok szerzéséről van szó. A vásártér kérdését idegenforgalmi kérdésnek tekinti. E szempontból semmi kifogása, hogy az orsz. vásártér régi helyén maradjon, de a heti vásár­tér maradjon a Belváros közelében, ahol eddig is volt. A tókertekbe nem mehet, mert feltöl­tése drága volna. Leghelyesebb lenno a barak k­telekre tenni, de mindenesetre tudni kell, hogy ez a hely megfelel-e a kormány állategészség­ügyi követelményeinek s hogy az ezredparancs­nokság is nem tesz-e esetleg ellene kifogást. Javasolja, hogy mindezekre, valamint a költsé­gekre nézve is a tanács javaslata bevárassék. Barthalos István hangsúlyozza, hogy az országos vásártér ügyét már végleg elintézte a képviselő­testület a régi hely fenntartásával, de az 52 hetivásárt tartsuk meg annak a népnek közelé­ben, amely belőle él. A város felső részének a vasút, alsó részének a földmives-iskola, képezde, a majdan létesítendő déli vasút biztosíthat for­galmat, de a nyugati rész béna, ennek is kell valamit adni. Elfogadja dr. Kende indítványát, melyet a közgyűlés is egyhangúlag magáévá tesz. Városi takarékpénztár. Nagy érdeklődés mellett kezdték meg dr. Molnár Imre helybeli ügyvédnek a városi taka­rékpénztár ügyében beadott indítványának tár­gyalását. A városi tanács a takarékpénztár fel­állításának elvi kimondását javasolja, az állandó választmány ellenben a kérdésnek ez idő szerint napirendről levételét. Az ügyhöz elsőnek dr. Lakos Béla szólott hozzá, aki több mint félórás beszédben bizonyította a v. takarékpénztár fel­állításának üdvös voltát. Megemlékezett a kül­földi államokról, Németországról, hol 1000-nél több községi takarék működik, Franciaországról és a szomszédos Ausztriáról, hol szintén fél­ezer v. takarékpénztár van, melyek jövedelmük javarészét a köznek adják. Nálunk csak 14 köz­ségi takarékpénztár van, ezek közül a nagy­kőrösi 67000 K-t adott a városnak, Kecskemé­ten nincs ily takarék s nagy vagyona ellenére azért itt mégis akkora a pótadó, mint Kőrösön. Böszörményben 80.000, Pinkafőn 25.000 K-t szükségszerű, csak hatásvadászó, így Gyöngyösi is megakasztja az esemény folyását, epikai mű­vekbe nem való elmélkedéseket, leírásokat, szük­ségtelen kitéréseket sző közbe ; így leírja Cupido két kertjét, elmélkedik a békéről, szerelemről, vitézségről; midőn medvét pillantanak meg, el­mondja Wesselényi medve-kalandját, amely sok évvel azelőtt történt. Mindezek szükségtelenek, pusztán hatásvadászó részek. Ilyen természetellenességek, értelmetlenak, nem motivált újítások jelennek meg a modern magyar irodalomban. De minthogy oly nagy­számban fordulnak elő a szabálytalanságok a modern Íróknál, hogy azokat felsorolni se időm, se terem nincs, csak néhányat említek föl izlelítőül. Alkotnak értelem nélküli, körmönfont mon­datokat. „Önkéntelenül beleszól a sejtelem, hogy valaki és új valaki az a valaki, akiről ők ki akarják mutatni, hogy nem az a valaki, akivel még nem találkoztak volna." Az igaz valóság és alakoskodás fele-más alakja, akinek igaz valósága alakoskodás, alakoskodása pedig igaz valóság; napos napok napot napolnak — élet­papok csapot papolnak ; egyik-másik iró csupa paradox mondásokból szövi stílusát: Láhatatlan s távoli lénye mint egy fáklya világított, min­denki látta és Benki sem ; Semmi értelme nem volt s mégis sok értelme volt. Valami nagyon buta, de nagyon gyönyörű. S szól lomhán, vígan, jYCinden hölgyet érdekel E^EJÍ a Sudapesti Jíagyáruházban (Saiog e., .Kossuth-utca) óriási nagy maradékvásár veszi kezdetét. Remek szép himzett madeira, grenadin, batiszt, vászon, szatin, francia delén, angol zefir e's barchet moso'kelmék, kedvező y é te 1 folytán mesés o leső árban árusíttatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents